Egészségmegőrzés mediációval

Menkó Mariann, IACM alapító tagja, családi mediátor, párkapcsolati írásszakértő: Az ontológia coachingban és mediációban az egészségről (pl. egészséges életszemlélet, termékeny vita, azonnali válás helyett megfontolt, okos, főképpen derűs "antropológus-álláspont") való beszéd központi fogalma a reziliencia, azaz rugalmas ellenállóképesség (Ezt a fogalmat először phd Dr. Kollár József, a life coach képzés megalapítója vezette be a humántanácsadásba, a coaching és a mediáció folyamatába Magyarországon- szerk.).

Számos feltétel együttes fennállása szükséges a reziliens hozzáállás létrejöttéhez. A legfontosabb, hogy az adott személy a családján és a munkahelyén belül és kívül megértő, figyelmes szövetségesekkel rendelkezzék. Olyan mondhatnám szeretetteljes, de mindenképpen támogató környezetben kell élnie, mely megfelelő szerepmodellekkel látja el, bátorítja, valamint segítséget nyújt számára a nehéz helyzetekben.

Simó Tibor, IACM alapító tagja, Arany Középút Mediátor Intézet: Még négy fontos követelménynek kell fennállnia, hogy valaki reziliens ágenssé váljék.

1. Olyan személy, aki képes megvalósítható célokat kitűzni, és ezekért folyamatosan tenni.
2. Tisztában van saját értékeivel, erősségeivel, vagyis pozitív énképpel bír, valamint
3. jó kommunikációs és problémamegoldó készséggel rendelkezik.
4. Kezelni tudja az (olykor heves) érzelmeit, és a rá ható erős impulzusokat.

Az egészséges, tehát reziliens személy olyan önálló rendszer (holon), aki képes megőrizni autonómiáját, ugyanakkor alárendelődni egy nagyobb közösségnek. (A manapság felfokozott figyelmet keltő plágium-ügy miatt jegyzem meg, hogy a holon kifejezést is Dr. Kollár József vezette be Magyarországon "A kiterjesztett elme mint holonikus rendszer" című cikkében 2004-ben- szerk.) A betegség nem más, mint az egyén valamely részének túlzott önérvényesítő törekvése. A párkapcsolat mint betegség: egy személy, szerep, tulajdonság torzító hatására beálló kellemetlen állapot, az autonómia átmeneti elvesztése. Erre adott nem adaptív (gyakran átgondolatlan) válasz a kimenekülés, vagyis a válás, ami nem oldja meg a problémák jó részét, sőt egyenesen új problémák forrásává válhat.

van der Meer Gabriella, IACM alapító tagja, családi és munkahelyi mediátor: Stresszhelyzetben egy úgynevezett holonikus egység, szubegész (másképpen fogalmazva egy rendszerelem pl. a pár egyik tagja, vagy munkahelyi vitában őrlődők közül valaki) rendszerint kitör a hierarchiában elfoglalt szerepéből, és az egész rendszer funkcióinak betöltésére törekszik. Általában ez úgy jelentkezik, hogy egyedül, a társa kizárásával próbálja megoldani a problémát: mondjuk egyoldalúan válópert kezdeményez, nem kér külső, szakszerű segítséget, főnökéhez rohan, akár más kollégákkal, vagy ami ennél is rosszabb, családtagjaival beszéli ki a konfliktusát.

Ezek a nehézségek alkalmanként rögeszmévé torzulnak. A rögeszmék is olyan mentális holonok (rendszerek), amelyek az egész feletti hatalomra törnek és beteggé teszik a személyt. Meglepő, ám olykor a józan ész is melegágyává válhat a lelki egyensúlyvesztésnek.

A szervezet (egyén, párkapcsolat, munkaközösség, stb.) feladata az egészség megszerzésére és megtartására vonatkozóan a magas szintű teljesítmény. Ez nem egyenlő a teljesítmény túlzott hajszolásával, a teljesítmény-maximálással, vagyis az egyes részegységek előretörésével, vagy elnyomásával. Pl. a párkapcsolat (szerelem) tartósan nem veheti el az erőforrásokat a munkafeladatok elvégzése (pénzkereset), a gyermekekről való gondoskodás, stb. elől. Ez természetesen fordítva is igaz. Egyes részfeladatok felerősítése (pl. munkába temetkezés, a gyerekek betolakodása a szülők közé, vagy a szülői szerepekbe, egyes pl. beteg családtagokra irányuló túlzott figyelem) a párkapcsolat (mint egy teljes rendszer, vagy akár mint pusztán részfunkció) megbetegedéséhez vezethet.

Rónai Györgyi, IACM alapító tagja, társadalmi kapcsolatok mediátor: A józan ész fogalomkészletével és világleírásával való reflektálatlan (kritika nélküli) azonosulás (más szóval népi ontológia) ellenszere a hierarchikus tudatosság (önkritika, a szervezet iránti kritikus szemlélet). Az ironikus személy képes egyszerre rombolni és építeni az őseitől ráhagyományozott, józan észre épülő világszemléletet, vagyis az erős ontológiáját gyengére cseréli: meleg helyzetekben is cool marad.

