Pesszimisták, de jobban élnek a magyarok

Évek óta tartó politikai polémia, hogy hogyan is élnek a magyarok valójában, milyen a gazdaság valós helyzete. Az ellenzék pesszimizmusa a kormány kincstári optimizmusával csap össze ilyenkor, s a vitát erősen befolyásolja a magyar néplélek hagyományosan borús világképe. Az alábbiakban azt próbáljuk röviden vázolni, hogyan látják helyzetüket a magyarok és milyen is a gazdaság helyzete valójában.

Definíció

A jólét nem egzakt fogalom, hanem szubjektív életérzés, amit többek között a változó énkép, a környezetben és a médiában látottak alakítanak. Így a jólétet nemcsak az elérhető anyagi javak, hanem például az egészségi állapot, a jövőbeni kilátások, a családi állapot milyensége vagy a lakhely minősége is meghatározza. Vagyis a jólét egzakt, mérhető – GDP, jövedelem, életminőség stb. – adatok, valamint azok szubjektív értékelésének összessége.
Vagyis valaki leginkább akkor él jól, ha úgy érzi, jól él.

Az elégedettség meghatározásánál – a Tárki egy kutatása alapján – az emberek közel azonos mértékben veszik figyelembe az anyagi és a nem anyagi jellegű dolgaik állását. Ezen belül leginkább azokkal a tényezőkkel elégedettek, amibe beleszólásuk van. Így majdnem mindenki elégedett a családon belüli kapcsolataival, kétharmaduk a munkájával, illetve lakásukkal, és meglepő módon az egészségükkel is ugyanennyien elégedettek. Viszont kimondottan elégedetlenek az emberek az életszínvonalukkal, és csak minden ötödik felnőtt elégedett a jövedelmével.

A magyarok pesszimisták

Szinte közhely, hogy a magyarok pesszimisták, és még a jót is ezen a szemüvegen át érzékelik. A magyar társadalomra az állandó pesszimizmus a jellemző, az öngyilkosságok arányának csökkenése azonban azt mutatja, az emberek mégis úgy látják, van értelme küzdeni – állítja a szakértő. „A rendszerváltást követően nőtt a depresszióban szenvedők aránya, jelentősen csökkent viszont az öngyilkosság. Ez azt jelenti, hogy az embereknek sok és súlyos problémával kell szembenézniük, rossz és nehéz a helyzetük, de már nem látják reménytelennek azt. Úgy gondolják, boldogulásuk függ a tevékenységüktől" – mondta Németh Erzsébet a FigyelőNetnek. A szociálpszichológus érdekességként említette, hogy az öngyilkosságok aránya csökkenő tendenciát mutat a háborúk alatt is, azaz minden olyan helyzetben, amikor küzdenünk kell. Mint mondta, Magyarország egészségügyi paradoxon: a depressziót és pesszimizmust tekintve mutatóink sokkal rosszabbak, mint azt a GDP, vagy a borús időjárású napok száma indokolná.

Legpesszimistábbak

A pesszimista világképet támasztja alá a Tárki részvételével zajlott nemzetközi kutatás is. Ebben a csehek, a lengyelek és a magyarok helyzetét hasonlították össze, s eredménye szerint – nem meglepő módon – a magyarok a legelégedetlenebbek anyagi helyzetükkel. Mindhárom országban körülbelül minden ötödik megkérdezett véli úgy, hogy idén jobb lesz a háztartás anyagi helyzete – derül ki a CEORG (Central European Opinion Research Group) kutatási együttműködés keretében végzett Tárki-kutatás legfrissebb eredményeiből. Ez részben azt jelenti, hogy – noha a másik két országban is alacsony – nálunk elhanyagolható azoknak az aránya, akik a családi büdzsét jónak érzékelik. Másrészt mindezt „elég jónak" legnagyobb arányban a csehek, legkisebb arányban pedig a magyarok látják.

