Nyelvstratégia - épül vagy dől a magyarok Bábel tornya?

Gyakran emlegetett tény, hogy Európa országaihoz képest hazánk a beszélt nyelvek arányát tekintve nagyon rosszul áll. Dr. Einhorn Ágnes oktatáskutató, nyelvtanár, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézet egyetemi docense a HR Portálnak elismerte, a rendszerváltás előtt iskolába járt korosztálynál valóban komoly gondok vannak nyelvtudás szempontjából, ha viszont csak a fiatalokra vonatkozó adatokat nézzük, akkor kedvezőbb a helyzet. Az Ifjúság2004 kutatás szerint például a 15-18 évesek között 80 százalékos volt azoknak az aránya, akik saját bevallásuk szerint legalább egy nyelvet beszélnek. Einhorn Ágnes éppen ezért súlyos problémának tartja, hogy lesújtóan vélekedünk a nyelvtudásunkról, és soha nem beszélünk például a népszámlálási adatokról, melyek azt mutatják, hogy míg 1990-ben a megkérdezettek 9 százaléka beszélt nyelvet, 2001-ben ez már majdnem 20 százalék, a 2006-os Eurobarométer adatai szerint pedig 42 százalék. Tehát egy szép fejlődési tendencia rajzolódik ki - mutat rá a szakember. A kutató azt is kihangsúlyozta, hogy ezek főleg önbevalláson alapuló kutatások, tehát az adatok bizonytalanok - nem lehet látni, hogy milyen szintű nyelvtudást tükröznek.

A 2006-os Eurobarométer azonban a magyarok lesújtó önképét minden kétséget kizáróan visszaigazolta. A kutatásból az is kiderült, a magyarok a legelégedetlenebbek a hazájukban élők nyelvtudásával. A kutató szerint ebből is arra lehet következtetni, hogy nálunk van egy erősen önkritikus, negatív beállítódás, amely könnyen lehet, hogy kihat a nyelvtanuláshoz való hozzáállásra is. "Azon felnőttek esetében, akik a rendszerváltás előtt jártak iskolába, hihetetlen frusztrációk és sebek kapcsolódnak ahhoz, hogy nem tudnak jól beszélni idegen nyelveket - például elmulasztott munkalehetőségek képében. Valószínűleg ez a negatív hozzáállás átörökítődik a fiatalokra is." Einhorn Ágnes szerint ehhez az is hozzájárul, hogy a magyar nyelvvizsga rendszer kicsit magasabb szintű, mint az európai sztenderd. A köztudat nálunk alábecsüli az alacsonyabb szintű nyelvtudást - az alapfokot, vagy az annál is kezdőbb szintet -, holott ennek is lehet értéke.

Pazarlás van a közoktatásban?

Számadatok is bizonyítják, hogy a felnőttoktatásban hatékonyabban lehet megtanulni nyelveket, mint a közoktatásban - mondja Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. "A közoktatási rendszerben mire elvégzi a diák a középiskolát, legrosszabb esetben 1000 nyelvórát kap, legjobb esetben 1500 órát. Ennek ellenére sok gyerek még a B2-es középfokú nyelvvizsga szintjére sem jut el. A nyelviskolákban 400-600 óra alatt csoportos oktatás keretében kezdő szintről el lehet jutni a középfokú nyelvvizsgáig. Úgy tűnik tehát, hogy pazarlás van a közoktatásban" - magyarázza az elnök.

