Menni vagy maradni helyett: menni és visszajönni

- Miért választottátok ezt a témát?

- Több százezren vándoroltak ki Magyarországról az elmúlt két évtizedben. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell.

- Menjek vagy maradjak? Hogyan álltatok neki ennek a kérdésnek?

- Prekoncepció nélkül. Sok-sok sztoriból kiválasztottunk kettőt. Az ő történetüket akartuk elmesélni, illetve, megadni a lehetőséget nekik, hogy ők meséljék el. Pártatlan, informatív anyagot akartunk.

- Mennyire volt tudatos a szereplőválasztás?

- Biztosra mentünk, mert nem volt annyi pénzünk, hogy a helyszínen castingot tartsunk. Donáth Mirjamot ismertük, a Reuters munkatársa, sikeres újságíró, és hozzá kerestünk ellenpontot, Mirjam ajánlása után kértük meg Balázs Attilát, aki elvállalta. Aztán Mirjam, akiről azt gondoltuk, hogy megtalálta a számítását, sok nézőt épp az ellenkezőjéről győzött meg. Az ellenpont persze nem az volt, hogy az egyik szereplő sikeres, a másik meg nem.

- A film érzékeny pillanatokban kapja el a szereplőket, a honvágyról és a mindennapokról szóló gondolatmeneteik hogyan hatottak a nézőkre, milyen véleményeket kaptatok?

A három alkotó

- Az jött vissza, hogy maradni kell. Sőt, az első komment szerint sikerült igazi propagandafilmet csinálni arról, hogy senki ne menjen külföldre. Ezen jót nevettünk.

- Ti maradtok?

- Van külföldi tapasztalatunk. Imre Loránd Balázs, a film rendezője hamarosan Németországba megy fél évre, én Svédországban voltam ugyanennyit. Úgy érezzük, hogy aki megteheti, annak kötelessége, hogy elmenjen és megismerje, milyen hely a világ, és aki látta, az készüljön fel arra a döntésre is, hogy visszatér vagy nem. Mi szeretjük Budapestet, éltünk máshol is, de a budapesti panaszkultúrával én nem tudok azonosulni.

- Ennek már-már ideológia töltete van. Lehet, hogy akaratlanul, de mégis hazabeszéltek?

- Ma nem divatos álláspont, de mi alapvetően élhető, normális helynek tartjuk Magyarországot. El lehet menni egy időre, de végleg nem mindenkinek érdemes. A külföldiek sok esetben jobban látják, mint mi, hogy miért jó itt. Jó lenne, ha mi magyarok is látnánk egy kívülálló turista szemével ezt a helyet, ahol élünk. Többek között erről is olvashatsz a jottszembe.blog.hu oldalon, amit néhány barátommal írok.

- Úgy tudom, kizárólag saját pénzből készül a film. Megtérül, miután kitettétek az internetre?

- A filmes vállalkozásunk által kitermelt hasznot fektettük be és a saját időnket, vagyis a pihenést munkára cseréltük. Még nem mertük összeszámolni, de úgy másfél millió forint körül járunk. A film televíziós vetítésre alkalmas minőségű, tárgyalást folytatunk a tv-s megjelenésre, és a megtérülést csak segítheti az internet. A New York-i epizód pilot film, üzleti célja van. Megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, mert a folytatáshoz támogatókat szeretnénk találni, és így meggyőzőbbek vagyunk. Eddig közel 50 ezren látták a neten. Nem titok, hogy ennél jobb céges PR-t nem csinálhattunk volna.

- Ha mégis kevés marad a pénz, elkezdhetnétek adományt gyűjteni, te mondtad, hogy közszolgálati munkát végeztek.

- Igen, komolyan gondoljuk, hogy lesz ilyen akciónk. Én egy idealista producer vagyok.

- Kik vannak még a csapatban?

- Hernáth Csaba az operatőr és a vágó. Imre Loránd Balázs a rendező, de mivel hárman fogattuk a filmet, mindenkinek sok-sok egyéb funkciója volt a forgatás során.

- Milyen helyszíneken folytatjátok?

- Európára koncentrálunk. A következő etap London, aztán valószínűleg Berlin vagy Barcelona, talán egy skandináv város. Londonban alapos castingra van lehetőségünk, rengetegen mentek ki Angliába a közvetlen környezetünkből is, sokan vannak a látókörünkben. Első körben egy kérdőívet küldünk a potenciális szereplőinknek, hogy megismerjük a személyes motivációikat. Aztán jön egy skype beszélgetés, ami azért is fontos, hogy megnézzük, működik-e az adott szereplő kamera előtt. Aztán a szűkebb társasággal próbaforgatást szeretnénk tartani az ősz végén Londonban.

- Megcéloztok korosztályokat?

- A fiatalok, fiatal pályakezdők érdekelnek minket elsősorban. Szabadabban és bátrabban dönthetnek ma a fiatalok arról, hogy merre akarnak élni, tanulni, pályát kezdeni.

- A New York-i rész nem szenzációhajhász, nem bulvár, nem keresi az extrém helyzeteket. Elég érdekes lesz így a befektetőknek meg a tv-knek?

