Több mint 35 ezren jelentkeztek a világ legjobb állására, amelynek keretén belül egy trópusi ausztrál szigetet kell népszerűsítenie a szerencsés munkavállalónak. A csábító ajánlat szerint a kiválasztott fél évig nyaralhat a Nagy-korallzátonynál fekvő Hamilton-szigetén, és a 150 ezer ausztrál dolláros (22 millió forint) fizetésért, és az úszáson, sütkérezésen kívül csupán annyi lesz a dolga, hogy képekkel illusztrált blogjával kedvet csináljon a sziget felkereséséhez. A rendhagyó kezdeményezés egy több mint másfélmillió ausztrál dollárba (258 millió forint) kerülő, átfogó idegenforgalmi kampány része, amellyel az északkeleti Queensland állam turisztikai vonzerejét kívánják reklámozni.

Pedig alapvetően nincs nagy szükség erre, hiszen Ausztrália jól prosperáló gazdaságot tudhat magáénak, bár az utóbbi években komoly problémákat okozott az egyre súlyosbodó munkaerőhiány. "Ennek érdekében 2005-ben egy átfogó kampányt indítottak útjára, hogy bevándorlók tömegeit vonzzák magukhoz a világ minden tájáról" - mondta el a HR Portálnak Nagy Henriett, az OZICO Kft. oktatási ügynökség szakembere. Nem mindenkit fogadnak azonban tárt karokkal, csak meghatározott szakmák képviselőinek biztosítanak esélyt a vízum elnyerésére. Ezt egy minden részletre kiterjedő pontrendszer szabályozza, amely többek közt figyelembe veszi az illető életkorát, angol nyelvtudását (IELTS vizsgát kell tenni minden esetben), végzettségét, munkatapasztalatát, s legfőképpen azt, hogy hiányszakmában kíván-e elhelyezkedni - ez utóbbival akár a szükséges pontok felét is meg lehet szerezni.

Legtöbb eséllyel a mérnökök (építész, informatikus, vegyész, villamosmérnök) és a különféle doktorok (fogorvos, szájsebész, csontkovács), nővérek pályázhatnak állásra (bár külföldi honfitársaink beszámolói alapján az egészségügy protekcionizmusa miatt szándékosan magasra rakják a mércét a külföldiek számára), de a szakképzettek is megtalálhatják a számításukat, hiszen óriási igény mutatkozik fodrászokra, szakácsokra, cukrászokra, asztalosokra, pékekre, hentesekre, hegesztőkre, géplakatosokra, valamint villany-, gáz-, autó- és csatornaszerelőkre, tette hozzá Nagy Henriett.

Tovább növeli a kontinensre való jutás esélyét, ha a bevándorlónak sikerül egy olyan helyi céget találnia, amelyik - látva képzettségét és munkatapasztalatát - kihívja magához, vagyis kinti szóhasználattal élve szponzorálni tudja őt. "Így ugyanis csak körülbelül 75-80 ezer forintba kerül az igénylő számára a munkavállalói vízum, szemben a letelepedési vízum 300 ezer forintos tételével. A szponzoráció már csak azért is megéri, mert komoly fizetést (500-800 ezer forint/hó) biztosít a munkavállaló számára, sőt ha egy kivételesen jó szakemberről van szó, akár rögtön határozatlan idejű vízumban is részesülhet a maximum 4 évre szóló ideiglenes munkavállalói vízum helyett. Hátránya ugyanakkor, hogy ha valamilyen okból kifolyólag mégsem felel meg az adott vállalat, akkor máshova csak abban az esetben lehet elmenni, ha az új munkahely is beadja a bevándorlási hivatalba a szponzorációs kérelmet. Ilyen azonban ritkán szokott előfordulni, hiszen amelyik cég már külföldi munkaerőre szorul, az megpróbál a kedvére tenni a nehezen megszerzett dolgozójának.

Tisztesség mindenekelőtt

A fentieket támasztja alá az is, hogy az ausztrálok teljes mértékben betartják a munkajogi szabályokat - hacsak nem magyar a főnök, élcelődött Nagy Henriett. Ausztrália ugyanis angolszász ország, erős szakszervezeti hagyományokkal, így ha alkalomadtán a napi 8 óránál többet is kell dolgozni, a túlóradíjat minden esetben kifizetik. Ezt egyébként a bevándorlási hivatal rendszeresen ellenőrzi, nehogy egy pillanatra is úgy tűnjön, mintha kizsákmányolnák a bevándorlókat - tette hozzá az OZICO Kft. szakembere.

Nem mintha ezen múlna a megélhetés, hiszen a kinti fizetés magasabb, mint a magyarországi, és az állam sem vesz le belőle olyan sokat, mint itthon: az átlagbér évi bruttó 60 ezer ausztrál dollár, amit körülbelül 30 százalékos adó/járulék teher sújt. "Mivel 1 főre a megélhetési költség körülbelül évi 12-15 ezer ausztrál dollárt emészt fel (természetesen életstílustól, helyszíntől függően), a megmaradó fizetésből két személy is kényelmesen megélhet, azaz megvalósítható az egyszemélyes családfenntartó modell" - mesélte lelkesen Nagy Henriett. Ettől függetlenül Ausztráliában népszerű a részmunkaidős foglalkoztatás is, ami kedvez akár a részmunkaidős állásokra számító külföldi diákoknak, akár a gyereknevelés mellett elhelyezkedni kívánó anyukáknak.

Furcsa szociális háló

Szintén a munkáltatótól függ a betegszabadság hossza; általában évente egy-két hetet mindegyik biztosít a dolgozóinak, ráadásul nem csökkentett értékű táppénzzel, hanem teljes fizetéssel. Ez vélhetőleg azért is van így, mivel az állam igyekszik a magánbiztosítókra hárítani az egészségügyi juttatásokat; a bruttó béreknek csupán a 1,5 százalékát vonja le tb-járulékként, ami így viszont csak a baleseti ellátásra nyújt fedezetet, a szakorvosi ápolásra nem. "Queensland államban még a mentő kihívásának költsége sincs benne, azt helyette furcsa módon a villanyszámlába építik bele. Aki tehát rendesen fizeti az áramot, annak, abban az államban legalábbis, nincs félnivalója" - mondta Nagy Henriett. Mindebből kifolyólag ha valaki hosszabb ideig betegeskedik, két alternatíva közül választhat: vagy kiveszi szabadnapnak, vagy él a fizetés nélküli szabadság lehetőségével.

Az első évben egyébként, függetlenül az életkortól, gyerekszámtól, húsz szabadnappal lehet gazdálkodni - nem számolva a tíz munkaszüneti napot, amelyek ha hétvégére is esnek, mindenképpen kiadásra kerülnek a következő hétfőn. Az ausztrálok a lojalitást is kellően méltányolják: az a dolgozó, amelyik több mint tíz évet tölt el egy munkáltatónál, egy egyszeri, 13 hetes hosszú szabadságban részesülhet. Ugyanígy megbecsülik a gyermeket vállaló női munkavállalókat, bár gyedről hírből sem hallottak, inkább a 12 hónapos szülési szabadságban hisznek (ebből 3 hónap fizetett), amely idő alatt tartják a kismama pozícióját, azaz nem vehetnek fel a helyére senkit állandó munkaszerződéssel.