Szerző: Berta László Megjelent: 4 hónapja

Cselédek, szaporán - avagy miért van egyre több idénymunkás?

A földárverések árnyékában egy szó sem esik arról, mi van az agráriumban dolgozó kétkezi munkásokkal. A 130 ezres tömeggé duzzadt idénymunkás réteg nem olyan érdekes, mint a földhöz juttatott haverok, pedig a családi gazdaságok földhöz jutása miatt egyre kevesebb lesz a teljes munkaidős alkalmazott és több a kiszolgáltatott idénymunkás. Számuk 57 ezerrel emelkedett két év alatt! Ketyeg a szociális és a nyugdíjbomba az agráriumban.

Gőgös Zoltán, az MSZP agrárpolitikusa, országgyűlési képviselője és Huiber Tibor, a Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének (MÉDOSZ) országos választmányának elnöke egyetért abban, hogy a családi gazdaságok földnövekedése gyorsítani fogja az idénymunkás réteg növekedését. Gőgös szerint egyelőre azért nincs akkora hatással, mert a nagyobb birtokot használók még birokon belül vannak. A szocialista politikus szerint az idénymunkás réteg növekedésének oka, hogy elsősorban a nehezen ellenőrizhető kisebb cégeknél gyakorlat, hogy kikerülik a törvényes foglalkoztatást, de a fekete foglalkoztatásból is érkezhettek emberek, emellett gyakorlat, hogy sokan – pl. szabadnapos buszsofőrök, tűzoltók – dolgoznak idénymunkában családi gazdaságoknál, melyek valamennyi időre lefedik a munkaidejüket, nehogy lebukjanak. Gőgös úgy látja, mintha a kormány is óvatosabbá vált volna: „Mezőhegyes sorsa vett egy fordulatot, mert a kormány rájött, hogy sok kisbirtokossal nem tudja azt a foglalkoztatást produkálni, ezért kreál egy állami céget, az eredetivel ugyanakkora területen.”

Huiber Tibor közvetlenebbnek érzi a birtokszerkezet átalakításának hatását: „Az utóbbi két évben ugrásszerűen növekedett az idényjellegű munka az agráriumban. Ezzel váltották ki az állandó foglalkoztatást, ezért 7 ezerrel csökkent a biztos munkahelyek száma, és 57 ezerrel nőtt az idénymunkásoké. Az idénymunka ellenőrizhetetlen, nem ad semmilyen védettséget, ezért a magyar vidék lassan a napszámosok országává változik, ahol ketyeg a szociális és a nyugdíjbomba” – mondta el Huiber Tibor, a MÉDOSZ országos választmányának elnöke.

Véleményükhöz annyit tennénk hozzá, hogy 2013 után hatalmas iramban felgyorsult a létszámnövekedés, aminek biztosan köze van a családi gazdaságok földterület növekedéséhez és gazdálkodásához.

Az idénymunkások száma 57 ezerrel emelkedett az elmúlt két évben:
68 700 (2010)
72 100 (2013)
94 500 (2014)
129 800 (2015)


Az állandó alkalmazottak száma 7 ezerrel csökkent az elmúlt két évben:
73 810 (2010)
71 700 (2013)
70 000 (2014)
64 200 (2015)


Forrás: MÉDOSZ adatok


Gőgös Zoltán lehetségesnek tartja a 130 ezres létszám növekedését, és a kiutat az ösztönzési rendszerben látja, amit pártja szorgalmazott a földtörvényhez beadott módosítójában. Röviden összefoglalva így: ne legyen 1200 hektár a plafon, viszont 25 hektáronként legyen egy aktív foglalkoztatott. Egy 50 hektáros területen két ember, akik lehetnek családtagok is. Ha valaki 500 hektárt használ, húsz embernek adjon megélhetést. Gőgös szerint ezt csak úgy tudja megoldani, ha munkaigényesebb tevékenységekbe is belevág. Egy 3-400 hektáros családi gazdaság a növénytermesztési tevékenysége mellett műveljen 10 hektáros kertészetet vagy csináljon üvegházat, ami hozná az előírt foglalkoztatást. Aki így gazdálkodik, annál nem lenne meghúzva a földméret plafon. „Nem érdeke az államnak, hogy bekorlátozza a használatba vett földet, ha van mögötte foglalkoztatás. De ehhez foglalkoztatásra ösztönző rendszert kell kialakítani. Tudok olyan dunántúli céget, ahol 1500 hektár 180 embernek ad megélhetést. Van tejüzem, zöldségfeldolgozó, vetőmagot állítanak elő, és ezek az állások 200 ezer forint feletti bruttó bért jelentenek. A mezőgazdasági aktív munkára most sem lehet 200 ezer alatt embert találni. Sőt, egy tehenésznek 250 körül kell keresnie, mert neki az ünnepek alatt is dolgozni kell. Ez nem baj, legalább normális fizetést kapnak” – összegezte Gőgös. Hozzátette, hogy mindezzel az uniónak is van baja, mert a területalapú támogatás nem a foglalkoztatás növekedését eredményezi.

