Birdman, avagy a hitelesség paradoxona - rugalmasság és merevség a vezetésben
A hitelesség egyre trendibb téma az egész világon a politikában, az üzleti szférában és a magánszférában egyaránt. Miközben az imázsépítés egyre jobban virágzik mint iparág, a hitelesség egyre ritkább madár. Trendszerű az is, hogy egyre több vállalat dönt úgy, hogy olyan tréningekre küldi el vezetőit, ahol a hitelesség és önmaguk megtalálása a cél. A következőkben először megvizsgáljuk a hitelesség kérdését, miközben a Birdman című filmet fogom arra használni, hogy példák segítségével világítsam meg mondandómat.
Hogy nagyjából érezzük milyen jelentősége van ma a hitelesség kérdésének, szeretném a világ egyik legnagyobb longitudinális HR kutatását, a Deloitte Global Human Capital Trends 2015 riport összefoglalóját felidézni. A munka 3300 üzleti és HR-vezető válaszadóval 106 országban fut le évről-évre azzal a céllal, hogy megvizsgálják, mit tartanak az üzleti és HR-vezetők a legfontosabb kihívásnak. A kutatásnak van kelet-európai része is, és az alábbiak maximálisan vonatkoznak ide is:
• Az Elkötelezettség és kultúra kérdése, az első legfontosabb HR-kihívás a világban a megkérdezett vállalatok szerint (87 százalék ért egyet azzal, hogy ez a legfontosabb kérdés),
• A vezetők fejlesztése és képzése a második legfontosabb kérdés, ami óriási kihívást jelent és amibe egyre többet fektetnek a cégek;
• A tanulás és fejlesztés a 8. helyről a 3. legfontosabb helyre került a tehetségmenedzsment témában,
• A távolság egyre nő aközött amit a vezetők várnának, és amit kapnak a HR-től.
Mit jelent az, hogy hiteles?
A hitelesség és a fentiek pontos kapcsolatára visszatérünk a cikk végén. Most nézzük meg először azt, hogy mi a hiteles szó jelentése. A magyar értelmező szótár szerint az, hogy valaki bizonyos tulajdonságainál fogva hitelre méltó, igaznak tartható. A hiteles okirat vagy festmény esetében például a hiteles azt jelenti, hogy az adott anyag nem másolat, eredete bizonyos vagy tartalma igaz, szerzője és eredete bizonyítható. A hitelesség meghatározása az üzleti életben nem könnyű, a számos kutatások egyike a témában például Bill Georgé, aki volt felsővezető és a Harvard egyetem professzora. Kutatásuk célja az volt, hogy kiderítsék, mi a közös azokban a vezetőkben, akiket a környezetük hitelesnek lát. Nekik a következő 5 jellemzőt sikerült azonosítani:
1. Egy tiszta cél érdekében dolgoznak szenvedélyesen.
2. Stabil értékek szerint élnek.
3. Nemcsak az eszükkel, de a szívükkel is vezetnek.
4. Valós kapcsolaton alapuló emberi viszonyokat alakítanak ki.
5. Óriási önfegyelemmel bírnak.
Azt gondolom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: a hitelességről pont a fentiekből érezhető stabilitás jut először eszembe, vagyis egy olyan ember képe, aki karizmatikus, egyszerre okos és mégis vannak érzelmei, miközben stabil belső értékkel és iránytűvel rendelkezve halad kitűzött célja felé. Ehhez képest Birdman keres valamit, de állandóan konfliktusban van leginkább saját magával. Valahol tudja és akarja, hogy színdarabja áttörjön, de közben folyamatosan küzd a másik énjével, aki számon kéri rajta szuperhős mivoltát és a varázsütést, ami majd mindent megold egy csapásra. A Birdman című film egy érdekes síkon pontosan a hitelesség kérdését veti fel. A film főszereplője Riggan Thomson egy olyan színész, aki hajdan egy szuperhőst játszott egy kasszasiker holywoodi filmben, ami nagy sikert hozott neki. Mára azoban fogalma sincs, hogy kicsoda ő és az élete romokban hever. Elvált és sikertelen, miközben azzal küzd, hogy betörjön a Broadway kegyetlen és sznob, ámde intellektuálisan magasröptű világába. A film különböző karakterei a maguk módján mind azzal küzdenek, hogy kik ők és mit akarnak az életben valójában, mindannyian folyamatosan szerepet játszanak és hazudnak egymásnak. Riggan belső hangja, amit a néző kihangosítva hall, folyamatosan megkérdőjelezi azt, amit éppen tesz.
