Két hónappal a felvételi jelentkezések lezárulása után, az érettségire készülés hajrájában három végzős gimnazistát kérdeztünk a pályaválasztásról. Ádám Annabella, Magyar Márton és Ress Tamás a budapesti Babits Mihály Gimnázium utolsó éves tanulói. Idejüket az érettségire készülés a fakultációk látogatása tölti ki. Hogy mennyire szoros időrendben telnek napjaik, jelzi az a tény, hogy beszélgetésünkre a tanórák után, a délutáni fakultáció előtti lyukasórán került sor. Nem ritkán este 6 óra előtt nem hagyják el az iskola épületét.

A felvételi lapon már rég megjelölték a kiszemelt szakokat. Tamás a kémia-biológia szakos tanári, Márton az orvosi, míg Annabella a nemzetközi kapcsolatokban otthonosan mozgó diplomata pályáját célozta meg.

Erős az otthoni példa

Különféle felmérések szerint a fiatalok pályaválasztását az egyéni érdeklődés mellett gyakran a közvetlen környezet - a szülők, a barátok, szomszédok -, a médiából érkező információk is befolyásolják. Hogy látják ők? "Nagyjából ez a helyes sorrend - de valamennyire mindegyik érvényesült a választásomban, főként a családi háttér" - jegyzi meg a pedagógusnak készülő Tamás, akinek édesanyja szintén pedagógus. A fiatalok úgy vélik, a többségnél is inkább az otthon mutatott példa, mintsem a média befolyása a meghatározó, emellett az egyéni felelősséget is nagyon fontosnak érzik. "Hasznosak lehetnek a tanácsok is - mégis úgy érzem, mi ismerjük saját magunkat a legjobban, nem mások"- magyarázza Tamás.

Hasonló az orvosi pályára készülő Márton helyzete is. "Tulajdonképpen a nagyszüleim példája áll előttem: ők fogorvosok, tőlük vettem az ötletet, bár én nem ezt a szakterületet, hanem az általános orvoslást választom. A másik motivációm, hogy mindig nagyon érdekelt a biológia, az anatómia. A média egyáltalán nem befolyásolt. Nem lennék csak azért orvos, mert mondjuk láttam a Dr. House néhány epizódját vagy a Vészhelyzetet"- mondja.

A képzési börze nem befolyásol

Az állásbörzék, a továbbtanulási expók pályaorientációs szerepében ugyanakkor nem nagyon hisznek. "A cégek, az iskolák ezeken a rendezvényeken általában a marketingre mennek, a jobbik arcukat mutatják"- teszi hozzá Tamás. Márton szerint ráadásul az expókra látogatók már konkrét elképzelésekkel mennek oda. "Nem spontán egy ilyen helyen dől el a pályaválasztás" - véli.

Annabellának nem volt könnyű döntést hoznia. Őt nagykövet szomszédjának példája is motiválta az útkeresésben. Csakhogy a diplomácia világa mellett a színpad is nagyon érdekli. "Szerteágazó az érdeklődési köröm - épp emiatt sem vagyok könnyű helyzetben. Szeretek énekelni, érdekelnek a művészetek, vonz a színpad, de a nyelvek, a nyelvtanulás is. Azt is terveztem, hogy a színművészetire vagy egy színi tanodába jelentkezem - de sok hír szól mostanában arról, hogy színházak zárnak be, vagy vannak épp átszervezés alatt. Erre azért nehéz lenne a jövőben alapozni, úgyhogy ezt a vonalat most félretettem. Ha később még érdekel a terület, majd újból átgondolom." A diplomácia miatt most számára az idén alakult Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az igazgatásszervezési és nemzetközi kapcsolatok szak a cél.

Mi lesz, ha nem jutnak be állami helyre?

Kihívásnak érzik a fiatalok azt, hogy kevesebb hallgatót vesznek fel államilag támogatott képzésre. A reálterületeket célzó Tamás próbált nem telített szakot választani, pedig a magyar irodalom és történelem is érdekelte volna.

Orvosi karokra idén 300 fővel több hallgatót vesznek fel államilag finanszírozott képzésre, mint 2011-ben, ami Márton számára jó hír. A felvételizni készülő fiatalok közül így főként Annabellát érintheti kedvezőtlenül a keretszámok változása - az igazgatásszervezési területeken a korábbi 500 fő helyett 200 fő az államilag finanszírozott 2012-es keretszám. "Ez nem túl könnyű így-szerencsére a szüleim nagyon együttműködőek a kérdésben. Támogatják a terveimet, a tanulmányaimat akkor is, ha esetleg költségtérítéses képzésbe jutok be. Azt mondják, nem múlhat ezen a továbbtanulás sikere" - mondja.

Itthon képzelik el a jövőt

A három fiatal itthon képzelik el a jövőjét. Még az orvosnak készülő Márton sem gondolkodik külföldi munkavállalásban. "Nem szeretnék külföldre menni. Nem hiszem, hogy jó megoldás lenne elszakadni a családtól. Szerintem az élet azért itthon is megoldható"- fűzi hozzá és Tamás is helyesel. "Volt eset, hogy beszóltak a környezetemben, hogy a tanári pályát választom. Általában azért aggódnak, hogy miből fogok megélni - de én azért azt látom, hogy azért meg lehet élni belőle"- magyarázza. Az orvosnak készülő Márton részben egyetért azzal, hogy az egyetem után külföldre távozók fizessék vissza a képzés árát. "Bizonyos szempontból rendben van az, hogyha valaki az állam pénzén tanulhatott, az itthon kamatoztathassa a tudását és adjon ebből vissza az országnak."

A diplomatának készülő Annabella egy-két év külföldi munkavállalást mindenkinek javasolna, aki megteheti. "Csak jót tesz, ha megismer új kultúrákat, társadalmakat, szemléletmódokat - hosszú távon én is Magyarországon képzelem el a jövőmet, de azért szeretnék innen kicsit kiszabadulni."

Sok múlik a kapcsolatokon

A fiatalok abban egyetértenek, hogy leendő elhelyezkedésük sikerében a kapcsolatrendszernek is jelentős szerepe lehet - akár 70-80 százalékban is ezen múlhatnak a dolgok, így a kapcsolati hálót már az egyetemi évek alatt el kell kezdeni szőni, például szakmai gyakorlaton vagy nyári munkákon. "Nem sűrűn láttam még az Expresszben diplomata álláshirdetést"- jegyzi meg Annabella. Bizonyos helyzetekben persze vannak kivételek. "Orvosoknak annyiból könnyebb, hogy például sebészt baráti alapon felvenni, hozzáértés nélkül azért problémásabb lenne"- mondja Márton.

Óvatosan a Facebookkal

A fiatalok mindemellett nem tartják megkerülhetetlennek az álláskeresésben a Facebook szerepét és használatát. Szerintük a közösségi médiumokat is óvatosabban kellene használni - mert eredetileg közösségi kapcsolattartásra találták ki a családtagokkal, a barátokkal.