Belerokkanunk-e a diákhitelbe?

A keretszámokat az oktatási kormányzat bő két hónappal a felsőoktatási jelentkezés határideje előtt harmadára vágta vissza, vagyis jövőre csak 10 480 diák kezdhetné meg tanulmányait államilag támogatott képzésben. Az ügy kapcsán egyre többször hangzott el a "felsőoktatási reform" kifejezés, de tegyük rendbe a dolgokat: az állami támogatás szűkítése nem oktatáspolitikai döntés volt, hanem pusztán költségvetési, ha úgy tetszik: a kormányzatot nem a reformlendület hajtja, hanem a spórolás.
Hoffmann Rózsa oktatáspolitikai államtitkár múlt héten egy sajtótájékoztatón fel is tette a költői kérdést: miért engem támad a HÖOK egy kormánydöntés miatt?

Az idei év végén 7,3 milliárdos zárolást rendeltek az egyetemeknél, főiskoláknál, ezért több nagy hírű intézmény szénszünetet vezetett be a vizsgaidőszak közepén, a kollégiumok egy részét is bezárják, hogy a fűtésen tudjanak spórolni a tanintézmények. Az utóbbi években egyre több ilyen eset volt: szokjunk hozzá a kabátban vizsgázó magyar diák képéhez...

Úgy tűnik azonban, hogy vannak kiemelten kezelt oktatási intézmények, a most rajtoló Nemzeti Közszolgálati Egyetem például 3,4 milliárdot kap jövőre az eredeti 2,7 milliárd helyett, 2015-ben lovaspályával, lőtérrel és saját uszodával nyit a Ludovikára költöző új campus. Infrastruktúrára máshol is jut pénz: a Lakitelki Népfőiskola is kapott 1,5 milliárdot rekonstrukcióra.

Mindez amúgy abból is látszik, hogy a költségvetés zárószavazása előtt egy módosítóval az eredetileg tervezett 23 milliárd forint helyett 34 milliárdot vontak el a felsőoktatástól - az egyetemek és főiskolák így összesen 123,5 milliárdos támogatást kapnak jövőre. A hiánycélt tartani akarja a kormányzat.

A keretszámok megvágása kapcsán a kommunikációs káosz hétvégére csúcsosodott ki, amikor is a kormány végül meghátrált, a miniszterelnök bejelentette: eltörlik a keretszámokat. Hogy pontosan ez mit is jelent, azt szerdán tárgyalja meg a kormány, a területért felelős Balog Zoltán erőforrás-miniszter addigra készít előterjesztést.

Az állami helyek szűkítése kapcsán a kormányzat képviselői a legtöbbször azzal vágtak vissza, hogy fel lehet venni a Diákhitelt - már ha itthon akarnak tanulni az érettségizők. A fiatalok azonban láthatóan irtóznak ettől, a legtöbbjük azt tanulta a szülőktől, hogy ne verje magát adósságba, főleg ne önálló élete kezdetén. Nem mellesleg, azokat az éveket éljük, amikor az állam is "háborút" vív az adósság ellenében.

De valóban igaz-e az, hogy a diákhitellel adósságheggyel kezdik életüket majd a leendő diplomások? És mekkora terhet jelent majd mindez az államnak? Ez főleg azért is kérdés, mert elindult a Diákhitel 2, amihez kamattámogatást is ad az állam, a piaci ajánlatokhoz képest még mindig nagyon versenyképesnek számító 9 százalékból hetet a költségvetés finanszíroz ugyanis (az 1-es konstrukcióhoz ilyen támogatás nem jár, a kamat ott 8 százalék). Az állam már idén novembertől utal a központnak a hitelfelvevők után, a költségvetés a kamattámogatás összegét ezután havonta küldi meg a Diákhitel Központnak.

A Diákhitel 2 termék bevezetésével nem változtatott a magyar hallgatói hitelrendszer finanszírozásának alapkoncepcióján. Így a Diákhitel Központ Zrt. a hallgatói hitelrendszer forrásait továbbra is a pénz- és tőkepiacokról vonja be állami készfizető kezességvállalás mellett - tudtuk meg a Diákhitel Központtól. A finanszírozáshoz felhasznált külső instrumentumok a következők: nyilvános kötvénykibocsátás, speciális célú finanszírozó intézmények hitelei (pl. Magyar Fejlesztési Bank, Európai Beruházási Bank) és kereskedelmei banki hitelszerződések. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a múlt héten az interneten keringett egy blogbejegyzés, mely azt feltételezte, hogy az állam a diákhitelen keresztül juttatja jó minőségű portfólióhoz a különadókkal megsarcolt bankokat.

