Élmezőnyben a magyar bérek adóterhelése

Korábban már mi is megvizsgáltuk a magyar jövedelmeket terhelő adóék változását a 2012. évi változásokra fókuszálva, melynek során kiderült, hogy idén 10 éves csúcsra került az alacsonykeresetűek bérét terhelő adóék. (Lásd még: Ha igaza van Orbánnak, borús lesz a jövőnk)

Ausztrália, Ausztria, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Korea, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Új-Zéland.

Most az OECD 34 országban vizsgálta meg a jövedelemadók (bérek és járulékok) 2011-es (tehát nem az idei, hanem a tavalyi) teljes munkaerőköltséghez viszonyított változását az előző évhez képest. Magában a Magyarországra vonatkozó konkrét számokban sok újdonság nincs, hiszen ezt mi is megírtuk már bő egy éve, sőt, ahogy fentebb jeleztük, már a 2012-es számokat is ismerjük legalább fél éve, de a nemzetközi összehasonlítás miatt érdekes, hogy 2011-ben mennyire volt versenyképes a magyar élőmunka terhelése más OECD-országok adó- és járulékfizetési kötelezettségeihez képest.

Egyedülállók közül a gyermektelenek jártak a legrosszabbul

Az OECD honlapján közzétett jelentésben az egyes háztartástípusokra jellemző adóteher alapján rangsorolták az országokat, mi azonban csak Magyarországra fókuszálunk és az első három helyezettre. Az egyedülálló háztartástípusok adatait az alábbi táblázatban foglaltuk össze, melyből jól látható, hogy az átlagkeresettel rendelkezők jövedelemadója a teljes munkaerőköltség arányában 3 százalékponttal emelkedett egy év alatt (2010-ről 2011-re) köszönhetően a nyugdíjjárulék félszázalékkal történő emelésének, valamint az adójóváírás mérséklésének. Ezzel 2011-ben a teljes munkaerőköltség 49,4 százaléka került az államhoz, ami a harmadik legmagasabb lett a vizsgált országok között, míg az előző évben a 46,4 százalék csak a hatodik legnagyobb volt. Ez mind a változást, mind pedig a terhet illetően jelentősen meghaladja az OECD-s átlagot. A vizsgált háztartástípusoknál csak Németországban és Belgiumban terheli nagyobb adómérték a jövedelmet. Magyarországon 2012-ben egyébként az átlagkeresetűek esetében az adóék, ha csak kis mértékben is, de tovább emelkedett: az idei adóteher 0,19 százalékponttal magasabb a 2011-esnél. Az idei változásokhoz egyébként az egészségbiztosítási járulék egy százalékpontos emelkedése, az adójóváírás kivezetése, és a bruttó 202 ezer forint alatti bérekre vonatkozó szuperbruttó megszüntetése járult hozzá.

2011-hez visszatérve, ha egyedülálló szülő két gyermeket nevelt, akkor a 2011-ben életbelépő változások 6,6 százalékkal mérsékelték az adóterhet a teljes munkaerőköltség függvényében. A 2010-es 26,6 százalék és 10. helyezésünk után a 16. helyet érő 20 százalékra mérséklődött az adómérték. Ugyanakkor a gyermektelen átlag felett keresők esetében igaz, hogy 1,1 százalékponttal lett alacsonyabb az adóteher, az 51,6 százalék még mindig a negyedik legmagasabb a vizsgált országok között.

A gyermektelen párok adóterhelése a második legnagyobb

Ha egy komplett családmodellt nézünk, tehát két gyermek és két szülő, akkor azoknak az adóterhe csökkent a legnagyobb mértékben, akik csak egy fizetésből kénytelenek megélni. Esetükben 3,5 százalékponttal 32,8 százalékra mérséklődött a jövedelemadó-terhelés 2011-ben, ezzel pedig az előző évi 8. helyről a 11-re csúszott vissza Magyarország. Az élen akárcsak az egyedülállókra épülő modelleknél többségében Franciaország és Belgium osztozik az első két helyen.

Hazánkban legrosszabbul azokat a párban élőket érintették az évben bekövetkezett változások, akik egy gyermeket sem nevelnek, és átlagkeresetből, illetve annak 33 százalékából kell (vagyis részmunkában foglalkoztatott), hogy gazdálkodjanak. Náluk ugyanis 3 százalékponttal emelkedett az adóterhelés, ami után 2011-ben már 46,7 százalékot tett ki a jövedelemadó a teljes munkaerőköltségen belül. Ezzel egyébként több helyet ugrott előre hazánk, hiszen az előző évi 5. hely után most már a második legnagyobb az adóteher ebben a családmodellben.

26 országban növekedett a terhelés

A vizsgált 34 ország esetében az átlagkeresettel rendelkezők adóterhe átlagosan 0,3 százalékponttal emelkedett 2010 és 2011 között, ami nagyrészt a személyi jövedelemadóváltozás eredménye. 26 ország közül, ahol az adóteher emelkedést mutatott - ebből 18 esetében az SZJA is emelkedett - a legnagyobb változás Írországban történt, itt átlagosan 3,8 százalékpontos, Magyarországon 2,4 százalékpontos, Portugáliában pedig 1,4 százalékpontos növekedés történt. A változások miatt 1,1 százalékpontos csökkenés történt Új-Zélandon és az Egyesült Államokban az OECD szerint.

Az egy kereső és két gyermek családmodellnél átlagkereset mellett a legmagasabb adóék Franciaországban jellemző (42,3 százalék), míg Belgium 40,3, Olaszország pedig 38,6 százalékkal követi az élen. Az OECD országok átlaga egyébként 25,4 százalékos volt 2011-ben.

Válasszon 4000 álláslehetőség közül!

A jelentés szerint az OECD országokra - kivéve Mexikó és Chile - jellemző, hogy a gyermekes családok adóéke alacsonyabb, mint a gyermektelen egyedülállóké. Érdekes megjegyzés, hogy a két adóék közötti különbséget tekintve hazánk szintén élvonalban van: a két terhelés között ugyanis 16,6 százalékpontos eltérés mutatkozik. (A gyermektelenek adóéke 49,4 százalék volt 2011-ben, a családosok adóéke ezzel szemben 32,8 százalék). Nálunk nagyobb eltérést csak öt országban találni a 34-ből. Ebből a szempontból az élen Luxemburg áll, hiszen 22,2 százalékponttal magasabb az ottani egyedülállók adóéke a családosokénál.

Ha megnézzük a környező országokat, akkor csak a cseheknél magasabb a gyermekes családok adóéke és a gyermektelen egyedülállóké közötti eltérés a miénknél: 20,8 százalékpont, mely egyébként Luxemburg után a második legnagyobb különbség. A szlovákoknál ugyanis 13,9 százalékpontos, az osztrákoknál 11,4, a lengyeleknél pedig 5,9 százalékpontos különbség van a két adóteher között - természetesen minden esetben az egyedülállók hátrányára jelentkezik ez a különbség.