Átjárás a köz- és versenyszféra között: sok a visszaélés

Két évvel ezelőtti cikkünkben megírtuk, számos cégvezérből, pénzügyi szakemberből vált már miniszter, sőt miniszterelnök is, de a fordítottja is igen gyakori. Az államigazgatás területén, nonprofit szervezeteknél, kutató központokban, minisztériumoknál történő munka ugyanis több vonatkozásban is hasonló vezetési technikákat igényel, mint a piaci versenyben nap, mint nap magát megmérettető vállalkozás, de az is igaz, hogy a politikus kapcsolatrendszere, a háta mögötti politikai erő, globális gazdasági tapasztalata jól érvényesíthető az üzleti világban - fogalmazott akkor a Dr. Pendl & Piswanger ügyvezető igazgatója és Csaposs Noémi, az SZTMSZ elnöke.

A szakemberek ugyanakkor az ezzel járó kockázatra is figyelmeztettek. - Ha a politikus személye és szaktudása illeszkedik a céghez, szimpatikus számukra az illető gondolkodásmódja, munkássága, kapcsolatait fel tudják használni, akkor még az is előfordulhat, jó "vásár" lehet a cégnek, de mindenképpen sok kommunikációt igényel. Az üzleti világ ugyanis idegenkedik a politikai szélsőségektől és az ilyen személyektől. Az üzleti élet szereplőinek nem érdeke, hogy a cég neve összefonódjon egy ilyen eszmével, személlyel - mondták akkor a fejvadászok.

Összefonódik az üzleti és a politikai szféra

A Transparency International (TI) Nemzeti Integritás Tanulmánya (link: www.transparency.hu) rámutatott, sok társadalmi alrendszer közül az üzleti szektor a legkiszolgáltatottabb a korrupciónak, illetve súlyos korrupciós kockázatokkal szembesül. "A csődeljárás, a felszámolások, közbeszerzések, valamint a hatósági engedélyek megszerzése rejtenek magukban magas korrupciós kockázatot." Ennek oka, hogy az elmúlt években az üzleti szféra - a jogalkotással, jogalkalmazással párhuzamosan - kiszolgáltatottá vált a politikának, ez pedig nehezíti az etikus üzleti magatartást és a korrekt verseny kialakulását.

A TI elhatározta, hogy készít egy tanulmányt a problémák feltárására. Megállapították, hogy azok alapja a politikai és az üzleti szféra kapcsolati hálójának összefonódása. Az is kiviláglott, hogy hazánkban szabályozatlan a lobbitevékenység és azok az összeférhetetlenségi helyzetek, melyek a két szféra közötti átjárás kapcsán merülnek fel, és amelyet a szakirodalom forgóajtó-jelenségnek hív. Továbbá, hogy az üzleti szféra politikának való kiszolgáltatottságára, a kiszámíthatatlan jogalkotásra reagálva születik meg az igény a vállalatok részéről, hogy politikában jártas szakembereket alkalmazzanak.

A több fázisból álló kutatás egyik részében interjúkat készítettek a forgóajtón átlépett szakemberekkel, államigazgatási vezetőkkel, üzletemberekkel, HR-esekkel, fejvadászokkal. A másik részben pedig a magyarországi, külföldi (például holland és norvég) és a hazánkra is érvényes nemzetközi jogszabályi hátteret elemezték, például azt, hogy milyen OECD-ajánlások vannak, és az Európai Unión belül milyen szabályozások élnek - tudta meg a HR Portal Blaskó Judittól, a szervezet munkatársától, a kutatás egyik készítőjétől.

A TI kutatói is azt állapították meg a HR szakemberekhez hasonlóan, hogy gyakori és természetes a karrierlehetőség, illetve az anyagiak terén jelentős eltéréseket mutató szférák közötti mozgás. Sőt, szerintük a váltás hasznos a társadalom számára, mert sokat lehet javítani az egyik szektoron a másikon keresztül, ugyanakkor szabályozásra szorul. - Ennek hiányát a botrányok kapcsán szoktuk csak érzékelni - emelte ki Blaskó Judit.

"Veszedelmes viszonyok" a köz- és a magánszektor között

A nemzetközi korrupcióellenes szervezet szakemberei több kockázatra is felhívták a figyelmet tanulmányukban. Úgy látják, hogy kellő szabályozás híján hivatallal való visszaélések, nyerészkedés és illetéktelen befolyásolás táptalaja lehet az, amikor közhivatalnokok magánszektorban vagy üzletemberek a közigazgatásban folytatják karrierjüket.

