Coach a coachnak: A hetedik napon "pihenhetsz"!

Boldog Húsvéti ünnepeket! /Déri Kriszti, senior-fokozatú coach és mediátor-kiképző tréner, IACM elnökségi tagja/
Mit is szoktunk kívánni egymásnak egy-egy ünnep kapcsán? Boldog születésnapot, boldog párkapcsolatot, boldog házasságot, boldog új esztendőt, boldog családi életet, hosszú, boldog éveket. A legkülönfélébb alkalmakkor tehát sok boldogságot.
Nem is tudjuk, hogy ezek a kívánságok mindegyike úgynevezett jövőszcenáriók, jövőre vonatkozó forgatókönyvek. Ilyen értelemben nagyon is hasznos dolgok. Maga a coach nélküli coaching. Sietve teszem hozzá, hogy nemcsak a pozitív szcenárióknak lehet létjogosultsága, hanem a várható negatív kifejletek fogadására való felkészülésnek is óriási jelentősége van.

Az információs társadalomban nagy jelentőséggel bír az a felismerés, hogy az elakadásban ("boldogtalan vagyok"), vagy súlyosabb estben, krízisben lévő embereknek igenis tudsz boldogságot ajándékozni.

Abban lehet ugyanis segíteni, hogy kimondjuk, pontosan mit kívánunk megtenni, mivé szeretnénk változni, hogyan akarunk élni és mindez mit ér meg számunkra. Az így keletkező kontrollÉLMÉNY maga a boldogság. A coach-ság nem egy bürokratikus eszközökkel szabályozható és ezzel megnyomorítható szakma. A coaching több mint tudomány, művészet. A tudatos akarat illúziója.

"Minek szidnád a tegnapot? Inkább csinálj magadnak jó előre még egy szép napot" (Demjén Ferenc dalszövege a Bergendy együttes előadásában; 1976.) /Dr. Kollár József, mester coach, az IACM elnöke/
Mint már arról nagyon sokszor írtunk, a vallástalan emberek profán (mindennapi) életterét és - idejét is a szent maradványai foglalják keretbe. A "kollektív tudattalanban" elfojtva ott található a keresztény vasárnapok értékvilága. A vasárnap a mi olvasatunkban az üdvösségedről szól akkor is, ha csöppet sem vagy vallásos. Az üdvösség igen tág értelemben azt jelenti, hogy a nap egy szakaszában arról a személyről gondolkodsz, akivé válni szeretnél. Te magad is tanácsadóvá, támogatóvá, vagy "csak egy" támasszá.

A mai ünnepeink és rítusaink alapjai /Menkó Mariann life coach és mediátor, az IACM elnökségi tagja/
A vasárnap Jézus feltámadására, és a pünkösdre emlékezteti a tájékozott hívőket. Krisztus mennybemenetelét követően a keresztények a hét első és utolsó napján gyűltek össze, ezt hívja a hagyomány az Úr napjának. A kereszténység nem más, mint az üdvösség útja, kezdőpontja az apostolok tanúságtétele a názáreti Jézusról, Isten Fiáról, aki meghalt, majd a harmadik napon feltámadt. "Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. A keresztény út a tanúságtételre, Jézus Krisztusra való emlékezésre, a lelki megismerésre, az apokaliptikus várakozásra és az evangéliumi etikára épül. Az üdvösség az a folyamat, amelyben megszabadítja Isten az embereket azoktól dolgoktól, amik megakadályozzák őket abban, hogy részesüljenek teljes áldásában, s az ezzel járó végtelen és örökké tartó örömben. A feltámadás vasárnapja az apostolok számára a lét értelmének belátása, a valódi tanulás kezdete volt. A vasárnap tehát nem csupán "vásárnap" a keresztények számára, hanem a tanúságtételből származó hit megerősítése, megújítása, a tanúságtételre való emlékezés, a szentségben történő ünnepi tanulás. A vasárnap ebben az értelemben (az üdvösségre való) termékeny várakozás napja. Az ünnepeink mindegyike értelmes várakozás, felkészülés, tanulás.