Einhorn Ágnes szerint a fenti adatok nem bizonyítják, hogy a felnőttoktatás általánosságban hatékonyabb, mint a közoktatás. "Arról tudunk, hogy milyen feltételek teljesülnek, arról viszont nincs elég kutatás, hogy mi történik a közoktatáson belül. Vágó Irén, Nyelvtanulási utak Magyarországon című tanulmányából kiderül, hogy a rendszerváltás után Magyarországon az idegennyelv-oktatás kiemelt területté vált, nagy hangsúlyt kapott a fejlesztése. Itt derült fény a döbbenetes jelenségre, hogy Magyarországon nagyon jók a feltételek." Az oktatáskutató szerint extrém magas például az az óraszám, amit egy magyar gyermekre jut tanulóévei során, ebbe még a magas nyelvvizsgaszintek mellett is legalább két nyelvvizsgának bele kellene férnie. Azt is lehet tudni, hogy a csoportbontás, ami Magyarországon többé-kevésbé sztenderdnek tekinthető, a legtöbb európai országban még nem valósult meg. A szakember hozzáteszi, Magyarországon a rendszerváltás után az összes szabályozót alapjaiban újraalkották, így az modern és korszerű. A nyelvi érettségin például 2005 óta készségmérés van (írás, szövegértés, hallás utáni értés), amely erősen hat a közoktatásra is. A tankönyvek körében is modernizációs hatás érvényesül, de nyilvánvalóan eltart egy darabig, amíg az "lecsorog" a közoktatásba. Einhorn Ágnes elismeri, hogy a köztudatban erős a kép, mely szerint a nyelvtanárok tanítási kompetenciáival is baj van. A szakember azonban attól tart, ebben is csak az a negatív önkritika rejlik, hogy mi nem tudunk megcsinálni semmit.

Kiemelt szerepet játszik a motiváció

Einhorn Ágnes elmondta, összetett dolog, hogy milyen elemekből áll össze a nyelvelsajátítás képessége. Idegen nyelvre alapvetően mindenki tanítható, de tapasztalatok és kutatások igazolják, hogy a motiváció is kiemelt szerepet játszik. "A pedagógiában és a módszertanban fejlődés van, de tény, hogy a nyelvtanulás hosszú folyamat, melyben kikerülhetetlenül benne vannak unalmas mechanikus elemek is. Az a fontos kérdés, hogy sikerül-e a motivációt fenntartani, és a pozitív érzéseket erősíteni, a nyelvtanárnak sikerélményt közvetíteni."

Einhorn Ágnes kutatásainak egyik fő következtetése az volt, hogy Magyarországon egészen extrém módon akadályozza a nyelvoktatás sikerességét a nyelvtanulást támogató környezet hiánya. "Fontos európai dokumentumokban is megfogalmazzák, hogy nemcsak a közoktatáson belüli dolgok a jelentősek. Nekünk azt is látnunk kell, hogy Magyarország nyelvileg extrém módon homogén, nálunk nincs jelentős bevándorló réteg, nincs olyan kisebbség, amely ne beszélné az államnyelvet, tehát egyfajta kulturális homogenitás jellemző ránk - a tanárok nem tudnak olyan egyszerűen cserekapcsolatokat létrehozni, de említhetném például a mozifilmek szinkronizálásának kérdését is." Az oktatáskutató elmondta, évek óta lobbizik a szakma, hogy a filmeket eredeti nyelven adják le.

Jilly Viktor: Teljes szemléletváltásra van szükség

Jilly Viktor, a televíziós műsorai által is ismertté vált nyelvtanár szívügyén viseli a nyelvoktatás ügyét, és egy átfogóbb, gyökeres változást igénylő koncepcióval közelíti meg a problémákat. "Két részre bontanám azt a folyamatot, amit ma nyelvtanítás alatt értünk. Az első rész a nyelvelsajátítás periódusa, amely egészen a születés pillanatától körülbelül a gyermek 12 éves koráig tart. A másik pedig az úgynevezett nyelvoktatás időszaka, 13 éves kortól az ember élete végéig." Jilly Viktor nyelvelsajátítás alatt azt érti, hogy lehetséges úgy tanítani egy idegen nyelvet, mint ahogy az anyanyelvét sajátítja el az ember. A gyermeki agy ugyanis képes erre egészen addig, amíg az absztrakt gondolkodás nem kezd el kialakulni.