Két vagy több én között
Herminia Ibarra A hitelesség paradoxona címmel írt cikket a Harvard Business Review feburári számában. A cikk új oldalról közelít a témához, és felvetésének lényege, hogy ha nagyon erős éntudattal és identitással rendelkezünk, akkor ez könnyen megakadályozhat és korlátozhat bennünket abban, hogy magasabb szintű kihívásokat és feladatokat sikeresen lássunk el és jól vegyük a következő akadályokat. Azonban ha kipróbálunk új és új vezetői stílusokat és viselkedéseket, akkor sokkal jobban tudunk fejlődni, és az önmegfigyelés és tudatosság segítségével rugalmasan megkereshetjük a megfelelő identitást és megközelítést, ami az adott szervezetben és környezetben működik és számunkra is komfortos. A filmben a főhős folyamatosan csatázik két énje és identitása között. Az egyik énje valódi szeretet szeretne megélni és hitelesnek lenni mindenki szemében. A Birdman-én viszont mindezt nevetségesnek és rangon alulinak tartja. Így aztán Birdman hiteltelen mind a maga, mind pedig mások szemében.
A paradoxon tehát abban van, hogy az önkeresés sokak számára tűnhet úgy mintha nem lennénk hitelesek és színlelnénk (egyik nap így, a másiknak nap úgy). Illetve, ha mást csinálunk, mint amit a sajátunknak érzünk, úgy érezhetjük, hogy kiléptünk a komfortzónánkból és nem természetes, amit teszünk. Pedig éppen ezekben a helyzetekben tudunk magunkról a leginkább tanulni és ezáltal válunk igazán jó vezetővé, mondja Ibarra. A cikk két konkrét példát is említ, amikor a túlzott és korai őszinteség, illetve a kulturális különbségek valakinek a bukását vagy kiégését hozták. Az egyik esetben egy frissen előléptetett vezető nyíltan feltárta kollégáinak, hogy fél és a segítségüket kéri, ami nem jött ki jól, mert az illető csapatnak pont egy hiteles vezetőre lett volna szüksége, aki tudja mit akar és utat tud mutatni. Ő hiteles és őszinte akart lenni, a csapata viszont a gyenge és alkalmatlan vezetőt látta benne. A másik eset pedig inkább a kulturális különbségekről szól és arra mutat rá, hogy ha valaki nem tud vagy nem akar nyilvános vitákban vehemensen kiállni a saját ötleteiért, az egyes kultúrákban a gyengeség jele. Ezért annak a vezetőnek is át kellett gondolnia, hogyan tud ebben a környezetben hitelesen megjelenni, aki eddig mondjuk nem kívánatos agresszivitásnak tekintette volna az effajta kiállást. Különben bár hű marad „önmagához”, a többiek ezt nem tekintik értéknek, sőt adott esetben inkompetenciának látják. A cikk a feloldást egyébként a rugalmasságban, illetve az ehhez szükséges játékos szemléletben látja, aminek az a lényege, hogy egy rigid önkép erőltetése helyett az ember kísérletezik és megtalálja a megfelelő viselkedési formákat, amelyek előre viszik. Itt megint Birdman jut eszembe, aki folyamatosan kísérletezik és minden csak játék az életében, miközben újra és újra szembesül a kérdéssel, hogy kicsoda ő és mi számít neki az életben értéknek. Akkor hol van itt a megoldás?
Feldmár és az önismeret
Ugyanezt a dilemmát az önképről és önismeretről a pszichológia oldaláról közelítve Feldmár András is megfogalmazta kicsit másképpen, a maga megszokott nyers és őszinte stílusában: „Az önismeret az egy marhaság. Én arra jöttem rá, hogy, amit egy tükörből tudok meg magamról, vagy amit az érzelmeim, vagy gondolataim megvizsgálásából szedek ki, az mind triviális, vagy hamis ahhoz képest, amire akkor jövök rá, amikor különböző szituációkba kerülök, különböző helyzetekbe teszem magamat. Az igazi önismeret nekem az lenne, hogy menjünk csatába, vagy másszuk meg valamelyik hegyet, ..., és nézzük meg, hogy hogyan viselkedem váratlan, ismeretlen helyzetekben. Ebből ismerhetem meg magamat. Egy spártai fiú sem tudta meg magáról, hogy bátor-e vagy gyáva, amíg egy közelharc kellős közepében nem találta magát. Tehát minél többet teszem magamat váratlan és változatos helyzetekbe, annál kevésbé fogok izgulni, kipróbálom magamat, és végső soron mégiscsak gyarapodnak a tapasztalataim a világról és önmagamról.”- írja Feldmár. Persze ez is egyfajta önismeret, ami csak valós tapasztalatokon alapul.
