A gender-téma olyan mint a foci, mindenki ért hozzá

Sokan gyűltek össze azon a fórumon, amelyet a FES szervezett. Idősebbek, és rengeteg fiatal volt kíváncsi arra, hogy mit gondol a férfiasságról - többek közt - a liberális szociológus, a konzervatív pszichológus, és egy államilag támogatott mozgalom egyik vezetője. Ma már nincs túl sok tér, ahol a falakat lebontva lehet beszélgetni, és ahol esetleg közös gondolkodási alapot is ki lehet kialakítani.

Párbeszéd-keresés a cél

„A gender-téma olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá”- kezdte Kováts Eszter, az Alapítvány „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” projektjének vezetője a megnyitóját. Kifejtette, ez azért tűnhet így, mert mindannyiónknak van személyes tudása, tapasztalata, meggyőződése arról, hogy mi a férfi, a férfiasság, és hogyan kell beszélni a férfiasságról, annak változó formáiról.

„Mit jelent a férfiasság a modern kelet-közép-európai társadalmakban? Hogyan határozható meg szociológiai, pszichológiai, vallási és egyéb szempontok mentén? Hogyan változnak a férfiakkal szembeni elvárások, és a férfiak mit gondolnak erről? Mit jelent a nemek közötti egyenlőség a férfiaknak: a hatalom, és a privilégiumok feladását? És/vagy bizonyos előnyöket? Vagy valami egészen mást? Mit tehetnek a feminizmust támogató férfiak a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében? Vannak-e a nemek közötti egyenlőségnek olyan szempontjai, amik mindannyiunk számára egyaránt fontosak? Hogyan állhatunk ki a megosztással szemben és a méltóság és párbeszéd mellett?”- ezekkel a kérdésekkel invitált a rendezvényre a FES meghívója.

Ki az igazi férfi? Vajon csak egy nagyon igazságtalan fokmérő, a siker mentén értékelhető a férfiasság? Mi is ez a siker? Melyik munka értékes a társadalom számára, és ezt hogyan fejezi ki? Indította a közös gondolkodást Kováts Eszter. Mi a helyzet például azzal a benzinkutassal, aki havi 20 napban napi 16 órában dolgozik, ezért a minimálbér dupláját kapja. Ezt vajon a társadalom miként fogja feldolgozni? Hogy ítéli meg őt férfiként?

„Visszavarázsosításra” van szüksége a szaknyelvnek!

A program a férfiakról szólt, ezért a projektvezető, bár tudatában annak, hogy a konferenciákon visszatérő jelenség a „csak férfiakból álló” előadói kör, a felszólalókat mégis készakarva ebből a nemből kérte fel. Az egyetlen kivétel a moderátor személye, a neves gender-témában dolgozó történész, Pető Andrea volt.

A nyitottság, a másik meghallgatásának a fontossága áll az ő moderátori tevékenysége fókuszában-, ahogy a vitaindító gondolatban is elhangzott. „ A férfiasság átértelmezésének is át kell lépnie azt a rendszert, ami azt fenntartja, mert csak így sikerülhet a dobozból kilépve új kereteket alkotni”- mondta Pető Andrea. Max Weber, német szociológus használta a „varázstalanítás” fogalmát. Ezzel írta le azt a folyamatot, amikor a tudomány - a maga precizitásával- a különböző társadalmi jelenségek leírásával, megfosztja őket a csodás bizonytalanságtól. Ezt kell most „újra varázsosítani”, hogy megélhetőek lehessenek a hétköznapok jelenségei.

Két okot határozott meg Pető Andrea, amely miatt feltétlenül szükséges a több szempontú párbeszéd a férfiasság témájában is. Az egyik a szélsőjobb előretörése ezen a területen is. „ Ők már nagyon hatékonyan alkalmazzák a vissza-varázsosítást a szakpolitikákban”- hívta fel a figyelmet a moderátor. A családpolitikában a kirekesztés, a munkatáborok ígérete ezt a fenyegetést jelzi.