Dr. Kollár József, IACM elnöke, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport: A cool tudja, hogy
(1) bármi megtörténhet.
(2) Viszont az események nem teljesen kiszámíthatatlanok, újra és újra bekövetkeznek hasonlóak. Vannak valószínűek és kevésbé valószínűek.
(3) Az események tehát nem szükségszerűek, de nem is véletlenszerűek, hanem valószínűek.
(4) Az események előfordulásának valószínűségét nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyi idő áll a rendelkezésre, hogy bekövetkezzenek, és hogy az adott helyen milyen sűrűn fordulnak elő.
(5) Nem csupán az ismétlődési sémák felbukkanásának van valószínűsége, de a fennmaradásuknak is. A megjelenésük és fennmaradásuk vagy eltűnésük a körülményektől függ.
(6) A megfelelő körülmények fennállása esetén, olyan események és ismétlődési sémák bukkanhatnak fel, amelyek még sohasem fordultak elő.
(7) Előfordulhat, hogy egy sikeres ismétlődési séma nem tud fennmaradni a körülmények változásából adódóan. A világfolyamat tehát nyitott a meghibásodásra és a regresszióra is.
(8) Az ember számára a fentiekből adódóan lehetőség kínálkozik arra, hogy előre jelezze az események bekövetkezésének valószínűségeit és előfeltételeit.

Izingné Lois Márta, IACM alapító tagja, mester-mediátor: Az előfordulás valószínűség elfogadásra alapozott élet tekinthető csak tudatosnak (és nem a jobb félni, mint megijedni stratégia, amivel mindenhol csak bajt szimatolhatunk). Az alárendelődés és a szabadság kényes egyensúlyát elfogadva kell a világhoz viszonyulni. Az ilyen ember általában nem szomorú, de nem is infantilisan vidám: ő a cool. Csak a cool személy képes jól mediálni, illetve konfliktusban lévőként hatékonyan érvelni, az érdekeit képviselni és megegyezni.

"...előírás szerint kell edzened magad, akár hőség van, akár hideg. ...Egyszóval úgy kell engedelmeskedned az edződnek, mint az orvosnak. Azután ki kell állnod a versenyre, megtörténhetik, hogy megrántod a kezed, kificamítod a bokád és rengeteg port kell nyelned. Megeshetik, hogy közben meg is ostoroznak, és a végén mindennek a tetejében le is győznek."

(Forrás: Epiktétosz kézikönyvecskéje, vagyis a stoikus bölcs breviáriuma)

Sudár Györgyi, párkapcsolati mediátor, ontological coach: Az ontológiai coaching és mediáció szerint az a privát, meglehetősen szubjektív és egyénenként teljesen eltérő világkép (azaz az ontológia), ami szerint élünk, újraépíthető, méghozzá egy olyan világgá, amiben a problémák és krízishelyzetek megoldható elakadásokká szelídülnek. Ahhoz, hogy meglássuk ezt a csodát, először is el kell hinnünk, hogy a sorsunk tényleg olyanná lesz, amilyenné tesszük. Saját magunk feletti személyes felelősségünk nagyobb, mint azt valaha a legmerészebb álmunkban képzeltük volna. Egy nagy levegő, az életbe és önmagunkba vetett hit, alkalmanként egy csipetnyi kalandvágy kell csak mindehhez.

Módszerünk "írd újra az életed" mottója jóval nagyobb távlatokat nyit meg, mint a manapság unalomig ismételgetett, homályos és ne felejtsük el, bizonyíthatatlan önismeret. Az önismeret ugyanis feltételezi, hogy én valamilyen vagyok, és ennek a tudásnak a birtokában valahogy, előre megjósolható módon tudok (és fogok is) reagálni bizonyos helyzetekre, ugyanúgy, ahogy azt már régen is tettem, hiszen ismerem magam. Az a gond, hogy az önismeret egy statikus, önmagába záródó fogalom, amely feltételezi, hogy az "én" megismerhető, feltárható és cselekedetei által determinálható. Azonban mire gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként valamennyire végre megismerem magam, addigra az egész világ tótágast áll, és ötször megfordul a tengelye körül, olyan helyzetek elé állít, amiben a régen alkalmazott viselkedésmintázatok erősen lomtalanításra szorulnak.

Az ontológiai coaching éppen ezért az önismeret helyett az önreflexió fogalmával operál, ami egy dinamikus, játékos kifejezés, és önmagában rejti a változás, sőt, a meglepetések borzongatóan izgalmas lehetőségét. Így az "Ismerd meg önmagad!" helyett a "Teremtsd újra önmagad!" szlogenre apellál. Nem kell megismernem magam, mert ez az ismeret a jövőben csak akkor válik hasznomra, ha egy beszűkült, algoritmusok alapján szerveződő, rugalmatlan ember vagyok. Elég, ha egyszerűen csak élek. Nem felejtek el élni: boldognak, sikeresnek lenni. Eközben és nem ehelyett reflektálok magamra, a rossz működési mechanizmusaimat, elavult szokásaimat, bemerevedett szabályaimat, sehova sem vezető stratégiáimat és negatív gondolataimat adaptívabbra cserélem.

Ez az önreflexió meghagyja a lélek szabadságát, és a kreatív elme szárnyalásának is végtelen teret enged, hiszen minden, amit teszek megváltoztatható, minden, amivel nem vagyok elégedett, újraalkotható, ha hagyom, hogy elragadjon a játékos kedvem. Egy jó életregényt olvasni, írni, átírni és átélni egyaránt élmény. A világ változása a szereplőkön belül kezdődik. Az életregény sorainak nem kell feltétlenül súlyos és drámai szavaktól hemzsegnie. Elegendő az író elhatározása, miszerint lúzerségét a bátor kalandor álmaira cseréli!

Szerkesztette: Abaházy Noémi, Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport