Humánpolitika a tudásgazdaságban - CEU Business School

Nyelvtudás, nemzetközi kapcsolatrendszer, helyismeret, szabványosítás, a speciális szakterületek mély beható ismerete, a globális és a lokális folyamatok összhangjának megtalálása - ezek mind a vállalati intellektuális tőke részei. A humánpolitikus ennek a szellemi vagyonnak a gondozója, erre kell vigyáznia, ezt kell fejlesztenie. A humánpolitikai munka mai legfontosabb alanyai fehérgallérosok, szakértők.

Miért fontos ez? - kérdezhetnénk, hiszen velük is ugyanazt kell csinálni, mint a többiekkel: toborozni, felvenni, munkába állítani, ösztönözni, értékelni... Igen, a felszínen ugyanazokról a tevékenységekről van szó. A kreatív munkát végző szakértők azonban sajátos csoportot alkotnak, sok tekintetben különböznek a rutinmunkát végző adminisztrátoroktól. Például nem szeretik a hierarchiát, a szigorú alá-fölérendeltségi viszonyokat, a parancsokat. Utasításokkal, parancsokkal nem lehet őket kreatívabbá, hatékonyabbá tenni. Nem kedvelik a bürokráciát, a kezüket gúzsba kötő szabályokat, a szigorú munkarendet. Csak akkor tisztelik a vezetői tekintélyt, ha szakértelmi fölénnyel párosul. Azt szeretik csinálni, ami érdekli őket, ami megmozgatja a fantáziájukat. Szeretik a pénzt - ki nem szereti? -, de az anyagi jutalomnál gyakran töbre becsülik a fejlődési, tanulási lehetőséget.

A HR-eseknek meg kell érteniük ezt az egyre fontosabbá váló csoportot. A hagyományos, tovább élő hierarchia mellett ki kell építeniük a szakértői karrierutakat. Át kell gondolniuk, a maguk eszközeivel mit tehetnek a tudás megszerzése, megtartása, megosztása, kihasználása érdekében. Vonalbeli vezetőiket olyan rendszerek kialakításában kell támogatniuk, amelyek segítik a kreativitás kibontakozását, a termékeny együttműködést. Erre sokféle eszköz és példa van a fizikai munkakörülmények alakításától kezdve a tudásmenedzsment módszertanán át a rugalmasan szervezett munkacsoportokig.

A modern humánpolitikusnak legalább négy nagy területen kell szakértőnek lennie. Az első a humánpolitikai munka általános környezete: mi történik a gazdaságban, a társadalomban, a politikában, az állami irányításban, a munkaerőpiacon, a technológiai fejlődésben, milyen átfogó trendek határozzák meg a humánpolitikai munka feltételeit. A második a vállalat, ahol tevékenykedik: hogyan működik a vállalat, milyen célokat követ, hogyan készít és valósít meg stratégiákat, miként épül fel a vállalati szervezet, hogyan születnek meg a tervek, a költségvetések, hogyan működik a kontroll rendszere, miként gazdálkodnak az erőforrásokkal, hogyan valósulnak meg a nagy projektek, hogyan kommunikálnak a vállalaton belül.

A harmadik a klasszikus humánpolitikai tevékenység: személyzeti tervek készítése, toborzás, kiválasztás, motiválás, értékelés, képzés stb. Mindegyik felsorolt tevékenységnek megvan a maga módszertana, eszköztára, számítógépes támogatása. Mindegyik mögött elméletek, modellek, kutatási eredmények állnak. Valamennyihez vaskos szakirodalmi anyag és példatár rendelhető hozzá. A negyedik területet a felsorolt tevékenységekhez szükséges kompetenciák képviselik: a humánpolitikus önismerete, saját képességek felmérése, egyéni fejlesztési célok kitűzése és elérése. Így lehet a HR-es saját maga HR-ese, ami a legfontosabb.

A CEU Business School, a régió nemzetközi üzleti iskolája speciálisan a tudásgazdaságban felmerülő személyügyi problémákra dolgozta ki személyügyi gazdálkodó felsőfokú szakképzési programját.

További információk:
Baksay Mária
Tel.: +36 1 887 5046
[email protected]
www.vezetokepzes.ceubusiness.org

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.