Nem kellenek az anyukák a munkahelyeken?

Nem tesz jót az üzletmenetnek, ha egy nő több hónap szülési szabadságra megy el - derül ki egy független HR tanácsadó cég nagy-britanniai felméréséből, amely során a munkáltatók véleményét térképezték fel. A kutatás eredményei szerint a munkaadók majdnem kétharmada (64 százaléka) nem számít arra, hogy a női alkalmazottak visszatérjenek a szülési szabadságról, és közülük 47 százalék közölte, hogy ezt korábbi tapasztalatuk mondatja velük - írja az Online Recruitment karrierportál egy brit felmérésre hivatkozva.

A szigetországban nemrégiben parázs vita keletkezett, amely során megkérdőjelezték azt a rendelkezést, miszerint a nők 52 hét szülési szabadságot vehetnek ki (nálunk jóval több ideig, összesen 3 évig maradhatnak távol a nők), legalábbis azoknál a cégeknél, amelynél tíz vagy annál kevesebb ember dolgozik - derül ki a mintegy kétezer kisvállalkozó részvételével készült kutatásból.

Lelkileg kell erősödniük a női dolgozóknak

A brit munkavállalókhoz hasonlóan nálunk is az a jellemző, hogy egy nő nem a korábbi munkahelyére tér vissza, miután letelik a szülési szabadsága. Általában azt gondoljuk, hogy azért térnek vissza kevesen a munka világába - vagy azért térnek vissza nehezen a munka világába - mert a munkáltatók nem nyitottak erre, ami részben valóban így is van - mondta a HR Portálnak Molnár-Bánffy Kata szakember, a Ladies First vezető tanácsadója és alapítója, aki maga is három gyermek édesanyja, és éppen most tér vissza újra a munkaerőpiacra, immár sokadszorra. Hozzátette: saját praxisa, tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a nők elég nagy arányban saját kisebbségi érzéseik, félelmeik, tehát lelki tényezők miatt nem mennek vissza vagy helyezkednek el nehezen. Hihetetlen sok helyről hallják - a médiából, a női szervezetektől, az ismerősöktől - a rémtörténeteket, és ezek elbizonytalanítják őket.

Vannak azonban más tényezők is: amíg egy nőnek nincs gyereke, nem tudja, vagy csak sejtheti, mire számíthat, így mást fog gondolni a szülés előtt illetve után a munka világába való visszatérésről. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a legtöbb édesanya valóban kikerül a szakmai körforgásból a gyerekgondozás éveire. Kiemelte: az édesanyáknak - ha vissza akarnak térni a munkába - erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a munkaerőpiac értékes tényezői maradjanak, azaz fejlesszék, de legalábbis tartsák szinten a szaktudásukat, tájékozottságukat, a szakmai kapcsolataikat.

Ugyanakkor fontos ezt a kérdést a munkáltatók oldaláról is megérteni - hangsúlyozta a szakember, hozzátéve: végső soron ők vannak döntési helyzetben akkor, amikor egy nő vissza akar térni a munka világába. Ha megértjük, hogy mi van a munkáltató fejében, milyen szemszögből tekint ránk, akkor nagyobb eséllyel tudunk felkészülni. A munkáltató célja, hogy minél kevesebb költséggel minél több profitot termeljen - egy gazdasági társaság ettől gazdasági társaság. A munkát a kihagyott fél, egy, három évben valaki végezte helyettünk, és az a valaki az esetek többségében aktuálisabb tudással, gyakorlattal rendelkezik e tárgyban, mint az, aki egyebek között pelenkázott az elmúlt időben.

Ha valakit visszavesznek, a másikat kell kirúgja a munkaadó. Jó esetben a másik kollegának határozott idejű szerződése van, tudja, hogy helyettesít valakit és nem lepődik meg, ha visszajövünk a helyére. De erre nehéz felkészülni: a munkáltató pontosan tudja, hogy a leendő édesanya bármit mond is, amikor elmegy, egészen máshogy dönthet később. Elmegy három évre, de már egy év múlva dolgozni szeretne, vagy elmegy három évre, de közben még egy baba érkezik és csak öt év múlva jön vissza.

Valójában a legtöbb esetben semmi nem lesz ugyanúgy, mint régen. Aki korábban lelkesen túlórázott, most szaladni fog, hogy elérje az óvodazárást. Akinek csak a munkája járt a fejében, annak most nemcsak a munkája, hanem a gyereke is a fejében fog járni, ami teljesen természetes. Arról nem is beszélve, hogy maga a munkahely, a közösség, a feladat, a körülmények is nagyon megváltozhatnak három év alatt. Sok esetben emiatt éppen maga a dolgozó adja fel és keres más, számára jobban passzoló munkát.

A munkáltatóknak is fel kell készülniük

A brit felmérés során a válaszadóktól azt is megkérdezték, hogy van-e úgynevezett visszatérési tervük annak érdekében, hogy visszamenjenek hozzájuk a gyereket vállaló nők, 41 százalék igennel válaszolt. 76 százalék pedig azt mondta, hogy részmunkaidős állásokat is kínálnak a szülési szabadságról visszatérő dolgozók számára.

