Gátat kellene szabni a korrupciónak a felnőttképzésben

Miként a HR Portal is hírt adott róla, a cikkben egy már megszűnt felnőttképző cég egykori vezetője azt állította, hogy a képzésre fordítandó pénzeknek a negyven százaléka vándorolt korrupt zsebekbe, húsz százaléka haszontalan képzésekre ment el és legfeljebb a források negyven százaléka fordítódott csak valóban hasznos tréningekre.

Létezik-e "Miszter Tíz Százalék"?

Mint írta, a felnőttképzéshez köthető korrupció a rendszerváltás környékén, a multik megjelenésével született meg. "Ügyes és ügyeskedő vállalkozók kezdték árulni tréningjeiket, árakat és minőséget tekintve azonban hatalmas szórással. Ha már kifogytak a döntéshozó jó barátokból, nem volt nehéz megtalálni azokat, akik részesedés fejében szívesen megvettek valójában bármit. Sok nagyvállalat igazgatója "Miszter Tíz Százalék" néven vált hírhedtté" - olvasható a cikkben.

A szerző úgy tudja, ez a fajta korrupció máig dívik a képzési piacon. Újabban pedig "inkább a HR-esek zsebe telik a megrendelésért cserébe".

Ecsédi István nem tudja reálisan megítélni a visszaélések százalékát, mert a piacon a már 23 éve jelen levő Improvers Group ( Sämling- FranklinCovey cégcsoport) vezetőjeként a hosszú távban gondolkodó cégeket képviseli. Jelenleg a piac tíz vezető - cégszerűen működő, 100 millió forint feletti évi forgalmat produkáló humán szervezetfejleszési cégét 15 éve magába tömörítő Tréning Kerekasztal (TK) elnöke. Azt azonban visszaigazolta a HR Portálnak, hogy a rendszerváltást követő időszak az átmeneti helyzet valóban teret adott egyes ügyeskedő tréningcégeknek, ma már azonban nem lehet bármit eladni a piacon. Már csak azért sem, mert a cégek nagyon meggondolják, hogy mire fordítsák azt a kevés pénzt, amit a képzésekre szánnak.

Hozzátette: előfordulhat, hogy a költségérzékennyé váló vállalatok az olcsóbb tréningeket választják, hatékonyságra és a minőségre való tekintet nélkül, de szerinte itt sem lehet általánosítani. Mint mondja, hiába ment csődbe számos kisebb cég, a tréningpiac a mai napig nem tisztult le. Sőt, megítélése szerint inkább hektikusabbá vált, mert a kisebb cégek eltűnésével párhuzamosan megjelentek az elbocsátott vezetőkből lett tanácsadók, akik - tisztelet a kivételnek - nem mindig tudnak valóban értékes, egymásra épülő szolgáltatást nyújtani a vállalatoknak.

Ecsédi István azt állítja, hogy a cikkben szereplő százalékarányok, összegek túlzóak és nem tartja azokat reálisnak. - Szubjektív, egyszemélyes megítélés, ami nem igaz a teljes piacra - reagált a TK elnöke a negyven százalékos képzési csalásra. Szerinte alaptanul azonosítják e szegmenst ekkora korrupcióval, bár azt elismeri, hogy bizonyosan van visszaélés a tréningpiacon is, főleg a "rövid távú játékosok" körében. A képzési - főleg pályázati - pénzekkel történő visszaélés igényét a kisebb ügyfélvállalatok tulajdonosai kérik. - Részükről tapasztaltam, hogy néha felmerül ez a kérdés - mondta Ecsédi István.

A nagyvállalatoknak nem éri meg a kockázat

Másrészt, érvel a TK elnöke, az üzleti szektorban, ahol valós piaci verseny van - nem engedheti meg magának egy értelmes vállalat, hogy értéktelen képzésekért adjon ki pénzt, mert annak halmozott következményei lennének. A szervezetfejlesztés és a magasabb kvalitású emberek fejlesztésével foglalkozó területen ugyanis, ahol leginkább dolgoznak a Tréning Kerekasztal cégei, nem az az igazi veszteség, ha a képzésre szánt összeg bizonyos része valaki zsebébe vándorol, hanem a felső vezetés kiesése a munkából, és a rosszul vagy meg nem valósult vállalatfejlesztés. - Hatalmas veszteséget okozna egy értelmetlen képzés ebben a szegmensben és az a HR vezető, aki ezt megkockáztatja, az állásával is játszik - magyarázza Ecsédi István.