A nyelvtanár szerint az emberek 99 százaléka nyelvtanítás alatt a nyelvoktatás folyamatát érti, melynek során a gyermek megtanulja a nyelv szabályait és szókincsét, majd jöhet a nyelvgyakorlás, a hallásértés, és így tovább. Szilárd meggyőződése, hogy Magyarország csak úgy hagyhatja el a sereghajtók táborát, ha sikerülne az első szakaszt, az úgynevezett nyelvelsajátítást jól megszervezni. Jilly Viktor elfogadja, hogy pazarlás folyik a közoktatásban, ennek oka pedig véleménye szerint éppen az, hogy a folyamatok nincsenek jól rendszerezve, összehangolva, egymásra építve. Ha összeadjuk, hogy a közoktatásban hány órát kapnak a gyerekek, akkor ez mind igaz. De ha negyedikben az egyszerű jelen időt magyarázzuk nekik, akkor az nem is lehet hatékony - magyarázza.

A nyelvtanár a következő példán keresztül szemlélteti, hogy mit is ért nyelvelsajátítás alatt: "A két világháború között a gazdag családok nevelőnőket alkalmaztak. Édesanyám olyan szerencsés helyzetben volt, hogy német és francia nevelőnővel is büszkélkedhetett, akiknek fogalmuk sem volt a nyelvtanításról, vagy a nyelvtanról, viszont anyanyelvi szinten tökéletesen beszélték a nyelvet, és pontosan tudták, hogy a folyamatos mesélés milyen hatással lesz a rendkívül befogadó gyermeki agyra. Hagyták, hogy a gyermek, először csak rögzítő válaszokkal reagáljon beszédjükre, majd fokozatosan egyre többet és többet mondjon. Az együtt töltött délutánok, nyarak következményeként édesanyám úgy tanult meg németül és franciául, hogy mit sem tudott a múlt időről, vagy a mondatszerkezetekről, és ezekről a nyelvi jelenségekről máig fogalma sincs. Magyarországon azt kellene megszervezni, hogy olyan nyelvtanárokat képezzünk ki, különös tekintettel az alsó tagozatra, akik pontosan tudják, hogy mit kell csinálni a gyerekekkel ahhoz, hogy az a nyelvelsajátítási folyamat működjön".

Jilly Viktor szerint tehát a nyelvelsajátításnak megvan a módszertana. Az életkor tekintetében pedig az érdekes ellentmondás az, hogy minél előbb kezd a gyermek idegen nyelvvel ismerkedni, annál fontosabb, hogy anyanyelvi legyen az, aki foglalkozik vele. Annak az embernek, aki egy 4 éves kislányhoz beszél, pontosan tisztában kell lennie a gyereknyelvvel, és ez szinte anyanyelvi felkészültséget igényel - hangsúlyozza. A nyelvtanár elismeri, hogy nem könnyű tömegével kiképezni ilyen szakembereket, úgy gondolja azonban, hogy az elképzelésnek az általános iskola 3. osztályától már van realitása. Akkorra a gyerekek már tudnak írni és olvasni magyarul, beleszoktak már a rendszerbe, tehát elképzelhető iskolai keretek között ez az oktatás. "Egy jól kiképzett nyelvtanár ebben a korban már meg tudja oldani a feladatot, ami alatt azt értjük, hogy ne nyelvi jelenségeket próbáljon meg elmagyarázni. Egy 8 éves gyerek agya még 3-5 évig tökéletesen alkalmas arra, hogy "elsajátítsa" a nyelvet, szemben azzal, hogy tanulja. Ebben a korban már nem kell annyira a gyereknyelvre összpontosítani" - állítja Jilly Viktor, aki azt is elmondta, szerencsés helyzetben van, hogy 8-tól 18 éves korig kísérhette végig diákjai nyelvtanulását, így megtapasztalhatta, mennyire máshogy kell tanítani kisgyereket, és idősebbeket idegen nyelvre.

Milyen lépésekre lenne szükség kormányzati szinten?

Már nyilvános, de még véleményezés alatt áll az új Nemzeti alaptanterv (NAT). A tervezet az idegen nyelvek tekintetében nem hoz jelentős változást, továbbra is negyedik osztálytól kell kötelezően nyelvet tanulni. Einhorn Ágnes szerint kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek háromnegyede ennél korábban is találkozik már az idegen nyelvekkel. Főleg a szülők részéről érezhető leginkább nyomás e tekintetben, de több szakember is azon a véleményen van, hogy a kisgyerekkori nyelvoktatás nem jelent feltétlenül konkrét nyelvtudásbeli előnyt - mondja.