- Közszolgálatinak tartjuk, amit csinálunk. Azért is jó, hogy felkerült a netre, mert ingyen elérhető külföldön is. A magyar nézőkön kívül az USA-ban, Nagy-Britanniában, Németországban, sőt még Ausztráliában is sokan látták a filmet.

- Mostanában sok kivándorlóval beszélgettek. Milyen a hangulatuk?

- Nagyon vegyes. Szerintem azt érdemes tudni mindenkinek, aki elvágyódik Magyarországról, hogy nincs kolbászból a kerítés külföldön sem. Van, aki megtalálta a számításait, de sokan hazajönnek néhány év után.

A film szereplői:



Nem számítanak a kifogások

Balázs Attilának nehéz gyerekkora volt, 19 évesen elköltözött otthonról. McDonald'sben dolgozott és közben leérettségizett, aztán a Media Markthoz ment. Minden keresete elment a megélhetésre, hitelt vett fel a nyaralásra. Úgy gondolta, hogy külföldön sokkal sikeresebb lehet. Nem akart milliomos lenni, arra vágyott, hogy legyen félretett pénze, kis autója. Elkezdett angolul tanulni, és 34 évesen kijutott Angliába. Négy hét után azt vette észre, hogy kijön a fizetéséből, sőt, maradt a zsebében valamennyi pénz.

Az élelmiszercsomagolásért 360 dollárt kap hetente, 350 a rezsi, 100 dollár a bérlet, marad 1200 dollár. Egy hetet volt Los Angelesben, "nyaraltam, nem hitelből" - mondja. Megtapasztalta, hogy New Yorkban nehéz munkát találni, keményen kell dolgozni, itt nem számítanak a kifogások, holnap már nem kell jönni. "A magyarok többsége azért jön New Yorkba, mert otthon már nem tudnak megélni, és inkább elvállalják a takarítási munkákat, csak hogy kicsivel többet keressenek, ők nem kalandvágyból vannak itt, hanem a létük függ ettől. Én szabadabb vagyok, én kalandvágyból jöttem ki. (...) Akik külföldön dolgoznak, rendkívül sokat érzik a magányt, és ezt a magányt le kell győzni. És csak úgy lehet legyőzni, hogy beviszed magadnak a rutint, hogy kitöltse az egész napodat valami. Ne legyenek üresjáratok, amikor nem tudsz, mit csinálni" - Attila egy brooklyni parkban szokott futni, méri az eredményeit, egyre jobbak, egyre hosszabb távokat fut.

"Itteni amerikaiakkal nincs kapcsolatom. Ha külföldön élsz, minden nehezebb, sokkal nehezebb ismerkedni, párt találni magadnak. Fontos, hogy ha kialakítok egy kapcsolatot, akkor az magyar legyen". Magyar filmklubba jár Manhattanbe, ha teheti, magyar élelmiszereket vásárol. "Ismerem Magyarországot, gondjával bajával együtt, de akkor is az enyém" - Balázs Attila ezzel együtt semmilyen körülmények között nem jönne haza. Keresi az otthonát, hiányzik a testvére, hiányoznak a barátai.

New York a munkáról szól

Donáth Mirjam a Columbián szerzett diplomát. 8 hónap 55 ezer dollárba került, 2 év alatt szedte össze a pénzt. Ösztöndíjat is elnyert, azután egy másik egyetemen tanult. A Reutersnél felvették gyakornoknak, majd munkatárs lett. Az volt a terve, hogy bekerül egy nemzetközi céghez, megtanulja a szakmát angolul, majd egy olyan médiumhoz megy dolgozni, ami Magyarországon is tevékenységet végez. "Ezzel szépen hazaevickélek." A metrón újságot olvas, időt kell nyerni. "Itt azért élünk, hogy dolgozzunk". A New York-i tempó erőltetett, ez a város a munkáról szól. "Nagyon sok különbség van Budapest és New York között, de nem azért vagyok itt, mert az itteni élet nekem jobban tetszik."

New York nem támogatja a mély kapcsolatokat, barátságokat. Mirjam barátai itthon maradtak. "Nem életem itt Sex és New York életet. Nincs pali, aki idekötne, egyre jobban vágyom arra, hogy egy magyar fiút találjak".

"Mindenki ott van, aki számít, és minden ott van, ami számit, minden történés, ami számít" - azonnal hazajönne egy olyan állásért, amiről azt gondolja, hogy nem kaphatná meg, ha nem dolgozott volna New Yorkban. "Van egy munkám, amit el akarok végezni, és kíváncsi vagyok hova visz. (...) Azért vagyok itt, mert hatalmas félelem van bennem, hogy mi lesz, ha hazamegyek. Mi lesz, ha nem találom a helyem."

Donáth Mirjam szerint mindenkit érdemes lenne kiküldeni egy picit, hogy rálásson mind a két valóságra, és objektívan nézze mind a kettőt. "Ha itt lenne a családom, az lenne a Kánaán. Ha a Times Square az Astorián lenne, semmi baj nem lenne ezzel a hellyel."