Az ünneplés célja és funkciója /Csere István, mediátor-coach, az IACM alapító tagja/
A vasárnap tehát az a nap, amikor önmagad "megváltásán" fáradozol. Kissé profánul fogalmazva, vasárnap az a pihenőnap, amikor ráérsz a megváltás aktuális feltételein úgy változtatni, hogy növekedjék személyes üdvözülésed valószínűsége. Vasárnapon a cél nem szentesít semmiféle eszközt, te magad vagy a szent cél. A szent nem más, mint az a személy, akit kiemelnek, vagy kiemeli magát eszközlétéből, és mint szent célra tekint életére. Kicsit kiválik, megáll, körülnéz, áttekint a "szent"-tel összhangban. "Szent"-nek lenni azt jelenti: elkülönítettnek lenni. A hetedik napon, aktív pihenésként profán léted szent keretének létrehívásán és megújításán fáradozol.

Egyszerűen fogalmazva, a vasárnap (és az ünnepnapok, az ünneplés) az a szent idő és tér, amikor és amelyben jövőszcenáriókat alkothatsz önmagadra vonatkozóan, miközben egy időre megszabadulsz a mindennapi problémák terhétől.

Az ünnep mint a jövőszcenáriók készítésének munkanapja /Dr. Kurucz Attila, gazdasági mediátor, az IACM alapító tagja/
A szcenáriók hatékony eszközök hosszú távú előrejelzések készítésére egy olyan világban, amelyet nagyfokú bizonytalanság jellemez. Amikor nagy valószínűséggel előre jelezhető a jövő, nincs szükség szcenárióra. Az előrejelzéssel és a projekcióval szemben a szcenárió nem az aktuális trendet vetíti a jövőbe. Kevés tény és sok elméleti előfeltevés jellemzi. Nem a jelenlegi problémákból halad a jövőbeli megoldások felé! A szcenáriók az úgynevezett dinamikus idő gyermekei, ahol "megoldások keresik a problémákat, válaszok a kérdéseket". Viccesebben és szemléletesebben az is mondhatnám, itt bizony a folt találja meg a zsákját és nem fordítva.

A szcenáriók történetek arról, hogy holnap milyen lesz a világ, segítenek annak megértésében, hogy mit kell a jelenben változatnunk ahhoz, hogy az elképzelt jövőt elérjük, vagy elkerüljük. A szcenárió olyan jövőbéli megoldás, amelyhez hozzáigazítjuk jelenbéli problémáinkat. Az egymás mellett létező szcenáriók léte rávilágít arra, hogy több ösvény vagy út vezet a jövőbe.

Coachom, coachom, mond meg nékem, melyik a helyes út?! /Koller Attila business coach, az IACM alapító tagja/
Valószínűsíthetően egyik szcenárió, a jövőkép egyetlen verziója sem fog tiszta formában megvalósulni. A különféle egymásnak ellentmondó, vagy részben átfedő gyenge ontológia (merev szokások helyett rugalmas alkalmazkodás, az ötéves terveket felváltó ötletelés képessége, a nyílegyenes utak mellett a felfedezés örömét tartogató bolyongás) jobban kifejezi világunk komplexitását. Az elágazó ösvények kertje a szcenáriókészítés metaforikus helye. A szcenáriókészítő (az elakadásban lévő, segítséget kérő, tanácsra, de legalábbis egy belső hangra váró, másképpen talán éppen te magad) a kertben sétálgatva képzeletben rálép a különféle jövőkbe vezető ösvényekre (azok elágazásaiba), és a részletekbe nem bonyolódva elképzeli, hogy hová érne, ha valamelyikükön elindulna. Aztán visszajön a kertbe és elindul egy másikon. A coach lesz a támaszod, kísérőd, felfedezőtársad.