A cikk külön kihegyezi ezt a kérdést a multinacionális cégekre és azok vezetőikre, de szerintem ez tévedés - helyesel dr. Jagicza Ágnes, az Invitel HR és Szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettese. Kiemeli, a "multik", bár erőből tárgyalnak, sokkal szabályozottabb keretek között dolgoznak, mint a kis és közepes cégek. - Ráadásul túl sok embert kellene bevonni és lefizetni, ami bonyolulttá és könnyebben lebuktathatóvá teszi az ilyen jellegű próbálkozásokat - nyomatékosítja dr. Jagicza Ágnes.

A nehezen mérhető hatékonyság, a követhetetlen beszerzési folyamat és a HR-es

A cikk szerzője azonban azt állítja, hogy a hatékonyság, a célok teljesülése eleve "nehezen paraméterezhető és ellenőrizhető" és az is "nehezen összehasonlítható, hogy a képzés színvonala megüti-e a kívánt mértéket. Ezzel szemben, az, hogy szükség van-e egyáltalán valamilyen képzésre, szubjektív kérdés. Viszont a költést és a teljesítést (pl. óraszám) egyszerű adminisztrálni." Így a HR vezető könnyen korruptálódhat. "Szól a képző cég illetékesének, hogy tegyen javaslatot, milyen képzés lenne a cég alkalmazottainak a legmegfelelőbb. Ő pedig úgy specifikálja a nehezen körülírható feladatot és dolgozza ki a kiválasztási szempontokat, hogy abból csak a saját cége jöhessen ki győztesen. A HR-es megkapja közreműködése ellenértékét; ami nem feltétlenül pénz, lehet egy trópusi nyaralás vagy más nagy értékű szolgáltatás költségeinek az átvállalása."

Ecsédi elismeri, hogy hallott ilyen esetről. - Jelenleg a leggyakoribb beszerzési folyamat, ha a vezetőség részéről felmerül egy képzési szükséglet, akkor felkérik a HR vagy a beszerzési osztályvezetőt az adott szolgáltatást nyújtó cégek felkutatására. A bekért ajánlatokat bírálja a cég által kinevezett bizottság, és a kiválasztott 3-4 céget személyes bemutatásra kérik, utána ülnek le velük egy ártárgyalásra, és csak azt követően döntenek - magyarázza a TK elnöke. De az is előfordulhat, teszi hozzá, hogy a vállalat nem tudja, hogy mire van szüksége, ilyenkor kikérik a velük évek óta együttműködő képzési cégek szakmai tanácsát. Az is egy valós gyakorlat, hogy egy vállalat régóta együttdolgozik egy képző/tanácsadó céggel és beválik, akkor nem is akar mással dolgozni. A hosszú távú együttműködés egy beszállítóval nem korrupció, és a világ minden pontján jelen levő gyakorlat.

Az Invitel HR és Szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettese úgy véli, ha ez valóban így is van, az a HR fejlesztőket borzasztóan megsérti. - Nem tartom kizártnak, hogy van ilyen a piacon, de én maximálisan ellenzem a korrupciót. A szakma nevében kevésbé beszélhetek, ugyanakkor nemcsak a saját, hanem minden kollégám nevében bátran merem állítani, hogy "zsebpénzt" soha nem kaptunk és eszünkbe sem jutott kérni. 15 éves HR pályafutásom során nem futottam bele efféle történetbe - húzza alá Jagicza Ágnes.

Véleménye szerint a legnagyobb probléma az, hogy nem minden esetben azok a trénerek és coachok tartják a képzéseket, akiknek kellene. - Az egyik programunk során beszállítót kellett váltanunk, mert egyáltalán nem voltunk megelégedve a szolgáltatás minőségével - osztja meg tapasztalatait a HR és Szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettes.

Szakképzési hozzájárulás: sokan kijátszották a rendszert

A szakképzési hozzájárulással is lehetett csalni, egészen tavalyig. A cikk szerzője azt állítja, előfordult, hogy a megrendelő nem kapott hasznos tudást, hanem a képző cég csak leadminisztrálta a képzést, a megrendelő fizetett, a döntéshozó és a képző cég vezetője pedig osztozkodott.

