Beszámoló a Piac és Profit konferenciájáról - tanulóvállalatok, tudástermelő cégek

Beszámoló a Piac és Profit konferenciájáról - tanulóvállalatok, tudástermelő cégek


A törvényszerű és visszafordíthatatlan szervezeti változások megértése és mielőbbi alkalmazása elemi érdeke minden olyan vállalatnak, amely informatikai fejlesztésbe fog, amely termékét, szolgáltatásait az e-business világára is alkalmassá kívánja tenni. Ez volt a mottója, és mintegy százötven-kétszáz látogatót vonzott a Piac és Profit legutóbbi konferenciája, szeptember 11-én a „tanulóvállalatokról, tudástermelő cégekről”, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen. Beszédes volt a konferencia alcíme is: „Az új gazdaság posztmodern gazdasági egységei.”






Chikán Attila: Az egyetemek, mint vállalkozások



Egy ilyen egység maga az egyetem – derült ki mindjárt az első előadásból, amit a konferencia védnöke: Chikán Attila, a BKÁE rektora tartott. A bevezetőben tisztázta, hogy a tudás alapú társadalom kialakulása a társadalmi-gazdasági fejlődésnek okszerű következménye. Hiszen a tudástartalom minden termékben, minden termelő vagy szolgáltató folyamatban kibővült; ma már mérhető. A tudásalapú társadalom technikai hátterét természetesen az informatikai forradalom biztosította, alapfolyamata pedig – ahogy a feudalizmusnak a földművelés majd a kapitalizmusnak a gyártás - a tanulás.

A tudás alapú társadalom számos követelményt támaszt. Az emberrel szemben az élethossziglan tartó tanulást, az aktivitást, hogy ne csak elszenvedje a tanulást de saját maga is befektetésnek tekintse. Az állammal szemben, hogy teremtse meg a jogi, intézményi feltételeit, és ne maradványelv szerint adjon rá pénzt, hanem szintén befektetési szemlélettel, illetve, hogy az ismereti háttér bővítése érdekében szervezze meg és támogassa a kutatást. Az üzleti világgal szembeni legfontosabb elvárás, hogy váljon tudás alapú társadalom húzó erejévé, a saját versenyképességének a biztosításával; és ne adományként élje meg az oktatás szponzorálását, hanem önérdekből – immár ez a kulcsszó – befektetésként.

Az oktatással szembeni követelmények címszavakban: széleskörű ismeretátadás – tömegoktatás; elmélyült szakismeretek átadása – szakoktatás; a kreativitás fejlesztése – elitképzés; a társadalom fejlődési irányainak kutatása – értelmiségi képzés. Ezeket egyszerre és egyensúlyban tartva nem könnyű beilleszteni az oktatási intézményrendszer programjába – szögezte le a rektor.
Ahhoz, hogy az oktatás valóban megfelelhessen a tudás társadalma követelményeinek, a következő feltételeknek kell teljesülnie: társadalmi háttér (presztízs, és nem csak szavakban!), tartalomfejlesztés (mit tanítsunk?), új formák kifejlesztése (pl. a távoktatás), intézményfejlesztés (alapja az iskola), és az üzleti szféra bevonása (nem jótékonyság…).


Jegyzeteltek


Az egyetemek változó szerepét illusztrálja a hagyományos modell (stabil alapító háttér, függetlenség, „Tudósok Háza”), a közelmúlt modellje (költségvetési háttér, standard elvárások, „Tudomány Háza”) és a jelen illetve a jövő egyetemének modellje (növekvő önfinanszírozás, gyorsan változó követelmények, „Tudástermelő vállalkozás”). Ez utóbbi további jellemzői: a bonyolult struktúra, az, hogy oktatási intézmény és tudományos műhely is, továbbá szocializációs keret és önmaga is egy üzleti vállalkozás. Számos kérdést vet fel, hogy két „terméke” van: a „gyártásé” a végzett hallgató, míg a kutatás-fejlesztés produktuma is értékesítendő eredmény. Vajon ezt a két folyamatot hogyan lehet összeegyeztetni? Egymás rovására érvényesíthetők vagy erősítik egymást? Milyen munkamegosztás képzelhető el?
Az egyetemek finanszírozásával kapcsolatban Chikán Attila eredeti – és saját bevallása szerint kevesek által támogatott – ötlete, hogy ne a felvett hallgatói létszám alapján kapjon támogatást, tehát ne input oldalról finanszírozzák, hanem output oldalról, például amikor egy nagyvállalat alkalmaz egy itt végzett fiatalt, hasonlóan az élsport gyakorlatához, fizessen érte „nevelési díjat”.