Az elágazó ösvények kertjét bizonyos nézőpontból a jövőből érkező megoldások gondozzák, strukturálják. A sokféle jövő jelenbéli mintázatai (maguk az ösvények) teszik izgalmassá a szcenáreuta számára. Ilyen értelemben maga a szcenáriókészítés folyamata is visszahat a jelenre (problémákra és megoldási lehetőségekre): a megoldások valóban a jövőből érkeznek. "Szép múlt vár ránk!"

Önismeret nélkül nem megy /Bakos Andrea, life és business coach, az IACM alapító tagja/
A szcenáriókészítés eredménye nem egyetlen precíz képe a jövőnek, hanem olyan alternatívák felvillantása, amelyek gyümölcsöző párbeszédhez vezetnek. Most induljunk el egy olyan ösvényen, melynek hat elágazása van! Tekintsünk vasárnapra, mint az élet iskolájában való tanulásról való elmélkedés szent idejére! Az önismeret mint tanulás fogalmi metaforából indulunk ki, majd eljutunk az iskola hat jövőbeli szcenáriójáig, hogy mint virtuális ösvényeken oda-vissza sétáljunk rajtuk.
Első elágazás: Bürokratikus iskolarendszer. Ebben a szisztémában az éned mint tanár a katedrán áll majd, az előzetes élettervet (tantervet) precízen betartva jéghideg objektivitással tanítja és tanulja életed történetét. Még inkább előre jelezhetővé válik a viselkedésed.

Bízhatsz abban, ha nem változnak radikálisan a körülmények, akkor (és csak akkor) napról-napra közelebb kerülsz az üdvösséghez, azaz vágyott önmagadhoz, aki pontos, objektív, megbízható, de kissé nehézkes és merev.

Az elágazó ösvények kertjének 2. elágazása /Izingné Lois Márta, párkapcsolati mester mediátor, az IACM alapító tagja/
Második elágazás: a piaci modell kiterjesztése az iskolában. Csak a hasznos "tantárgyak" iránt érdeklődsz majd, a többi órán nem figyelsz, vagy ellógod őket. Énedre úgy tekintesz, mint egy menedzserre, aki még innovatívabbá tehető a tanulás által. Azzá szeretnél válni, aki még sikeresebb az élet különféle piacain, legyen az magán vagy közélet, szórakozás vagy munka. Az érdekel, amiből a jövőben profitálni tudsz majd, hiszen tisztában vagy vele, hogy a profit befektetés a jövőbe. Kedvenc tantárgyad a kreatív rombolás (ezt mi, cselekvésközpontú, vagy más néven ontológiai coachok és mediátorok kreatív destrukciónak hívjuk). Tudod, hogy aki ma vagy, az holnap már változatlan formájában nem lesz versenyképes.

Az elágazó ösvények kertjének 3. elágazása /van der Meer Gabriella, párkapcsolati és válási coach, üzleti tanácsadó, az IACM alapító tagja/
A harmadik elágazás: az iskola mint a társadalom szervező centruma. Hesse Üveggyöngyjáték című regényében a Nagy Hagyományt őrző, boldog elszigeteltségben élő művészek és értelmiségiek a bölcsességnek és szépségnek szentelik életüket. A regény főszereplője, az üveggyöngyjáték legnagyobb mestere, azonban visszatér az alantas, köznapi és pénzsóvár valósághoz, hogy tudása révén változtasson rajta, azaz bölcsebbé és esztétikailag kifinomultabbá, egy szóval: élhetőbbé tegye. Az információs társadalomban nagyobb szükség van a tudásra, mint eddig bármikor. Ha ezt a szcenáriót választod, akkor a jövőben több időd kell szánnod tudásod gyarapítására, a Nagy Hagyomány megismerésére, hogy aztán új ismereteidet megoszthasd a többiekkel. A külső és belső valóság komplexitásának megértéséhez, kontrollálásához és átalakításához átfogó, eleven műveltségre, sokféle kompetenciára lesz szükséged!