A Diákhitel Központ nyilvános közbeszerzési eljárás keretében egyéves készenléti hitelszerződésekről kötött szerződéseket az elmúlt egy évben. Három intézménnyel él jelenleg a szerződés, ezek közül egy bank állami, egy részlegesen állami tulajdonban van, a harmadik pedig egy külföldi anyabank magyarországi leánya. Nem igaz tehát az a - meglehetősen szakmaiatlan - feltételezés, hogy a "diákhitelen keresztül milliárdokat oszt vissza az állam a kereskedelmi bankoknak". Ezen keretszerződések értéke amúgy még a felsőoktatásból jövőre elvont összeghez képest sem számítanak soknak, hát még a magyar nagybankok mérlegfőösszegéhez képest. Az Európai Beruházási Bankkal a Központ például 38 milliárdos forrásról kötött szerződést.

A Diákhitel 1 tehát nem von el pénzt a büdzsétől, az adófizetőknek egy forintjába sem kerül, a Diákhitel 2 viszont már igen. A kamattámogatásra a költségvetés idén 20 millió forintot költ, jövőre pedig egész évben 200 milliót. Érdeklődésünkre a Diákhitel Központnál elmondták, hogy ez az összeg akkor is elég lesz, ha a keretszámokat drasztikusan megvágják (kérdéseinket még a szombati miniszterelnöki bejelentés előtt tettük fel a központnak - A szerk.). A társaság jövő évi üzleti terve ugyanis azzal számol, hogy a lehető legtöbben igénylik majd a diákhitelt (ez korábban készült, mint a keretszámok megvágásáról szóló előterjesztés).

Számszerűsítve, akár a diákok háromnegyede is igényelhetné a kétfajta hitelkonstrukció valamelyikét. Persze reálisan nézve még az állami ösztöndíjas létszám csökkentése mellett sem számítunk ilyen arányú hitelkérelemre. A keretszámok ismeretében azonban azt gondoljuk, hogy az ideinél jóval többen fogják igényelni jövő ősszel a hitelt - tudtuk meg a Központtól.

Az biztos tehát, hogy rövid távon az állam spórolni tud azzal, hogy a Diákhitel felé "orientálja" a hallgatókat, miközben ugyanis milliárdokat takarít meg a támogatás elvonásával, a kamattámogatáson keresztül 2014-ig még az 1 milliárdot sem fogja elérni a költségvetés terhe, amivel a felsőoktatásban részt vevők tanulmányait támogatja. A kamattámogatás azonban évről évre egyre nagyobb terhet jelent majd a költségvetésnek, hiszen minden hónapban meg kell majd azt térítenie az államnak, vagyis 2014-ben nemcsak a frissen felvételizetteknek, hanem a korábbi igénylők után ugyanúgy utalnia kell. Ez pedig hordozhat magában veszélyeket, főleg ha a kormányzat további kedvezménnyel próbálja meg vonzóbbá tenni a konstrukciót - ez utóbbit a kormányszóvivő múlt héten nem erősítette meg.

A felsőoktatás hosszú távú finanszírozásában mindenképpen fontolóra kell venni, hogy az állam a kamattámogatásra akar-e még több forrást elkülöníteni a jövőben, vagy célzottan akarja a forrásokat elkölteni a felsőoktatási intézményekben, hogy azok minőségi, a piaci igényekhez igazított diplomát tudjanak adni. A Diákhitelre helyezni a hangsúlyt az intézményrendszer finanszírozási reformja nélkül (a támogatás továbbra is normatív alapú, a "fejpénzen" 2008 óta nem emeltek) nem jelent mást, minthogy az állam minimalizálja és kitolja a fizetési kötelezettségeit pár évvel, de a felsőoktatásnak így is, úgy is ára van.

A diákhitel speciális konstrukció, kedvező kondíciójú hitel, amit minden hallgatói jogviszonnyal rendelkező igényelhet, hitelbírálat nincs. A törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnése után 4 hónappal kell megkezdeni, a kötelező törlesztőrészletet mindkét diákhitel konstrukciónál az első két évben a minimálbér alapján határozzák meg.

