Megjelent: 9 éve

A főnök rokona a cégnél

„Az ott a főnök lánya (fia, veje, testvére, menye)!” - mire gondol az új dolgozó, amikor régebben ott lévő munkatársa eme – bizalmasan odasuttogott - szavakkal helyezi képbe? És hogyan viszonyuljon ehhez a helyzethez? Kár volna tagadni, hogy alapvetően negatív képzettársítások tapadnak ahhoz, hogy valaki a főnök rokona, s emellett az illető által vezetett és/vagy tulajdonolt cégnél dolgozik. Az első ösztönös feltételezésünk, hogy az ilyen személy a rokoni kötődése, és nem az objektív hozzáértése miatt került abba a beosztásba. Mert hogyan is tudná bárki a vérrokonát vagy házastársát elfogulatlan távolságtartással szemlélni? De valóban így van ez? S mindig boldog, elégedett lesz az, akinek a családja révén kikövezett karrierútja van? Ennek a mélyére igyekeztünk nézni.

Talán még egyszerűbb helyzet, amennyiben a vállalkozás részvényesének, tulajdonosának, továbbá cégjegyzésre jogosult tisztviselőjének rokona maga is társtulajdonos, s ebből adódóan ügyvezető vagy igazgatósági tag. Ez, ha magánkézben lévő családi vállalkozásról beszélünk, nemigen kifogásolható. Mikor egy társaságnak rokonok a tulajdonosai, akkor legtöbbször ők is vezetik. Önmagában ezzel aligha lehet gond. (Bár másfajta gondok ott is ugyanúgy adódhatnak, ezekre alább kitérünk.) Természetesen gyökeresen eltérő a helyzet, amennyiben valaki miniszteri, polgármesteri, vagy egyéb közhivatali pozíciójából adódó, személyzeti döntést befolyásoló lehetőségével élve nevez(tet)i ki olyan szervezet, cég, intézmény vezetőjévé a rokonát, ami nem az ő saját tulajdona, legfeljebb annak ideiglenes vagyonkezelői jogait gyakorolja. De az ellen ugyan mi kifogás lehetne, hogy egy magántőkéből alapított részvénytársaság vagy kft. egyik vezetője a tulajdonos rokona? Jogilag semmi. Persze azért gyakorlati szempontból itt is lehetnek dilemmák.

Vajon melyik esetben bátorkodik inkább panasszal élni egy alkalmazott valamely telephely, osztály vagy divízió vezetője ellen? Akkor, ha az illetőt semmi privát szál nem fűzi a csúcsvezetőhöz, vagy olyan esetben, ha családtagról van szó? Mindig nehezebb a főnök gyerekének, házastársának a vezetői döntését kifogásolni, ez aligha kétséges. S az a baj, hogy egy állásinterjú, a kiválasztási folyamat során, néhány nap vagy pár hét alatt aligha lehet megnyugtatóan tisztázni, s kideríteni: mennyire elfogult a cégtulajdonos a társaságnál dolgozó rokonaival, mennyire viseli el az őket ért dolgozói kritikát? Olyan ingoványos talaj ez, melyre ráadásul aknamezőt is telepítettek. Ha lehet, még ennél is rizikósabb szituáció, mikor vezető - társügyvezetői, igazgatósági vagy divízióvezetői szintű - pozícióba nyer felvételt az újdonsült munkavállaló. S neki van alárendelve a tulajdonos/vezérigazgató valamelyik rokona. Mit csináljon? Mi az elvárás? Kivételezzen vele, vagy éppen hogy fogja szigorúbban, mint a többieket, hogy a protekciónak még a látszatát is elkerülje? Eleve kínos helyzetet teremthet már a dolog felvetése is, magában foglalja ama lehetőséget, hogy az illetőt, aki épp felvett bennünket a cégéhez, megsértjük.