A másik jelenség, ami miatt fontos a vissza varázsosítás ügyével foglalkozni az a hazai feminizmus védelmi pozícióba szorulása. „ A haladás foglyaivá váltak ezek a szakemberek, és olyan bástyákat kell keresniük, mint például a diszkrimináció elleni tevékenység, ha meg akarják mutatni magukat”- mondta a moderátor. A számukra előrelépést jelentene, ha a nőpolitika „vissza-varázsosítása” megtörténne, mert akkor talán a társadalmi bázisuk is növekedhetne.

Férfiasság a különböző társadalmi korokban

A nyolcvanas években jöttek rá társadalomtudósok, hogy a világ szemlélése, leírása férfi nézőpontból történt- kezdte előadását Hadas Miklós, szociológus. „ Férfiak beszéltek férfiaknak, férfiasan, férfiakról”. Azonban az a felismerés, hogy lehet máshogyan is tudományt művelni, kiszabadította a gender-témát, és lehetővé vált az, hogy kutatások tárgyává tegyék a férfiakat is. Körülbelül 15 évvel ezelőtt intézményesült a „társadalmi nem”- kutatás férfiakkal, férfiassággal foglalkozó irányzata.
Hadas Miklós
A társadalom történetének vizsgálatakor, a kezdeteknél Hadas Miklós egy francia szociológus, Pierre Bourdieu fogalmát használva „libido-dominanti”-időszakáról beszélt. A férfiak úgy vannak konstruálva, hogy egymást legyőzve, birodalmat építsenek maguk köré. „Évezredeken keresztül a háború volt az a tiszta típus, amely alapján működött ez a versengés”- mondta a szakember.

Az iparosodás, és a XIX. század ehhez képest jelentős változást hozott. Az egymást kiiktató háborúskodás helyébe a versengés lépett. Ezt a fordulatot a piac hozta. Fontossá váltak az olyan fogalmak, mint a minőség, a sebesség.

A XIX. század végén, a XX. század elején pedig ebben a tekintetben is megjelent a társadalmi pluralizmus. Ahogy a társadalmi viszonyok is bonyolultabbá váltak, úgy ezzel párhuzamosan megjelentek olyan konstrukciók is, amelyek korábban soha nem léteztek. Ilyen például a szabadidő, és annak különleges eltöltésére hivatott tevékenységek között a sport is. A sportkörökben tűntek fel először vezetői szerepben a nők. Olyan szempontokat hoztak be ezek a korai civil-mozgalmakban megjelenő nők, mint például a szépség, amely most már a férfiakat is meghatározó minőséggé vált.

A magyar társadalomban a férfi képe a XX. század húszas-harmincas évéig egynemű volt. A Hadas Miklós által használt, R. W. Connell által megalkotott fogalom, „hegemón maszkulinitás” jellemezte. Felső-középosztálybeli, fehér bőrű, heteroszexuális, versengő, potens, erős fizikumú kép élt mindenkiben a „férfi” fogalmához kötve. Ezek a férfiak valamivel szemben határozták meg a férfiasságukat, és ez sok esetben a homoszexualitás volt.

Azt, hogy mit is értünk férfiasság alatt, Hadas Miklós számára semmiképpen nem a szerepet jelenti, hanem a habitust.

A korunkban tapasztalható, sérülékennyé váló férfi férfiasság-válsága, merőben új kereteket követel magának. Hadas Miklós - utalva arra a brit társadalomtudósra, Bob Conellre aki a legnagyobb mai, élő gender-szakember - és aki 60 évesen nemet váltott -, újra kell definiálni a társadalmi diskurzust a férfiasságról, a nőiességről.

