A tréning és gyakorlata

Gyakorló kutatóképző szakemberként azt tapasztalom, hogy egy tematikus előadássorozat, szeminárium egyesek szemében vonzóbbnak tűnik, ha azt tréning megjelöléssel illetik. A humánpolitikai területen dolgozók számára lényegesnek tartom a tréning fogalmának és tartalmának pontosítását (tisztázását), mivel a képzési ajánlatok értékelése, kurzusok lekötése előtt a pontosabb fogalomhasználat, a mögöttes tartalom jegyeinek ismerete fontos volna.

Azt vártuk, hogy a felnőttképzés szakirodalmában, a pár éve megjelent 'pedagógiai lexikonban' tisztázzák a tréning fogalmát és tartalmát. (Kraiciné Dr. Szokoly Mária: Felnőttképzési módszertár, Ú.M.K. 2004.; Pedagógiai Lexikon III., /1997./ Kerbán Kiadó stb.) Sajnos ez nem történt meg, ezért igyekeztem 30 éves kutató és gyakorló tréningvezetői háttérrel a tréning fogalmának és tartalmának megfogalmazására. A képzések (továbbképzések) vonatkozásában fontos volna a humánpolitikai szakemberek számára a kézség, jártasság, képesség fogalmának a tisztázása is, ugyanis a képző szervezetek általában készségek fejlesztését ajánlják, pedig a képzéssel kapcsolatos elvárások kompetencia kialakítását tennék szükségessé.

A felnőttképzési törvény (2001. évi CI. törvény) egyértelműen megfogalmazza kompetencia fogalmát (29 § 10.):
"A felnőttképzésben részt vett személy ismereteinek, készségeinek, képességeinek, magatartási, viselkedési jegyeinek összessége, amely által a személy képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére".
Ez egyértelművé teszi, hogy a különböző céges (és egyéb felnőtt) képzési alkalmaknak egy munkakör ellátására, egy feladat megvalósítására, egy hivatás gyakorlására magasabb szinten képes személyeket kell kibocsájtania.

A tréning az a komplex képzési eljárás, amely alapvetően a napjainkban aktuális fogalom és tartalomként megjelent kompetencia elérésének a legmegfelelőbb módszere. Az a véleményem, hogy a tréning az az eljárásegyüttes, amely a hagyományos képzési módszerek olyan alkalmazását valósítja meg, amely homogén módon képes a 'klasszikus' módszerelemeket (előadás, megbeszélés, szemléltetés, az elmélet gyakorlati alkalmazása stb.) egységbe illeszteni, egy új kiteljesedésben megvalósítani. Ezzel lényegében új módszertani koncepciót valósít meg.

A tréning olyan komplex képzési (továbbképzési) eljárás, amelynek keretében célorientált - igény szerinti tartalmú - felkészítés történik, az adekvát elméleti ismeretek feldolgozására és gyakorlatban való alkalmazására kerül sor, visszacsatolás biztosításával (amidőn valamilyen módon elemzés, értékelés megoldott). Ez a tréning alaptípusa, ugyanis az alkalmazás minőségének (az elvárt szintnek) értékelésére, elemzésére a vizuális és auditív emlékezet révén kerülhet csak sor. Ennek az alaptípusnak az a hátránya, hogy megerősítés nem egy teljes körű visszaidézés alapján valósul meg, hanem az emlékezet szelektivitása miatt részeiben megragadott tevékenység visszavetítése nyomán.

Tréningnek csak azt a komplex képzési eljárást nevezhetjük, amely négy elemet foglal magában:
az elméleti ismeretek elsajátítását, feldolgozását, ezek gyakorlatban való alkalmazásának képességét, a visszacsatolást és a személyiség feladatra való alkalmasságának mérését, alkalmassá tételét, vagyis a kimenete az elvárt kompetencia! A tréningről az előbbiekben megfogalmazottakat tehát ki kell egészítenünk azzal, hogy a gyakorlatok elemzése, értékelése során, valamint tesztek alkalmazásával a személyiség feltárására is sor kerül, hisz a kompetencia tartalma így teljesül. A korszerű humánpolitikai szemlélet követelménye az amit a felnőttképzési törvény a kompetencia fogalmában feltár, vagyis az egyént a személyisége minden jellemzőjének ismerete alapján tartja alkalmasnak egy feladat ellátására.

Ki kell mondanunk, hogy a tréning a kompetencia követelményeit teljességében megvalósítani képes képzési, továbbképzési eljárás.

