Megjelent: 9 éve

Egércsapda - a nyári HR-krimink II. része

Egy volt nagyvállalati HR-jogász, egy fegyelmi eljárás, egy letartóztatott börtönőr, némi összeesküvés-elmélet. Három részes nyári HR-krimi sorozatunk második része következik.

Előzmények: Fehér Melinda, egykori nagyvállalati HR-jogász a védőügyvédje Kovai András ezredesnek, aki letartóztatásáig az egyik fővárosi börtön parancsnokhelyettese volt. Azzal vádolják, hogy az általa beszervezett zárkaügynöknek, Cseresznyés Péternek utasítást adott, hogy verje meg új rabtársát, Bohács Szilárdot. Bohácsot körözte a rendőrség, de ügyvédje tanácsára feladta magát, így került előzetes letartóztatásba. A súlyos bántalmazást követően mind a verés elkövetője, mind az áldozata Kovait nevezte meg vallomásában felbujtóként. Kovai telefonhívásainak szakértői vizsgálata, illetve a rajta, mint gyanúsítotton elvégzett hazugságvizsgálat szintén azt támasztották alá, hogy ő fenyegette és verette meg Bohácsot. Ám az őrizetben lévő börtönőr ezredes tagad: ártatlannak vallja magát. Szerinte belső munkahelyi intrika lehet a háttérben, valaki ki akarja csinálni. Az ügyvédnő minden lében kanál húga, Kitti – aki (papíron legalábbis) jogi asszisztensként dolgozik nővére irodájában – rögtön összeesküvés-elméleteket gyárt, hogy felsőbb körök piszkos játszmájáról van szó. A testvérénél kevésbé csinos, de jóval okosabb ügyvédnő viszont nem hisz a csőbe húzott ártatlan smasszer meséjében. Cinikus profiként inkább abban bízik, hogy sikerül kicsikarnia egy előnyös vádalkut. Ugyanakkor ő sem érti, miért vetemedett ilyenre az addig mintaszerű karriert befutó, szép jövő előtt álló büntetés-végrehajtási főtiszt. S közben az ügyvédnő döbbenten fedezi fel: valaki megfigyeli. De miért? Mi lehet a háttérben?

A krimi első része itt olvasható.