Miért cselédek?

„Azt sem értem, miért neveznek egy olyan falusi embert cselédnek, aki munkahelyen dolgozik, és többet keres, mint egy kínai cég szalagjánál dolgozó betanított munkás?” – erre hirtelen nem tudtunk válaszolni. De ki szokta cselédnek nevezni a munkahelyen dolgozó vidéki embereket? Gőgös elmondta: „Font Sándor. Ők úgy állítják be, hogy aki agrárfoglalkoztatott, és nem a maga ura, az mind cseléd. Én szerintem ez nem igaz.” Az ugyancsak meglepő, hogy nem magánbeszélgetésekben használja ezt a kifejezést a Fidesz országgyűlési képviselője: „Nem, ezt rendszeresen mondja. Nagyon sokszor hallom tőle. Azért nem érti ezt a helyzetet, mert soha nem dolgozott ilyen helyen. Én nem tartottam a munkatársaimat cselédnek, és normális megélhetésük volt” – mondta el Gőgös Zoltán, aki mezőgazdasági üzemmérnökként dolgozott: „A régi világban előfordult, hogy műszaki vezetőként kevesebbet kerestem, mint egy jó kombájnos, aki igaz, nem tíz órában dolgozott, hanem többen.”
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény szerint az idénymunkában foglalkoztatott munkavállalók nem részesülnek általános társadalombiztosításban, csupán baleseti egészségügyi biztosításra jogosultak. S mivel számuk rohamosan nő az agráriumban, ezért ketyeg a szociális és a nyugdíjbomba.


Senki előtt nem titok, a kormányzati földpolitika nyíltan azt diktálja, hogy kihúzzák a földet a társas vállalkozások alól. A MÉDOSZ országos választmányának elnöke szerint a családi gazdaságoknak (egyéni gazdák) is fontos helye van a magyar agráriumban, de a családi gazdaságok túlzott térnyerésével bekövetkező állandó munkahelyek számának csökkenését rossz iránynak tartja.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy 2014-ben a társas vállalkozások a szántóföldek 42 százalékát művelték, míg a teljes munkaidős létszám 88 százalékát (61 600 főt) foglalkoztatták, szemben a családi gazdaságokkal, amelyek nagyobb földterületen (58 százalék) csupán az agrármunkások 12 százalékának (8 400 főnek) adtak állandó munkát a MÉDOSZ számítása szerint. Az agráriumban dolgozóknak és a társas vállalkozásoknak ez az arányeltolódás egyáltalán nem kedvez, erre utalt Huiber azzal, hogy a vidék a napszámosok országává változik.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a családi gazdaságok több mint dupla annyi embert foglalkoztatnak idényjellegű munkában, mint a társas vállalkozások. Az már érdekesebb, hogy jóval kevesebb pénzt fizetnek érte. A MÉDOSZ adatai alapján a 130 ezres tömeg így oszlik meg közöttük: 42 600 (33 százalék) főt foglalkoztatnak a társas vállalkozások, személyenként bruttó 295 ezer forintért évente, az egyéni gazdáknál pedig 88 500-an (67 százalék) dolgoznak évi 199 ezer forintért.

Hogy miért ennyire népszerű az egyéni gazdáknál az idénymunka?

