Állástípusok változása

Munkáltatói és toborzási szempontból tekintve a piaci igények és a kialakult kínálat - különösen egyes iparágakban - az egymáshoz való alkalmazkodás hiányában eltávolodtak egymástól.

Kialakultak az ún. "sztárpozíciók", mint például a sales, az IT, ahol munkaerőhiány van, mert olyan különleges, specifikus szaktudáselemeket igényelnek, melyek mindegyikével csak nagyon kevesen rendelkeznek. Így a megfelelő szakember megtalálása ("levadászása") fél évbe is telhet.

Emellett megmaradtak az "egyéb" állások, ahol a gazdasági, piaci szűkülés hatására túlkínálat jelent meg. Túl sok a jelentkező, akiknek nagy része alkalmatlan az általuk kiszemelt állás betöltésére, mert a vágyaik vezérlik őket az állások megpályázásánál, nem pedig a józan ítélőképesség. Ők sokszor tájékozatlanok a pályázat feltételeiről, ezért rengeteg önéletrajz érkezik egy-egy pozícióra vonatkozóan, aminek feldolgozása vállalati oldalról rengeteg időbe telik - jelzi Marton Krisztina, a CV&More HR-szakértője.

Ezzel párhuzamosan az álláskeresői tájékozatlanságból fakadóan nagy a visszalépők aránya. Ebből sokszor az következik, hogy a lejárt álláshirdetéseket újra meg kell hirdetni, így a toborzási folyamat újrakezdődik.

A szakemberek szerint a kialakult álláspiaci strukturális hiányhoz/többlethez jelentősen hozzájárult a képzés és a piaci igények egymás mellett történő elhaladása. Az esetleges átstrukturálásból eredő hatás is csak hozzávetőlegesen 5 éves távlatban tud érvényesülni Marton Krisztina szerint.

A kiváltó tényezők

A munkavállalói oldalról az álláskeresési idő megnövekedésének egyik fő kiváltó tényezője az, hogy a szűkülő munkaerőpiac hatására, a mennyiségi "vágyvezérelt" munkaerő-kínálat vált dominánssá. Ezzel az a munkaerő-kínálat, amely eddig relevánsabban, hatékonyabban pályázott, háttérbe kerül.

Munkáltatói oldalról az látszik, hogy a változó gazdasági körülmények miatt lassúvá és bizonytalanná vált a belső döntéshozás. Sok helyen létszámstop van, ahol nincs, ott jelentősen csökkent a toborzásra fordítható büdzsé, ami még alaposabb (lassabb) döntéshozatalt eredményez.

A kommunikációs technológiák egysíkú alkalmazása

Pályázói oldalról az önéletrajzzal történő pályázás 3-4 kattintással megoldható, ami egy már előre elkészített sablonos önéletrajz esetén 1-2 percet vehet igénybe. Az álláskeresők jelentős részénél alakult ki ez a szokás, felfedezték azt, hogyan tudják számukra kényelmesebb és gyorsabb (de nem hatékonyabb) módon kihasználni az e-mail és az internet adta lehetőségeket.

Vállalati oldalról nézve a HR sokszor tehetetlen a beáramló önéletrajz áradattal szemben. Nem tudja jól lekövetni a pályázatokat, mert - néhány vállalattól eltekintve - nincs automatizált megoldása az önéletrajzok feldolgozására és a digitális, kereshető formátumban való tárolására. Főleg emiatt az összes pályázat feldolgozása esetén fajlagosan csak nagyon kevés időt tudnak fordítani egy-egy önéletrajz átnézésére - ez sok esetben 1-2 perc, mondja a szakember.

Érdemes tovább sodródni az árral, vagy szembe úszni vele?

A fenti makrogazdasági tényezőkre vonatkozó vállalati/munkavállalói ráhatás nehezen mérhető, ezért ott érdemes beavatkozni, ahol ennek mikroszinten mérhető hatásait értelmezni lehet. A pályázási rendszer online-alapúvá tétele ilyen megoldás.

A HR-szakemberek számára az aktuális toborzási feladatra szabható, de mégis automatizált kiválasztási rendszerre építhető jelentkezői adatbázis megléte jelenti a megoldást, melyben a hagyományos önéletrajzok helyett online szakmai profilokat hoznak létre az álláskeresők, és így a HR-esek sokkal hatékonyabban tudnak foglalkozni minden egyes potenciális pályázóval. Ez a pályázónak is jó, hiszen ha potenciális jelölt lehet egy adott pozícióra, akkor esélyt ad magának arra, hogy ne hulljon ki rögtön az első rostán - teszi hozzá Marton Krisztina. Így a tömeges önéletrajz beáramlás egyszerűen kezelhetővé és visszakereshetővé válik majd, és az álláskeresés idejét is lerövidítheti.