Felértékelődött a tapasztalat az álláspiacon

- Magyarország az unió tagállamai körében hátul kullog a foglalkoztatás tekintetében, és erről a helyről évek óta nem sikerül előbbre kerülni. Miközben a szomszédos országokban a gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően a foglalkoztatási ráta hektikusan alakul, addig hazánkban évek óta nem tud kiszakadni egy bizonyos intervallumból, bármi történjen is. Ön szerint mi ennek a tendenciának az oka?

- Úgy gondolom, hogy a munkaerőpiacon a kereslet és a kínált állások típusai nem feltétlenül találkoznak. Gyakorlatilag az utóbbi időben álláshely szempontjából elsősorban a vidéki és gyártó vállalatok illetve a kkv-k kaptak támogatást, ehhez képest olyan szektorokban van megtorpanás, amely a 2000-es évek közepén még húzóágazat volt, mindenekelőtt a tudásalapú üzletágakra, például a szolgáltató központokra gondolok, jelenleg itt nincs növekedés. A másik problémát abban látom, hogy vidéken, ahol új állást kreálnak, nem feltétlenül van meg helyben az a pontos szaktudás, amelyre a cégeknek szüksége van, a magyarok pedig kevésbé szeretik feladni meglévő egzisztenciájukat és nem költöznek országon belül egy állásért. Az albérlet támogatási rendszer talán változtat ezen, legalábbis én sokat várok ettől.

- A kormány eddigi foglalkoztatás-politikáját az jellemezte, hogy a munkapiac keresleti oldalát próbálták meg mozgósítani - csökkentették az álláskeresési járadék folyósításának idejét, felülvizsgálták a korkedvezményes nyugdíjrendszert, a rokkantsági ellátásokat -, a munkahelyvédelmi akcióterv viszont már a kínálati oldalt kívánja ösztönözni. Célravezető ez a stratégia? Segíthet-e ez érdemben növelni a foglalkoztatottságot?

- Az irány jó, elég pontosan és egyértelműen ki vannak jelölve azok a célcsoportok, akiknek a kormány segíteni szeretne, és valóban ők vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben, gondolok itt a frissdiplomásokra, a visszatérő kismamákra, az idősebbekre, a vidékiekre. Emellé párhuzamosan munkahelyeket is kell teremteni, ami elsősorban a beruházások ösztönzésétől várható. Sajnos nincs nagymértékű emelkedés az olyan külföldi beruházások terén, amelyek nagy létszámú állásokat teremtenének, van ugyan néhány nagyobb projekt, de sokkal nagyobb nagyságrendben kellene olyan cégeket is bevonzani, amelyek akár 50-100 főket foglalkoztatnának, őket kellene erősebben támogatni, akár adókedvezményekkel, akár más formában. Általában ugyanis ezt hiányolják a befektetők. Lengyelországnak például ebből a szempontból nőtt a vonzóereje az utóbbi években, oda könnyebben visznek munkahelyeket, mert kevesebb a teher az üzleti folyamatokon illetve nagyobb támogatást kapnak új munkahelyek létrehozására.

Jelenleg a beruházások támogatása döntően azon múlik, melyik régióba hajlandó a befektető új munkahelyeket hozni, a különböző régiókat eltérő nagyságrendben támogatja a kormány. Át kellene gondolni, hogy a földrajzi alapú támogatások mellett szektorális támogatások is legyenek. A szolgáltató központok például Budapesten nagy létszámban tudnának felvenni nyelveket beszélő pályakezdő diplomásokat, akik körében most megugrott a munkanélküliség. A vidéki városokban maximum 100-200 főig tudnak a szolgáltató központok nőni, míg Budapest akár az ezerfős létszámokat is tudná hozni. Bizonyos területeken, bizonyos szektorokat tehát attól függetlenül nagyobb mértékben kellene támogatni, hogy milyen földrajzi területen helyezkednek el.

- Említette a fiatal munkanélküliek problémáját. Hazánkban a legfrissebb KSH adatok szerint a 15-24 éves korosztályban már 30 százalék feletti az állástalanok aránya. Mi áll ennek a hátterében?

- Azért ugrott meg a fiatalok körében a munkanélküliség, mert a munkaerőpiac 2009 óta átalakult, és a vállalatok elsősorban a tapasztalattal rendelkező munkavállalókat kezdték el keresni. Sok volt a minőségi csere, és míg 2009 előtt a cégek megengedhették maguknak, hogy bizonyos feladatokra két-három embert vegyenek fel, most gazdasági megfontolásból egy, vagy maximum két embert tudnak ugyanarra a feladatra alkalmazni. Az a kieső idő, amíg a pályakezdő betanítása, felfutása tart, ami akár hónapok, bizonyos pozíciókban akár évek is lehetnek, bizonytalansági tényező lett, ezért nagyobb a kereslet a specialistákra. Minél specializáltabb tudásra, tapasztalatra van szükség, és elsősorban tapasztalatra, nem pedig tudásra, hiszen ez utóbbi manapság gyorsan változik.

A tapasztalt munkaerő kereslete tehát felváltotta a nagy tömegű keresletet, és a cégek most kevésbé fektetnek a képzésbe. Az előző évekhez képest kevésbé jellemző, hogy extra képzési órákat, külső vállalkozásokat vonjanak be a belső képzések mellé. A frissdiplomások meggyőző képessége tehát nagyon gyenge, ezért minden egyetemnek legalább fél év egybefüggő kötelező szakmai gyakorlatot kellene előírnia, hogy amikor a hallgatók megszerzik a diplomát, legalább egy szakmai gyakorlatot fel tudjanak mutatni. Az is fontos lenne, hogy a gyakorlati idő alatt be tudja bizonyítani a munkáltatónak, hogy jó munkaerő lesz. Ez közvetlen kapcsolatot jelent a céggel, és a felvételnél már nem merül fel, hogy kételkedjenek benne, mert frissdiplomás. A nem diplomások esetében ugyanez a helyzet. Ahol nem betanított, hanem szakmunkára van szükség, maga az iskola nem elegendő, az igazi szakemberek az iskola utáni években tudják igazán elsajátítani a szakmát. Ezzel kapcsolatban már több településen önkormányzati szintű összefogás történt, a helyi kkv-k pedig gyakorlati programokkal segítenek a szakképző iskoláknak. Ez nem egy-két év alatt fog beérni, de fontos, hogy a munkáltatók és a képző intézmények minél gyakrabban leüljenek, és minél részletesebben kidolgozzák a tanterveket, a gyakorlati lehetőségeket.

- A munkaerőpiacon érezhető másik trend a kivándorlás. Mennyire aggasztó ennek a mértéke és hogyan hat a magyar gazdaságra? Mennyire számít egyedinek ez a jelenség a régióban?

- Külföldi állásokra a Trenkwalder is kölcsönöz ki munkaerőt, fix időtartamra, ami általában 1-2 hónap, maximum 8-10 hónapos időszak. Azt gondolom, ha valaki határozott időre megy külföldre, annak akár jótékony hatása is lehet Magyarország szempontjából, hiszen az illető nem letelepedési céllal megy el, hanem azért, hogy áthidaló megoldásként biztosítani tudja az itthoni egzisztenciáját, magasabb keresete legyen, amit egyébként általában nem is külföldön költ el. Annak, ha valaki hosszabb időt tölt el Németországban, Ausztriában, vagy Angliában, inkább előnye van, hiszen ezzel javítani lehet a nyelvtudást, tapasztalatot lehet szerezni. Igazából nem látjuk, hogy a fiatalok tömegével hagynák el az országot, inkább csak beszélnek róla, meg-meg próbálják, bizonyos hiányszakmákban - informatika, egészségügy - fel is veszik őket, de mivel ezekben a szakmákban nagyon fontos a magas szintű nyelvtudás, sosem lesz tömeges a kivándorlás, mindenképpen szűkebb célcsoportról van szó. Külföldön is a speciális szaktudást keresik, ráadásul angol, német nyelvtudással önmagában nem lehet Európa egész területén érvényesülni, Franciaországban, Spanyolországban, a skandináv országokban például a helyi nyelvet is beszélni kell, ez pedig tovább szűkíti a kört. Szakmunkásokra, kifejezetten a szakképzett munkaerőre szintén szükség van Nyugat-Európában, de esetükben is szükség van egy alapnyelvtudásra, amiből elég gyengén állunk, tehát itt sem feltétlenül lesz erős a befogadó készség.

