Ekhoba kényszerülő vállalkozások

Még mindig nem világos, hogy az ekho törvénytervezete megoldja-e a kényszervállalkozók problémáját. A törvényjavaslat nem bonyolult, éppen ezért számos kérdést megválaszolatlanul hagy. Kérdéses azonban, hogy lehetőség, vagy kényszerűség lesz az új adózási mód?Jogi szabályozás - három éves haladékkal1/4. oldalAz inkább alkalmazottnak tűnő kényszervállalkozások helyzetének rendezése, a színlelt munkaszerződések átalakítása és a munkáltatók járulékfizetésre szorításra évek óta visszatérő probléma, de apró szabályozások mellett csak a szankciókat elodázó moratóriumok születtek. Jogszabály először 2003-ban próbálta munkaviszonyba terelni a kényszervállalkozásokat. A munkaügyi tárca kiemelt szándéka volt annak a gyakorlatnak a megszüntetése, hogy a munkáltató csak azért kössön megbízási vagy vállalkozási szerződést "munkavállalójával", hogy mentesüljön a munkaviszonnyal járó közterhek megfizetése alól. A megbízási szerződés alapján foglalkoztatottakat ugyanis nem illetik meg a Munka Törvénykönyvében garantált jogosultságok (például szabadság, végkielégítés, felmondási védelem), s a munkáltató a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közterheket is áthárítja. A kényszervállalkozók általában a minimálbér után fizetik közterheiket, ez azonban azt eredményezi, hogy a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásaiból (táppénz, gyed, nyugdíj) jóval kevesebbet kapnak, hiszen azokat a járulékalaphoz viszonyítják. Ez a gyakorlat - azont túl, hogy jelentős költségvetési bevételkieséssel jár - hátrányos a munkavállalóknak és egyértelműen a munkajogi szabályok megkerülésére irányul. A fentiek ellenére a foglalkoztatás reményében inkább vállalják a munkavállalók a kedvezőtlenebb feltételeket, hiszen még ebben a formában is sokkal jobb dolgozni, mint munkát keresni. Természetesen rövid távon az is vonzó a vállalkozói szerződésben, hogy magasabb összeget vihet haza a vállalkozó, s adózását is elintézheti egyszer egy évben, addig meg úgy gazdálkodik, ahogy akar. Munkajogi szigorításokA Munka Törvénykönyve 2003. júliusi átfogó módosítása általános alapelvként rögzítette: " a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekei védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, csorbítására". Ezért a szerződés elnevezésétől függetlenül is munkaviszonynak kell tekinteni a jogviszonyt, ha az eset körülményei - a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásai, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozatai, a tényleges munkavégzés jellege, a felek által gyakorolt jogok és teljesített kötelezettségek természete - arra utalnak, hogy a felek között munkaviszony jött létre. A szabályozás kapcsán bővült a munkaügyi ellenőrök hatásköre is: a felügyelő a munkába lépés napjától átminősítheti munkaviszonnyá a megbízási szerződést, és kötelezheti a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására. Ez adott esetben azt jelentheti, hogy a több éve vállalkozóként foglalkoztatott munkavállaló szerződését visszamenőlegesen minősíthetik munkaszerződéssé a felügyelők, s ilyenkor visszamenőlegesen változik az adó- és járulékfizetési kötelezettség is. Amennyiben a felek által létesített jogviszonyt a felügyelő munkaviszonynak minősíti, a munkaügyi bírságot a szabálytalan foglalkoztatás, és nem a munkaszerződés szükséges tartalmi elmeinek hiánya alapozza meg.MoratóriumokA megváltozott jogi szabályozás hamar felháborodást váltott ki mind a vállalkozások, mind a tipikusan szerződéses formában dolgoztató munkáltatók körében is. Ezért már a jogszabályok hatályba lépést követően fél év haladékot kaptak a szerződések átminősítésére az érintettek. Miután az első féléves moratórium lejárt és nem született megnyugtató szabályozás, a munkáltatók további haladékot kaptak, amely szerint 2004. június 30-áig, majd később 2005. június 30-áig mentesültek az adó- és járulékfizetési kötelezettség visszamenőleges megfizetése alól, ha eddig az időpontig átalakították az "aggályos" jogviszonyokat. Eva, önfoglalkoztatásAjánlatHatályos eva-szabályokAz evásoknál jobb az adómorálAlaposabban ellenőrzik az evázókatEU: Maradhat az evaBezárul a kiskapu az evásoknálA kényszervállalkozói kör jórésze a 2003-tól bevezetett egyszerűsített vállalkozói adóban (eva) látta a megoldást, hiszen nekik a legnehezebb megfelelő költségeket szembeállítani a tényleges bevételeikkel szemben. Evából minden negyedévben több bevétel folyik be a költségvetésbe a tervezettnél. ezzel azonban a munkáltatóktól még nem folyt be egy fillér járulékbevétel sem, s persze az evások sem reménykedhetnek a munkajogi védelemben.Eközben a tipikusan megbízási szerződéssel foglalkoztatott szakmák azt a kormányzati ígértet kapták, hogy készül a szabályozás az úgynevezett önfoglalkoztatási formáról, ami ötvözné a vállalkozási és a munkaviszony elemeit. Az önfoglalkoztatásról szóló törvény lett volna hivatott megoldani a tipikusan vállalkozói szerződéssel foglalkoztatottak munkajogi védelmét úgy, hogy közben vállalkozók maradhassanak és "munkáltatójuk" közterheket is fizessen utánuk. A tervezet egyik fő szempontja volt, hogy ne növekedjenek a munkáltatók kiadásai és ne csökkenjenek a munkavállalók bevételei. A szabályozás ötvözni próbálta a vállalkozói és az alkalmazotti státusz előnyeit. A készülő törvényjavaslatot társadalmi vitára is bocsátották, mégsem lett belőle semmi. Utolsó haladék: 2006. június 30.Közben eltelt az egy év, szabályozás hiányában újabb haladékot kaptak a munkáltatók a szerződések átalakítására, valamint azt az ígéretet, hogy egyes szakmák kikerülnek (például az újságírás, előadóművészi tevékenység) a törvény hatálya alól. Ez a moratórium idén júliusban járt le, és időközben megszületett az egyszerűsített közteherviselés (ekho) ötlete, majd törvényjavaslata is. Konkrét jogi szabályozás hiányában azonban a moratóriumot további egy évvel meghosszabbították, azaz 2006. június 30-ig lehet következmények nélkül átalakítani a színlelt szerződéseket. eddig az időpontig egyrészt egyes szakmák helyzetét rendezheti az ekho, másrészt meg kell alkotni azokat a jogi definíciókat, amelyek pontosan körülhatárolhatóvá teszik a kényszervállalkozás, valamint a munkaviszony fogalmát, ahhoz, hogy megfelelő szankciókat lehessen alkalmazni.