A tréning alaptípusának leírásakor említettem, hogy a visszacsatolás, az értékelés lehetősége ebben az esetben korlátozott, ezért egy teljesebb tréning típusra van szükség ez a videotréning, amely a tréning négy elemét a legkomplexebben valósítja meg. A kiteljesedést az adja, hogy az elsajátítottak gyakorlatban való alkalmazását videofelvételen rögzítik. Így adott az a visszacsatolás, amely 'objektív' alapozású, vagyis konkrét vizuális és auditív tényezők biztosítják az elemzést, az értékelést. Ebben az esetben a személyiség megismerésének, megerősítésének, új jegyek kialakításának folyamata mindenki számára mintegy külső személőként érzékelhető.
A videotréning keretében mindenkinek módja van önmagát (napi munkáját megközelítő helyzetben) mintegy kívülről látni, miként mások, munkatársai, partnerei látják. Olyan helyzetben értékelheti mindenki magatartását, kommunikációját, másokhoz való viszonyulását, amint azt nagy valószínűséggel társak (partnerek) látják. A videóval történő visszacsatolás teszi teljessé a képzési folyamatot, nyújt megerősítést, ad alapot kinek-kinek önmaga jobb megismerésére, teljesebb önismerete kialakítására. A gyakorlatokból tükröződő önismereti tényezőket tesztek felvételével teszik teljessé, ez segíti elő a reális önismeret kialakítását.

Kimondhatjuk, hogy a tréninges, különösen a videotréninges képzés, továbbképzés a felnőttképzés egyik fontos módszer együttese, amely teljes körű alkalmazásával a napjainkban elvárt kompetencia szint kialakítását biztosítja.

A tréning jellemzői és tartalmi tényezői teljesítik ki azt a feltételt, amely biztosítja, hogy a képzés, továbbképzés eredménye az elvárt kompetencia legyen.

A tréning jellemzői sorából a legfontosabbakat emelem ki:
kis csoportban (8-12 fő) folyik a felkészítés, a résztvevők aktív tevékenységére alapozva;
a csoport jellegű munkán belül az egyénre figyelemmel folyik a képzés;
a szubjektum egy feladatra, tevékenységre (hivatásra) való minél teljesebb alkalmasságának kialakítása történik.
Ezek feltételek járulnak hozzá ahhoz, hogy a tartalmi elemek megfelelően beépüljenek a személyiségbe, az elsajátítottak, a gyakorlatban alkalmazottak és a szükséges tulajdonságok (személyiség jellemzők) szilárd hátteret képezzenek a napi tevékenységhez nagyobb távon át is.

A tréning tartalmát minden esetben a megfogalmazott cél határozza meg. A megfelelő szintű kompetencia kialakítása érdekében bármely témakörű tréningnél alapvető tényező a résztvevő önismeretének megszerzését, megerősítését segítő ismeretek feldolgozása. Ezt azért tartom fontosnak - a több évtizedes tapasztalat alapján -, mert egy konkrét feladat, hivatás teljesítésére akkor tesszük alkalmassá az egyént, ha reális önismerettel rendelkezik és ennek folyamatos karbantartására is képes. A másik elengedhetetlen feltételnek tartom, hogy a szóbeli és nem-szóbeli kommunikációt megerősítő, fejlesztő ismeretek is helyt kapjanak minden tréningben a kitűzött célnak (feladatnak, hivatásnak stb.) megfelelő tartalommal és mélységgel.

A tréning elméleti hátterét, szakmai tartalmát mindig a körülhatárolt célhoz rendelve határozhatjuk meg. Az általánosabb szakmai ismeretek alapozó feldolgozása mellett (vezetés, tárgyalás, értékesítés stb.), mindig csoport - cég - specifikus elemeknek is helyt kell kapni a programban. A szakmai tartalom kialakításában számba kell vennünk a résztvevőket is, képzettségüket, beosztásukat, életkorukat - tapasztalataikat. A tréning előkészítése során fel kell tárni mindazokat a szubjektív és objektív tényezőket, amelyek a célzott kompetencia megvalósításához szükségesek.

A tartalmi tényezők fontos részét képezik a gyakorlatok, hisz a kompetencia tartalmának fontos eleme az alkalmazásképes tudás. A feladatokat tartalom, időtartam és követelmények tekintetében gondosan kell megtervezni, a fokozatosság elvét érvényesítve kell a gyakorlás folyamatát kialakítani. A tréningünk akkor lehet csak eredményes, ha az elmélet, annak gyakorlati alkalmazása, a visszacsatolás - s eredményeként a megerősítés - megfelelő felé pülő rendszert alkot, biztosítja mindenkinek a szakmai és személyiségbeli önismerete megerősítését alakulása (fejlődése) folyamatában.


Dr. Poór Ferenc