Ennek a történetnek sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Valószínűleg többen mennek el szerencsét próbálni, de nem gondolom, hogy kint is maradnak. Inkább attól tartok, hogy olyanok is kimennek, akik nem mérik fel jól a kockázatokat, a lehetőségeiket, és emiatt csapdába eshetnek, ha nem jó a nyelvtudásuk. A külföldi munkavállalást is ugyanúgy meg kell tervezni, át kell gondolni, ki kell számolni, mintha Magyarországon belül váltanánk állást. Itthon is vannak lehetőségek, érdemesebb lenne először azt megnézni, hogy például a Dél-Alföldről Észak-nyugat Magyarországra van-e állás, és inkább átgondolni egy országon belüli váltást, hiszen ha úgy alakul, még könnyebben haza is lehet utazni. A magyarok sajnos ezt nem tartják első opciónak, pedig külföldön sem könnyebb. Az összes nyugat-európai országban változik a munkajogi környezet, és mindenhol elsősorban a saját munkavállalókat védik. Nagyon komoly munkanélküliségi adatokat hallani a déli országokból, de Angliában is nagy a munkanélküliség, ezért a helyi szervezetek figyelni fognak arra, hogy olyan állásra, amelyet helyi dolgozóval be lehet tölteni, ne engedjenek külföldit felvenni.

- Jelentős változások történnek a szakképzés és a felsőoktatás terén. Ez a struktúraváltás hogyan hat a magyar munkaerőpiac versenyképességére?

- Középfokú szinten a gyakorlatorientáltság nagyon jó irányba halad, de nehéz megmondani, hogyan fog hatni, hiszen, akik most kerülnek be az új rendszerbe, 3-4-5 év múlva lépnek be a munkapiacra, ami ki tudja, hogyan néz majd ki akkor. A magyar társadalomnak meg kell szoknia, hogy a felsőoktatás pénzbe kerül, egy befektetés, ami hosszú távon megtérül, hiszen diplomával magasabb fizetésű állásokba lehet majd eljutni. A felsőoktatás éppen ezért rá fog kényszerülni, hogy minőségi és piacképesebb tudást adjon, és minél több üzleti partnerrel dolgozzon együtt. Jó irány, hogy a legtöbb felsőoktatási intézmény elkezdett már tárgyalni vállalatokkal, amelyek ösztöndíjakkal tudnak hozzájárulni a legjobb diákok tanulmányaihoz, így próbálva enyhíteni a tandíj kötelezettséget. Úgy gondolom, nagyobb lesz a tagozódás a főiskolák, egyetemek között, ami nem feltétlenül baj, mert a minőség irányába fogja elmozdítani az oktatást.