Pedig nehezen hihető, hogy épp ő ne tudná, milyen asszociációkat indít útjára ez a felállás. Alapvetően nem mindegy persze, hogyan és mikor került egy cégbe szülő és gyermek vagy após és vő. Nyilván egészen más, ha két vagy több rokon együtt, tőkéjüket, munkaerejüket vagy szakértelmüket összedobva hoz létre egy vállalatot, aztán közösen fejlesztik a kisvállalatot egyre nagyobb forgalmú céggé. S egészen más tészta, amikor egy már évek óta létező, százmilliós vagy akár milliárdos tőkéjű és nyereségű céghez veszi oda érettségi/diploma után a rokonát a tulajdonos. Utóbbi esetben gyakorlatilag képtelenség teljesen lemosni a gyanút, hogy ő csak a nagyember árnyékában felnőtt halovány utánzat. Lehetetlen, hogy aki egy cég vezérigazgatójának és/vagy többségi részvényesének a fia, az szintén tehetséges legyen, aki örökösként majd átveszi, s még jobban felvirágoztatja a vállalkozást? Dehogy. Miért lenne az? A gazdaságtörténetben rengeteg példa van sikeres, az évtizedek folyamán egyre nagyobb vagyont létrehozó dinasztiákra, ahol már gyakran a sokadik generáció veszi át szüleitől a stafétabotot.

Van persze az ellenkezőjére is bőven példa. Mikor is a gazdag ember rokona csak a pénzt, a befolyást, a beosztottak feletti hatalmat akarja, a tehetség adottsága és a vezetés felelősségérzete nélkül. Gátlástalanul élvezve a protekció, a nepotizmus előnyeit. Helytelen volna általánosítani, mert akad példa mindkettőre. De azért van olyan kérdés, amire nagyjából határozott válasz adatható a fenti problémakörben. Jó-e az, ha valaki a bölcsőtől a sírig csak és kizárólag rokona, a családi előd pályafutását ismétli? Ugyanolyan szakmát tanul, diplomát szerez, mint ő, aztán pedig első és egyetlen munkahelye a családtag által birtokolt és irányított vállalkozás? Erre nagy eséllyel adható nemleges felelet. Fentebbi helyzet ugyanis óhatatlanul megkérdőjelezi az ilyen módon pozícióba került ember teljesítményét. Mindenképpen ajánlott az örököst kereső munkaadónak, és a jövőben esetleg örökébe lépő családtagjának egyaránt, hogy vegye fontolóra az alternatívákat. Mondjuk, hogy a leendő utód próbálja ki magát más cégnél, sőt akár más ágazatban, vagy más országban. Ott, ahol biztosan nem fenyeget, hogy protekciós, kivételezett emberként veszi szájára a belső közvélemény.

Örökömbe lépsz, mert azt mondtam!

Engedjük a potenciális „trónörökösnek”, hogy ő döntse el, akar-e egyáltalán a nyomdokainkba lépni - ezt javallanánk minden nagyvállalkozónak, cégtulajdonosnak, bármi egyéb átörökíthető dolog művelőjének. Ugyanis mi van akkor, ha pont nem az a fennforgás, hogy az illető „apuci fiacskájaként/kislányaként” szeretne terpeszkedni a főnöki bőrfotelben. Ehelyett nagyon is ódzkodik, hogy átvegye a gyárat, boltot, praxist vagy műhelyt a felmenőitől. Akik viszont erőszakosan, rámenősen követelik tőle, hogy ezt tegye. S már kicsi korától úgy választottak neki iskolát, hogy gond nélkül a kezük alá tudjon dolgozni a szakmában. A szülő a kiskorú, illetve fiatalkorú gyerekével persze a jogszabály adta kereteken belül sok mindent megtehet. Amennyiben vallásos, elviheti a gyereket a reggeli misére hétvégén. Szenvedélyes horgászként kirángathatja hajnalban a vízpartra, operarajongóként az előadásokra. Kedvenc pártja gyűlésére is. S lehetne még felsorolni jó pár hobbit, világnézetet, életvezetési modellt.

