Az állásidő bevezetéséhez nem szükséges a munkavállaló hozzájárulása. A Munka törvénykönyve mindössze annyit kíván meg, hogy az intézkedést a foglalkoztató működési körében felmerült ok indokolja. A munkavállalónak azonban az állásidőre is meg kell kapnia a személyi alapbérét, azaz a heti négy napra ugyanannyi fizetség jár neki, mint ha öt napot dolgozna - áll a Világgazdaságban.

A munkaidő csökkentésének másik módja az időleges részmunkaidő-foglalkoztatás, amely már igényli a munkaszerződés módosítását - jelentette ki a bírónő. Ebben a felek rögzítik, hogy a munkavállaló heti 40 óra helyett csak harminckettőt dolgozik átmenetileg, és ezzel arányos munkabér illeti meg. A munkaszerződést a felek csak közös megegyezéssel módosíthatják. Így ha a munkavállaló nem járul hozzá a változtatáshoz, elbocsátással számolhat, ami az adott gazdasági körülmények között logikus lépés. Per esetén a bíróság egyébként csak azt vizsgálja, hogy a felmondás oka valós-e - azaz a létszámleépítés megtörtént-e -, a cég gazdasági helyzetét nem.

A járulékfizetés természetesen a csökkentett munkabérekhez igazodik - mondta Suba Ildikó.

Világgazdaság