A tehetség utat tör, akár az illegális tudáspiacon is

Magára, a Tehetség Napján megrendezett „Tehetség Felsőfokon” találkozójára meglepően kevesen voltak kíváncsiak. Fájó ez azért, mert a Budapesti Gazdasági Főiskolán megtartott meetup nemcsak nagyon jó előadásokat, hanem pályázati lehetőségeket is kínált. Lehet, hogy a diákokat nem érdekli a tehetség? (Múlt heti cikkünkből az derült ki, hogy a cégeket sem.)

Felkutatni, inspirálni, bátorítani: tehetség a felsőoktatásban
„Istápolni kell a tehetséges diákokat. Nincs megfelelő önbizalmuk ahhoz, hogy akár egy OTDK-n, vagy egy TDK-n elinduljanak”- kezdte a megnyitóját dr. Zimányi Krisztina, a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatási és szolgáltatási rektorhelyettese.

A HÖOK elnöke, Zalán Péter pedig kifejezetten feladatként fogalmazta meg saját maguk számára azt, hogy felkutassák, inspirálják a tehetségeket, és az elért eredményeiket pedig segítsék közkinccsé tenni. A jövőben az lesz a hallgatói önkormányzatok feladata, hogy impulzívabbá tegyék a felsőoktatás hétköznapjait. A tehetséggondozást pedig elkötelezetten folytatni szeretnék. Ehhez terveznek széleskörű mentorhálózatot, és ösztöndíjrendszert kialakítani. További tervük az is, hogy tehetségpontokat, - hálózatot alakítanak ki, amelyek segítik a kutatókat az összeköttetésben, tapasztalat-, és véleménycserében.

Változó világ, változó körülmények

A tehetséges ember mindig érdekes, mert abból, ahogy élnek tanulni lehet - kezdte bevezetőjében Szvetelszky Zsuzsa, szociológus az előadását. Létezik néhány trend a világban, amelyhez egyre nehezebb alkalmazkodni, de pont az ezekhez való alkalmazkodás mentén figyelhető meg leginkább az, hogy ki az, aki tehetséggel bír.

Az egyik trend az, hogy a világ egyre gyorsul. Azonban, ezen belül a jelenségek mindig ismétlik önmagukat. Például, Szvetelszky Zsuzsa azt hitte, hogy Hérodotosz volt az első, aki a kora fiatalságával kapcsolatosan kritikát fogalmazott meg. De ezzel szemben, már az akhájok is leírtak a kőtábláikra hasonló kritikát. Tartalmában ez a mai napig nem változott.

A másik fontos folyamat szerint a világ összetettsége is növekszik. Egyre több emberrel kell tartani a kapcsolatot, ami részben veszélyt, részben lehetőséget hordoz magában. Olyan kombinációkra ad lehetőséget ez a fajta, sokféle kapcsolódás, ami egy életpálya során hasznosan alkalmazható.

Nő és folyamatosan tovább növekszik a születéskor várható élettartam. Ezzel együtt azok az emberi kapcsolataink, amelyek korábban átmenetiek voltak, nagyon hosszú távúakká válnak. A házasság, vagy a barátság 50-60 éven át számtalan transzformáción megy keresztül. Az is új jelenség, hogy Európában egyre több 60-70 éves, alkotni kész emberrel lehet találkozni.

Ezzel párhuzamosan több váltásra van lehetőségünk, mint korábban. A több kapcsolati kombináció új szakterületek megismerését, sőt kifejlesztését teszi lehetővé.

A hálózat-tudatosodási folyamat is olyan jelenség, ami – bár nem új -, de jelentősen felerősödött az elmúlt időszakban. A háló, és a sok adat iránti igény egyaránt erős. Ma már könnyen elérhető szinte minden adatforrás, ha pedig mégsem találunk valamit, akkor a kapcsolati hálózaton keresztül pár lépés alatt mindent megtalálunk.