Arra a kérdésre, hogy amikor valaki megkezdi a szülési szabadságát, szeretnék-e, hogy újra náluk dolgozzon az illető, 16 százalék válaszolt nemmel. Közülük 38 százalék ezt azzal indokolta, hogy az ilyen alkalmazott kevésbé tud koncentráltan dolgozni, mint a többi munkavállaló. További 23 százalék szerint az ilyen dolgozók nem olyan lelkesek, mint az újonnan felvettek. Ugyanakkor a kutatás szerint többen vannak (18 százalék) azok, aki egyértelműen visszavárják a munkahelyre azokat, akik elmennek szülni és úgy gondolják, hogy ebből előnyük származik.

Magyarországon inkább az a jellemző, hogy a nagyvállalatok rendelkeznek a visszatérést segítő tervekkel, hiszen a visszatérés nemcsak munkavállalói probléma, hanem munkáltatói is. Minél több a munkavállaló, annál összetettebb feladat, fel kell készülni rá. Molnár-Bánffy Kata elmondta: kidolgoztak egy olyan tréninget, szemléletmódot kifejezetten vállalatok számára, amely abban bátorítja a nőket, hogy maradjanak meg a szakmai vérkeringésben szülés után is, tudassák munkáltatójukkal, hogy nem fordítottak teljesen hátat a hivatásuknak. Erre jó lehetőség a különféle szakmai fórumokon, rendezvényeken való részvétel, a rendszeres tájékozódás az interneten, de akár egy távoktatási rendszerben megszerzett képesítés is. Hozzátette: a personal branding módszerét, szemléletét tanítják ilyenkor meg az édesanyáknak, amely tapasztalatuk szerint sokat segít a később újra dolgozni vágyó nőknek, különösen a felsőfokú képzettséggel vagy határozott hivatással (szakmával) rendelkezőknek.

Sok nő kényszerül váltásra

Érdemes megfontolni a karrierváltás lehetőségét is - véli a tanácsadó. Hozzáfűzte: fontos, hogy nem eldönteni kell, hanem megfontolni, hiszen mi magunk és a környezetünk is sokat változik. A részmunkaidőt ugyan csapdának tartja a szakember (legalábbis a gondolkodást, érdemi bevonódást igénylő munkahelyeknél), de az egészen biztos, hogy gyerek, gyerekek mellett mindenfajta atipikus munkamegoldás érdekesebbé válik egy anyukának. A sémák nem működnek: minden anya más és más, a döntéshez szükséges képlet soktényezős. Nem könnyű tisztán látni ennyi befolyásoló tényező között. Vannak olyan egyesületek, szervezetek, amelyek erre specializálódtak, illetve coachok, akik szintén nagyon gyakorlatiasan tudnak segíteni döntési szempontok rendszerezésében - emelte ki. A Ladies First tréningeken, kurzusokon és mindenekelőtt személyes tanácsadáson keresztül nyújt segítséget, sok esetben főleg ez utóbbi lehet nagyon hatékony.

Éppen ezért Molnár-Bánffy Kata tanácsadói munkája során nem a visszatérés-szemléletet szokta támogatni, hanem az újrakezdés-szemléletet. Megváltozunk, megváltozik a környezetünk, mások lesznek a prioritások - a legritkább esetben van szükségünk ugyanarra a munkára, és ha mégis ugyanazt szeretnénk folytatni, minimum egy emberrel versenyhelyzetbe kerülünk, azzal, aki helyettesített. El kell adnunk magunkat újra a munkaerőpiacon, és ehhez nagyon okosnak kell lenni. Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók érdekei azt kívánnák, hogy törvényi eszközökkel is az újrakezdés és ne a visszatérés legyen támogatva. Hozzáfűzte: vannak újrakezdést támogató eszközök is, mint a Start-kártya vagy a vállalkozásindítást segítő különféle konstrukciók.

Ha egy nő váltana, akkor a munkahelynek és a dolgozónak is vannak különböző kötelezettségei (a felmondás bejelentése, szabadság kiadása és a többi). A szakember ugyanakkor kifejezetten javasolja, hogy ne a kötelezettségek és jogok oldaláról közelítsék meg ezt a kérdést a HR-esek és az édesanyák, hanem törekedjenek a lehető legjobb, gyakorlatias helyzetmegoldásra - ez igaz akkor is, ha a hölgy a visszatérést választja. Érezze mindkét fél, hogy ugyanazért dolgoznak, ugyanaz a céljuk: olyan összetett megoldás alakuljon ki, amely win-win (nyertes-nyertes) helyzetet eredményez.

Ez mindenekelőtt folyamatos és őszinte kommunikációt igényel, amelyben partnerek a felek. Sok édesanya mesél borzasztó élményként az első ilyen munkahelyi megbeszélésekről. Az anyukáknak meg kell tanulniuk, hogy ne a félelmeiket fejezzék ki, hanem a szándékaikat, a terveiket, az elhatározásaikat. Úgy menjenek például egy interjúra, mint egy jó szakember, ne pedig úgy, mint egy friss anyuka. Mindkét szerepben otthonosan vannak, de a munkahelyet ez utóbbi érdekli és ez győzi meg - fogalmazott a szakember.