Ma sok vállalatnál azzal küzdenek, hogy diplomát nem igénylő pozíciókban is diplomások dolgoznak, az ő ambícióik viszont magasabbak, hamarabb megtanulják és ezáltal hamarabb megunják a feladatokat, így gyorsan továbblépnek. Bizonyos pozíciókban nem cél, hogy egy-egy év után rotáljanak egy főiskolást, amikor egy középfokú végzettségű munkaerő akár 4-5 évig is szeretné ugyanazt a munkát elvégezni. A jövőben a szülőknek jobban meg kell fontolniuk, hogy tinédzser gyerekeik merre induljanak el, sokkal tudatosabban kell felépíteniük a felsőoktatási tanulmányaikat. 5-10 év múlva ez már elfogadott lesz, még akkor is, ha a diplomások száma egy kicsit csökkeni fog. Nem tartom rossz lépésnek, ha felsőoktatási kérdésekben az éppen aktuális kormányzat egyeztet a munkapiac egyes szereplőivel. A piac 2-3, vagy akár 5 éves távlatra is tud információt szolgáltatni arról, mekkora lesz a befogadóképesség bizonyos szakmák iránt, hogy honnan legyen több, vagy kevesebb leendő munkaerő.

- A többi régiós országhoz képest milyen előnyeink vannak, és ezeket hogyan tudjuk növelni?

- Évente körülbelül 40-50 befektetővel találkozom, akiknek az első tapasztalata a magyar munkavállalókkal nagyon pozitív, magasan képzett munkaerőnek tartanak bennünket, akiknek jó a hozzáállása a munkavégzéshez, és aránylag jó a nyelvtudásunk a környező országokhoz képest. Általában nem is a munkaerő, hanem a támogatási rendszer miatt megy el más országba egy befektető. Illetve nagyon népszerűek a másodvonalbeli városok. Míg Csehország, Lengyelország, Románia rendelkezik 300-600 ezres fős városokkal, addig Magyarország másodvonalbeli városai is csak 100-200 ezer fő között vannak, amelyek bizonyos méretű cégeket, elsősorban a tudásalapú üzletágakban már nem tudnak biztonságban kiszolgálni hosszú távon személyi állományban. Ezzel az adottsággal sajnos nem tudunk mit kezdeni.

- A GKI legfrissebb jelentése szerint jövőre sem lesz gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság pedig csak statisztikailag mutat majd jobb eredményeket, a versenyszférában pedig szűkülni fog a foglalkoztatottság. Milyen várakozásai vannak a 2013-as évet illetően? Mely ágazatokban lehet némi fellendülésre és hol kell rosszabb helyzetre számítani?

- Nehéz megjósolni, mert a munkaerő létszáma követi az üzleti teljesítményt. Ha nincs gazdasági növekedés, vagy lassul, csökken, a munkaerőigény is csökkeni, stagnálni fog. Nem látunk tipikus szektorális visszaesést, vagy növekedést, általános tendencia, hogy óvatosak a vállalatok. Nagyon pontosan, rövid időszakokra tervezik a létszámigényeket, amire egyébként a kölcsönzés jó megoldás lehet. Tudatosabbak a cégek, nem vesznek fel feleslegesen vagy extra kapacitásként munkaerőt, pontosan annyi dolgozót foglalkoztatnak, amennyire szükségük van. Ez hosszú távon nem feltétlenül rossz, mert a vállalkozások rákényszerülnek arra, hogy a hatékonyság növelésével foglalkozzanak. Ez emberek képzését fogja jelenteni, a fix munkaerőt pedig hosszú távon meg akarják tartani. Ez nem rossz tendencia, abban az esetben, ha sikerül új befektetőket bevonzani.

Ami a Trenkwaldert illeti, a kölcsönzötti munkavállalói állományunk nem fog csökkeni, inkább hektikusan fog mozogni. Olyan fejlesztéseket vezetünk be, amelyekkel gyorsabban tudunk reagálni az igényekre, rugalmasabban tudjuk kiszolgálni az ügyfeleket. Sok más szolgáltatás újonnan kerül be a portfolióba, például a kiszervezett bérszámfejtés, de megerősítettük a munkaerő-közvetítést, ami főleg specialista területekre irányul, illetve egyéb szervezeti HR tanácsadási tevékenységgel is elkezdtünk foglalkozni. A jövőben nem egy-egy szolgáltatáságat szeretnénk kínálni, hanem megoldást kívánunk nyújtani, amiben szeretnénk a partnereinkkel szorosabban együttműködni.