Ugyanígy megteheti, hogy gyerekeit olyan elgondolással íratja be tanintézményekbe, hogy majd cégének legyen utódlása és utánpótlása. Egy hatéves gyerekkel ezt különösebb gond nélkül meg lehet tenni. Ő oda megy, ahová a szülő mondja neki. Mi egyebet tudna csinálni? Tizennégy éves kamaszt már nehezebb beidomítani rá, hogy a dinasztiát az önérvényesítés elé helyezze. Egy tizennyolc évest pedig szinte lehetetlen, hacsak ő nem akarja. Ha nem kerülgetjük illedelmes, politikailag korrekt módon, a család szentségének jegyében a kását, akkor bizony kellemetlen tények is felszínre kerülnek. A család eredendően tekintélyelvű közeg. Nyilván remek, ha a fiatalabb családtag önként, lelkesen követi az idősebbet hitében, munkájában vagy tanulmányaiban. De ha a gyerek kifejezetten lázad? A szülő természetesen legálisan bevetheti az egzisztenciális nyomásgyakorlás és zsarolás különböző formáit. A gyerek anyagilag, infrastrukturálisan kiszolgáltatott neki, ezért ultimátumot is adhat. Csak akkor kap zsebpénzt, akkor fizeti oktatása költségeit, ha a szájízének megfelelő pályát választ. Meg lehet tenni, de hogy előbb-utóbb rossz vége lesz, az nagyon sanszos.

A kiszolgáltatott családtag netán színleg behódol, ám elidegenedik az erőfölényben lévő, fölötte basáskodó vérrokonától. Esetleg nyíltan szembeszegül vagy menekülőre fogja. Inkább kimarad az iskolából, alantasabb, rosszabbul fizetett munkát is elvállal vállal, csak hogy ne legyen rászorulva a családfőre. A szülő ellen lázadó gyerek a világirodalom egyik legismertebb alakja. Sokaknak nem okoz gondot, ha az ősök árnyékában maradnak, vagy ha az általuk épített dolgot viszik tovább és magasabbra. De van olyan személyiségtípus, aki képtelen mindezt elviselni. Mindenáron önálló, az elődöktől független művet, életpályát akar létrehozni. Könnyű a gazdag, befolyásos szülők kívülről elkényeztetettnek látszó, a „készbe beleülő” gyerekeit az átlagos (vagy az alatti) jövedelmű kisemberek sarjainak nézőpontjából elítélni. De ez bizony a „savanyú a szőlő” esete. E sorok írója azt szokta ilyenkor mondani: egyszerű úgy szűznek maradni, hogy senki nem akar velünk szexuális kapcsolatba lépni. (Igazából nem pont ezekkel a szavakkal szokta kifejezni, de ezúttal az olvasók kedvéért moderálja magát.) Egyszerű „becsületesen, keményen dolgozó emberként” a „csókos gyerekeket” megvetni, úgy hogy nincs protekciónk. Ergo nem tudhatjuk, mi hogyan döntöttünk volna, amennyiben milliárdos családba születünk? Hogy mit választanánk, a lojális mintakövetést, vagy a nonkonformista ellenállást?

Családjuk ellen lázadó gyerekek a történelem sodrában

A lázadás önmagában nem jó vagy rossz. A lázadó csinálhat a lázadása közben jót is, rosszat is. Más területen akár többre is viheti, mint aki ellen lázad. S persze az is lehet, hogy a „klántörvénnyel” szembeszegülve, a saját útját járva nem jönnek be az elvárásai. Kérdés, vállaljuk-e a rizikót, otthagyva a biztos családi tűzhelyet? Az ősei ellen lázadó önmaga akar lenni. Hogy ki lázad fel a neki kijelölt út ellen, nem mindig attól függ, hogy az illetőt szeretik-e? Gyakran megesik, hogy egy ridegen zsarnoki szülőnek a gyerek mindenáron meg akar felelni. Ugyanakkor van, hogy a lelkét kiteheti a szülő, akkor se tudja garantálni, hogy gyereke csak azért is nem fordul-e ellene. Jómódú emberek a történelem folyamán számtalanszor megtagadták a réteget, amelyből jöttek. Korvin Ottóta szülei a legjobb iskolákba járatták, még irodalmi ambícióit is támogatták. Az apja osszatelepi fakitermelő cégét örökösként vezető Korvin fokozatosan antikapitalista, szélsőbaloldali eszmék híve lett, előfutáraként a ’70-es évek gazdag családokból érkező terroristáinak. Az első magyar kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság politikai rendőrségének vezetőjeként irányította azt a vörös színezetű terrort, amely fehér változatának később ő is áldozata lett. Az apja cégénél telepvezetőként, majd banki osztályvezetőként dolgozó Korvint aligha a nélkülözés hangolta a kapitalizmus és a polgári demokrácia ellen.

