Lesz olyan versenyzőnk, aki nem jut be az elő nyolc közé, ezért semmilyen anyagi hasznot nem a hoz számára a londoni versengés, viszont a dobogón végző sportolók 14,18, 20 milliós adómentes jutalommal és életjáradékkal lesznek gazdagabbak.

Csifári Tibor cégeknek készít szponzorációs tanácsadást, a vízilabda válogatotthoz közvetített szponzorokat, ismeri a sportban rejlő lehetőségeket. Úgy tapasztalta, hogy csak az aranyérem utáni szponzori érdeklődés hozhat milliókban, esetleg tízmilliókban mérhető sikert, ami nem lesz tartós, mert a dobogós olimpikonokra sem kíváncsi az ország hosszú távon, többségüket gyorsan elfelejti.

Elbert Gábor, aki korábban államtitkári feladatkörben foglalkozott a sporttal és ifj. Balzsay Károly bokszoló menedzsereként működik, nem hiszi, hogy a sportolót elsősorban az anyagiak motiválják az olimpián, akit mégis, azt általában inkább görcsössé teszi a lehetőség. A világban számos eltérő példa van. Azerbajdzsánban például "a királylány keze és a fél ország" jár az aranyéremért, míg az Egyesült Királyságban pl. semmit nem kap a győztes, mondván, innentől értéke van a piacon, adja el magát. Fontosabb a felkészülés zavartalan finanszírozása - fejtette ki Elbert.

Töltényre kell

Az önmenedzselés és a politikai erőtérben mozgolódás eredményre vezethet, ennek fényében is értékelhető Kovács Kokó István, Borkai Zsolt vagy Czene Attila olimpiai bajnok sportéletet követő karrierje. De nem ez a jellemző. Küzd, hogy összeszedje a töltényre valót - Igaly Diána története jobb példa arra, mire számíthat a magyar sportoló, ha nem valamelyik népszerű, nézett sportágban világklasszis, olimpiai bajnok. Óriásiak a szélsőségek, a világ- és olimpiai bajnok klasszisok szerény anyagi eredményeivel szemben a profi sportolók vagyonokat halmoznak fel. Egy biztos, a büdzsé sosem elég, ezért támogatók után néz a sportoló és az egyesület. Ebben segíthet a sportmenedzser, illetve sok más területen, de az általános szegénység miatt csak a pénzszerző funkcióra tart igényt a magyar sport, a modern szemléletmódra, tervezésre nem, ami az általunk megkérdezett menedzserek szerint rossz irány.

Dani Péter szerint a magyar sportmenedzserek főként a játékosok eladásában segítenek és csak kisebb arányban jutnak olyan feladathoz, hogy szponzorokat hozzanak. A világranglistán legmagasabban jegyzett magyar teniszezők, az olimpiai részvételre esélyes Babos Tímea és Arn Gréta sportmenedzsere a nehezebb utat járja, a szűken csordogáló szponzorpénzek után kutat, bár elmondása szerint azért teheti, mert főállásban közgazdászként dolgozik, a sportmenedzser tevékenység hobbi.

Elbert Gábor úgy látja, hogy nem tagadva a pénz fontosságát, a rend, rendszer az alapja a sikernek. Azt továbbra sem sikerült elfogadtatni, megértetni, hogy sportot csinálni önálló szakma. Sportszakmai hozzáértés nélkül sem politikus, sem gazdasági csúcsvezető önállóan nem képes megváltani a sportot, szükség van a sportszakemberekre, akik a munkát elvégzik. Elbert fontosnak tartja, hogy mindenki a helyén legyen, a szerepek ne cserélődjenek föl. Csifári Tibor szerint a legnagyobb probléma, hogy az értékek menedzselése nem koordinált a magyar sportban. Tudatosan vezette folyamatra lenne szükség, sportstratégiára, ami jelenleg nincs, ezért sok a korán félbeszakadt karrier és kevés a pénz a magyar sportéletben.

