Munkaidő után emailt sem kell már olvasni Franciaországban

Lényegében tehát a magyar munkajogi változásokkal azonos irányba tolódott el a francia szabályozás. Ennek a következményeit megtapasztalhattuk tavaly nyáron, amikor sztrájk miatt hónapokig nem volt tömegközlekedés, valamint szemétszállítás, így akkor ezek a képek fogadták a Franciaországba induló utasokat valamennyi pályaudvaron:

A változások iránya azonos, a mérték vonatkozásában azonban jelentős különbségek vannak. Míg Franciaországban 35 órás munkahét van, addig Magyarországon 40 órás, Franciaországban azonban az átlagos munkaidő is alig haladja meg ezt a mértéket, nálunk ugyanez lényegesen magasabb. A hazai munkaerőpiac "vonzerejét" ugyanis éppen az adja, hogy a 2012. évben bevezetett munkajogi reformok a falig elmentek a munka- és pihenőidő szabályainak lazításában, sőt több esetben az Európai Uniós irányelvek által tiltott körbe tolták a szabályokat, s ezzel több ponton a munkavállalói jogok sérültek az egyébként még mindig inkább munkavállaló-barát jogszabályi környezetben. Vessünk akkor egy pillantást a 2017. január 1. napjával hatályba lépő változásokra.

Bekerült a francia szabályozásba a kikapcsolódáshoz való jog

A hatályba lépett szabályok a munkavállalók magán- és családi élethez való joga, valamint a szociális jogok kiterjesztése céljából előírja, hogy az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatók kötelesek megállapodni a munkavállalók képviselőivel a munkaidőn túli digitális elérhetőség szabályairól. Ennek hiányában a munkáltatók szabályzatot kötelesek alkotni a munkaidőn túli digitális elérhetőséggel kapcsolatos munkavállalói kötelezettségekről. A szabályzatot, melyben ellenőrzési mechanizmusnak is helyet kell kapnia, nyilvánosságra is kell hozniuk, érvényesülését pedig folyamatosan ellenőrizniük kell. A változás tehát nem radikális, de mindenképpen egyértelműbb helyzetet teremt.



A munka- és pihenőidő a törvényben nálunk is élesen elkülönül

A hazai szabályozás is élesen elkülöníti a munka- és a pihenőidőt. A munkaidő az Mt.86.§-a alapján a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. Az előkészítő és befejező tevékenység pedig minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles ellátni. Nem munkaidő viszont a készenléti jellegű munkakört kivéve a munkaközi szünet, továbbá a munkavállaló lakó és tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint onnan a lakó- vagy tartózkodási helyre való utazás időtartama. A teljes napi munkaidő egyebekben Magyarországon napi 8 óra, a beosztás szerinti napi munkaidő azaz, az a munkaidő, amit egy napra a munkáltató a napi munkaidők összegéből beoszthat, pedig napi 12 óra, illetve heti 48 óra.

Amennyiben a munkavállaló készenléti jellegű munkakörben dolgozik, abban az esetben ezek az értékek lényegesen magasabbak. Készenléti jellegűnek abban az esetben minősülhet a munkakör, amennyiben a munkavállaló a feladatainak jellege miatt - hosszabb időszak alapulvételével - a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, illetve amennyiben munkavégzés - különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel - a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. A lényegesen alacsonyabb igénybe vétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást. A munkavállalót a munkakör ellátása során érő fizikai és a szellemi megterhelést kell figyelembe venni, amelyet a munkavédelmi kockázatértékelés során is mérlegelni kell. Az Mfv.II.10.296/2015./4. sz. Kúriai döntés értelmében a készenléti jellegű munkakör feltételeinek fennállását esetről esetre, külön kell vizsgálni, az tehát nem egy adott munkakör típushoz kapcsolódik (pl: személy- és vagyonőr). Készenléti jellegű munkakörben ugyanakkor a napi munkaidő a felek megállapodása esetén akár napi 12 óra, a beosztás szerinti munkaidő pedig napi 24 óra, illetve heti 72 óra is lehet.

Munkaidőn túli rendelkezésre állási kötelezettség is előírható

A szabályozás arra is lehetőséget ad, hogy a munkavállaló munkaidőn túl is rendelkezésre állásra legyen kötelezve. A rendelkezésre állásra kötelezés nincsen írásbeliséghez kötve, ám célszerű a bizonyíthatóság céljából feltétlenül írásba foglalni. Amennyiben pedig a munkavállaló ezt kifejezetten kéri, abban az esetben pedig ez kötelező. Amennyiben a rendelkezésre állás helyét a munkáltató határozza meg, ügyeletről, és ha a munkavállaló határozza meg, készenlétről beszélhetünk. A rendelkezésre állás legfeljebb 4 óra mértékben bármely munkavállaló számára elrendelhető, ehhez tehát a munkavállaló hozzájárulása nem szükséges. Fontos korlát azonban, hogy 4 órát meghaladó tartamú rendelkezésre állás azonban csak a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása, továbbá a technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása érdekében rendelhető el. A rendelkezésre állási idő alatt a munkavállaló köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni, és készenlét esetén olyan helyen tartózkodni, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon. A munkaidő-besztáshoz hasonlóan a munkaidőn túli rendelkezésre állást is előre kell tervezni és arról az érintettet tájékoztatni is szükséges. A rendelkezésre állás tartamát egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. A munkáltató kivételesen, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja a korábban közölt rendelkezésre állási idő tartamát. Végezetül természetesen az időbeli korlátokra is ügyelni kell. A készenlét havi tartama ugyanis a 168 órát nem haladhatja meg, s az a heti pihenőnapra legfeljebb havi négy alkalommal rendelhető el. Az ügyelet tartama pedig a napi 24 órát nem haladhatja meg, melybe az adott napra beosztott rendes és rendkívüli munkaidő tartamát is bele kell számítani.

A munkaidő-irányelv a munkavállalók szociális jogait védi
CC.OO v. Tyco: Néha az utazási idő is munkaidő

Az Európai Unió Bírósága a CC.OO v. Tyco ügyben alapvető fontosságú megállapításokat tett. Egyrészt kiemelte, hogy a munkavállaló számára vagy munkát kell beosztani vagy a pihenőidejét tölti. Amennyiben nem dönthet szabadon az ideje beosztásáról, abban az esetben pihenőidőről nem lehet beszélni. Azt is kiemelte, hogy a munka és magánélethez való jogot a munkáltatók gazdasági érdekei nem írhatják felül. Ezen elvekből pedig levezette, hogy az un. utazó munkavállalók (pl:ügynök), akiknek a munkaidő nagy része az utazással, a munkahelyen kívül telik, az első munkavégzési helyre történő utazást, illetve az utolsótól való hazatérést munkaidőnek tekinthetik. A döntés keretei, mely egyebekben a munkaidőszervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvre épül, nem tiszták. Az biztos, hogy ez bizonyos szektorokra, mint például a közösségi közlekedés, nem vonatkozik, hiszen speciális szabályozás hatálya alatt állnak. Az Európai Unió Bíróságának a döntése következtében viszont a hazai munkaidő fogalma semmi esetre sem EU komform, hiszen ilyen kivételt egyáltalán nem ismer. A kereteket pedig a későbbi pereskedések eredményeképpen, bírósági ítéletekből ismerhetjük majd meg.

A szerző a KRS Ügyvédi Iroda ügyvédje, portálunk állandó szakértője