Gondolatok a jogi háttérről

Egy éven belül a felnőttképzéssel kapcsolatban egy sor jogszabály módosítása látott napvilágot, amelyekben a felnőttképzést végzőket illetően követelmények jelentek meg, talán többen arra gondolnak, hogy ez alól a coachként történő tevékenység mentesítést jelent. Úgy vélem, hogy a felnőttképzésről szóló rendelkezések kellő ismeretének hiánya tekinthető ennek hátterében. Szükségesek bizonyos pontosítások mind a képzést végzők, mind azok fogadásáról döntést hozók számára.

A felnőttképzési törvény (a 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről) rendelkezései tételes megfogalmazása szerint a felnőttképzésben résztvevő személyre és a felnőttképzési intézményre vonatkoznak (a törvény az egyéni vállalkozót is intézményként értelmezi), valamint az általuk végzett tevékenységre. A képzést tréning helyett coachingnak lehet nevezni a képzést, azonban az Fktv. nem a megnevezés szerint, hanem a tartalom alapján tekinti a tevékenységet felnőttképzésnek vagy sem. Az említett törvény hatálya kiterjed bizonyos szolgáltatásokra is, amelyek körébe a tanácsadások bizonyos típusai is bele tartoznak. Az intézmény és a képzési programok nyilvántartásba vételéről rendelkező jogszabály /2/2010. (II. 1.) SZMM rendelet/ a szolgáltatások nyilvántartásba vételéről is rendelkezik, az Fktv. pedig egyértelműen kimondja, csak nyilvántartásba vett intézmény végezhet felnőttképzést, felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatást. Ez akkor realizálódhat, ha a nyilvántartásra bejelentett képzések és tevékenység a munkaügyi szervezet részéről visszaigazolást nyert. /A Fktv. 8 § (1)/ (Felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás: tudásszínt felmérés, pályaorientációs, pályakorrekciós tanácsadás, képzési szükségletek felmérése és képzési tanácsadás, elhelyezkedési tanácsadás, álláskeresési technikák.) A felnőttképzési törvény azt is előírja, hogy a felnőttképzést végzőnek minden iraton - levél, program, ajánlat, jelenléti ív, haladási napló, sőt hirdetés stb. - fel kell tüntetnie a felnőttképzési nyilvántartási számát. (Fktv. 9. § (2))

A szakképzési hozzájárulás elszámolására illetékes szervek napjainkban tréningek költségét nem fogadják el, tehát keresni kell azt a képzési elnevezést, amely ma még a hozzájárulás terhére fizethető a jogszabályban meghatározott mértékben. Ez a tény is egyik eredője lehet annak a törekvésnek, hogy tréning helyett coachingnak "keresztelnek el" egyes képzési alkalmakat.

Lehetne folytatni a sort, de az említettek képviselnek olyan jogi előírásokat, törvényi normákat, amelyek újra előtérbe hozták a coaching képzésként való kiajánlását, megvalósítását. Sajnos olyan tapasztalatot szereztünk, hogy a HR és a képzés körében tevékenykedők közül sokan nem ismerik a felnőttképzésre vonatkozó egyes jogszabályokat, nem követik azok viszonylag gyakori változásait. Erre jó példa az, hogy a nagyobb gazdasági szervezetek illetékesei közül többen nem tudják, hogy a felnőttképzési törvény az ő belső képzéseikre is vonatkozik, sőt ha ezeket el akarják fogadtatni, el akarják számolni, akkor képző intézményként nyilvántartásba kell vetetni magukat, a képzésük programját.

Mi a coaching és mi a tréning?

Csak a fogalmak értelmezése áll a háttérben?

