A veteránok nem követnek el szakmai hibát...

A tapasztaltabb munkavállalókra kevésbé jellemzőek a próbaidős ügyetlenkedések, tőlük sok esetben tudatos károkozás okán válnak meg.

Leépítés, átszervezés, költségcsökkentés, cégmegszűnés: ezek a leggyakoribb érthető okok, amik miatt bárkit elbocsáthatnak, munkanélkülivé válhat.

De bizony olyan alkalmazott is akad bőven, aki a saját hibájából lett kirúgott. Az alábbi történetek szereplői hosszú munkaviszonyuk végére tettek pontot ezekkel a "mutatványokkal" - nem szakmai mulasztás miatt, nem is leépítés miatt vesztették el állásukat.

Azt hihették, már jól bedolgozták magukat? Vagy hogy pótolhatatlanok? Vagy magas pozícióban vannak, úgysem mer szólni senki? Nekik már nem kell bizonyítani?

Szigorú IT szabályzatú multinál dolgozó illető hazavitte a laptopját hétvégére. Ezt szabad volt, nem sértett vele szabályt. Hanem ez a sajátjánál nagyobb teljesítményű gép volt, gondolta, ezen gyorsabban letölthető lesz egy film. A torrent klienst feltelepítette a céges gépre, a filmet letöltötte. Hamarosan közölték vele a felmondását. Céges gépen nem tartunk privát cuccot, főleg nem illegálisat.

Egy másik illetővel történt, hogy a céges autó magáncélokra használata ugyan engedélyezett volt, de azzal feketetaxizni, vagy bérbeadni menyasszonyos autónak hétvégén már nem a tolerálható kategória.

Céges üzemanyagkártyára tankolni a céges autóba oké, de mellé még két 10 literes kannát is megtölteni minden alkalommal nem oké. Mivel ez az autó lett a cég legnagyobb átlagfogyasztású autója, feltűnt az újonnan létrehozott kontrolleri pozícióba került kollégának. Emberünktől érzéketlen búcsút vettek, persze a kontroller volt a "szemét, mert felnyomta őt, a megbecsült, régi kollégát".

Egy cég konyhájában becsületkasszás kávézás működött, jól is ment minden, míg az egyik kolléga el nem kezdett ingyen kávézni. Erre még csak ingatták a fejüket a kollégák, de ez őt nem zavarta. Mikor már a pénzesdobozt is fosztogatta, megvált tőle a cég.

Egy másik munkahelyen biztosítva volt az ásványvíz céges számlára, a konyhában letéve a rekesznyi palack, mindenki fogyaszthatta korlátlanul. Akkortájt még az ásványvíz is visszaváltható palackban volt, talán 20-30 forintot is adtak darabjáért. Leleményes kolléga néha hazahordta hát az üres palackokat, mert milyen jó kis bevételi forrás visszaváltani azokat. Belegondolva, hogy ha esetleg 100 palackot el tudott lopni, azzal 2-3000 forintot is keresett fél év alatt, ezért már megérte tolvajjá bélyegeztetni és kirúgatni magát.

A környezetvédelem sem mindig támogatható cél, főleg, ha szembemegy az információbiztonsági politikával. Az adott cégnél szigorú szabályok vonatkoztak a kivihető információkra (hol nem?), kolléga ezt nagyjából be is tartotta, ám a kinyomtatott és fel nem használt iratokat elvitte a gyereke óvodájába rajzolni hogy az ártatlan fák halála ne legyen értelmetlen. Így a gyerekek például szerződések fel nem használt fénymásolatai, fax riportlisták és egyéb bizalmas információk hátoldalára rajzoltak, és vitték haza rajzaikat szüleiknek. Az óvoda örült a jófej apukának, a cég már kevésbé. Mikor mindez kiderült, meg is váltak tőle.