SMS-falon kérdezhettek a résztvevők


Az egyetem, mint tudástermelő vállalkozás jól hangzik, ám számos fogalmat célszerű tisztázni a működésének a megértéséhez. Ha vállalkozás, akkor ugyanis fogyasztói igényt kell kielégítenie, nyereség elérése mellett. De ki a fogyasztó? Az egyén? A végzett hallgató majdani foglalkoztatója? Vagy a Nemzet? Az emberiség? És mi az igény? Fogyasztóként más és más; a tudás tömeg személyre szabása. S van-e az eredményt illetően, s ha igen, kinek, társadalmi felelőssége? Menthető indok e a profitra való törekvés a szakmai megfontolások nélkül?
A BKÁE rektora az üzletiesedés veszélyei közül a függetlenség hiányát, a tematika eltolódását és a rövid távú szemlélet érvényesülését emelte ki.

A BKÁE érdekes esettanulmány, hiszen Magyarországon piacvezető, és számos nemzetközileg is elismert eredménnyel büszkélkedhet. Ugyanakkor tetten érhető nála a posztszocialista országok egyetemeinek szinte valamennyi problémája, mint a kétszeresen vegyes finanszírozás (az intézményé és az ott oktató egyének „mellékállásai”, az állami és a saját források); a professzionalizálódó irányítás igénye; az integrálódás az üzleti szférával. A BKÁE már felterjesztette az elképzelését az illetékes minisztériumhoz arról, hogy Magyarországon elsőként, kísérleti jelleggel átalakulna állami tulajdonban lévő gazdasági társasággá.

Kocsis Éva: A tanulószervezetekről



Tanulószervezet – szervezeti tanulás – vette át a szót Kocsis Éva egyetemi tanár (BKÁE). A legegyszerűbb definícióját adva a tanulószervezeteknek: „minden szinten, mindig, mindenki tanul.” A tanulószervezet több, mint a benne dolgozó egyének tanulásának összessége – szögezte le -, hiszen nem csak mások ismereteit sajátítja el, hanem új tudást is generál, és a szervezetben teríti a tudást, illetve intézményesíti a tanulási folyamatot.
A tudás tőke gyarapodásának útja az előadó szerint a megértéssel kezdődik, amit az elfogadás követ, de csak akkor válik a tudás tőkévé is, ha hasznosul.

Az egyetem a napokban egy kétéves kutatásának feldolgozását fejezi be, amelynek során 140 magyarországi vegyesvállalatot faggattak ki kérdőíves módszerrel, és 10 vállalatot ötven menedzser személyes meginterjúvolásával. Arra voltak kíváncsiak, tényleg hozott-e a szervezetbe új tufást a külföldi tőke, illetve mit és mennyit. A kérdőívek feldolgozásából az derült ki, hogy a 70 százalékuknál hozott új tudást, de egyharmaduknál főként kezdetben, és a többieknél is megfigyelhető egy visszaesés. A mélyinterjúk azonban már azt is kimutatták, hogy ezekben a cégekben az emberek többet tanultak annál, mint amennyit önmaguk bevallottak, ugyanis nem tekintették tanulásnak a tudás egymástól való ellesését, csak azt, amit iskolapadban ülve szereztek. Márpedig a szervezeti tanulás sajátossága a munka közbeni tanulás.

A szervezeti tanulás „kettős tanulási folyamat” – folytatta az előadó -, több szempontból is. Egyrészt az új befogadásakor el kell felejteni a régi rossz rutinokat. Továbbá a posztszocialista országokban az új gazdaságot egyszerre kell megtanulni a hagyományos piaci ismeretekkel (marketing, logisztika stb.), illetve a külföldi és a lokális tudást is együtt kell elsajátítani.
Összességében Kocsis Éva szerint nagyon pozitív a nagyvállalatok fejlődési iránya a szervezeti tanulást illetően, annak ellenére, hogy a tanulószervezet stratégiai jelentőségét még nem igazán ismerték fel, és ezért nem is intézményesítették. Egy olyan végre akadtak a kutatás során, amelyik legalább tervezi saját vállalati egyetem létrehozását. A vállalati egyetemek jellemzői a nemzetközi gyakorlat szerint: elébe megy az igényeknek, cégre szabott, és tanulni tanít meg.

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (2. rész) – a GE esete a tanulással

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (3. rész) - Lapos szervezetek és tudástermelés

Beszámoló a Piac és Profit konferenciáról (4. rész) – A jövő munkavállalója

Piac és Profit konferencia estély - 2002. szeptember 11.



Eller Erzsébet