Az elágazó ösvények kertjének 4. elágazása /Vámosné Sinkó Klára, business coach, az IACM alapító tagja/
A negyedik elágazás: az iskola mint tanuló szervezet. Nem halott, hanem élő hagyományra van szükséged! Olyan tudásra, amely eszközként szolgál (a jelen hallgatólagos tudásában már benne rejlő) jövőbeli tudás létrehozására. Olyan tudás birtokába kell jutnod a tan-órák alatt, amely képessé tesz annak előrejelzésére, hogy milyen új tudásra lesz szükséged. Fő feladatod a tervszerű innovációra használható tudás áramoltatására való képesség kifejlesztése. A környezetteddel való interakció során a tudás menedzselése válik a legfontosabb feladatoddá. Identitásodat tehát a tudás menedzselése és innovatív felhasználása konstituálja (szívből kívánjuk neked).

Az elágazó ösvények kertjének 5. elágazása /Simó Tibor, mester mediátor, az IACM alapító tagja/
Ötödig elágazás: az iskola mint tanuló hálózat. Ha ezt a szcenáriót választod, akkor meg kell tanulnod észrevenni a hálózatok különféle részein felbukkanó furcsa mintázatokban a már "megtörtént jövőt". Magadra is úgy tekints, mint hálózatra a hálózatban, melynek a jelen struktúráit megtörő mintázatai jelzik, hogy a jövő már megérkezett, ha még nem is vált láthatóvá. Azaz más vagy, mint amit magadról gondolsz, mert jövőbeli éned implicit módon már jelen van. A különféle áramlások (tőke-, információ-, technológiai, művészeti, szervezeti stb. áramok) tükrében homályosan már láthatod jövendő arcodat. Az információs társdalom megtanít arra, hogy "kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, vagyunk is, meg nem vagyunk". Vagyis csak a folytonos változás állandó. Ma még az vagy, aki holnap már nem lehetsz, egyik identitás-variánst követi a másik.

Az elágazó ösvények kertjének 6. elágazása /Rónai Györgyi mediátor, life és business coach, az IACM alapító tagja/
Hatodik elágazás: tanár nélküli iskola. Úgy kell gondolnod magadra, mint egy központi irányítás nélküli, decentralizált organizmusra, melynek funkcionális egységei önállóan menedzselik a rájuk bízott területeket. Ezek külön-külön képesek autonóm döntéshozásra, és ha kompetenciáikat meghaladja az adott probléma megoldása, akkor kooperációra. A tanár nélküli tanulásban a tanító szerep csupán egy fontos funkció a rendszeren belül, ahová a szituációnak megfelelően bármelyik alrendszer betöltődhet. Amikor apaként kell helytállni, akkor az apa-alrendszer, amikor társként a társ látja el a tanár-szerepet. Ennek a szcenáriónak az elfogadása előfeltételezi annak tudását, hogy a központi irányításnak az információs társadalomban befellegzett.

Élet az elágazó ösvények kertjében és azon is túl /Oláhné Fehér Anna mediátor, mester coach, az IACM alapító tagja/
Coachként arra törekszünk, hogy megtanítsuk neked, hogyan fogadd el a nehézségeket mint az élet iskolájában való tanulás természetes velejáróját. Ha jól dolgozunk, megszereted az elágazó ösvények kertjében való bolyongást, vagy amit korábban problémamegoldásnak hittél, szelíd motorozássá alakul, rejtélyes utazássá, amit egészen biztosan még élvezni is tudsz.
A kalandtúrára azonban be kell melegítened. Várnak az ünnepek. Felkészülés az ünnepekre!

"Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt." Mt. 10,34-39.

Szerkesztette: Abaházy Noémi, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport, az International Association of Coaching and Mediation Referenciaiskolája