Jobb jövőt mindhárom országban ugyanolyan arányban remélnek a megkérdezettek. Minden ötödik véli úgy, hogy idén jobb lesz a családi költségvetés állapota. Romlásától az optimista lengyelek kicsit kisebb arányban félnek, mint a csehek vagy a magyarok.
Magyarországon a 16 éves és idősebb lakosság harmada tekint optimistán a jövőbe. Az életük eddigi alakulását az emberek leginkább az életszínvonaluk, jövedelmük, munkaerő-piaci helyzetük és lakáshelyzetük tükrében értékelik. Jövőbeli kilátásaikról alkotott álláspontjukat pedig ezeken kívül az egészségi állapotuk is befolyásolja – áll a Tárki Monitorban. Így minél magasabb egy család jövedelme, annál valószínűbb, hogy a családtagok elégedettek az élet többi területével is – kivéve a családi kapcsolatokat. A munkaerőpiacon aktívak, de különösen a vállalkozók, a diplomások és a 40 év alattiak lényegesen elégedettebbek szinte minden tényezővel, mint a többi társadalmi csoporthoz tartozók. A falusiak lényegesen kevésbé elégedettek a jövedelmükkel, életszínvonalukkal, jövőbeli kilátásaikkal, mint a nagyvárosiak – ugyanakkor a munkájukkal, lakásukkal, lakókörnyezetükkel, és általában az életükkel ugyanolyan mértékben elégedettek, mint a nagyobb településeken lakók.

Korábban

A Tárki elemzése szerint a rendszerváltást követően, a kilencvenes évek elején a magyarok az élet szinte minden területével elégedetlenebbek lettek. Az elégedetlenség mélypontja 1997 volt, a munkával való elégedettséget kivéve, ahol a választóvonalat 1995 jelentette. A mélypont után lassan, de biztosan elégedettebbekké váltak az emberek, még a családon belüli kapcsolataikkal is, ami pedig kevéssé hozható összefüggésbe a gazdasági életben, a munkaerő-piaci helyzetben vagy a lakásállományban bekövetkezett változásokkal – állítja a kutatóintézet. 2001-2003 között megtört a pozitív trend: a 2003 évi adatfelvétel szerint kivétel nélkül minden megkérdezett tényezővel 2-3 százalékkal kevesebben voltak elégedettek, mint 2 évvel azelőtt. A legnagyobb romlást akkor az életük eddigi alakulásáról, illetve a jövőbeli kilátásokról érzékelték. 2003 és 2005 között pozitív irányba fordult a trend. Az elmúlt két év során szinte minden vizsgált tényezőben 2-3 százalékkal nőtt az elégedettek aránya . Legnagyobb javulást a jövedelemmel való elégedettségnél mérte a Tárki: 16 százalékról 20 százalékra nőtt.

Ennek eredményeképpen 2005-ben statisztikailag szignifikáns mértékben többen elégedettek a jövedelmükkel és az életszínvonalukkal, mint ahányan 2001-ben állították ezt magukról, és ugyanilyen mértékben javult a jövőbeli kilátásaikkal elégedettek aránya. Llényegesen kevesebben elégedettek viszont 2005-ben a munkájukkal, mint ahányan 2001-ben nyilatkozták ezt.

Csökkenő egyenlőtlenségek

A Tárki szerint összességében, valamennyi egyenlőtlenségi mutatót is vizsgálva, a legutóbbi, 2003-as vizsgálatukhoz képest csökkent a lakosság egyes rétegei közti egyenlőtlenség. Az egy főre jutó jövedelmek esetén 2005-ben az átlagjövedelmek aránya a 2003-ban jellemző 8 körüli értékről 7,5-re süllyedt. A csökkenést az egyes jövedelmi rétegek egymástól eltérő mértékű növekedése okozta.

A statisztikai hagyomány és a nemzetközi gyakorlat szerint, azokat nevezik szegénynek, akik a medián – középérték – alatt keresnek. Az 50 és 80 százalék közötti jövedelemmel rendelkezőket „alsó-közép" osztálynak hívják. Akik a medián jövedelem körüli plusz-mínusz 20 százalékos sávban helyezkednek el, őket tekintjük középrétegnek, akik a 120 százalék és 200 százalék közötti jövedelemmel rendelkeznek, azokat felső-közép rétegnek, és akik a medián 200 százalékánál többel rendelkeznek, azokat nevezzük „jómódúnak". 1987 óta mind a szegények, mind pedig a jómódúak száma jelentősen növekedett.