Korábbi években kísérletet tettünk arra, hogy a felnőttképzésben - céges képzésekben, továbbképzésekben - használt fogalmak tartalmát pontosítsuk, de úgy látszik szükséges erre visszatérni. Miként több írásunkban megfogalmaztuk már, színvonalas képző tevékenység csak akkor valósítható meg, ha a HR és képzési szakemberek tiszta fogalmakat használnak. Nem lehet indok az, amit egy dunántúli nagyobb városban működő tréning cég vezetője mondott egy személyes vitánkban, hogy 'ne ragaszkodjunk a szakmai fogalmakhoz, mindenki értse azt úgy, miként a napi gyakorlat azt "kitermelte"'. Ez a szemlélet is oka lehet annak, hogy kinek-kinek "tetszésére" kell bízni, hogy milyen tartalmat hordoz egy fogalom.

A coach és a tréningvezető/tréner, valamint a coaching és a tréning fogalom tartalma valamiképpen sokakban összemosódik, illetve ezek tartalmi elemeinek kellő ismerete hiányában nem tesznek eléggé különbséget ezek között. Térjünk ki az alapfogalmakra:

A coach, a tanácsadó olyan személy, aki vállalatok, intézmények vezetőinek, vezető és fontos munkatársainak hivatásszerűen nyújt támogatást, segítséget tevékenységük önálló irányításához, eredményesebb ellátásához, az optimális döntéshozó képesség kialakításához, a coach (tanácsadó) vezeti partnerét céljai tudatos megvalósításának útján.

A tanácsadónak pszichológiai, vezetés- és tárgyaláselméleti felkészültséggel, ember- és személyiségismerettel, jó kommunikációs képességgel, alapos kérdezéstechnikai tudással kell rendelkeznie. Személyiségét jellemeznie kell a reális önismeretnek, a gyors helyzet-felismerésnek és reagáló készségnek, az empatikus magatartásnak a partnerrel összefüggésben, intuíciónak (beleélésnek) cselekvés vonatkozásában.

A tréningvezető mindenekelőtt alapos elméleti felkészültséggel rendelkezik, az andragógiai-pedagógiai-pszichológiai ismereteit képes adott helyzetre adaptáltan alkalmazni. A módszertani ismeretek birtokában egy adott csoporttal a legmegfelelőbb "eszközök" felhasználására képes. A tréningvezető olyan szakember, aki önálló alkotó munkát végez, bármely tartalmú tréninget meg tud tervezni, szervezni és tudja azt vezetni. Elméleti ismereteinek alkalmazásával egy adott szituációban újabb képzési folyamatot képes létrehozni és optimális eszközrendszerrel feladatát teljes értékűen megoldani. A személyiségét illetően a tréningvezető megújulásra kész, ismeri önmagát és erre képes alapozni. Ki kell emelni, hogy a tréning vezetőjét az előzőekben felvázolt tulajdonságok mellett fejlett kreativitásnak, alkotó készségnek kell jellemeznie, így képes a változatos tartalmú és módszerű, eredményes képzés megvalósítására. A gyors reagáló képesség fontos a tervezésnél a csoportra, a megrendelőre vonatkozóan, a tréning folyamatában pedig a hallgatók "közleményeinek" felhasználására, beillesztésére. A személyiségtulajdonságok tekintetében többlet és minőségi különbség jellemzi a tréningvezetőt.

A tréner fogalom álláspontunk szerint azt jelenti, hogy az illető egy tréning típus, egy tartalom közvetítésre készült fel. Általában a licenc, franchise "hátterű" (mások által kidolgozott) tréningek vezetésére képzett személyt jelöl. Ismeri az adott képzési tartalmat, ehhez megtanult bizonyos eljárásokat és a csoport összetételétől, a képzést igénylőtől függetlenül mindig egy sémát alkalmaz. Tartalmat tekintve egysíkú a tréner felkészültsége, személyiségét illető kritériumok szűkebb körével rendelkezvén is el tudja látni a munkáját.