- A hivatallal való visszaélés során a közszektorban tevékenykedő vezető a rá ruházott hatalommal visszaélve egy cégnek azért kedvez, hogy a jövőbeni állását megalapozza. A korrupció ezen válfajának a jövőbeli állás elérése a motivációja - magyarázza a szakember.

Az is a visszaélés egyik formája, ha egy korábban állami tisztséget betöltő személy, aki időközben már egy gazdasági társaság alkalmazottja lett, korábbi kollégáit próbálhatja meg befolyásolni, hogy aktuális munkáltatója számára kedvező döntést hozzanak, például egy közbeszerzésnél vagy engedélyeztetésnél. Ez az illetéktelen befolyásolás - derül ki a tanulmányból. De a fordított helyzet is tartogat veszélyeket. Veszélyes például, ha egy gazdasági terület szabályozásért vagy felügyeletéért felelős hatóság a korábban általa felügyelt cégektől vesz fel döntéshozókat, tanácsadókat és azok korábbi munkáltatójuk érdekei szerint alakítják a jogi szabályozást.

"Szabályozó foglyul ejtése" alatt a tanulmány szerzői azt értik, amikor a szabályozásért felelős közhivatali szerv nagyon "megértő" a területéhez tartozó magán szereplőkkel.

A "másik oldalra való átállás" kifejezés arra utal, amikor valaki a közhivatalból úgy lép át a magánszektorba, hogy ugyanazon a területen folytatja a munkáját, ahol eddig, csak míg korábban a kormányzat színeiben tárgyalt, most a magáncéget képviseli - fejti ki Blaskó Judit.

A "nyerészkedés" pedig az, amikor közhivatalnál dolgozó a közfunkciójával kapcsolatos tudásából, ott megszerzett információkból próbál anyagi hasznot húzni. Ez is a visszaélés egyik formája - állítja a TI munkatársa.

Mely területeken gyakori a forgóajtó jelenség?

A korrupcióellenes szervezet a forgóajtó jelenséget főként azokon a területeken vizsgálta, ahol az állam szerves része a piacnak - akár regulátorként, akár résztvevőként -, hiszen itt a legnagyobb az esély a korrupció kialakulására - magyarázza a szakember. Megállapításuk szerint gyakori a vándorlás az energiapiac, a telekommunikáció és a bankszektor terén. Különösen kockázatosak itt a szabályozott cégek és a szabályozó hatóságok közötti mozgások. (például PSZÁF és a bankszektor ---- a szerk.) Más szektorokban is létezik ez a jelenség, fűzi hozzá -, de a forgóajtó jelenséggel kapcsolatos korrupció valószínűsége kisebb ott, ahol kevésbé van jelen az állam.

Külföldön szabályozzák, nálunk nem

Míg nemzetközi szinten többféle módon veszik elejét a visszaéléseknek, például az úgynevezett "lehűlési idővel", amely egy-két vagy három év is lehet, és amelynek az a célja, hogy kevésbé legyenek naprakészek a kapcsolatok, információk, addig hazánkban szinte semmilyen szabályozás nincs.

- A magánszektorban a munka törvénykönyve - mind a régi, mind az új - próbálkozik egy paragrafus erejéig a szabályozással, de a közszektorban még etikai kódex sincs, amely leírná, hogy ki, mikor, hogyan léphet át a magánszektorba - mutat rá a szakember. "A forgóajtó jelenséget mindenképpen szabályozni kell, annak érdekében, hogy a közigazgatás ne válhasson egyes magánérdekek kiszolgálójává" - hangsúlyozta a kutatás nyilvánosságra hozatalakor Alexa Noémi, a TI ügyvezető igazgatója.

A szabályokat törvényi szinten és szektorálisan is le lehet fektetni. Van olyan ország, ahol a közszektorba belépő szerződésében határozzák meg a szektor elhagyásának feltételeit, és azokat a helyeket, ahova semmiképpen nem mehet. Az Egyesült Államok ezen a téren is élen jár. A tengerentúlon a szakemberek a kormányzati szektorba belépve a kinevezésüktől számított két évig nem foglalkozhatnak korábbi ügyfelekkel, munkáltatóval kapcsolatba hozható ügyekkel.

Kanadában hasonló a helyzet. A közigazgatásban dolgozókra egy részletesen kidolgozott, összeférhetetlenségi politika érvényes, amely törvényi szinten szabályozza, hogy mit kell tennie egy tisztviselőnek, ha váltani szeretne, hogyan kell jeleznie a szándékát, milyen összeférhetetlenséget eredményezhet ez és kik dönthetik el egy esetleges vita során, hogy mit kell tennie a magánszektorba belépő egykori köztisztviselőnek. Ez a törvény rendelkezik arról is, hogy a munkaviszony megszűnése után milyen korlátozások lépnek hatályba. Norvégiában is irányelv vonatkozik a belső információk megvédésére - tudtuk meg Blaskó Judittól.