Evolúciós különbségek a férfi és a nő között

Az evolúciós pszichológiát hívta segítségül Oláh Attila, pszichológus, az ELTE PPK egyetemi tanára az előadásában, amelyben pszichológiai kutatásokra hivatkozva mutatta be a férfi, és a női általános jellemzőket.
Az evolúciós pszichológia alapelve, hogy minden a létfenntartás garanciájára vezethető vissza.
Oláh Attila
Oláh Attila elmondta, hogy általános megfigyelés, hogy a férfi ebből az evolúciós megközelítésből soha nem került nyerő helyzetbe. Ő volt ugyanis az a „kísérleti nyúl”, akinek a változó körülmények közt az alkalmazkodás stratégiáját ki kellett dolgozni oly módon, hogy közben a nők sikeres alkalmazkodási stratégiájához mindig fel is kellett zárkózni. És ezért többnyire nagyon súlyos árat kellett fizetniük.

A pszichológus kutató bemutatta azokat az empirikus eredményeket, amelyek alapján a női és a férfi agyműködést megkülönböztetik egymástól. Oláh Attila a nők esetében empirikus agyról, míg a férfiaknál rendszerező agyról beszélt.

Oláh Attila beszélt egy magyar kutatásról is a férfiak és nők megküzdési stratégiáról Ez alapján megállapítható a férfiak emocionális inkompetenciája, amely mindig támadó magatartást mutat a kooperatív, támaszkereső viselkedés helyett. A magyar férfi profilja ez alapján úgy néz ki, hogy ők azok, akik erősen motiváltak a férfiasságuk igazolására. Ugyanakkor úgy érzik, hogy ennek teljesítésében nem kapják meg a megfelelő elismerést, és fokozott versenyhátrányban érzik magukat a többi férfihoz képest. Ennek az állapotnak a tartós fennállása eredményezi azt, hogy hamarabb „használódnak el” a férfiak, mint a nők.

Közös nevező megkeresése

A két, meglehetősen különböző világnézetű, tudományos paradigmájú, és habitusú előadó bemutatkozása, és az azt követő éles vita után került sor Székely Andrásnak, a „Három királyfi- három királylány” mozgalom képviseletében megtartott előadására. A témája a férfiasság, és az apaság közti kapcsolat volt.
Székely András
Előszavában elmondta, hogy bár a mozgalom nevében hat gyereket említenek, ők nem arra buzdítanak senkit, hogy vállaljanak sok gyereket. Inkább, csak az lenne jó, ha senkit nem tartanának vissza vélt, vagy valós félelmeik attól, hogy akár csak egy gyerekük is szülessen. Abban szeretne ő maga is segítséget kérni kortól, nemtől, ideológiai állásponttól függetlenül mindenkitől, hogy megtalálhassák az akadályokat, együtt leküzdhessék őket. Ehhez a „közös nevezőhöz” kellene eljutni.

Ezen az úton egy lépés az, hogy átkeretezzük a képet a fejünkben az apaságról, és a férfiasságról. Székely András szerint ma az a probléma, hogy senki nem tudja pontosan, mi is az apák/férfiak dolga. A magyar társadalom konzervatív módon működik, és ezért rengeteg sztereotípiát „dédelget”. Például, hiába küzdünk ellene, a mai napig még a nők is sok esetben a gyerekekkel való otthonlétet nem munkával töltött időként említik. „ Nem megy át a közbeszédbe az, hogy ez munka, ami értékteremtő, amit ki is kell fejezni”- véli Székely András.

Azt mindenki érti, és érzi, hogy a szülői szerepek régi meghatározása, tovább nem vihető. Azokban az országokban születik több gyermek, ahol csökken a különbség férfi és nő között.

Újra kell definiálni az apa és az anya szerepet, de - Székely András szerint - nem mindegy, hogy hol, és mennyiben kell a régi meghatározottságokon változtatni ahhoz, hogy a karakterek ne mosódjanak el, de mégis felszabadító legyen az új lehetőség. A kérdést az előadó az egész társadalom számára teszi fel, de a választ – szerinte- az adott párkapcsolatokban kell megtalálni. Ott töltődik fel igazi tartalommal a férfi, és a nő szerepkészlete.

Fotó: Friedrich-Ebert-Stiftung (FES)