Szabadságon? Csak papíron

A szabadságok kiadásának problematikája nyáron igencsak aktuális kérdés. Hozzánk is gyakran érkeznek panaszok, sőt egészen hajmeresztő történetek azzal kapcsolatban, hogy egyes munkáltatók hogyan élnek vissza hatalmi pozícióikkal, illetve hogyan próbálnak "kreatívan" számolni. Ezekből a jogi szakértőnknek feltett kérdésekből is szemezgetünk, illetve megpróbálunk annak is utánajárni, hogy mik lehetnek a következő lépések, hogy a munkavállalók ne legyenek teljesen kiszolgáltatott helyzetben.

Már tavaly is kiemelten ellenőrizte a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkafelügyeleti Főosztálya a szabadsággal kapcsolatos törvények betartását. A szabadságok kiadásának jogszerűsége ősszel, az október, novemberi időszakban került fókuszba.

Közel 60 ezer dolgozót érintettek a munkáltatók jogsértései

A jogsértések között nem a szabadság mértékének helyes megállapítására vonatkozó jogsértések, hanem a szabadság kiadásával kapcsolatos jogsértések dominálnak, írta a HR Portal kérdésre az NGM Sajtó és Kommunikációs Titkársága. Ide tartozik mindenekelőtt a szabadság tárgyévben történő kiadásának elmulasztása. (A szabadság ugyanis csak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) által meghatározott feltételek esetén vihető át a következő évre. Ugyancsak fontos említeni a szabadság pénzbeli megváltásának lehetőségét. Ezt ugyanis az Mt. csak abban az esetben teszi lehetővé, ha a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor a munkáltató még nem adta ki a szabadság időarányos részét. Egyéb esetben a szabadság pénzbeli megváltását a törvény nem teszi lehetővé.)

Az ellenőrzések tapasztalatait a minisztérium a következőképpen foglalta össze. "2015-ben összesen 17 375 munkáltatónál folytattunk ellenőrzést, mely 89 087 munkavállalót érintett. A jogsértő munkáltatók száma 12 071 db, a jogsértéssel érintett munkavállalók száma 59 627 fő volt. A szabadságra vonatkozó jogsértést 294 munkáltatónál (2,4 százalék) tapasztaltunk, a jogsértések 2989 munkavállalót (5 százalék) érintettek. A kifejezetten a szabadság nyilvántartásával összefüggő szabálytalanságok száma az elmúlt évben is csekély volt (62 munkáltatónál 230 főt érintett), de ez számos esetben keveredik a munkaidő-nyilvántartásának szabálytalanságával (pl. munkaidő-nyilvántartás szerinti szabadság alatt ténylegesen munkát végez a munkavállaló), ami viszont az egyik leggyakoribb jogsértés. (2015-ben 5163 munkáltatónál 19324 munkavállalót érintett.)"

A Munkafelügyeleti Főosztályhoz 6685 közérdekű bejelentés és panasz érkezett tavaly, amelyek közül 403 volt kifejezetten szabadsággal kapcsolatos. Leggyakrabban a szabadság kiadásával kapcsolatban merültek fel problémák. Az ellenőrzések azt mutatják, hogy a feldolgozóiparban, gépiparban, valamint a kereskedelemben a legnagyobb a szabadsággal kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalók száma.

Figyeljen oda, hogy mit ír alá!

A kereskedelemben a 14 napos egybefüggő szabadság lehetőségéről mondatják le az alkalmazottakat vagy az év végi időszakban nem engedik el őket arra a 7 napra, amelyről az Mt. szerint a munkavállaló rendelkezne (legfeljebb két részletben), illetve a munkaerőhiány miatt inkább csak papíron írják ki a szabadságokat, mondta el lapunknak a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke. Budai Pálné példákat is mondott ezekre a gyakorlatokra. Van olyan munkáltató, aki már a szerződéskötéskor lemondatja a munkavállalót a 14 napos egybefüggő szabadság jogáról, úgy, hogy a Munka törvénykönyvének vonatkozó paragrafusára hivatkozik, amelyről a dolgozó gyakran nem tudja mit is takar. A 14 napos egybefüggő szabadság egyszer egy éven akkor nem jár, ha a felek másként állapodnak meg. Ha pedig a dolgozó aláír egy ilyen szerződést vagy külön megállapodást, hogy nem kéri, hogy rá alkalmazzák az Mt. ezen szabályát, akkor lemond a 14 napos egybefüggő szabadság lehetőségéről. Erre gyakran az évi szabadságtervezésnél tesz kísérletet a munkáltató. Ilyenkor érkeznek panaszok a szakszervezethez, amely ilyenkor megpróbálja a munkáltatót jobb belátásra bírni, tárgyalni, ám ha ez nem sikerül, akkor bírósághoz fordulnak.

Gyakori, hogy a munkaerőhiány miatt feltorlódnak a szabadságok, volt, ahol 2015-ben 2013-as szabadságokat sikerült ledolgozni, pedig az Mt., ahogy feljebb láttuk erre vonatkozóan is elég egyértelműen fogalmaz. Bár ez még mindig "jobb" eset, mint amikor csak papíron adják ki a szabadságát a munkavállalónak. Budai Pálné jelezte, gyakran előfordul az is, hogy egyik napról a másikra mondják a dolgozónak, hogy "most vedd ki a szabadságodat", ahelyett, hogy két héttel előbb jeleznék neki. Vagy az október-decemberi időszakban egyszerűen nem engedik el szabadságra, a kiskereskedelemben az ünnepek miatt csúcsidőnek számító időszakban, akkor sem, ha arról a 7 napról lenne szó, amivel elvileg az alkalmazott rendelkezhet.



A fuvarozók jövedelme a harmadára csökken, ha szabadságon vannak - nem csoda, ha nem akarnak menni

Bizony nem csak saját, hanem a közúti közlekedés más szereplőinek testi épségét is veszélyeztetheti, ha egy járművezető nem pihenheti ki magát, ha az utazások közti néhány napos pihenőkön kívül nincs lehetősége hosszabb ideig regenerálódni, feldolgozni a vezetés és a munkakörrel járó egyéb stressz okozta megterhelést.

A Teherfuvarozók Európai Szakszervezetének elnöke, Székely Sándor szerint az alapvető probléma, a járművezetők bérének összetétele, ami miatt gyakran nem is akarnak szabadságra menni. A javadalmazásuk úgy áll össze, hogy ebben benne van az alapbér (általában minimálbér), a napidíj és az üzemanyag-megtakarítás. Amennyiben a sofőr szabadságon van, akkor az utóbbi két részét el is veszíti a bérének. Így mindössze a harmadát viszi haza a megszokott fizetésének. Ez komoly jövedelemkiesést jelent, azért a Munka törvénykönyvének ezt valahol figyelembe kellene vennie, nem csak az alapjövedelemről rendelkezni a szabadság kapcsán.

Többször írtunk mi is arról, hogy a szektorban komoly munkaerőhiány is jelentkezik, nem véletlenül zajlik államilag támogatott képzés a tehergépjármű-vezetői jogosítvány megszerzésére. Ezért is problémát jelent a szabadságok kiadása, hangsúlyozza Székely Sándor. A felhalmozódott szabadságok kérdését egyes munkáltatók úgy oldják meg, hogy pénteken kiléptetik a munkavállalót, kifizetik neki a szabadságokat, hiszen az Mt. erre lehetőséget ad, majd hétfőn visszaveszik dolgozni. Ettől persze a dolgozó még nem pihente ki magát. Olyan is előfordult, hogy a járművezető számára akkor derült ki, hogy a szabadságait kiírták papíron, amikor valóban el akart menni, de nem tudott, mert már nem volt szabadsága.

A szakszervezeti vezető szerint nagyon sok a munkaadó ebben a szektorban is, sok a közepes és kis cég, az ellenőr és ellenőrzés pedig kevés, például részletesen ellenőrizni kellene a munkaidő-nyilvántartásokat. A dolgozóknak pedig öntudatosabbnak kellene lenniük (pláne, ha ebben az Mt. is segítené őket), mert kevesen és gyakran későn jelzik a velük szemben elkövetett jogsértéseket.

Nem könnyű átlátni a nyilvántartást

A HR Portalhoz érkező panaszok sokfélesége - ha nem egy munkajogi szempontból igen elkeserítő valóságot illusztrálnának - lenyűgöző. Van olyan munkahely, ahol az ebédszüneteket összeadják, levonják a munkaidőből, amit ugyan megtehetnének, de szabadságot is írnak ki rá, ami azonban már szabályellenes.

A vendéglátás is felmerült az ellenőrzések során, mint érintett terület, ahol egyik olvasónk azt írta, hogy hotelben dolgozik, recepciósként, 12 órás műszakban. Egy hónapban általában 15 napot dolgozik, és emiatt a munkáltató rendes szabadságot nem is akar kiadni. Holott, mint szakértőnk írja, attól függően, hogy a mennyi a dolgozó heti munkaideje, amelynek szerepelnie kell a munkaszerződésben, részmunkaidő esetén (amennyiben abban dolgozik) is éppen ugyanannyi szabadságra jogosult, mint aki heti 40 órában dolgozik.

Különösen nehéz nyomon követni a szabadságok számítását, ha valaki egyenlőtlen munkaidő beosztásban dolgozik, ezt általában a munkáltató órában tartja nyilván. Ilyenkor a munkavállalónak járó szabadságot beszorozzák a napi munkaidővel, majd ebből az óramennyiségből levonják a szabadságnapra eső munkaidőt. Így például 12 órás munkanap levonásával, ha annyi időre lenne (van) beosztva a munkavállaló gyorsabban fogyhat a szabadság, a 12 óra levonásával akár rögtön másfél nap.

Állandóan felmerülő probléma, hogy vajon a félállásban dolgozó munkavállalónak is ugyanannyi szabadság jár-e, a válasz pedig igen, hiszen a mondjuk négy órában dolgozó alkalmazott kivesz egy napot szabadságnak, akkor ő azt a négy órát veszi ki, amennyit aznap dolgozna. Így napok számát tekintve neki ugyanannyi szabadság jár, mint a teljes állásban dolgozó kollégájának.

Tavaly megkérdeztük olvasóinkat, hogy mennyire nehéz visszazökkenni a munkába a nyári szabadságok után. A kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy a legtöbbeknek azért nem okoz egyáltalán gondot az akklimatizáció, mert nem is tudnak elmenni szabadságra. (Bár a többi kérdés nem tartozik szorosan ennek a cikknek a témájához, hogy érzékelhetőek legyenek az arányok, érdemes megnézni az akkor készült infografikát.

A "papíron kiadott" szabadságok esetében pedig az ellenőrző hatóság nagyon könnyen átláthatna a szitán, ugyanis nem nehéz megállapítani, hogy a papíron szabadságon lévő munkavállaló végzett-e munkát az adott napon, blokkolt-e, küldött-e a hivatali fiókjából e-mailt stb., márpedig nem végezhet munkát és nem lehet valaki kiírva szabadságra egyszerre. Ugyanakkor, ahogy Székely Sándor korábban is jelezte kevés a munkaügyi ellenőr és ellenőrzés, a sokszorosukra lenne szükség, hiszen sok vállalkozáshoz el sem jutnak a hatóság képviselői.