Mit lehetne tenni az átláthatóságért?

A TI a transzparencia növelésére irányuló megoldási javaslatokat fogalmazott meg a kutatás végén, amelyek kidolgozásra várnak. A forgóajtó jelenség szabályozásának egyik módja lehet a közszolgálati törvény a tisztviselői jogviszony megszűnése utáni elhelyezkedési tilalmakkal, kockázatosabb tisztviselői státuszok felsorolásával, azokra való bejelentési, nyilvántartási kötelezettségekkel való kiegészítése.

- Angliában például, amikor egy miniszter távozik, egy külön bizottság áll fel annak eldöntésére, hogy elfogadhatja-e a versenyszférás állást. A bizottság ilyenkor úgy is dönthet, hogy az illető elfoglalhatja az adott pozíciót, de nem azonnal - hoz példát a nemzetközi gyakorlatra a szakember.

A jogvédő szervezet úgy látja, jó lenne a nyilvánosságot is behozni a kockázatosabb közszolgálati tisztviselői státuszok esetében. Például az illető karrierútjának interneten való közzé tételével. Így szerintük átláthatóbban működne a forgóajtó és az esetleges összeférhetetlenségek is hamarabb napvilágra kerülnének.

A nemzetközi korrupcióellenes szervezet a magánszektor számára is javaslatokat tett. Szerintük a nemzetközi példák is jól mutatják, milyen sokat lehetne tenni a forgóajtó jelenség társaságoknál működő felelősségvállalási programokba, etikai kódexekbe történő belefoglalásával, valamint azzal, ha a vállalat kötelezettséget vállal, hogy a forgóajtón átment emberek mikor alkalmazhatóak és mikor nem. A jogvédők úgy látják, hogy érdekképviseleti szerveknek is foglalkozniuk kellene az átláthatósági és összeférhetetlenségi szabályokkal, de véleményük szerint ez is szektorspecifikus.

Egy amerikai cég például úgy döntött, hogy az amerikai elnök tanácsadói csapatába váltott embert a későbbiekben nem várják vissza. A vállalat ezzel kívánta elkerülni a gyanú árnyékát, hogy az ott megszerzett információval ők visszaélnének. Tegyük hozzá, hogy ez egy másik üzleti kultúra - magyarázza a szakember. A TI munkatársa úgy tapasztalja, a magyar piacon jelen levő multik is - tisztelet a kivételnek - tartják magukat a saját etikai kódexeikhez, míg a magyar kkv-knál teljesen hiányzik ez a kultúra.

Mindezek után a kérdés már csak az, hogy a korrupció elleni fellépésért felelős Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium mennyire vevő a korrupcióellenes szervezettel való együttműködésre.

A fejvadász cégek nem látják a forgóajtót?

Bár a mostani cikkünk témája némileg eltér a korábbitól, hiszen itt nem kizárólag a politikusok vándorlását elemezzük, hanem általában írunk a forgóajtó jelenségről, mégis jelzésértékű, hogy most az SZTMSZ elnöke és több más fejvadász cég sem kívánt nyilatkozni a témában, mondván, munkájuk során nem találkoztak ezzel a jelenséggel és az nem is az ő szakterületük.

Enczi Judit, a Hill International vezető tanácsadója szintén ezt erősítette meg a HR Portálnak. Elmondta, a forgóajtó jelenséggel és így a vele járó kockázatokkal sem találkoztak, már csak azért sem, mert a vezetők kiválasztására specializálódott cégnél a közszférás tapasztalattal rendelkezők vagy nem kerülnek a látómezejükbe, vagy ha mégis, nem felelne meg a piaci követelményeknek az ott elengedhetetlen kompetenciák, munkatapasztalat hiánya miatt. Etikai kódexről, más erre vonatkozó szabályozásról sincs tudomásuk, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is a vállalatoknál, csak éppen nem osztják meg annak létezését a fejvadász céggel. Enczi Judit a forgóajtó jelenség fejvadászok előtti ismeretlenségének okára is kitért. Úgy látja, vannak olyan vezetői szintek a közszférában, ahol egész egyszerűen nincs szükség külső segítségre a munkahely- vagy épp az egyik szférából a másikba történő váltáshoz, azt a kapcsolatrendszerén keresztül oldja meg az illető. Mindezek alapján kijelenthető, hogy gyakori a két szféra közötti váltás, de a fejvadász cégek általában nem részei ennek a folyamatnak.