Ennek több oka van. Elsőként a „takarékosságot” említhetjük, ami itt nem erényes magatartásként jelenik meg. Könnyebb kifizetni a bérek egy részét adómentesen a családi vállalkozásoknál, míg a társas vállalkozások esetében, ahol rendezettebbek a munkaügyi kapcsolatok, 5-20 vagy akár 100 főt alkalmazva nem olyan egyszerű zsebből zsebbe fizetni. Ezzel magyarázható, hogy évente százezer forinttal kevesebbet keresnek a családi vállalkozásoknál foglalkoztatott idénymunkások. Másrészt az is jellemző, hogy ahol vidéken nincsenek társas vállalkozások, ott nincs verseny sem, ezért ennyivel alacsonyabb a munkaerő ára. Így lehet egy családi gazdaságban egy évre lebontva bruttó 16 500 forintot egy ember munkája. Persze emellett ott a zsebbe fizetés és a közmunka, ha más nem akad, ahogy nem is akad, főként az aprófalvakban.

Persze ellenőrizhetnék alaposabban a földbirtokosokat, például azt, hogyan foglalkoztat Mészáros Lőrinc. „Amikor Bicskén jártam, nekem mondták, hogy hatóságmentes övezet, nem gondolom, hogy mostanában munkaügyi ellenőrzés volt” – tette hozzá Gőgös Zoltán.

A MÉDOSZ számítása alapján 91 ezren dolgoztak maximum 50 napot az agráriumban idényjellegű munkában, akik a kormányzat foglalkoztatási statisztikáiban valószínűleg foglalkoztatottként jelennek meg.
1-50 napig: 70%
50-110 napig: 15%
111-160 napig:10%
161-225-ig (vagyis majdnem az egész évben: 5%)

A társas vállalkozások földterületének csökkenése 2013-tól felgyorsult. Ezzel szemben Gőgös szerint óriási volumenű csökkenés még nincs, majd akkor lesz, ha lejárnak a most hatályos bérleti szerződések. Az 1200 és 1800 hektáros plafon (utóbbi az állattartóknál) onnantól lép életbe, ha lejárnak a most érvényes szerződések. Azért a társas vállalkozások jelentős része menekülő útvonalon szerződést hosszabbított a tulajdonosokkal. Ezek 2020 környékén kezdenek lejárni.

Mint említettük, abban egyetért Huiber és Gőgös, ha ez a folyamat nem változik meg, vagyis tovább emelkedik a családi gazdaságok földbirtok aránya, ennek következtében lényegesen kevesebb munkahely lesz a jövőben az agrárgazdaságban. Ennek okait abban látják, hogy a családi gazdaságok ugyanis elsősorban a biztos anyagi bevételt jelentő, kevesebb munkaerőt igénylő növénytermesztést preferálják, és nem a költségesebb, technológiát és szakképzett munkaerőt igénylő állattartást. A szakszervezeti vezető többek között a profitérdekeltségben és a kis üzemméretben látja ennek okát, mert az állattartás jövedelmezősége kisebb (esetenként veszteséget termel) mint a szántóföldi növénytermesztésé, ugyanis 600 hektárt elvisz az apa és a fia néhány idénymunkással. A szocialista politikus egyetért ezzel: mert ha veszteséges egy szakágazat, akkor automatikusan megválnak tőle, míg a növénytermesztés a támogatások mellett a gyengébb területeken is legalább nullás.

Kevesebb állat, kevesebb teljes állás az agráriumban

Ennek logikus következménye, hogy a munkaerő-igényesebb állattartás vissza fog szorulni a családi gazdálkodók földterületeinek emelkedésével. A MÉDOSZ ezért látja annak nagy esélyét, hogy jelentősen csökkenhet a magyar tejtermelés, szerintük fokozottan veszélyeztetett helyzetben van a tejhasznú tehéntartás (az állomány 84 százaléka társas vállalkozásoké, 16 százalék családi gazdaságokban van), a sertéstartás (74 százalék társas vállalkozások – 26 százalék családi gazdaság) és baromfitartás (63 százalék társas vállalkozások – 37 százalék családi gazdaság). Egyedül a juhtartás helyzete tűnik stabilnak, mert itt túlsúlyban vannak a családi gazdaságok (23 százalék társas vállalkozások – 87 százalék családi gazdaság).