Sok szerep, egy ember
A hitelességről a szerepek is eszünkbe juthatnak. Vagyunk apák és anyák, de vezérigazgatók, testvérek és barátok is. Birdman apa, rendező, szerető és vállalkozó. A szerepek mögött egyvalaki áll. De ki az a valaki? És melyik valaki az igazi? Az erre a kérdésre adott válasz nem más, mint az identitásunk. Erre a kérdésre általában nehezen tudunk válaszolni, mint ahogy Birdman is folyamatosan hányódik a szuperhős és a buddhista értelmiségi identitás szélső peremei között. Amit viszont tudhatunk: vannak szerepek, amelyek egy adott helyzetnek, vagy pozíciónak szólnak. Ilyen például a vezetői szerep is, amely mindazon hiedelmek és értékek és a kapcsolódó viselkedés minták összessége, amelyek ott vannak valaki fejében arra vonatkozóan, hogy miképpen kell vezetőként működni. Ezek együttesen adják azt, amit szemléletnek hívunk, és ami ott van minden egyes cselekedetünk mögött.
Tegyük fel a kérdést, hogy aki szerepet „játszik” az lehet-e hiteles? Vajon Birdman mikor lesz hiteles? Akkor, ha odafigyel a lányára és a volt feleségére és közben küzd a színházban? Vagy ha hallgat szuperhős identitására és otthagyja az egészet? A játék szón nagy hangsúly van. Mert nyilvánvalóan lehet hiteles az is, aki valamit eljátszik, főleg ha tudatában van annak, hogy játszik, Riggan például hitelesen mutatja be a színpadon a féltékeny férjet. Értelmet viszont akkor fog találni az életében ha tisztázza magában, hogy mik az ő értékei, és azokhoz hű marad. Ehhez paradox módon tartozik egy bizonyos szintű játékosság is, ameddig megtalálja, hogy egy adott értéket hogyan tud egy adott helyzetben és környezetben megjeleníteni. És ez nem megjátszás, hanem valódi kísérletezés. Nincs tudniillik egy könyv, ahol előre meg van írva, hogy ha abban hiszel, hogy az őszinteség egy fontos érték, akkor ezzel és ezzel a főnököddel így és így kell beszélned. Meg kell találnod azt a módot, ahogy úgy leszel őszinte, hogy az neked és a környezetednek ökológikus és fenntartható. Ugyanakkor a hiteles vezető képes arra, hogy példát mutasson azzal, hogy valóban következetes módon megjeleníti azokat az értékeket, amelyeket ő és a vállalat elvár az ott dolgozóktól.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Birdman, avagy a hitelesség paradoxona - rugalmasság és merevség a vezetésben
2. oldal - Értelem az életünkben
• Az Elkötelezettség és kultúra kérdése, az első legfontosabb HR-kihívás a világban a megkérdezett vállalatok szerint (87 százalék ért egyet azzal, hogy ez a legfontosabb kérdés),
• A vezetők fejlesztése és képzése a második legfontosabb kérdés, ami óriási kihívást jelent és amibe egyre többet fektetnek a cégek;
• A tanulás és fejlesztés a 8. helyről a 3. legfontosabb helyre került a tehetségmenedzsment témában,
• A távolság egyre nő aközött amit a vezetők várnának, és amit kapnak a HR-től.
Mit jelent az, hogy hiteles?
A hitelesség és a fentiek pontos kapcsolatára visszatérünk a cikk végén. Most nézzük meg először azt, hogy mi a hiteles szó jelentése. A magyar értelmező szótár szerint az, hogy valaki bizonyos tulajdonságainál fogva hitelre méltó, igaznak tartható. A hiteles okirat vagy festmény esetében például a hiteles azt jelenti, hogy az adott anyag nem másolat, eredete bizonyos vagy tartalma igaz, szerzője és eredete bizonyítható. A hitelesség meghatározása az üzleti életben nem könnyű, a számos kutatások egyike a témában például Bill Georgé, aki volt felsővezető és a Harvard egyetem professzora. Kutatásuk célja az volt, hogy kiderítsék, mi a közös azokban a vezetőkben, akiket a környezetük hitelesnek lát. Nekik a következő 5 jellemzőt sikerült azonosítani:
1. Egy tiszta cél érdekében dolgoznak szenvedélyesen.
2. Stabil értékek szerint élnek.
3. Nemcsak az eszükkel, de a szívükkel is vezetnek.
4. Valós kapcsolaton alapuló emberi viszonyokat alakítanak ki.
5. Óriási önfegyelemmel bírnak.
