Rendhagyó teszt álláskeresőknek

A biztosnak vélt állás elvesztése rendkívül erős stressz-tényező. A munkahely elvesztését közvetlenül megelőző, majd azt követő időszakban az álláskereső mentális állapotában jól elkülöníthető szakaszok jelennek meg. Az új, stabil jövedelemforrás felkutatására irányuló erőfeszítéseket, valamint az álláskeresés módszereit és időtartamát nagymértékben befolyásolja, hogy az egyént mennyire érte váratlanul az állása elvesztése, milyen habitussal, anyagi háttérrel és kapcsolati tőkével rendelkezik. Bár rendkívül sok álláskeresési tréninget kínáló szolgáltatás vehető igénybe, az elhelyezkedés sikere vagy sikertelensége leginkább az egyéni válságkezelési módszereken múlik.

1. Hogyan értesült beosztása megszüntetéséről?

A) Teljesen váratlanul ért a döntés. A vezető behívott, az orrom alá tette a munkaviszony megszüntetéséről szóló határozatot.
B) Előzőleg informális jelzéseket kaptam, hogy szerepelek a leépítésben érintettek között, kezdjek el másik állás után nézni.
C) A rám vonatkozó jogszabályok maximális betartásával felkészítettek a beosztás megszüntetésére, egyidejűleg más beosztást, új munkahelyet kínáltak.
D) Nem vártam meg, amíg sor kerül rám, magam mondtam fel.

Akik az A) esettel szembesülnek, többnyire olyan munkahelyen dolgoznak, ahol igen jelentősek a hatalmi távolságok a vezetők és a beosztottak között. A multinacionális cégekre és a közigazgatási szervekre egyaránt jellemző a hatalmi arrogancia ilyen fokú megnyilvánulása. A munkavállaló ebben az esetben állása és jövedelme elvesztésén túlmenően a szervezeti kapcsolatrendszerének leépülésével is számolhat. B) eset bekövetkezésekor az informális jelzés többnyire nem attól a vezetőtől érkezik, aki később a felmondás tényét közli. Annyival kedvezőbb a helyzet, mint az A) esetben, mert így a munkavállaló megőrizheti a közösség tagjaival kiépített kapcsolatait, ideális esetben vezetője támogatására is számíthat az elhelyezkedését illetően. C) eset aránylag ritkán fordul elő. Bár ez a mentalitás és magatartás feltételezi a valódi partnerkapcsolatot a beosztott és a vezető között, még ilyen helyzetekben is gyakran előfordul, hogy a munkáltató egyoldalúan diktálja a feltételeket. Ha a munkaviszony megszűnése és egy másik beosztás között választhat a munkavállaló, az új beosztás a legritkább esetben jelent előléptetést. A munkavállaló mindenképpen kérdezzen rá, hogy új munkahely esetén jogfolytonos marad-e a szolgálati viszonya. Számos példát lehetne sorolni arra az esetre, amikor a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg, így a munkavállaló elesik a végkielégítéstől, ugyanakkor a jogviszonya sem minősül folytonosnak, sőt az új munkahelyen próbaidőt kötnek ki számára, majd annak letelte előtt kisemmizve kerül az utcára. A D) lehetőséget csak az válassza, aki már előzőleg "bedolgozta" magát az új helyen. A hirtelen felindulásból elkövetett felmondást sem a régi, sem az új munkáltató nem díjazza.

2. Mit tett először, amikor a kezébe vette a felmondólevelet?

A) Nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet. Pánikba estem (leittam magam, mély apátiába süllyedtem, öngyilkosságot fontolgattam stb.).
B) Nem vettem át és nem írtam alá semmit! Kezdeményeztem, hogy tárgyaljuk újra az ügyet, elmagyaráztam a vezetőimnek, miért nem lehet engem most elküldeni innen.
C) Jogi lépéseket fontolgattam, felkerestem az ügyvédemet.
D) Megkönnyebbülést éreztem, örültem, hogy végre lezárul a pályámnak ez a szakasza.

Az A) választ leginkább azok adják, akik valóban elkötelezettek voltak munkahelyük iránt és váratlanul éri őket a leépítés ténye. A család, a baráti kapcsolatok, a munkatanácsadók segíthetnek az eset pszichés feldolgozásában. Minél hamarabb túllép az egyén a letargikus szakaszon és szerzi vissza kiegyensúlyozottságát, annál inkább javulnak az esélyei, hogy az esetleges további visszautasításokat is jól viselje. Aki a B) megoldást választja, az rendelkezik a munkahely megtartásához szükséges asszertivitással és önérdek-érvényesítő képességgel. Az efféle akciók akkor lehetnek sikeresek, ha a munkavállaló a személyi beszélgetésen képes átvenni az irányítást, és megfelelő meggyőző erővel rendelkezik ahhoz, hogy a vezető az álláspontját megváltoztassa. C) válasz esetén ajánlott megfontolni, mennyi ideig tartanak a munkaügyi perek és utánanézni, milyen eredménnyel zárulnak. Amennyiben a munkáltató szabályt sértett, a munkavállaló többnyire kártérítésben részesül, sokszor azonban csak hosszú hónapok elteltével. Az eredeti beosztásba történő visszahelyezés sokkal ritkábban fordul elő. A D) választ adók rendszerint már informálisan jelezték, hogy változtatni kívánnak, vagy a munkához való hozzáállásukból vezetőik ezt a következtetést vonták le. Az anyagi háttér nagymértékben befolyásolja, hogy a megkönnyebbüléssel járó állapot meddig marad fenn.

3. Hogyan kezdett hozzá az önálló álláskereséshez?

A) Betegállományba vonultam, hogy legyen időm átgondolni, mit tehetek.
B) Azonnal felkerestem a munkaügyi központot és regisztráltattam magam álláskeresőként.
C) Elkezdtem böngészni az álláshirdetéseket.
D) Felvettem a kapcsolatot az ismerőseimmel, barátaimmal.

A) Sok munkáltató maga javasolja a leépítésben érintett alkalmazottjának, hogy menjen betegállományba. Ez olyan cégeknél fordul elő, amelyek rövid ideig tartó recesszióval számolnak, vagy alkalmi fizetési nehézségek merülnek fel, például körbetartozás miatt. A passzív táppénzre azok jogosultak, akikkel a felmondás tényét már közölték. Sokan közülük valóban belebetegszenek állásuk elvesztésébe. B) Aki már a felmondás napján megkapja a kilépő igazolásokat, és regisztráltatja magát a munkaügyi központ kirendeltségén, minimalizálja a veszteséget. Ez persze nem zárja ki, hogy azonnal megkezdje az új munkahely keresését, a legkülönfélébb módszerekkel. A C) választ adók ma már leginkább az internetes hirdetéseket kezdik figyelni. A pályázatok, önéletrajzok beadása előtt érdemes utánanézni a hirdető cégek hátterének olyan szempontból, hogy mi a konkrét tevékenységük, mennyire tőkeerősek, ellenőrizni, szerepelnek-e a munkaügyi feketelistán. A D) választ adók leginkább azokat az egykori munkatársaikat keresik fel, akik már korábban távoztak a vállalattól, és sikeresen elhelyezkedtek máshol. Érdemes ezzel a módszerrel élni, mert sok állást meg sem hirdetnek, mivel a cégek munkavállalóinak feladata az új munkatársak toborzása.

4. Milyen munkát vállalna?

A) Bármit, alacsonyabb végzettséget igénylő beosztást, kevesebb fizetést is elfogadok.
B) Végzettségemnek és szakmai gyakorlatomnak megfelelő munkát keresek, nem vállalok el akármit, inkább addig keresek, amíg az elvárásaim nem teljesülnek.
C) Önálló vállalkozásba kezdek vagy bekapcsolódom házastársam, barátom vállalkozásába.
D) Nem akarom elkötelezni magam, több területen szeretném kipróbálni a képességeimet.

Az A) választ adók a legnagyobb valószínűséggel, a legrövidebb időn belül call-centerekben, MLM-hálózatokban vagy valamilyen ügynöki munkakörben találják magukat, ahol kizárólag a teljesítmény számít. Aki kényszerből hozza meg a döntését, tartósan belekényszerülhet egy olyan tevékenység végzésébe, ami legfeljebb mellékjövedelem szerzéséhez ajánlott, és a legritkább esetben felel meg az állását a közelmúltban elvesztettek pszichológiai alkatának. (Hogyan tudna ügyfélkört hatékonyan kiépíteni és tartósan megtartani az, aki a korábbi állása megtartásáért sem tudott vagy mert kiállni?) A B) választ adók akkor válogathatnak, ha anyagi helyzetük stabil. Azoknak ajánlott ez a megoldás, akik több hónapi megélhetést biztosító végkielégítésben részesülnek, azonban ők sem remélhetik, hogy "álmaik munkahelyét" rövid időn belül megtalálják, amennyiben nincsenek határozott elképzeléseik és ismereteik konkrét cégekről. A C) választ adók voltaképpen ideális helyzetben vannak, amennyiben a mikrovállalkozás beindításához vissza nem térítendő támogatást tudnak szerezni. Hitelből vállalkozást indítani azonban nagyon kockázatos, ez a munkaügyi központnál igényelhető kamatmentes hitelre is érvényes. Aki a D) megoldást választja - az A) választ adókhoz hasonlóan - sokféle területre tévedhet, de többnyire tudatosan választja ezeket a tevékenységeket, esetleg másodállásban korábban is foglalkozott már ügynöki értékesítéssel, hálózatépítéssel. Aki belép egy MLM-rendszerbe, tudnia kell, hogy csak dinamikus kezdéssel, a kapcsolati kör gyors mozgósításával kerülhet rövid időn belül olyan csomóponti helyre, ahol már megszerezheti a korábbi jövedelmének megfelelő nettó összeget, de annak többszörösét csak kivételes esetekben!

5. Hogyan változtatja meg a fogyasztási szokásait a rendszeres jövedelem elvesztése?

A) Visszafogom a kiadásaimat, újratervezem a családi költségvetést, spórolok, ahol lehet.
B) Kölcsönkérek rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől.
C) Megpróbálok hitelhez jutni, hogy fenntartsam a jelenlegi életszínvonalat.
D) Nincsenek anyagi gondjaim, annyi mobilizálható tartalékkal rendelkezem, hogy akár több évig fenn tudom tartani a megszokott életszínvonalamat.

Az A) választ adók kényszertakarékosságra törekszenek, amit nagyon nehéz megvalósítani. A fogyasztási szokások megváltoztatása mindenképpen megér egy tréninget. A B) megoldás azoknak ajánlott, akik már korábban tagjai voltak rokoni-baráti "önsegélyező egyletnek", maguk is segítettek ismerőseiknek hasonló szituációban. Aki a C) választ adja, nemcsak a munkáját, biztos jövedelemforrását veszítette el, de rövid távon megtakarítása, vagyona, ingatlanja elvesztésével is számolhat. Kerülje az uzsorásokat és a gyorskölcsönöket! A bankok nem jótékonysági intézmények! Aki a D) választ adja, nézzen magába, mennyire őszinte a válasza. Ha a megszokott életszínvonal silány minőségű, olcsó import élelmiszereken történő vegetálást jelent, évek óta nem telik új ruhára, cipőre, művelődésre, utazásra, lakásfelújításra, akkor a válaszadóra a mélyszegénység vár. Amennyiben valóban rendelkezik jelentős megtakarításokkal, akkor is érdemes takarékoskodni, emellett viszont kihasználni a megnövekedő szabadidőben rejlő lehetőségeket. Aki valóban nem szorul rá, hogy "pénzért dolgozzon" civil társadalmi szervezeteknél hasznosíthatja képességeit, esetleg saját alapítványt hozhat létre valamilyen közhasznú cél megvalósítása érdekében.

6. Vállalna-e átképzést vagy továbbképzést annak érdekében, hogy növelje az elhelyezkedése esélyeit?

A) Igen, mivel a képzettségem hiányossága miatt veszítettem el a munkámat.
B) Nem, épp elég ismerettel rendelkezem ahhoz, hogy a végzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozzak a továbbiakban is.
C) Igen, örömmel vállalom a tudásom bővítését, amennyiben a tanfolyam elvégzését követően biztos munkahelyhez jutok.
D) Vállalom, addig sem unatkozom.

Az A) választ adók többnyire önmagukkal sem őszinték. Ez többnyire csak egy önigazolás a "Miért éppen engem küldtek el?"kérdésre. Mivel a felmondás indoklásának valósnak és okszerűnek kell lennie, a kompetencia megkérdőjelezése kényelmes kibúvó a munkáltató számára. Ugyanis, akiknek igényt tartanak a munkájára, annak folyamatosan biztosítják a továbbképzés, a szakmai továbbfejlődés lehetőségét. Ettől függetlenül érdemes kihasználni a munkaügyi kirendeltség által felajánlott képzési lehetőségeket. A B) választ adó mérlegelje, hogy a felajánlott tanfolyam időtartama alatt van-e esélye elhelyezkedésre. Ha nincs, érdemes továbbképezni magát. A C) választ adó ösztönözze a munkaügyi kirendeltségen dolgozó kapcsolattartóját, hogy segítsen annak a munkáltatónak a felkeresésében, aki a felajánlott képzést követően képes a foglalkoztatást biztosítani. A D) választ adók „egészségesen lusták”. Az átállást valóban megkönnyíti ez a fajta lezserség, emellett azonban érdemes minél előbb olyan munkahely után nézni, ahol az új képesítésre kereslet mutatkozik.

7. Belefogna-e önálló vállalkozásba?

A) Semmiképpen! Nincsenek tartalékaim, nem vagyok hitelképes, világéletemben alkalmazottként dolgoztam.
B) Inkább egy jól működő társas vállalkozáshoz csatlakoznék.
C) Meggondolnám, amennyiben belátható időn belül vissza nem térítendő támogatáshoz juthatok.
D) Igen, akár hitelből is!

Az A) választ adók erősen korlátozzák a saját lehetőségeiket. Senkitől sem várható el, hogy krízishelyzetben a megszokottnál több kockázatot vállaljon, az viszont igen, hogy ne kizárólag másoktól várjon segítséget, hanem lehetőségei szerint tegye meg, amire képes a saját érdekében. Ha ismeretségi körében vannak sikeres vállalkozók, vegye fel velük a kapcsolatot. Ugyanez ajánlható a B) választ adóknak is. Sokan a járadékfizetési időszak végén döntenek úgy, hogy vállalkozásba kezdenek, többnyire ők adják a C) választ, minden meggyőződés nélkül. A munkaügyi központok sokat segíthetnének, ha csoportos vállalkozási tréningeket szerveznének azok számára, akiknek a járadékfizetési időszaka nagyjából azonos időpontban jár le. A D) választ adók erős kockázatviselési hajlandósággal rendelkeznek. Csak akkor fogjanak bele önálló tevékenységbe, ha képesek legalább egy évre előre üzleti tervet készíteni, megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeznek és van piacképes szakmájuk!

8. Vállalna-e munkát a fekete- vagy a szürkegazdaságban?

A) Nem, semmiképpen.
B) A szürkegazdaságban igen. Elfogadható számomra, hogy adó- és járulékterheimet a minimálbér után fizesse meg a munkáltató, a minimálbéren felüli részt önállóan oszthassam be.
C) Igen. Miért fizetnék adót, járulékot, amikor engem alkotmányos alapjogomtól, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogától fosztottak meg?!
D) Nem, de megtalálnám a legális megoldást ahhoz, hogy a kötelező minimumot fizessem, mégse csökkenjen a jövedelmem.

Aki az A) választ adja, sajnálatos módon előbb-utóbb a saját bőrén tapasztalja, hogy becsületesen is csődbe lehet menni. Természetesen nem kívánunk senkit illegális tevékenység végzésére bátorítani, arra viszont igen, hogy mérlegelje, milyen atipikus foglalkoztatási formát, vegyes jogviszonyt tart elfogadhatónak. Aki a B) választ adja, legyen tisztában azzal, hogy a munkáltatói járulék nem a munkáltató adománya, hanem az az összeg, amit szintén a munkavállaló termel meg, a foglalkoztató csupán a munkavállaló helyett fizeti be a központi költségvetésbe. Vagy be sem kell fizetnie, mivel az állam előlegezi meg, illetve engedi el, például a betelepült multinacionális vállalatokkal történt egyedi megállapodások alapján. Tolerálható a munkavállaló döntése, amennyiben hajlandó elfogadni, hogy a kötelező minimum befizetése esetén hosszú évek után is csak a legalacsonyabb összegű nyugdíjra számíthat, illetve alapszintű egészségügyi ellátásra szerez jogosultságot. A C) választ adókat leginkább a saját önérzetük sodorja még kilátástalanabb helyzetbe. Az állam működésének valóban súlyos működési zavarát jelenti, ha nem képes jövedelemszerző lehetőséget biztosítani mindazok számára, akik tudnának és hajlandóak lennének munkavégzésre. Azonban az egyén felelőssége és kötelessége, hogy lehetőségei szerint hozzájáruljon a közteherviseléshez, amennyiben jövedelemszerző tevékenységet folytat. Nyilván más a megítélése annak, aki tartósan a létminimum szintjén történő vegetálás mellett mulasztja el befizetni az adóját, mint annak, aki be nem jelentett tevékenységéből több milliós-milliárdos értékű vagyon felhalmozására képes. Akik a D) választ adják, nyilván tisztában vannak azzal, hogy a magyar jogszabályok kellőképpen rugalmasak ahhoz, hogy gyakorlatilag bármilyen "munkát" legális jövedelemszerző tevékenységgé lehessen minősíteni. A trükközést, jövedelemeltitkolást azonban nem díjazzák a hatóságok.

9. Dolgozna-e külföldön?

A) Most nem, máshol is válság van.
B) Csak abban az esetben, ha itthon meghatározott ideig (pl. egy hónapig, egy évig) nem jutok munkához.
C) Igen, bárhol a világon hajlandó vagyok dolgozni.
D) Igen, de csak meghatározott ideig, a végzettségemnek megfelelő munkakörben.

Akik az A) választ adják, valószínűleg tudják, hogy minden ország védi a saját munkaerő-piacát, és válság esetén elsőként az alacsonyan képzett bevándorlóktól szabadulnak meg. A B) választ adók talán abban a várakozásban élnek, hogy más országok előbb kilábalnak a válságból, mint Magyarország. Elképzelhető, hogy így lesz. A kalandvágyók - nincsenek túl sokan - adják a jelenlegi körülmények között a C) választ. Ez a választás azoknak ajánlott, akik már dolgoztak külföldön, rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal vagy rövid időn belül képesnek tartják magukat a kapcsolatok kiépítésére, emellett függetlenek, nincs veszíteni valójuk. Még kevesebb azok száma, akik a D) választ adják. Ők már többnyire szerepelnek valamelyik nemzetközi állásközvetítő cég adatbázisában, és nemcsak rendszeresen frissítik az adataikat, hanem folyamatosan tartják a kapcsolatot a közvetítőkkel is.