- Ez egy kibaszott baromság! Nem írom alá! - ordította Kovai, visszalökve az ügyészség alkufeltételeit tartalmazó papírt az asztal másik oldalán ülő Melindának. A nagydarab férfi indulattól rángatózó, amúgy is kreolosan napbarnított arcbőre még sötétebb színárnyalatban játszott az oda tóduló vértől.
- András, értse meg, ez nagyon jó ajánlat, ennél jobbat nem fog kapni! - érvelt a nő türelmesen, mintha egy hisztiző kisgyereket csitítgatna - A katonai ügyészség...
- Jó ajánlat volna! - vágott medveméretű tenyerével az asztal fémlapjára Kovai - Ha bűnös volnék! De semmit nem követtem el, és még örüljek, hogy olcsón megúszok valamit, amit nem is csináltam?!
- Nézze, én megértem önt, hogy úgy érzi, becsületesen járt el, és csak a körülmények áldozata lett... - Valójában Fehér Melinda nem értette Kovait. Azok után, amit tett, (mert nem volt komoly kétsége a tekintetben, hogy védence tényleg elkövette, amivel megvádolták) örülnie kéne, mint majom a farkának, hogy kisétálhat. Az ügyészség példátlan gyorsasággal befutó alkuajánlata szerint felfüggesztett börtönbüntetést fognak indítványozni. Cserébe azt kérik, tegyen beismerő vallomást, tárja fel cselekedete okát, illetve nevezze meg, ki volt az, aki pénzzel, zsarolással vagy egyéb nyomásgyakorlással rávette a dologra. A legtöbb fogvatartottnak a nyála csorogna ilyen lehetőségtől.
- ...de ön is értsen meg valamit. - folytatta az ügyvéd - Nem az számít, hogy ön minek tartja magát, hanem hogy mire utalnak a bizonyítékok. Azok pedig a maga bűnösségét fogják igazolni a bíróságon!
- Egy koncepciós koholmány az egész, le akarnak járatni! Bizonyítékokat hamisítottak! Úgy beszél, mintha nem tudná, hogy hány ilyen mondvacsinált ügy volt ebben a kurva országban! Mondtam már, hogy Réka, a lányom fiatalkori hóbortból, meg hogy engem bosszantson, tavalyelőtt belépett egy börtönviszonyokat kritizáló jogvédő csoportba, a CellaKontrollba. Azóta már kibékültünk, ott is hagyta őket, de akkoriban jó páran ferde szemmel néztek rám, arról beszéltek, hogy áruló vagyok, adatokat szivárogtatok ki a lányomnak. Lehet, hogy ők álltak most bosszút! - Kovai dühösen fújtatott, de mérge levonulóban volt. Az előbb, üvöltözését hallva az őr is benézett a helyiség biztonsági ajtajának plexiüvegén, de az ügyvéd legyintésére visszalépett.
- András, a jóisten áldja meg magát, könyörgöm, gondolkodjon! - Melindának kezdett elege lenni a férfiból. A cellakulcsot hozta el neki a retiküljében, ez meg itt bunkóskodik. - Maga is jogász, ráadásul a fél életét bűnözők őrzésével töltötte. Az ártatlanságát nem kell bizonyítania, az ügyészségnek kell igazolni az ön bűnösségét, ez igaz. De ha hamis vádról meg bizonyítékhamisításról beszél a bíróságon, azt már önnek kell bizonyítania. Maga szerint a kollégái összeesküdtek? Van erre bizonyítéka?
- Nincs...még nincs! - megtörten, az eddigi vehemenciához képest megjuhászodva préselte ki magából Kovai a szavakat, mintha csak most döbbent volna rá, milyen helyzetben van.

Melinda kifejezetten reménykedett benne, hogy ez a kemény ember lassacskán tényleg megpuhul. Majd akkor lehet vele értelmesen beszélgetni. Ügyvédek számára nem meglepő, ha a vitathatatlanul bűnös ember még előttük is az ártatlanságát bizonygatja. Olyan ez, mint a súlyos betegség diagnózisa utáni első fázis: a tagadás. Különösen első bűntényeseknél ismert tünet. Szégyelli a dolgot (meg azt is, hogy lebukott.) A tettét képtelen összeegyeztetni az önmagáról gondolt képpel. Az amerikai filmekben látott, ártatlanokért harcoló ügyvédek hatására azt gondolja: ha bevallja, az ügyvéd nem képviseli majd olyan lelkesen, vagy visszaadja az ügyet. Látta, hogy Kovai levegőt vesz a folytatáshoz, ezért közbevágott.

- Figyeljen rám! Azt mondja, az ön ellen szóló bizonyítékok hamisak, de ezt nem tudja igazolni. Nézzük meg, mik ezek, és kérem, hogy ne vágjon közbe! - A lélektani határon áll, most kell átbillenteni rajta, mert különben nem fog menni... - gondolja Melinda - Tehát: van két, egymástól független, egymást korábban nem ismerő, sőt: jelenleg egymással haragban lévő tanú, akik egybehangzóan állítják, hogy Kovai András fenyegetett és veretett. Őket, ha cáfolni nem is, de hitelteleníteni valamennyire tudjuk. Az egyik körözött, a másik pedig már elítélt bűnöző, maga viszont se szökni nem próbált, se priusza nem volt korábban, becsületes mintapolgár. Ám ott a telefonhívás, az üzenetek, valamint a tény, hogy megbukott a hazugságvizsgálaton. Ezek objektív műszaki bizonyítékok, de csak közvetettek. Arról eddig nem mutattak be hangfelvételt, hogy ön fenyegetőzik...
- Persze, hogy nem, mivel semmi ilyet nem csinál... - a szigorú óvónős pillantás belefagyasztotta a mondatot Kovaiba, rezignáltan felemelte a kezét: folytassa csak, ügyvédnő!
- ... a poligráfos vizsgálat pedig önmagában nem alapoz meg egy ítéletet. Ha meg van róla győződve, hogy a bizonyítékok manipulálva vannak, akkor kérhetjük a vizsgálatok újbóli lefolytatását, meg mi is bevonhatunk független magánszakértőket. De ez természetesen pénzbe kerül, és hónapokig is eltarthat, míg a bíró elrendeli, (ha egyáltalán elrendeli!) aztán megcsinálják. Ha elutasítja az alkut, és ezt a bizonytalan, költséges és hosszadalmas utat választja, akkor nem kerül szabadlábra. Hónapokig, vagy akár évekig előzetesben marad. S a konok tagadása miatt elveszti az ügyész jóindulatát.
- Leszarom! Nem félek a börtöntől! - felelte Kovai.
- Azt elhiszem, hogy most még nem fél. De mi lesz, ha megszüntetik az elkülönített védőőrizetét, és összerakják olyanokkal, akiket korábban maga őrzött? Gyilkosokkal meg pszichopatákkal? Hiába erős ember, egyszer mindenki elalszik!