A Sämlinget és a FranklinCoveyt is megkeresték olyan cégek, amelyek szerették volna kitolni a szakképzési hozzájárulás felhasználásának idejét, hogy ne vesszen el az a rész, amit magukra költhetnek. Év végén fizettek volna, de csak jövő évben tartották volna meg a képzést. - Minden esetben lebeszéltük a cégeket erről a tervükről, hiszen ez adócsalás, amit az adóhatóság könnyen leleplez egy ellenőrzés során. Ugyanakkor valószínűsítem, hogy nem minden képző cégnél utasították vissza ezen ajánlatokat. A képzéseket valószínű megtartották, csak épp nem ott és nem akkor - mondta Ecsédi István. A cikk azonban azt állítja, hogy itt is csak papírgyártás és pénzosztás történt, valós képzés nem.

- A szakképzési alap megszerzésére valóban nagyon sok cég alakult és a kezdeti tisztességes működés után két-három évvel mi is számtalan ajánlatot kaptunk kisebb cégektől, hogy átfuttatják a szakképzési alapunkat bizonyos százalék fejében, és mi arra használjuk a pénzt, amire szeretnénk - meséli Jagicza Ágnes. Ugyanakkor ezen ajánlatok esetében sem egyéni pénzszerzésre vonatkozott a százalékosztás, sokkal inkább az összeg "okos" kihasználására, ha pl. egy offsite-ra, vagy bulira vinnénk a cég dolgozóit, akkor így megtehetnénk - tapasztalta az Invitel HR és Szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettese.

Mivel az utóbbi néhány évben az Invitelnél is csökkentették a dolgozók továbbképzésére fordítható költségeket, ezért létkérdés volt azok okos és hatékony felhasználása. - Ezen oknál fogva nálunk ilyen "fű alatti" szerződéskötés nem fordulhatott elő. A szakképzési alap rendelkezésünkre álló összegét valós szakmai képzésekre használtuk fel, legnagyobb részben az IT és a műszaki területeken. A többi képzés is teljes mértékben törvényes keretek között zajlott, mint pl. az angol nyelvi képzés - húzza alá Jagicza Ágnes.

Az adóhatóság is visszaigazolta, hogy a cikk ezen része valós tényeken alapul. Tavaly december 31-ig ugyanis a vállalkozások a szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettségüket gyakorlati képzés szervezésével, saját munkavállaló részére szervezett képzéssel, pénzbeli befizetéssel vagy fejlesztési támogatás nyújtásával teljesíthették. A NAV a legtöbb visszaélést az utóbbi során tapasztalta. Az ellenőrzések számos alkalommal tártak fel olyan eseteket, amikor a támogatás nem a jogszabályban meghatározott szakképző iskolához vagy felsőoktatási intézményhez került - tájékoztatta a HR Portált a NAV sajtóosztálya.

Az innovációs járulék és a mondvacsinált kutatási témák

A kutatás-fejlesztés területén az innovációs járulék elköltése teremtett papírgyártó cégeket. "A k+f-fel foglalkozó nonprofit kft.-k mondvacsinált kutatási témákhoz teremtettek dokumentációt." Az egyetemi tanársegédek másolták az anyagokat." A megrendelő átutalta a pénzt a nonprofit kft.-nek, aki lefölözte a magáét és dokumentálta az "elvégzett kutatást", a többit eljuttatta egy képzéssel foglalkozó céghez, amely cserébe képezte a megrendelő alkalmazottait. Mivel a megrendelő a képzést jó minőségben megkapta, ezért ő sem volt elégedetlen, ugyanakkor rengeteg pénz folyt el a rendszerben "egyéb célra" - állítja a cikk szerzője.

A TK elnöke szerint ez főként a tanácsadó cégek körében, egyetemeken keresztül valósulhatott meg, de bővebb információt nem tudott hozzáfűzni.

- Az Invitel csak olyan üzleti célokra használhatta fel az innovációs járulékot, amit a beszerzési és adózási osztály valamint a vállalati jogászok engedtek egy szigorú szerződés felülvizsgálat után. Ha a legkisebb látszata volt annak, hogy "falból" akar valaki szerződni és a pénzt másra szeretné felhasználni vagy maga a szerződés nem valós és hiteles, akkor egyszerűen nem engedélyezték. Az ilyen nagy cégek, mint a miénk, nem engedhetik meg maguknak, hogy támadási felületet hagyjanak a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak vagy egyéb hatóságoknak, hiszen egy ilyen "lebukás" ellenőrzések sorát vonná a cégre, ami egyértelmű, hogy senkinek nem jó - magyarázza a HR és Szervezetfejlesztési vezérigazgató-helyettese.