Az oktatáskutató két dolgot említ, melyek szerinte nélkülözhetetlenek a további eredményességhez. Úgy gondolja, a sikerességhez hozzátartozik egy hosszú távú, következetes nyelvoktatási stratégia megvalósítása. Ezzel kapcsolatban Magyarországon probléma, hogy a politikai erők sosem jutnak megállapodásra, így a rendszerváltás óta négyéves ciklusokban folyik a reform. Az lenne célravezető, ha végig lehetne vinni a folyamatot, hogy a korábbi fejlesztések nyomán szülessen azok eredményeiről egy kutatás, egy értelmezés, majd egy stratégia. Einhorn Ágnes szerint ez az első számú probléma, és kihívás a közoktatás előtt.

Másrészt - mondja - a nyelvoktatásról nemcsak szűken a közoktatásra koncentrálva kellene gondolkodni, hanem kitágítva azt, egy olyan környezet létrehozása lenne a feladat, amely segíti, támogatja az idegen nyelvek megtanulását. Ilyen például a szinkronizálás visszaszorítása, vagy külföldi gyakornokok beépítése az iskolákba, akik autentikus beszélő lévén pedagógiai asszisztensként dolgozhatnának. Számot kell vetni azzal - sorolja tovább a feladatokat -, hogy azok életében jelenik meg legkevésbé az idegen nyelv, akiknek rossz a szociális háttere. "Extrém módon csorbul nálunk az esélyegyenlőség, ugyanis az a gyerek, amelyik külföldön nyaral, vagy természetes számára a számítógép, sokkal motiváltabb, nyitottabb lesz az idegen nyelvek befogadására, neki nem kell magyarázni, miért is fontos nyelveket tanulni."

Jilly Viktor kevésnek tartja az óraszámokat, melyek a NAT alapján heti 3 óra minimumra jönnek ki negyedik osztálytól általános iskolában. Szerinte az óraszámok sosem lehetnek elég magasak, a nyelvelsajátítás annál hatékonyabban működik, minél több idegen nyelvnek van kitéve a gyerek. "Egy alsó tagozatos gyereknek minden nap 30 percet kellene a nyelvvel találkoznia. Ezért is van nagyon fontos szerepe a külföldi lehetőségeknek, táboroknak. "Magyarországon nem az a baj, hogy sok vagy kevés az óraszám - bár változatlanul kevésnek gondolom - hanem az, hogy akik a nyelvtanítással foglalkoznak, nem elég felkészültek. Nem tudnak jól angolul, és nem értenek a gyerekekhez" - mondja.

Gimnáziumban tökéletesen boldogulhat úgy egy tanár, hogy nem tudja jól a nyelvet, elég, ha szigorú és követel. Jilly Viktor szerint ez általános iskolában nem működik. Ott nem a nyelvészetet, hanem a nyelvet kell tudni, és olyan módszerrel kell azt átadni, hogy a gyerekek szeressék és motiváltak legyenek. Ehhez borzasztó türelem kell, és állandó biztatás. A nyelvtanár diákjai körében nem egyszer bizonyította a nyelvelsajátítás módszerének hatékonyságát, az 1990-es években egy tévésorozat keretében tette mindezt, amelyet a nagyközönség is figyelemmel kísérhetett. Elmondta, a módszernek megvannak a követői, intézményes összefogás azonban egyelőre nem született. "Meggyőződésem, hogy a magyarországi nyelvoktatás csak akkor lépne egy óriási szinttel előbbre, ha ezt sikerülne megvalósítani, és 3. osztálytól 6. osztályig egységesen lehetne kezelni ezt a populációt. Az elképzeléseimet minden kormányzatnak elküldtem, a döntéshozók összefogására lenne szükség" - nyilatkozta a HR Portálnak.

Cikkünk második részében a szakképzési hozzájárulástól "megfosztott" felnőttoktatás helyzetéről, és a munkaerőpiac nyelvtudásbeli igényeiről lesz szó: Új nyelvstratégia: versenyképesebb lesz-e a magyar munkavállaló?