Gőgös Zoltán is így látja a helyzetet: „A családi gazdaságok elszaporodásával csökken az állattartás, ami a foglalkoztatást adná. Mivel az állatot tartóknál folyamatosan szükség van emberekre, nem jellemző olyan mértékben az idénymunka, mint a kertészeti tevékenységben. Vagyis, ahogy épülnek le az állattartási kapacitások, úgy csökken a teljes munkaidős foglalkoztatás. Ez nagy baj. Ez annak következménye, hogy érzik a cégek az új földtörvény következményét, a támogatásmegvonást 1200 hektár fölött.”

„Remélem, hogy a törvényhozók felismerik a magyar vidék foglalkoztatási körülményeiben kialakuló helyzet tarthatatlanságát és törvényalkotói felelősségük tudatában mindent megtesznek azért, hogy a vidéken élő magyar emberek életkörülményei ne lehetetlenüljenek el” – mondta el Huiber Tibor a MÉDOSZ országos választmányának elnöke.

Gőgös szerint Európában arra törekednek, hogy ez a szakma minél nagyobb embertömegnek adjon megélhetést, míg itt fordított ösztönzés van. A cseheknél is lefölözték 1200 hektár fölött a támogatást, de a foglalkoztatást nem csorbították, nálunk semmilyen kompenzáció nincsen. Ahol van állattartás, akkor is egyre nehezebb a foglalkoztatás, mert kevesen vállalják el, pedig nem fizetnek rosszul.

Mi az oka ennek, hogy a kormány ilyen helyzetbe hozza az állattartókat? – kérdeztük Gőgöstől: „Még mindig nem értik, hogy a család nem képes teljes vertikumú agráriumot csinálni, mint Németországban és Hollandiában. Ott 200 év alatt alakult ki az állattartásnak ez a formája, míg nálunk koncentrált, nagyobb telepeken, aminek átlagosan 3 ezer hektár kell, ehelyett azonban csak 1800 lesz. A most kiírt 70 milliárdos állattartás fejlesztési pályázat 80 százalékát a kis kapacitások vinnék el. Szerintem nem lesz ennyi igény. A kormányzat által csinált jövedelem elvonás nem ösztönzi, hogy munkaigényes ágazatok működjenek” – fejtette ki a politikus.

Gőgös szerint az igazság pillanata május körül érkezik el, amikor lejárnak azok korábbi támogatások, amikhez állatok tartását kellett vállalni, ezután szerintem drasztikusan csökkenni fog az állatállomány.

Külföld helyett közmunka
A ma jellemző külföldre vándorlás nem működik az agráriumban, kivéve a nyugati határszélen, vagyis bajban van, aki elveszíti a munkahelyét. Ha pl. megszűnik egy veszteséget termelő tejüzem, távolabb a nagyobb városoktól, akkor az alkalmazottjainak biztosan nem lesz hasonló állása a környéken. Sőt, az idénymunka–közmunka–feketemunka kombinációja a legvalószínűbb.

Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Elektromos buszgyár épülhet Magyarországon

Összeszerelő üzemet épít Komáromban a világ legnagyobb elektromos autóbuszgyártója, a kínai BYD, a Portfolio meg nem erősített információi szerint. Teljes cikk

Ma kiderülnek a felvételi ponthatárok

Ma este nyolc órakor hozzák nyilvánosságra a felsőoktatási felvételi ponthatárokat. 111 ezren izgulhatnak, hogy sikerült-e bejutniuk az általuk... Teljes cikk

Munkaerőhiány okoz gondot a Tesco ellátásában

Több sajtóbeszámoló szerint is fennakadások vannak a kereskedelmi lánc ellátásában. Egyes üzletekben bizonyos termékeket nem lehet kapni vagy... Teljes cikk

Ki vigyáz a gyerekre nyáron? Például a munkáltató

Felmérések szerint a folyamatos nyári gyermekfelügyelet megoldása minden 3. magyar családban gondot jelent. Túlnyomó részben a szülők csak magukra... Teljes cikk

Lemondott az Ericsson vezére

A svéd távközlési cég nem hozta a várt eredményeket, ezért a vezérigazgató azonnali hatállyal lemondott tisztségéről. Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár

Növekvő igény alkalmi és idénymunkára nyáron - ezek a legfontosabb szabályok

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavégzés tipikus megjelenési időszaka a nyár, hiszen ekkor van szükség nagyobb számban...