- Azt nem tehetik...
- Nem tehetik??? - Melinda próbált olyan rosszlányos-végzetasszonyos kacajt produkálni, amivel a húga, Kitti (legalábbis saját elmondása szerint) mindig nyuszit csinált a macsókból, de csak valami idétlen madárhang jött ki a torkán - Oszt miért nem? Ön szerint valakik, akiknek bejárásuk van a börtönbe, az ügyészségre, a telefonszolgáltatóhoz, a poligráf-laborba, és még ki tudja hová, csőbe húzták magát. Ilyen nagyhatalmú, gonosz és gátlástalan emberek miért riadnának vissza attól, hogy eltegyék láb alól? Ha tényleg elhiszi, amit mond, akkor még inkább alá kéne írnia azt a vádalkut! - Kovai füle észleli a Melinda hangjából kicsengő gúnyt.
- Nem hisz nekem, ugye?
- Őszintén szólva: nem nagyon. Ha én lennék a bíró helyében, habozás nélkül elítélném. A története a munkahelyi bosszúról, hogy valamelyik embere szakmai féltékenységből vagy a lánya miatt így akart kitolni magával, életszerűtlen. Ki fogják röhögni. Nézze, utánakerestem a dolgoknak, megkérdeztem egy távközlési szakjogászt, meg egy hazugságvizsgálós szakértőt. Az utóbbi 25-30 évben, tehát a rendszerváltás óta nem volt rá precedens, hogy a telefonhívás-nyilvántartást vagy a poligráftesztet az ügyészek tudatosan meghamisították volna. Legalábbis egyetlen olyan büntetőeljárás sem volt, ahol ezt sikeresen bizonyítani tudta volna a védelem. Még a koncepciós politikai ügyekben is csak odáig ment az ügyészség, hogy befolyásolták a tanúkat, vagy nyomásgyakorlással csikartak ki vallomást, amit aztán az illető visszavont. És hát... - harsogó nevetés fojtotta bele a szót. Kovai nevetése nem madárkacagás volt, vagy ha igen, akkor is ragadozó madáré. A feszültséget mintha elfújták volna a rabbá degradált smasszer arcáról. - Mi ilyen mulatságos? - kérdezte az ügyvéd megütközve. Nem ezt a reakciót várta.

- Semmi, ne haragudjon! - Kovai intett az őröknek - Csak rájöttem, hogy mégis maga az én emberem!
- Akkor most ez...azt jelenti? - kérdezte Melinda zavartan.
- Hogy mit jelent, azt elmondom, ha visszajöttem. Elugranék ebédelni, meg oda, ahová a király is gyalog jár! - közölte vidáman Kovai. Ez a hangulatváltozás gyanús volt az ügyvédnek. Lehet, hogy bipoláris a fickó? Netán emlékezetkiesésekkel spékelve? Maga se tudja, hogy mit csinált?