A tréner fogalom véleményünk - s az előzőekben leírtak - szerint egyszerűbb felkészültséget feltételez elméletben és gyakorlatban, kevesebb követelményt a személyiséget illetően. A tréningvezetőt magas szintű elméleti felkészültség, ismereteinek alkotó alkalmazására való képesség jellemzi. A legkorszerűbb módszerek birtokában van és a tartalom, a helyzet megkívánta legmegfelelőbb eljárások felhasználására, azok megújítására képes. Ismeretei mélyek és gyakorlatban való alkalmazásukat helyzet adekvát módon valósítja meg. Kimondhatjuk, hogy a tréner és a tréningvezető fogalmak használata nem szóhasználati, hanem tartalmi különbséget képvisel.

Amennyiben a tréner és a coach tevékenységhez szükséges felkészültséget (tudást), személyiségjegyeket (készségek, képességek, kompetencia...) részletesebben vizsgáljuk, akkor több azonosságot fedezhetünk fel, de ezek funkciói, felhasználásának módszerei lényeges eltéréseket mutatnak, tehát a fogalmak más-más szakembert jelölnek.

A coaching olyan tanácsadó tevékenység /tanácsadási folyamat/, amely sajátos eszközeivel az egyén önálló feladatmegoldását segíti elő, támogatja - akár az érintett személy (érintettek) ismereteinek kiegészítésével is - és elvezeti az optimális döntéshez, célja megvalósításához az egyént (az egyéneket).

A coaching személyre szabott tanácsadás konfliktuskezeléshez, kommunikációs gátak feloldásához, a személyközi (interperszonális) viszonyok, interakciós (együttműködési) helyzetek értékelésére, optimalizálására. (Sörös László alapján)

A tréning olyan komplex képzési, továbbképzési eljárás (módszer-együttes), amelynek keretében célorientált (igény szerinti) tartalmú, továbbá bizonyos kompetenciák megszerzésére irányuló felkészítés történik, feldolgozzák a szükséges elméleti ismereteket, biztosítják azok alkalmazását önkontrollal (visszacsatolással) összekapcsolva. A gyakorlatok értékelésével és tesztek alkalmazásával a résztvevő adott tevékenységre való alkalmazását is feltárja és a tevékenységhez személyiségjegyek kibontakozását, fejlesztését is megvalósítja.

Az előbbiekben idézett fogalmak tartalmi értelmezése egyértelművé teszi, hogy a tréning képzési eljárást jelent, a coaching pedig valamilyen típusú tanácsadást, semmiképpen sem oktatási-képzési folyamatot. Erre jól mutat rá Kalló Ágnes tájékoztatása - WIFI HR kerekasztal résztvevője -, amely szerint az értékesítőkkel coachingban foglalkoznak a vezetők, majd ennek folytatásaként szerveznek képzési alkalmakat, tréninget.

Mikor, mit?

Az illetékes szakembereknek, döntést előkészítő és döntést hozó személyeknek fontos volna a képzés és a tanácsadás körében használatos fogalmak ismerete és ezek alapján hozott döntésük, hogy a céljaik elérése érdekében mire is van szükség. A coachingnak és a képzés bármely típusának (tréning, tanfolyam, előadás-sorozat stb.) más-más céges törekvésben lehet meghatározó szerepe, ezek mindegyike szükséges lehet, de funkcióik különbségét pontosan látni kell.

A felnőttképzés, ezen belül a céges képzés napjainkban elengedhetetlen, az egy életen át való tanulás korkövetelmény, ennek jegyében kell gondolkodnunk az illetékes vezetői körökben. Messze egyet kell értenünk és meghatározó "elvnek" elfogadnunk Kis Károlyné (Mátrai Erőmű, WIFI HR kerekasztal, HR Portal megnyilatkozását: "képzés pedig kell, mert a versenyképesség ma már nem a technikán múlik, hanem azokon az embereken, akik működtetik. A humán tőke és az abba történő beruházás fogja megkülönböztetni a jövő cégeit egymástól".