A gyáros-, és bankárcsemetékből lett kommunisták jelensége ironikusan ment át a fonákjába a pártállami rezsim idején. Amikor pártkáderek kivételezett gyerekei váltak nyugatbarát ellenzékivé. Szilvási Lajos regénye - A néma - egy széthulló kádercsaládban játszódik. A funkcionárius szülők gyerekei különböző formában, de mindnyájan szembekerülnek a családi értékrenddel. Az egyik gyerek disszidál, a másik polgárpukkasztó rockzenész lesz, a harmadik pedig úgy lázad, hogy nem fogadja el a felkínált protekciós egyetemi tanulmányokat külföldön, nem kér belőle, hogy apja bármit is elintézzen neki. Helyette elmegy bokszolónak, aztán betanított munkásként dolgozik. Az apa tragédiája, hogy bármiképp cselekszik, nem tud megfelelni gyerekeinek. Lánya azért disszidált, mert nem vetette latba befolyását, hogy elsimítsa gyermeke munkahelyi konfliktusát. Fia viszont azért idegenedett el tőle, mert pont hogy megundorodott az apját is bedaráló, barátai cserbenhagyására kényszerítő kádervilágtól. S emiatt nem kért az atyai protekcióból sem. „Moszkvába eljutni egyszerűbb lett volna, Princetonba eljutni némileg bonyolultabb, de még Princetonba is eljuthattam volna, hogyha igazán akarom, apa jóvoltából, érdemeire való tekintettel, miattam apa elkövette volna, amit Dittáért nem tett meg, miattam latba vetette volna a befolyását, mert a három gyereke közül én voltam az ő fajtája, miattam rászánta volna magát, hogy benyisson egy olyan ajtón, amelyik mögött egy nála is befolyásosabb közéleti személyiség ül egy tekintélyes íróasztalnál, és azon a terebélyes íróasztalon több telefon között lett volna egy olyan készülék is, amelyiknek a vonalán minden bonyolult probléma megoldásának meg lehet találni a megfelelő módját.” (Szilvási Lajos: A néma. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 285. o.) Az 1984-ben megjelent regény nem volt ellenzéki, még csak nem is különösebben rendszerkritikus. A pártkáder apát kifejezetten rokonszenvesre mintázták benne. De akkor is botrányszámba ment az, amit kimondott. Hogy a '80-as évek elején, az úgynevezett munkásállamban a fehér holló gyakoriságával fordulhatott csak elő, hogy „népi káderből” lett pártember gyereke szintén munkásként kezdjen el dolgozni.

Biztos, hogy jó a nagy ember kis rokonának lenni?

A múltbeli példák is bizonyítják, hogy a gyerektől nem lehet reflexszerű természetességgel elvárni, hogy kövesse a szülőt, vagy bármely más családtagot. Eleve nagy teher, ha valaki alapjáraton nem önerőből produkál értéket, hanem beleszületik vagy éppen beleházasodik. E cikk írója egy korábbi összeállításában részletesen bemutatta, hogy mennyire tragikus lehet végül, ha az ember apósa teljhatalmú diktátor. A kezdetben látszólag gondtalan luxuséletet, teljhatalmat biztosító házasság később, a megváltozott szituációban lidércnyomássá változhat, ha ez ember összevész a nagyhatalmú rokonnal. Nemcsak egy diktatúrában, de bizony egy jogállami közegben működő cégnél is gond lehet, ha a korábban nagy egyetértésben dolgozó rokonok viszonya megromlik. Annak is megvan az előnye, amikor az ember családtagjai szürke átlagemberek, netán alkoholista lúzerek. Ha mondjuk valakinek az apja egy politikai, szakmai vagy gazdasági befolyás nélküli kocsmatöltelék, aki jelentéktelen aktatologatóból, segéderőből lett nyugdíjas, az nyilván kellemetlen. Ilyen szülővel az ember nemigen tud büszkélkedni. De azzal sem vádolhatják, hogy azért lett belőle akárki, azért kapott munkát, mert „a faterja elintézte.”