Az teljesen szokványos, ha a céges buli után a maradék romlandó kaját hazaviszik a kollégák, jó kis közös osztozkodás szokott ebből lenni. Hanem a nagyértékű szeszesitalok nem romlandók annyira, hogy haza kelljen menteni őket üvegszámra, valószínű, hogy kibírják a következő buliig. Kirúgás ugyan nem járt érte, de a kollégákat megkérték, hogy ugyan hozzák már vissza a készletet, és következő ilyen alkalom ne legyen, mert akkor lapát.

Raktári többlet is elfordul néha, ez már önmagában nem jó, de kezelhető, kirúgás sem jár érte általában, csak ejnyebejnye. Ellenben, ha ezt a többletkészletet a raktáros berámolja az autójába, és megpróbálja hazavinni és a leltári nyilvántartást manipulálni, az már nem az elfogadható és lazán kezelhető kategória.

Segíteni is érdemes az ügyfeleken, mert hálás lesznek, és továbbra is vevők maradnak. Ám az nem értékelhető segítségnyújtásnak, hogy a kolléga kinyomtatja a számlát, de nem postázza ki, hanem a fiókjába süllyeszti. Az ügyfél pedig "természetesen"mindig csodálkozik, hogy hát ő nem is kapott számlát, valahányszor rátelefonálnak, hogy fizetni kellene, mert lejárt számlája van. Pótlólag küldtek neki minden alkalommal egy hiteles másolatot, így emberünk máris megduplázta az ügyfél fizetési határidejét, de csak amíg meg nem váltak tőle.

A leggyakoribb munkavállalói kihágásból eredő kirúgási okok külföldi HR-oldalak szerint sorrendben a következők:

Cég tulajdonának rongálása, cég szándékos megkárosítása

Drog vagy alkohol hatása alatti munkavégzés

Cégadatok meghamisítása

Fegyelemsértés

Rosszhiszemű magatartás, visszaélés

Gyenge teljesítmény

Lopás

Céges tulajdon magáncélú használata

Túl sok indokolatlan hiányzás

Céges szabályzat megszegése

Tehát a legtöbb esetben nem a rossz teljesítmény vagy a szakmai hiányosság a kirúgás oka, sokkal inkább személyes jellemzőkből adódó cselekedetek. A fenti esetekből úgy fest, nálunk is ez a helyzet, illetve én még hozzátenném a személyes ellentéteket, nálunk talán ez a leggyakoribb ok kirúgási ok a leépítés után. Az is látszik, hogy ezeket véletlenül vagy gondatlanságból nem lehet elkövetni, így a "bocs, tévedtem" sem lehet mentség. De még nálunk is nagyon ritka, hogy valakit azért rúgjanak ki, mert nem értett ahhoz, amit csinált (még a gyenge teljesítmény sem feltétlenül ezért van: lustaság, hanyagság inkább okozza.) Nyilván, mert a szakmaiságot könnyű ellenőrizni, néhány szakmai kérdés, és már látjuk is, hol tart a jelölt.

Itt már kiválasztási hibákra nem hivatkozhatunk: általában sokéves bizonyítási időszak után derülnek ki mindezek az adott kollégákról. Jó módszer lehet e helyzetek elkerülésére a folyamatos kontrolling, de azt ilyen kollégákkal szemben félve alkalmazzák, az éves értékelések, ahol nemcsak a kolléga szakmai teljesítményét értékelik, hanem például a céghez való hozzáállását. Itt lehetne megkérdezni, mivel elégedett, mivel nem(!), és biztosítani, hogy őszintén el is akarja mondani ezeket.

Azon sokat gondolkodtam, hogyan fajulhatnak ideáig dolgok. Erről bizony a cégek is tehetnek: nem lehetne évekig lopni, csalni, ha nem lennének álnaivak a cégek, és nem gondolnák, hogy "nálunk ilyen nincs", "mindenkiben megbízunk, hiszen már tizenéve ismerjük", ha nem tekintélyelven néznének egyes kollégákra, miközben másokra nem. Aztán mikor egy egyértelmű bizonyíték jön egy komoly hibára, csodálkozás, csalódás, örök harag következik, ami nem tesz jót a csapatnak sem.

Jobangel
HR Blog