Azt gondolom, hogy nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: a hitelességről pont a fentiekből érezhető stabilitás jut először eszembe, vagyis egy olyan ember képe, aki karizmatikus, egyszerre okos és mégis vannak érzelmei, miközben stabil belső értékkel és iránytűvel rendelkezve halad kitűzött célja felé. Ehhez képest Birdman keres valamit, de állandóan konfliktusban van leginkább saját magával. Valahol tudja és akarja, hogy színdarabja áttörjön, de közben folyamatosan küzd a másik énjével, aki számon kéri rajta szuperhős mivoltát és a varázsütést, ami majd mindent megold egy csapásra. A Birdman című film egy érdekes síkon pontosan a hitelesség kérdését veti fel. A film főszereplője Riggan Thomson egy olyan színész, aki hajdan egy szuperhőst játszott egy kasszasiker holywoodi filmben, ami nagy sikert hozott neki. Mára azoban fogalma sincs, hogy kicsoda ő és az élete romokban hever. Elvált és sikertelen, miközben azzal küzd, hogy betörjön a Broadway kegyetlen és sznob, ámde intellektuálisan magasröptű világába. A film különböző karakterei a maguk módján mind azzal küzdenek, hogy kik ők és mit akarnak az életben valójában, mindannyian folyamatosan szerepet játszanak és hazudnak egymásnak. Riggan belső hangja, amit a néző kihangosítva hall, folyamatosan megkérdőjelezi azt, amit éppen tesz.
Két vagy több én között
Herminia Ibarra A hitelesség paradoxona címmel írt cikket a Harvard Business Review feburári számában. A cikk új oldalról közelít a témához, és felvetésének lényege, hogy ha nagyon erős éntudattal és identitással rendelkezünk, akkor ez könnyen megakadályozhat és korlátozhat bennünket abban, hogy magasabb szintű kihívásokat és feladatokat sikeresen lássunk el és jól vegyük a következő akadályokat. Azonban ha kipróbálunk új és új vezetői stílusokat és viselkedéseket, akkor sokkal jobban tudunk fejlődni, és az önmegfigyelés és tudatosság segítségével rugalmasan megkereshetjük a megfelelő identitást és megközelítést, ami az adott szervezetben és környezetben működik és számunkra is komfortos. A filmben a főhős folyamatosan csatázik két énje és identitása között. Az egyik énje valódi szeretet szeretne megélni és hitelesnek lenni mindenki szemében. A Birdman-én viszont mindezt nevetségesnek és rangon alulinak tartja. Így aztán Birdman hiteltelen mind a maga, mind pedig mások szemében.
A paradoxon tehát abban van, hogy az önkeresés sokak számára tűnhet úgy mintha nem lennénk hitelesek és színlelnénk (egyik nap így, a másiknak nap úgy). Illetve, ha mást csinálunk, mint amit a sajátunknak érzünk, úgy érezhetjük, hogy kiléptünk a komfortzónánkból és nem természetes, amit teszünk. Pedig éppen ezekben a helyzetekben tudunk magunkról a leginkább tanulni és ezáltal válunk igazán jó vezetővé, mondja Ibarra. A cikk két konkrét példát is említ, amikor a túlzott és korai őszinteség, illetve a kulturális különbségek valakinek a bukását vagy kiégését hozták. Az egyik esetben egy frissen előléptetett vezető nyíltan feltárta kollégáinak, hogy fél és a segítségüket kéri, ami nem jött ki jól, mert az illető csapatnak pont egy hiteles vezetőre lett volna szüksége, aki tudja mit akar és utat tud mutatni. Ő hiteles és őszinte akart lenni, a csapata viszont a gyenge és alkalmatlan vezetőt látta benne. A másik eset pedig inkább a kulturális különbségekről szól és arra mutat rá, hogy ha valaki nem tud vagy nem akar nyilvános vitákban vehemensen kiállni a saját ötleteiért, az egyes kultúrákban a gyengeség jele. Ezért annak a vezetőnek is át kellett gondolnia, hogyan tud ebben a környezetben hitelesen megjelenni, aki eddig mondjuk nem kívánatos agresszivitásnak tekintette volna az effajta kiállást. Különben bár hű marad „önmagához”, a többiek ezt nem tekintik értéknek, sőt adott esetben inkompetenciának látják. A cikk a feloldást egyébként a rugalmasságban, illetve az ehhez szükséges játékos szemléletben látja, aminek az a lényege, hogy egy rigid önkép erőltetése helyett az ember kísérletezik és megtalálja a megfelelő viselkedési formákat, amelyek előre viszik. Itt megint Birdman jut eszembe, aki folyamatosan kísérletezik és minden csak játék az életében, miközben újra és újra szembesül a kérdéssel, hogy kicsoda ő és mi számít neki az életben értéknek. Akkor hol van itt a megoldás?