Az utolsó, de egyben nagyon jelentős világtrend a multikulturalitásé. Ez alatt a szociológus a mindenfajta társadalmi különbség, egyenlőtlenség megjelenését érti. Ha például csak 25 év alattiak és 45 év felettiek dolgoznak egy munkahelyen, és hiányzik a 30-as generáció, abból multikulturalitással összefüggő probléma adódhat. Ugyanez a helyzet, ha 400 női munkavállaló mellé csak 50 férfit tud egy munkahely felmutatni. Más a kultúrája - már egy országon belül is - a keleti, és a nyugati résznek. Más az ismeret-csomagunk, ami kihívást jelent a hétköznapokban.

Abban leszünk tehetségesek, amit szeretünk csinálni

Szvetelszky Zsuzsa szerint tehetséges az, aki pozitív értelemben eltér az átlagtól. Mivel mindenkinek van olyan tulajdonsága, amiben eltér az átlagtól, ebben az értelemben mindenki tehetséges. „Ami bennem jó, abból tudok a legtöbbet adni, és azt szeretem a legjobban. Amit pedig a legjobban szeretek csinálni, azt tudjuk a legkönnyebben fejleszteni. Ezáltal még jobban ki tudunk emelkedni az átlagból”- állítja. Fontos a tudást folyamatosan karban tartani. Kulcsképesség ezért a tehetségmegőrzés miatt az élethosszig tartó tanulás.

Érdekes jelenségre is felhívta a szociológus a figyelmet. A tehetség sokszor a törvények ellenében is utat tör magának. Ha egy tehetséges IT-s nem talál magának a banki szektorban állást, akkor előbb-utóbb megtalálja a lehetőséget a kibontakoztatásra a pénzügyi bűnözők között. Vagy ha egy jó kémikust nem „visz el” egy vegyipari cég, akkor gyorsan „felszívja” a droglaborok világa. „ Az illegális tudáspiac virágzik. Ez a negatív töltetű szívócsatorna ma több tízezer ember számára ad megélhetést”- mondta a szakember.

Flexibilitás, szorgalom, „krakélerség”

Óvodás korában kiharcolta, hogy ő egyedül mondhassa el a Nemzeti Dalt. Majd egy kis nyelvbotlásból következően a refrént - 6 versszakon át - így mondta: „A rabok istenére, esküszünk, esküszünk, hogy magyarok tovább nem leszünk”. Az óvónő ekkor megpróbálta leterelgetni Kovács Patríciát a színpadról, de nem lehetett. Mert nagyon magabiztosan állt ott, hiszen úgy tudta, nem hibázott. Ezt a kitartást vették észre a szülei, és később az iskolai tanárai is.

Vele maradt a kitartás akkor is, amikor a zenei általános iskolában hamar kiderült róla, hogy ő a legrosszabb képességű zenész az egész osztályban. Szerencsére, felső tagozatban egy irodalom tanára észrevette, hogy jól mond verset. Bátorította, ő pedig nagyon fogékony volt. „Úgy éreztem, hogy ez a helyem, ezt kell csinálnom, mert ez az, ami másoknak tetszik”- emlékszik vissza a színésznő a gyermekkorára.

Kiskamasz korára olyannyira elfoglalta az életét a színjátszó kör, majd az Operettszínház gyerekszínészi státusza, hogy nem is maradt ideje a tanulásra. A mai napig nagyon hálás a színésznő azért a szüleinek, és a tanárainak, hogy megengedték neki a magántanulói státuszt, és ott az alacsony teljesítmény ellenére sem vonták kérdőre, nem szégyenítették meg, és a szárnyai lenyesegetése helyett engedték a saját útján haladni. „ Fekete bárányként éltem, de ezt a környezetem jól tolerálta. Rám szabták a tantervet, és másképpen kezeltek, mint a többi fiatalt”- mondta vidáman a színésznő.

A színházi világban hamar felnőtté vált. Utazgatott a társulattal, szépen keresett, és csupán egy dolog hiányzott a teljes boldogsághoz, a sikeres felvételi a Színművészeti Főiskolára. De ez nem akart sikerülni. Szinte utolsó lehetőségként futott neki negyedszer, mire felvették.