A neves tőkés-, vagy politikuscsalád sarja viszont halála napjáig viselheti a bélyeget, amely a vezetékneve elé biggyesztett „kis” jelzőben testesül meg. További gond, hogy nyilván mindenki elfogult a saját rokonával. Mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, a legszebb, a legerősebb. Magánemberi és családtagi minőségben ez rendben is volna. De milliárdos vagyont igazgató üzletemberként is jó tanácsadó-e a feltétel nélküli szeretet? És itt nem csak pozitív elfogultságról beszélhetünk. Előfordul, hogy az idősebb rokon csak azért szerez állást a fiatalabb családtagnak, hogy vele szembeni fölénytudatát kidomboríthassa, illetve annak alárendeltségét fenntartsa. Hogy lám, nélkülem úgyse tudsz boldogulni. Az ilyen vezető a legtöbbször nemhogy nem kivételez a pozitívan a rokonával, hanem esetleg a többi dolgozó előtt is kioktatja, megalázza, ugráltatja. Az otthon családjával basáskodó, rabiátus ember valószínűleg a cégnél sem fog jobban bánni a rokonaival, sőt. Velük szemben olyan hangnemet, bánásmódot is megenged magának, amit egy idegennel szemben aligha merne. Van egy olyan tulajdonostípus, aki családtagjait lényegében olcsó „rabszolgamunkásként” dolgoztatja.

Ne gondoljuk hát, hogy a gazdag ember rokonságának feltétlenül jó dolga van. S attól, hogy valaki nem saját teljesítményéből fakadóan, hanem születése révén jut vagyonhoz, munkához, még lehet tisztességes, de akár tehetséges is. Ám ez a helyzet az előrejutást megkönnyítheti ugyan, de a megítélést ronthatja, az elfogadást pedig kétségtelenül nehezíti. Persze talán nem is rossz az, ha a nagyvállalkozó vagy politikus gyerekének duplán kell hajtania azért, hogy elhiggyék róla, tényleg ért a szakmájához. Mert végső soron a legnagyobb protekció sem tudja garantálni azt, hogy munkatársai felnézzenek az emberre. Fizetést, íróasztalt, pozíciót kaphat valaki családi alapon, de szakmai presztízst aligha.
  • 2024.04.04Six Sigma Black Belt képzés 9 napos gyakorlatorientált, intenzív képzési program, amely készségszintre fejleszti a résztvevőket a 6 Sigma ismeretek elsajátításában, alapoktól a Green Belt ismereteken át magas szintű hatékonyságjavító projektek megvalósításáig. info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.04Az Év Irodája Konferencia & Díjátadó Kíváncsi vagy, hogy kié lesz Az Év Irodája díj, érdekelnek a legmodernebb irodai megoldások, valamint a magyar és nemzetközi piacot meghatározó szakemberek tapasztalatai? Akkor ott a helyed! KIKET FOGUNK DÍJAZNI?info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.23Humán controlling mutatószámok a gyakorlatban A képzés célja: A HR munka modern személetének és mérésének, számításának gyakorlati ismerete. A humán controlling egyes eszközeit konkrét példákon mutatjuk be, a résztvevőkkel közösen értékeljük azok alkalmazását.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.30NewLeadership – Vezetői eszköztár bővítése Önmaguk fejlesztését is fontosnak tartó középvezetőknek, frissen kinevezett döntéshozóknak szóló komplex és intenzív vezetőfejlesztő program sok gyakorlattal. Különlegessége, hogy a résztvevők átgondolhatják és megoszthatják egymással aktuális kihívásaikat és még a kritikus vezetői helyzetek megoldásáról is tanulhatnak egymás jó gyakorlatából is!info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Hogyan zajlik egy globális szervezeti kultúra átalakítása cégegyesülést követően? - válaszol Lőrinczi Máté, a Danfoss Industrial globális HR vezetője

HR Szubjektív rovatunkban Lőrinczi Máté, a Danfoss Industrial divíziójának globális HR vezetője kérdez, miután válaszolt Bondici Flóra, a Chorus... Teljes cikk

Így zajlik a szervezeti evolúció a szemünk előtt

„Nem a legerősebb szervezet lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leginkább fogékony a változásra” – mondta Charles... Teljes cikk

Teljes transzparencia egy teljesen remote cégnél - Bondici Flóra, a Chorus One Chief People Officere

HR Szubjektív rovatunkban Bondici Flóra, a Chorus One Chief People Officere kérdez, miután válaszolt Gaál Annamária, az AGCO Hungary HR vezetője... Teljes cikk