A NAV itt is alátámasztja a HVG cikkét. Az adóhatóság ugyanis az elmúlt 1,5-2 évben folytatott ellenőrzések során többször észlelt tartalmi hiányosságokat az igénybe vett K+F (kutatási-fejlesztési) szolgáltatások során. Mint írták, "a kutatás-fejlesztési tevékenység lényegi eleme, hogy új ismeretek megszerzésére, új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztésére, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítésére irányulnak". Az ellenőrzések során feltárt tipikus hiba a megrendelt, de K+F tevékenységet nélkülöző tanulmányok készítése, azaz az internetről, újságcikkekből és szakkönyvekből, szakdolgozatokból vagy más hasonló művekből egyszerűen átmásolt K+F szolgáltatások. Előfordult, hogy ügyviteli szoftver, illetve specifikáció közel száz társaságnak került értékesítésre országszerte.

Visszaélés az uniós pénzekkel: sok pénz vándorolt a zsebekbe

"A "papírgyártás" igazából akkor vált nagyipari méretűvé, amikor a képzési piacon megjelentek az EU-s pénzek." A cikk szerzője ugyanis azt állította, hogy a munkanélkülieket, képzetteket is bevonták a folyamatba, akiknek "a feladata sokszor csak az, hogy aláírják a jelenléti ívet. Cserébe a tanfolyam idejére jövedelempótló támogatást vagy bért, valamint utazási költségtérítést is kapnak". "Az uniós támogatásnak csak kisebb része kerül valóban a képzettekhez, a nagyobb rész a képző cég, a megrendelő munkaügyi központ vagy a hátrányos helyzetű munkavállalók képzését támogató alapítvány képviselőinek a zsebébe vándorol."

Ecsédi István sokkal inkább valószerűnek tartja a korrupció ezen ágát, mint az előbbieket. Ugyanakkor hozzátette, a Tréning Kerekasztal cégei főleg vezetőket és kulcsembereket képeznek. Munkanélküliek képzései főleg a munkaügyi központok nagy képző központjain keresztül szerveződnek.

Etikai kódex is egy megoldás

A Tréning Kerekasztalba való belépés egyik feltétele egy alapszabály és az etikai kódex elfogadása, amely kimondja "nem adnak megbízóiknak olyan juttatást, vagy kedvezményt, amelyet az írásbeli megállapodás nem tartalmaz (megvesztegetés elutasítása)." Ha egy cég megsértené az etikai kódex ezen pontját, a szakmai szövetségből való kizárását vonná maga után, ilyen azonban nem fordult elő az elnök legjobb tudomása szerint. Olyanra azonban akadt példa, teszi hozzá, hogy egy tréningcéget azért nem hívtak meg tagjaik körébe, mert a korrupció gyanújának árnyéka vetődött rá. Bár az nem bizonyosodott be, hogy az valós tényeken alapult-e. - A korrupció nehezen bizonyítható, így ritkán derül ki, a szóbeszédnek azonban nem lehet gátat szabni - magyarázza a TK elnöke. Ha tehát valamelyik tréningcégről egyértelműen bebizonyosodna a cikkben leírt csalás, a cég konkurenciái előszeretettel terjesztenék egymás között a hírt és villámgyorsan leírná magát az adott cég a piacról.

Szigorúbb szankciókra, anyagi felelősségvállalásra lenne szükség

A rendszerbe iktatott Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT) sem hozott változást, pedig épp arra a célra lett létrehozva, hogy a cégek akkreditációjával szakszerűvé, törvényessé és transzparenssé tegye a felnőttképzési piac szolgáltatóit. A cikk írója azt állítja, hogy néhány hónap elteltével komplett akkreditációs anyagokat lehetett vásárolni néhány százezer forintért.

A Tréning Kerekasztal elnöke szerint nem lehet teljesen megszabadítani a korrupciótól a tréningpiacot sem. Annyira korrupt ez az ágazat, mint általában az ország. Sokat segítene szerinte nagy kormányzati képzési megrendelésekkor az anyagi felelősségvállalás, és komoly szankciók beépítése a szerződésekbe. Ez bevett gyakorlat sok országban. Az igazi változást ellenben az hozná meg, ha a kormányzati és gazdasági szektor megrendelői jobban megértenék az értékes képzések és tanácsadói fejlesztések valódi hatását, megtérülését. Egy érett gazdaságban ez a fő kiválasztási szempont, nem pedig az olcsóság és egyéb kétes anyagi előnyök.