A köztes 3 esztendő azonban megintcsak a saját tehetségében való kétkedés időszak volt. „Arra gondoltam, lehet, hogy nem is vagyok tehetséges, és ez a fellángolás csak a gyerekkoromhoz kötődött? Sok gyerekszínész felnőve elveszíti azt, amit tehetségnek tartanak. Lehet, hogy velem is ez történik?”- emlékezett vissza Kovács Patrícia a három évig tartó önmarcangolásra. Mikor végre sikeresen felvételizett, Máté Gábor és Horvai István osztályába került. Itt négy év alatt újraépítették az egész személyiségét. Az addig őt mindenen átsegítő „krakélersége” mellé olyan értékeket kapott, amelyekre építve egy egész életpályát be lehet futni. „Alázat, türelem, szorgalom kell a mindennapokhoz”- állítja. Sok olyan dolgot kellett a 4 év alatt végeznie, amiben nem volt jó, amiben „elesett”. Ebből tanult. És, ami nagyon fontos volt a számára, a tanárai végig hittek benne.

Ma már boldog színésznőként és anyukaként állítja Kovács Patrícia, hogy a tehetség egy adottság, de önmagában ez még nem elég ehhez a boldog élethez. Az ő számára ma már sokkal fontosabb, hogy megbízható embernek tartják, és ezért hívják vissza újra, és újra egy-egy munkához.

A tehetség univerzális voltáról is beszélt még a rendezvényen a színésznő. Ő úgy látja, hogy nemcsak a munkában nyilvánulhat meg a tehetség. A férjével közösen indított, „Suhanj Alapítvány” célja az, hogy megossza a mozgás örömét azokkal, akik erre nem képesek. Nagyon sok önkéntes dolgozik az alapítványnál, akik iskolázott, magas pozícióban dolgozó, a munkájukban sikeres emberek. De nem boldogok attól, amit csinálnak. Kell a számukra valami, amelytől a boldogságot kapják, amit szívesen, ingyen is csinálnak. Ez a szociális tehetség az, ami az ő esetükben megnyilvánul. „A tehetség az a hely, ahol ki tudunk bontakozni, és éppen ezért tehetség az is, ahogy valaki egy fogyatékkal élő társával kommunikál”- zárta az előadását.

Kreatív tehetség

Az, hogy hogyan lehet nagyon tehetségesen a hétköznapi hulladékból hasznos tárgyat készíteni, vagy apró ötletekből többmilliárdos hasznot generálni, szinte művészet. Ezt a művészi eleganciát mutatta be Kiss Ádám, robotika kutató. A barátaival csupa hulladéktárgyból állított elő napkollektort: a máshol méregdrágán árult tárgyat üres sörös dobozokból, szétesett szekrény oldalából, csupa, a hulladéktelepen található, össze-nem illő dologból állították össze. És működik. Fél fokos pontosságú méréseket is tudnak rajta végezni.

A tehetség, a kreativitás nemcsak a kivitelezéshez szükséges, hanem a mérések értékeléséhez is. Erre példa egy másik találmánya, a genetikus algoritmus felhasználásával megvalósított környezetvédelmi, és költségcsökkentő fuvarszervezés is ilyen, elegáns megoldás. „ A tárgyakat kétszer szállítják. egyszer a boltba, másodszor pedig a szeméttelepre. Az első esetben kellően optimalizálva vannak a költségek, a másodikban egyáltalán nem”- mondta el az észrevételeit a szakember. Ezért az evolúción alapuló genetikus algoritmust használva tervezték meg Kecskeméten a szemétszállítást. Az algoritmus egyszerűnek tűnő képlet. Sok-sok generáción keresztül a nem megfelelő megoldásokat leválogatják, és feltételezik, hogy ugyanazokat az adatokat betáplálva egyszerre csak a szoftver csupa kedvező megoldást fog kiadni. „Azt tapasztaltuk, hogy a program eleje hatásos lett, de egy idő után az eredményessége csökkent, ugyanis elvesztettük a diverzitást is. Tehát, nem születhetett olyan új eredmény, amelyből kiindulva ezt a megtorpanást át tudtuk volna ugorni”- foglalta össze a szoftverük előnyeit és hátrányait a kutató.

Azonban, már a tehetséges megoldáskereséssel 143 százalékkal optimalizálták a költségeket. „ Érdemes nyitott szemmel járni, próbálkozni, és a műszaki megoldások iránt fogékonynak lenni”- zárta az előadást Kiss Ádám.