Feldmár és az önismeret
Ugyanezt a dilemmát az önképről és önismeretről a pszichológia oldaláról közelítve Feldmár András is megfogalmazta kicsit másképpen, a maga megszokott nyers és őszinte stílusában: „Az önismeret az egy marhaság. Én arra jöttem rá, hogy, amit egy tükörből tudok meg magamról, vagy amit az érzelmeim, vagy gondolataim megvizsgálásából szedek ki, az mind triviális, vagy hamis ahhoz képest, amire akkor jövök rá, amikor különböző szituációkba kerülök, különböző helyzetekbe teszem magamat. Az igazi önismeret nekem az lenne, hogy menjünk csatába, vagy másszuk meg valamelyik hegyet, ..., és nézzük meg, hogy hogyan viselkedem váratlan, ismeretlen helyzetekben. Ebből ismerhetem meg magamat. Egy spártai fiú sem tudta meg magáról, hogy bátor-e vagy gyáva, amíg egy közelharc kellős közepében nem találta magát. Tehát minél többet teszem magamat váratlan és változatos helyzetekbe, annál kevésbé fogok izgulni, kipróbálom magamat, és végső soron mégiscsak gyarapodnak a tapasztalataim a világról és önmagamról.”- írja Feldmár. Persze ez is egyfajta önismeret, ami csak valós tapasztalatokon alapul.
Sok szerep, egy ember
A hitelességről a szerepek is eszünkbe juthatnak. Vagyunk apák és anyák, de vezérigazgatók, testvérek és barátok is. Birdman apa, rendező, szerető és vállalkozó. A szerepek mögött egyvalaki áll. De ki az a valaki? És melyik valaki az igazi? Az erre a kérdésre adott válasz nem más, mint az identitásunk. Erre a kérdésre általában nehezen tudunk válaszolni, mint ahogy Birdman is folyamatosan hányódik a szuperhős és a buddhista értelmiségi identitás szélső peremei között. Amit viszont tudhatunk: vannak szerepek, amelyek egy adott helyzetnek, vagy pozíciónak szólnak. Ilyen például a vezetői szerep is, amely mindazon hiedelmek és értékek és a kapcsolódó viselkedés minták összessége, amelyek ott vannak valaki fejében arra vonatkozóan, hogy miképpen kell vezetőként működni. Ezek együttesen adják azt, amit szemléletnek hívunk, és ami ott van minden egyes cselekedetünk mögött.
Tegyük fel a kérdést, hogy aki szerepet „játszik” az lehet-e hiteles? Vajon Birdman mikor lesz hiteles? Akkor, ha odafigyel a lányára és a volt feleségére és közben küzd a színházban? Vagy ha hallgat szuperhős identitására és otthagyja az egészet? A játék szón nagy hangsúly van. Mert nyilvánvalóan lehet hiteles az is, aki valamit eljátszik, főleg ha tudatában van annak, hogy játszik, Riggan például hitelesen mutatja be a színpadon a féltékeny férjet. Értelmet viszont akkor fog találni az életében ha tisztázza magában, hogy mik az ő értékei, és azokhoz hű marad. Ehhez paradox módon tartozik egy bizonyos szintű játékosság is, ameddig megtalálja, hogy egy adott értéket hogyan tud egy adott helyzetben és környezetben megjeleníteni. És ez nem megjátszás, hanem valódi kísérletezés. Nincs tudniillik egy könyv, ahol előre meg van írva, hogy ha abban hiszel, hogy az őszinteség egy fontos érték, akkor ezzel és ezzel a főnököddel így és így kell beszélned. Meg kell találnod azt a módot, ahogy úgy leszel őszinte, hogy az neked és a környezetednek ökológikus és fenntartható. Ugyanakkor a hiteles vezető képes arra, hogy példát mutasson azzal, hogy valóban következetes módon megjeleníti azokat az értékeket, amelyeket ő és a vállalat elvár az ott dolgozóktól.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Birdman, avagy a hitelesség paradoxona - rugalmasság és merevség a vezetésben
2. oldal - Értelem az életünkben
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók