Szerző: Filius Ágnes Megjelent: 10 hónapja

Örömmel fogadnák őket, ha jönnének - hazatérő munkavállalók a magyar munkaerőpiacon

A magyarországi multinacionális vállalatok - közülük is elsősorban a szolgáltató központok és a sokszorosan érintett vendéglátással foglalkozó cégek - tárt karokkal várnák a hazatérőket. A nyelvi, az interkulturális, és az alkalmazkodási kompetenciákkal nincs gond náluk, ezek a külföldön szerzett tudások gyorsan pénzre válthatóak. De még így se térnek sokan haza. Kaszás Helga, az EUREST HR igazgatója és Pataki Géza, a Kelly Services cégvezetője beszélt a HR Portálnak a pozitív tapasztalatokról és az elpuskázott magyar lehetőségről.

A harmincas évei elején járó, nyelvtanári, és közgazdász diplomával rendelkező Tibor tavaly januárban döntött úgy, hogy elfogadja annak a multinacionális hotelhálózatnak az ajánlatát, amelyik őt Berlinbe hívta, egy reptér melletti szálloda recepciójára. Itthon ugyan más területen dolgozott, de – gondolta – a középfokú német nyelvtudását tökéletesíti, jól fog keresni, és biztos, jó körülmények közt dolgozhat. Már a kiutazás után, sokként érte, hogy a szálloda, ahol szinte csak Kelet-európaiak végeztek munkát, odakint nem számított „diplomás állásnak”. Míg Magyarországról csak felsőfokú végzettségűek mentek oda dolgozni, addig a többnyire román kollégáknak talán még érettségijük sem volt. Romániában ugyanis olyan magas szintű nyelvoktatást kaptak akár a szállodaipari szakmunkások is, ami elég egy hasonló munkakör betöltéséhez.

A németekkel – az egyébként kedves, közvetlen fiúnak- nem sikerült semmilyen informális kapcsolatot kialakítania. Még a közvetlen kolléganőjét is szigorúan magáznia kellett, és a megszólítás is az idehaza csak a hivatalos ügyintézések levelezésben előforduló „hölgyem/uram” volt. Miután háromnegyed év alatt még egy sörözésig sem sikerült senkivel sem eljutni, úgy döntött, hazatér. Munkát szinte azonnal kapott. Ma egy szolgáltató központban a Németországból érkező hívásokat kezeli, ügyfélszolgálatosként. A fizetése majdnem eléri a szállodás, kinti összeget. Csak éppen a saját lakásában lakik, és ott van körülötte az a szociális háló, ami számára minden pénznél fontosabb.

Szintén hazatérőnek számít Szennyai Szilárd, aki két éve az EUREST Kft. egyik üzletvezetője. A szintén harmincas fiatalember a szakmai kihívásért, a kalandvágy miatt, és nem utolsó sorban a magas fizetésért vágott neki Nyugat-Európának. Több megszakítással, közel 14 év alatt Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, hajón és szárazföldön egyaránt dolgozott. Két évet szakácsként, két évet egy luxusétterem konyhafőnök-helyetteseként, a többi időszakot konyhafőnökként töltötte el.
Szennyai Szilárd a napi 14-16 órás munka után döntött úgy: inkább hazajön

De mindezek mellett azt tapasztalta, hogy hiába volt például konyhafőnök-helyettes, 30 százalékkal alacsonyabb volt a bére a helyiekhez képest, és ez az arány soha nem változott. Napi 14-16 órát dolgozott, és ha a kinti fizetést órabérre osztotta, ugyanazt a pénzt kapta, mint ami itt is elérhető lenne. Rájött, hogyha a szabadidős tevékenységekre kint is elköltené azt a pénzt, amit itthon, akkor a végeredmény nullán állna, és már nem érné meg a külföldi munkavégzés. A szakmai karrier mellett pedig mindig „húzta haza a szíve”. Bár minden munkahelyén be tudott illeszkedni, de a barátságok hiánya, a magány nehezen elfogadható volt a számára is. Itthon szeretett volna családot alapítani, és ezért jött haza. Most, az EUREST-nél jól érzi magát. Tapasztalatot, tudást hozott, új ételeket, módszereket mutat a kollégáinak, és ezzel próbálja „megtartani” őket a saját üzletében. Ez a visszailleszkedés olyannyira sikeres lett, hogy az EUREST a 2014-15-ös pénzügyi évben az „Év Üzletvezetője” díjjal ismerte el a munkáját.

Üvegplafonba ütköznek a kint dolgozók!

Nem ritka a két példa, erősíti meg a fenti tapasztalatot Pataki Géza, a Kelly Services cégvezetője is. Ő úgy látja, hogy általában a fiatal harmincasok jönnek vissza, családalapítási szándékkal. Ők azok, akik miután megtapasztalták a nehéz magyar valóságot, szerencsét próbálnak külföldön. Általában egy lakás árának megfelelő összeget, esetleg egy kocsi árát is összegyűjtik, és utána hazajönnek. A cégnek Nagy-Britanniára, illetve az onnan visszatérő fiatalok mozgására van rálátása, és ez alapján most már kibontakozik kétféle tendencia.

Az első esetben a kivándorlók egy magas munka-erőpiaci értékkel, például egy pénzügyi területen szerzett diplomával vágnak neki a nagyvilágnak. Ezek a fiatalok könnyen gondolhatják itthonról, hogy ha „felveszik” a magasszintű angol nyelvtudást, akkor találnak maguknak szakmai pozíciót is. Kiutaznak, és elvállalnak egy alacsonyabb presztízsű munkát. Ami azonban, meglepően jól fizet a hazai viszonyokhoz képest. Majd idővel előrébb szeretnének lépni, de azt látják, hogy nagyon sokan állnak előtte abban a sorban. Többen, mint idehaza. Ráadásul addigra jó pár év is eltelik, és beragadnak egy alacsony szinten.

A másik formációban az a diplomás, akinek sikerül – jellemzően Nagy-Britanniába - eleve már egy felsőfokú végzettséggel betölthető pozícióra kimenni, azt tapasztalja, hogy egy bizonyos, maximum középvezetői szintnél, nem nagyon tud följebb kerülni a ranglétrán. Ők ha ebből a helyzetből a – példának okáért – pénzügyes végzettségükkel, tapasztalatukkal visszanéznek, azt látják, hogy Budapesten kinyílhat számukra is az üvegplafon. „Hazatérve feljebb tudnak lépni, ha megszerzik azokat a készségeket, amelyekkel egy csúcsvezető rendelkezik”- foglalta össze a szakember az új lehetőségeket, és elvárásokat.

A külföldi kondíciók a vendéglátás területén romlanak, hajón például szinte alig van már borravaló, említi a hazatérés egyik okát Kaszás Helga, az EUREST Kft. HR igazgatója. Szerinte is erősen érezhető s a külföldieket érintő üvegplafon jelensége, akár előre jutásról, vagy fizetésről van szó. „A magyar viszonyhoz képest sokat keres a kint elhelyezkedő, esetleg többet, mint a kint dolgozó lengyel, vagy román munkás, de annyit sosem fog keresni, mint egy brit vagy német”- foglalta össze a tapasztalatokat.
Kaszás Helga azt mondja 10 felmondó közül 6 ment külföldre

Az EUREST Kft-nél egyébként ez az év a fluktuáció, és a kifejezetten külföldet megcélzó elvándorlás szempontjából is rekordnak számított. A HR igazgató elmondása szerint márciusban-áprilisban indult a roham, amelynek a végén tíz budapesti felmondó munkavállalóból három ment Londonba, kettő német nyelvterületre, és három „megpróbálta Balatont is”.

A cégek örömmel várják a hazatérőket

A visszatérés az EUREST-nél nyár végével lett érezhető mértékű. Ekkor már a 11 nyitott vezetői pozíciót 5 külföldről – főként német nyelvterületről ¬ hazatért kollégával töltötték be . Egy kolléga Londonból, mégpedig Gordon Ramsay egyik étterméből érkezett, és egyikük sem volt korábban a cégnél állományban. Ők most étteremvezetőként dolgoznak náluk.

Ami miatt nagyon örül a vállalat az érkezésüknek, az a velük együtt érkező, európai, hatékony munkakultúra. Nagyon erős a rendszerszemléletük, betartják, illetve betartatják a folyamatokat és nagyon pozitívan állnak az ügyfelekhez. Meghallják, sőt elébe is mennek az igényeknek. A világlátásukból fakadó nyitottságuk, toleranciájuk valamint az újdonságokra, a trendekre való fogékonyságuk sokat ad a munkáltatójuknak. Amit Kaszás Helga ezen kívül egyértelmű előnynek tart, az idehaza még mindig nem általános nyelvtudás. A magasabb elvárások miatt tempósabban, a részletekre is odafigyelve dolgoznak, és vezetői kompetenciákkal is felvértezettek a külföldről hazatért emberek. Ráadásul-, ami a vendéglátásban különösen kivételes dolog – „a transzparencia is a munkához való pozitív attitűd része ”- zárja az előnyök felsorolását a HR igazgató.

A hazai multinacionális vállalatok, és ott is főleg a nyugati területekre szolgáltató Shared Services Center-ek (SSC) is mindig nyitott kapukkal várják a hazatérő fiatalokat. „ Akinek nemzetközi munka-, és élettapasztalata van, az nemcsak azt jelenti, hogy életszerű, kitűnő nyelvtudással rendelkezik, hanem egy sor, más készséggel is bír. Nem jelent például kockázatot a nemzetközi környezetbe való implementálásuk, és a legújabb, munkához kapcsolódó infrastruktúrát is ismerik. Ha valaki egy nyugati multinacionális vállalatnál szocializálódik, akkor a hazai szervezeti kultúrához is könnyebben idomul”- foglalta össze az előnyöket Pataki Géza.

Megalkuvásra szükség van

Pataki Géza örül a visszatérőknek
A hazatérő fiatalok – Pataki Géza szerint – elsősorban multinacionális cégeket keresnek, amikor elhatározzák magukat. A meghatározó pontja annak, vajon tényleg hazajönnek-e vagy sem, a béralkunál mutatkozik meg. „Általában nagyságrendeket kérdeznek a bérrel kapcsolatban ezek a pályázók”- mondja a szakember. Természetesen, több helyről, többféle ajánlatot begyűjtenek, mielőtt döntenének.

A magyar bér nem versenyképes a nyugat-európaival szemben, három-négyszeresét megkeresi a hazai fizetésének az, aki ugyanazt a munkakört külföldön tölti be. Ez tény. De aki a hosszú távú életlehetőségét idehaza képzeli el, a családok, a barátok körében, az anyanyelvét használva, itthon szeretné a gyerekeit felnevelni, az mást mérlegel.

A nyugati vendéglátóiparból hazatérőknek is elegük van a 12-16 órás munkanapokból. Mindezek mellett náluk is hiányzik a szociális tér, ezért jönnek haza. A magyar és a nyugati bér közti különbség szinte eltűnik, ahogy Kaszás Helga szerint sokan - Szennyai Szilárdhoz hasonlóan - kiszámolják, hogy a kint megkereshető, magas összeget 14-16 óra munkával érik el. Általában az így kapott órabért felszorozzák 8 órával, s azt kérik itthon alapbérként. „A vendéglátásban az idén jelentős bérnövekedésnek vagyunk tanúi – és koránt sincs itt a vége. A szakácsok és konyhai kisegítők által megfogalmazott nettó bérigény lényegesen magasabb, mint a KSH jelentésekben található ágazati bruttó munkabér. Érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért. ”- mondja a HR vezető.

„Minden visszajövő fiatal tudja, hogy a bér tekintetében kompromisszumot kell kötnie a magyar valósággal. A döntés fájdalmasságát enyhítheti, hogy az ajánlott bért a magyar bérstruktúrába helyezzük. Megmutatjuk, hogy itthon igenis versenyképes az adott juttatási csomag”- említette a „visszacsábítás” egyik eszközét a toborzással, és kiválasztással foglalkozó cég vezetője.

Visszailleszkedés nehézségei

Bár a visszatérők esetén Pataki Géza nem tapasztalt tömeges beilleszkedési nehézséget, de ez egy vállalati kultúrába, szervezetbe sok mindenen múlik. Függ a személyiségtől, és a befogadó- vagy éppenséggel befogadni nem akaró- kultúrától egyaránt. Mindezek mellett attól is, hogy a munkavállaló elképzelései milyen szinten igazodnak a hazai valósághoz.

Ezen a ponton Pataki Géza egy nagyon szomorú tényre hívta fel a figyelmet. Sokan ugyanis visszafordulnak, bármit tett is értük a vállalat, vagy bármilyen szép terveik voltak Magyarországgal kapcsolatban. „Elsősorban az alacsonyabb végzettséggel is betölthető pozícióknál találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az elviekben elegendőnek tartott fizetés a gyakorlatban már nem elég”- mondta.

Ha egy műszaki technikus végzettségű fiatal kimegy Londonba, mosogatni, és évekig benne ragad a kinti életben, majd az érzelmi háttér, vagy szakmai fejlődési lehetőséget keresve hazajön, csak alacsonyabb, pályakezdő technikusi bért fog kapni. Ez a pénz pedig nem lesz elegendő ahhoz az életszínvonalhoz, amit szeretne élni. Az életminőségének a romlása jelentősen megnehezíti a szakmai azonosulását, beilleszkedését. Megkeseredik, a szakmai szerepétől eltávolodik, és a történet vége az ilyenkor, hogy újra összecsomagol. De ekkor már nem rövid időre megy, hanem valószínűleg kint is fog maradni külföldön. Elveszítettük.

Mindezek mellett a legnagyobb baj az, hogy bár a hazatérő fiatalok visszaillesztése fontos, sürgető probléma, de nagyságrendekkel kisebb egy másik, még nagyobbnál. „Minden vállalatnál, akármilyen szintű pozíciót is nézünk, ma már a visszaillesztésnél sokkal nagyobb gondot jelent az elvándorlás”- határozta meg a prioritást Pataki Géza.
Follow hrportal_hu on Twitter

A diplomások családostul, a szakmunkások egyedül mennek külföldre

A kivándorló magyarok átlagosan fiatalabbak, iskolázottabbak az itthoni népességnél, többnyire egyedül indulnak útnak és férfiak. Legnagyobb arányban a munkaerőpiacon legfontosabb szakmunkások és diplomások döntenek a távozás mellett, derül ki a KSH Népességtudományi Intézetének elemzéséből, amelyről a Magyar Nemzet ír. tovább..

További cikkek
Nyugdíj 40 év munka után: a férfiaknak is megadná a Jobbik

A Jobbik alelnöke szerint a tervezettnél magasabb szociális adóbevételek lehetővé teszik, hogy a férfiak is nyugdíjba mehessenek 40 év munkaviszony... Teljes cikk

"Nem a bevándorlók szorítják le a béreket, hanem az őket kizsákmányoló munkáltatók"

A brit Munkáspárt vezetője szerint ha valahol feszültség keletkezik a Nagy-Britanniába érkező külföldi munkavállalók miatt, az rendszerint nem ők,... Teljes cikk

Budapestről irányítja a Dentons új európai igazgatója a Pro Bono tevékenységet

A Dentons Atanas Politovot nevezte ki a Pro Bono európai igazgatójává, aki budapesti székhellyel dolgozik majd - tájékoztatta a cég portálunkat. Teljes cikk

Egri kórház: aki perelt, megkapta a visszatartott béren kívüli juttatást

Peren kívüli megállapodás született az egri Markhot Ferenc Kórház dolgozóinak járó cafeteria kifizetéséről hétfőn az érdekképviseletek és az... Teljes cikk

Új állások Kecskeméten

Új parkettalakkozó és megmunkáló üzemmel bővítette kecskeméti gyárát a magyar tulajdonú Graboplast, a 640 millió forint összegű beruházás... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár

Ahol tilos rákérdezni a korábbi bérre

Valódi lépés az esélyegyenlőségért, a férfi-női bérek közti szakadék bezárásáért? A szándék legalábbis ez, hiszen egy augusztus...