A két fegyőr bejött. Egy drabális kopasz, a TEK-legényekre hajazó figura, meg a barna hajú, alacsonyabb és soványabb, elmélázó tekintettel. Cinkosan összemosolyogtak Kovaival, rá viszont (aki még mindig hüledezve nézett a fordulat láttán) neheztelve, szemrehányóan tekintettek. Mintha hallották volna a beszélgetést, és azt mondanák: miért nem hiszel neki, miért kínzod szegényt? Ja, persze, a testületi szolidaritás, egy közéjük tartozó nem lehet áruló! Volt ilyen esete HR-jogászként. Mikor a cég felső vezetésébe beépült (hatalmas károkat okozó) ipari kémről a munkatársai akkor sem akarták elhinni az igazságot, mikor azt titkos megfigyeléssel támasztották alá.

- Hát kellett nekem ez a szart elvállalni?

A kérdést persze már csak a beszélőhelyiség falainak tette fel, Kovait elvezették az őrei. Hiába jött rá, hogy ő is ki akarna menni a büfébe (ha van ilyen a látogatóknak) meg a budira, az elektromos vezérlésű zár halk kattanással becsukódott utánuk, a helyiséggel szembeni ügyeletes fülkében pedig senki nincs, hiába kopogtat. Csodás. Ülhet itt az ajtó tenyérnyi plexiüvegét leszámítva ablaktalan helyiségben. Ahol csak úgy kétméteres magasság fölött van egy lőrésre hajazó, berácsozott szellőzőnyílás. Tétován vissza akart ülni a székbe, de aztán hirtelen támadt undorral lökte el magát az iratokkal teli asztaltól. A plafonba épített lámpák zümmögése hirtelen mintha csöndesedni kezdett volna. A vakító neonfény pedig szürkülni. De csak azután nézett a födémek által négyzetekre osztott mennyezetre, amikor surrogó hang ütközött a dobhártyájába, az asztalon lévő papírokra és a hajára pedig felülről valami por hullott. Döbbenten látta, hogy az egyik födém lefelé billent, jó pár centis rés nyílt, beengedve a fölötte lévő szervizaknából jövő légmozgást - és vele együtt a porszemcséket is. A következő pillanatban valami elsüvített mellette. Ha reflexmozdulattal nem kapja félre, akkor a fejének ütközik az a szürkés-fémes valami.

Felocsúdva látta: nem valami, hanem valaki. Melinda legalábbis azok közé tartozott, akik a gerinces élőlényekről soha nem az ami, hanem az aki vonatkozó névmást használva beszélt. (Általában cinikusan hozzátéve: az emberiség jelentős hányada eszerint: ami.) Ha teljesen pontosak akarunk lenni, a padlóra esett dolog egyszerre volt valaki és valami. Egy nagyobbfajta egér. (Vagy kisebbfajta patkány?) Hátsó fertályán pedig, (mint egy negatív hordozórakéta, amely nem felrepíti, hanem lerántja azt, amit hordoz) egy egércsapda. A gerincét nem törte el, ahhoz a jelek szerint túl gyors volt, csak a farkát és az egyik hátsó lábát csípte oda. Melinda keze nyúlt is, hogy kiszabadítsa a nyüszítő állatot, de már nem volt ideje rá. Egy töredékmásodperccel később rájött, mi késztethette oly gyors, páni menekülésre az egeret szerelőaknában, hogy a felállított csapdát sem vette észre, s belebotlott. A födémek közt nyíló résen a helyiségbe csapó, az aknában leülepedett portól szennyes vízsugarat kapott a nyakába. Aztán a fölötte lévő víz nyomásától a sérült födém éles csattanással Kovai üres székére zuhant, a vízsugár pedig vízoszloppá nőtt. A sokktól pár másodpercen át csak nézte, ahogy az ügy papírjai a padlóra sodorva máris többujjnyi mély vízben lebegnek.