A Diákhitel 1-nél ez 8 százalék, vagyis akik jövőre kezdenek törleszteni, azok 7440 forintot kell, hogy befizessenek havonta, de a rendszer az előtörlesztést nem bünteti, azt bármikor, bármekkora összegben meg lehet lépni. A Diákhitel 2 kötelező részlete az első két évben szintén a minimálbérhez igazodik, a felvett hitel nagyságától függ, annak mekkora hányadát kell visszafizetni minimum. 1 millió forint alatt például a minimálbér 4 százaléka a kötelező törlesztő, 4 milliós tartozás felett viszont már 11 százaléka.

A két konstrukciót együtt is fel lehet venni. Így tehát, aki például jövőre egyszerre kezdené meg a kétfajta kölcsön visszafizetését - tegyük fel -, az minimum 11 ezer, maximum 17 ezer forint havi törlesztéssel kezdhetné meg a felnőtt életét, a Diákhitel 2 legmagasabb kötelező törlesztési összege a minimálbér alapján 10 230 forint lenne ugyanis.

A harmadik törlesztési évben már az átlagkereset arányában kerül megállapításra a kötelező minimum törlesztőrészlet, a DH1 esetében ez 6 százalék, a 2-esnél a sávok maradnak.

A statisztikák szerint a diákhitelt az igénylők igen magas százaléka előtörleszti tartozását, a fizetési fegyelem kimagasló az ügyfelek körében. Mindössze az igénylők 2,7 százalékával kellett szerződést bontani, mert nem kezdte meg kölcsöne visszafizetését (a felbontott szerződések egy jó része mögött egyszerű hanyagság áll). A felbontott szerződéseknél is megmarad a tartozás, de az adósnak sokkal keményebb feltételek mellett kell visszafizetnie tartozását: tulajdonképpen piaci hitelre váltják át tartozását.

Az elmúlt közel 10 év statisztikái azt mutatják, hogy a végzett hallgatók vissza tudják fizetni a tartozásukat, nagyon kevesen morzsolódnak le.

Kezdőbér és munkanélküliség

A Hayo Group nyáron közölt felmérése szerint azoknál a cégeknél, ahol a pályakezdőknek külön bértáblát készítenek, a BA-diplomások 155 ezret, az MA-oklevéllel rendelkezők 167 ezer forint nettó fizetést kapnak - ilyen kezdőbér mellett a maximum törlesztőrészlet súlyos, de vállalható teher az első években. Ahol erre nem fordítanak figyelmet, a helyzet nem ilyen rózsás, nem is beszélve a közszféráról. A kezdő tanárok nettó bére 100 ezer forint alatt van, számukra még a 7440 forintos minimum törlesztő is komoly teher, majd a fizetésük 10 százaléka. A Hayo szerint a versenyszférában elhelyezkedő diplomások bére 2 év után azonban meredeken emelkedni kezd. Így viszont már lehetősége van a fiataloknak az előtörlesztésre is.

Könnyű annak, aki dolgozik, gondolhatnánk. A fiatalok munkanélkülisége egyre nagyobb gond, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Itthon a 15-24 év közöttiek 28 százaléka munkanélküli a KSH adatai szerint, ami európai viszonylatban is magas adat.

A statisztikákból ugyanakkor az is kiderül, hogy a legmagasabb iskolai végzettséget vizsgálva Magyarországon a munkanélküliek között viszonylag kevés a diplomás, még ha számuk az utóbbi években drasztikusan meg is emelkedett. Sőt, az Eurostat adatai szerint a végzettség szerinti foglalkoztatottság tekintetében a magyar diplomások jó helyzetben vannak, e tekintetben hajszállal az európai átlag felett vagyunk.

A számok azt mutatják, hogy a Diákhitel nem feltétlenül "ijesztő", adósság helyett befektetésként is lehet rá tekinteni, de a megfontolt mérlegelés a legfontosabb, mielőtt úgy döntünk, hogy felvesszük. Az is jól látható ugyanakkor, hogy a kamattámogatással a kormány jelenleg a felsőoktatás pénzügyi gondjainak tüneti kezelésére használja ezt az amúgy nagyon is életképes és sikeres konstrukciót.