Más világ, egy pálya

A sportmenedzseri munka pénzszerzésre egyszerűsítésének egyik oka a magyar társadalom szegénysége, csak szűk réteg engedheti meg a márkahűséget, ezért a cégek nem a márkaépítésre, sportolók bevonására, hanem az eladásaikra koncentrálnak. A marketing büdzsékben szűk sáv jut a szponzorációs költségekre, még ha a magyar sportolók szívesen alapoznának is erre. Másrészt a nemzetközi szinten mérhető gazdasági erőt képviselő cégek csekély száma, az őket érő kormányzati sarc és nem ritkán a magyar sport iránti közönyük is oka annak, hogy a sportmenedzsert akkor látják szívesen a sportolók és sportegyesületek, ha pénzt hoz, amire mostanában egyre kevesebb a példa.

Csifári Tibor mutatott rá arra a kedvezőtlen tendenciára, hogy a szám szerint szélesebb kört jelentő középvállalati szinten nem gondolnak a sport szponzorálására, ami pedig hosszú távon kifizetődne. Dani Péter úgy tapasztalja, Nyugaton erősebb a piaci verseny a nagy cégek között, a magyar piacokat egy-egy cég uralja, ezért nálunk inkább a tömegtájékoztatásra fordítanak.

A magyar sportolók jellemzően az állami, önkormányzati, céges forintokból élnek, nem úgy, mint Nyugat-Európában és az USA-ban, ahol általában a versenyeredményekért kapott fizetések és díjak mellett a szponzorpénzek a sportolói imázs építését szolgálják - és a szerint válogatnak a szponzorok között, hogy a reklámértékük magasabb legyen -, nem elsősorban a megélhetést jelentik, mint nálunk - fejtette ki Dani Péter. Ezért jellemzően egy nagy szponzor egy csapatot, sportolót választ, hogy láttán asszociáljanak a márkára, míg itthon egy futballmez gyakran hirdetőtáblára hasonlít. Elbert Gábor úgy látja, hogy Magyarországon egy élsportoló helyzete éppen annyiban és úgy különbözik egy amerikai vagy nyugat-európai élsportolóétól, mint egy orvosé vagy tanáré. Más világban, más társadalmi környezetben, más szabályok mentén élünk, miközben a verseny egy pályán zajlik.

Nem mentőöv a társasági adó

Az állami és önkormányzati támogatás nemcsak az olimpia évében lenne fontos, hanem mindig, sorolhatnánk a példákat ennek hiányára: fél évvel az olimpia előtt még az önkormányzatnál kilincselt a sportoló és famíliája, hiába, majd a pontszerző helyen végző város szülötte mögé álltak, felismerve, hogy "mégiscsak a mi fiunk vagy!" Csifári kiemelte, hogy a magyar sportéletet alulfinanszírozottság jellemzi, még ha az állam néha a zsebébe nyúl, gyakran hihetetlenül rossz körülmények között készülnek a magyar olimpikonok. Így előfordul, hogy egy fejlett ország egyetlen sportágának büdzséje veri a teljes magyar olimpia csapatáét.

A gazdasági válság miatt a büdzséket még inkább megvágták a cégek, kevés az új szerződés, a hosszú távon elkötelezett szponzorok maradnak meg Dani Péter tapasztalatai szerint. A lapunknak nyilatkozó sportmenedzserek úgy értékelik, hogy a társaságiadó-kedvezmény nem javított az élsport helyzetén. Öt látványsportág, a futball, kézi-, kosár-, vízilabda és a jégkorong utánpótlásra, létesítményeire, fejlesztésére fordíthat jelentős pénzt, amihez a cégek társaságiadó-kedvezménye révén jut. Ez az összeg idén 26,5 milliárd forint. Elbert Gábor szerint a társasági adó öt sportágat érintő bevezetése is orientálja a támogatókat, ugyanakkor számos sportág helyzetét tovább nehezíti. Csifári Tibor elmondta, hogy ez az élsport helyzetét rontja, hiszen a szponzoráción keresztül kevesebb pénz érkezik.