Miközben például 1987-ben a medián kétszeresénél a népesség körülbelül 6 százaléka, mintegy 600 ezer fő rendelkezett többel, ma ennek a számnak a másfélszerese, azaz összesen körülbelül 900 ezer fő tartozik a jómódúak közé. Számuk a 2000-ig tartó emelkedés után 2003-ban kismértékben csökkent, 2005-re viszont nagyjából változatlan szinten maradt. A szegények adata először az 1987 utáni periódusban 1996-ban érte el a csúcspontját, aztán 2000-ben csökkent, 2003-ban ismét emelkedett, most pedig a 2005-ös adatok szerint bár csökkent mintegy 110 ezerrel, de még mindig 60-70 ezerrel magasabb, mint 2000-ben volt. 2005-ben a szegények száma (az egy főre jutó medián jövedelem felénél meghúzott szegénységi küszöb alapján) 899 ezer és 1070 ezer között van – állítja a Tárki.

Mi a helyzet a gazdasággal?

Nagyon távolról szemlélve a magyar gazdaság virágzik, a gazdasági növekedés a GDP 4 százalékát meghaladó mértékű, a magyar valuta vásárlóereje regionális szinten nem rossz, a bérek emelkedtek, de a munkanélküliség is nőtt.

De menjünk egy kicsit közelebb. A gazdasági növekedés tetemes részét a Magyarországon letelepedett külföldi multik adják. Ezek a vállalatok csak részben integrálódtak a magyar gazdaságba, nagyon sok esetben ipari parkokban üzemelnek, s csak a korábbi adókedvezmények, valamint az olcsó munkaerő vonzotta ide őket. Ennek a gazdasági szférának ugyan kezd kialakulni egy stabil beszállítói rétege, de az ő helyzetük nagyon kiszolgáltatott.

Kapargassuk meg egy kicsit a négyszázalékos gazdasági növekedést is. A mértéke kétségkívül impozáns – az EU átlagának duplája –, de összehasonlítva a többi új uniós tagországgal, egyáltalán nem nevezhető kiugrónak. Ráadásul még magasabb növekedési rátát kapunk, ha az EU kapujában toporgó két jelölt – Románia és Bulgária – gazdaságát vesszük alapul. A bővülés üteme itt meghaladja az öt százalékot.

Szintén kedvező számokat látunk, ha az inflációt vesszük szemügyre. Év közepére mindenki két százalék alatti, 1,1 százalékos év/éves árszínvonal emelkedéssel számol. Azonban a rendkívül kedvező számok csupán egy dolognak, a forgalmi adó kulcsának 5 százalékpontos csökkentésének köszönhető. Amikor ez a hatás kifut, az árszínvonal emelkedése visszaugrik a decemberben mért – magasnak szintén nem mondható – szintre, 3 százalék közelébe. Ez az egyetlen olyan szám, ami összehasonlítva a régió országaival, igazán kedvezőnek mondható.

Az államháztartás helyzete viszont katasztrofális, s abban a legtöbb elemző egyetért, hogy a választások után mindenképpen szükség van az idei költségvetés áttekintésére. Ezt segíti elő az is, hogy szeptember elsejére az Európai Unió is raportra rendelte az országot. Ekkorra kell ugyanis benyújtani az ország módosított konvergenciaprograját. Elemzők szerint ebben már mindenképpen fel kell mutatnia valamit Magyarországnak, így sokan azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a kormány egyik első lépéseként adóemelésre is sor kerülhet. A katasztrofális államháztartási helyzet egyik folyománya, hogy a magyar államadósság alig marad a GDP 60 százaléka – az euró bevezetéséhez szükséges cezura – alatt.

Szintén rossz irányt vett a munkanélküliség. A KSH szerint jelenleg Magyarországon 309,9 ezer munkanélküli él, ami közel 60 ezerrel haladja meg a két évvel korábbi adatot. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez alatt az idő alatt mintegy 40 ezerrel nőtt a munkaerőpiacon résztvevők száma. Azonban ez a szám még mindig nagyon alacsony, ugyanis az aktivitási ráta Magyarországon mindössze 54 százalékos.