A surrogó hang az áramló vízé volt - eltörhetett a fővezeték - villant át az agyán. A víz máris a combjait nyaldosta, a csípőjének koccant valami. Az egércsapda volt, amely az emelkedő vízmagasság miatt tutajjá alakult, a víz fölött tartva görcsösen belefogózkodó utasát. Melinda, befejezve a betörő víz által megszakított mozdulatát, két kézzel csapott le - egyikkel a csapda fémrészét, másikkal az egeret ragadva meg. Érezte a rágcsáló lüktető szívét - aztán a fogait is, ahogy a kézfejébe harapott. Az asztal egyre fogyó száraz részére dobta a kiszabadított állatot. Csak ekkor kapott észbe, mikor már hirtelen mellkasáig ért a víz, hogy itt nem csak a négylábú egér van veszélyben. Az ilyen biztonsági helyiségek hermetikusan záródnak, a feje fölötti szellőzőnyílás pedig annyit ér, mint kádban a túlfolyó - a víz attól még elárasztja a szobát. Dörömbölni kezdett a plexiablakon, aztán ordítani, de odakint most sem volt senki. A lassan a fejét is ellepő víz elől az asztalra menekült, de a nyomástól beomló födémek egyike fejbe vághatta, mert mintha gránátszilánk fröccsentette volna szét az agyát, olyan fájdalom nyilallt bele. Mint a tengerfenékre, úgy süllyedt teste a szoba padlójára, a víz pedig lassan kipréselte tüdejéből a levegőt. Oxigénhiánytól pislákoló agyában felvillanó utolsó kép az volt, ahogy hanyatt a padlónak ütődve nézi a plafon maradványát lassan elérő víztükröt, és a rajta fuldokló, béna lábú egeret...


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egércsapda - a nyári HR-krimink II. része
2. oldal - mikor agya rájött, hogy víz helyett a tüdeje ismét oxigént lélegzik be, felsikoltott.
  • 2024.04.04Six Sigma Black Belt képzés 9 napos gyakorlatorientált, intenzív képzési program, amely készségszintre fejleszti a résztvevőket a 6 Sigma ismeretek elsajátításában, alapoktól a Green Belt ismereteken át magas szintű hatékonyságjavító projektek megvalósításáig. info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.04Az Év Irodája Konferencia & Díjátadó Kíváncsi vagy, hogy kié lesz Az Év Irodája díj, érdekelnek a legmodernebb irodai megoldások, valamint a magyar és nemzetközi piacot meghatározó szakemberek tapasztalatai? Akkor ott a helyed! KIKET FOGUNK DÍJAZNI?info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.23Humán controlling mutatószámok a gyakorlatban A képzés célja: A HR munka modern személetének és mérésének, számításának gyakorlati ismerete. A humán controlling egyes eszközeit konkrét példákon mutatjuk be, a résztvevőkkel közösen értékeljük azok alkalmazását.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.30NewLeadership – Vezetői eszköztár bővítése Önmaguk fejlesztését is fontosnak tartó középvezetőknek, frissen kinevezett döntéshozóknak szóló komplex és intenzív vezetőfejlesztő program sok gyakorlattal. Különlegessége, hogy a résztvevők átgondolhatják és megoszthatják egymással aktuális kihívásaikat és még a kritikus vezetői helyzetek megoldásáról is tanulhatnak egymás jó gyakorlatából is!info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Hogyan zajlik egy globális szervezeti kultúra átalakítása cégegyesülést követően? - válaszol Lőrinczi Máté, a Danfoss Industrial globális HR vezetője

HR Szubjektív rovatunkban Lőrinczi Máté, a Danfoss Industrial divíziójának globális HR vezetője kérdez, miután válaszolt Bondici Flóra, a Chorus... Teljes cikk

Így zajlik a szervezeti evolúció a szemünk előtt

„Nem a legerősebb szervezet lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leginkább fogékony a változásra” – mondta Charles... Teljes cikk

Teljes transzparencia egy teljesen remote cégnél - Bondici Flóra, a Chorus One Chief People Officere

HR Szubjektív rovatunkban Bondici Flóra, a Chorus One Chief People Officere kérdez, miután válaszolt Gaál Annamária, az AGCO Hungary HR vezetője... Teljes cikk