Úgy lássanak engem, amilyennek én gondolom magam

Miért van szükség a személyes márka építésére?

Szeretnék egy divatáru üzletbe 20 éves eladónőt, 20 éves tapasztalattal - ez a mai elvárás, de nem működik. Azért vállaltam el a felkérést, hogy adhassak valamit azoknak, akik pályájukat kezdik és hamar vezető pozícióba kerülnek tapasztalat nélkül.

Huszonévesekről beszél, akiktől tanácsot lehet kapni, de nem egyértelmű, hogy valamit elfogadjanak. Hogyan lehet mentorálni őket?

Épp az ellenkezője igaz. Nincs benne kényszer, és nem akarok tanácsot adni. Ez egy beszélgetés, és csak olyan iparágakban állok kötélnek, ahol komfortosan érzem magam. A gyerekeimnél láttam, milyen hihetetlen vágy van bennük, hogy kipróbáljanak dolgokat, hibáznak, de jó szándékkal. Ugyanezt el lehet mondani az y és z generációról. Különben a személyes márka építésénél első körben a nagyvállalatok közép- és felsővezetői jönnek szóba.

Gecser Ottó

Melyik generáció jön Önhöz?

A 40-es, amelyik sikeres magáncéget visz. Ebben az életkorban felmerül, hogy mit csináljon legközelebb. Megélhetne a bevételeiből, eladhatná a céget, vagy a meglévőből kellene nagyobbat csinálni, és felmerülnek más variációk is, amiket nem tudott eddig senkivel megbeszélni, mert a cégen belül ő mondja a frankót, azért jutottak el idáig. Eljöhet az ötleteivel, kételyeivel, én véleményt mondok, emészti, visszajön vele. Akár megfogadja, akár nem, lesz következménye. Steve Jobst, a legöntörvényűbb, legönteltebb vezetőnek tartották, állítása szerint a tükörben reggel megkérdezte saját magától, hogy mit gondol és akkor azt csinálta. De nem szabad elfelejteni, hogy a sikeres időszakban olyanok ültek az igazgatóságban, mint az Oracle-os Larry Allison, vagy Gróf András, az Intel emblematikus alapítója, a "Csak a paranoiások élik túl" szerzője. Jobs döntött, de előtte beszélgettek róla.

Egy nagy szaktekintélynek, vezetőnek szerintem nem kell személyes márkát építeni.

Nemrég vetette fel ezt egy menedzser az egyik oktatáson. Miért kellene neki márkát építeni, amikor fantasztikus életrajza van: két egyetem, három nyelv, több fantasztikus munkahely. Úgy gondolja, hogy ez neki elég, de nincs igaza. Az életrajzban elég egy 1 hónapos MBI, például akkor, ha nem volt üzleti tapasztalata, mert MBI-je mindenkinek van, aki jó állásra hajt. Ez az alap. A cégvezetés azonban arra figyel, ki az, aki újdonságot hoz, ötletei vannak, be tud állni a csapatba. A személyt nézik, ezért kell a személyes márka.

"Ez a Kálmán ügye"

Több a negyvenes, ne vesztegessünk a szót a huszonévesekre?

De. A startup a legizgalmasabb rész, amire van már néhány példa a gyakorlatomban. Nem könnyű befolyásolni őket, hogy az ötlet jó esetben csak az 50 százaléka az üzletnek. A másik fele, hogy aki a pénzt adja, elhiggye, hogy jó lesz. De az ötletgazda végig tudja-e vinni, fel tud-e építeni egy csapatot, amelyik végigcsinálja? Aztán ki fogja megvenni?

Nem bonyolítják túl ezt a kérdést. Kitalálsz valamit, szerzel rá pénzt, megcsinálod és 2 év múlva nyugdíjba mész 23 évesen.

Százezerből egy, akinek így megy. Az alap, hogy megtanulom, hogyan adjam el. Elkezdtük őket angolul tanítani, hogy el tudják mondani az ötleteiket és már tudnak prezentálni. Értem, hogy erre csomó irodalom van, de egy kockázati tőkés az embert akarja látni, azt, hogy milyen szenvedéllyel akarja megvalósítani a feladatot.

Itt jön képbe a személyes márka.

Márkaauditról van szó. Kiderül, milyen messze van egymástól, amit én gondolok önmagamról, és amit mások rólam. Ha túl messze van, erősíteni kell, hogy mások is úgy lássanak engem, amilyennek én gondolom magam. Erre vannak technikák.

Milyen egzakt tudásra van szükség a márkaépítéshez?

Jól elbeszélgetek a huszonévesekkel, akik ilyen kérdésekre nem tudják a választ: hogy néz ki a termék piaca, milyenek a termékek, olcsók vagy drágák? Ti mért vagytok mások? Hány vevő van? Elmagyaráztad-e már valakinek, aki nincs benne? Mit szólt hozzá? A kérdések 80-85 százalékára nincs válasz, ilyen kifogásokkal, hogy "nem volt idő" meg "ez a Kálmán ügye, de nem ért rá". Közben fel se merül, hogy az se biztos, hogy érdemes az ötletet megvalósítani. Főleg, ha senki nem fizet érte.

Mintha egy családi vállalatnál ülnék, Ön tanítgatja a lányát, fiát.

Szó szerint. Ha pénzt tesznek egy startup vállalatba, arra semmilyen gyakorlat nincs, hogy fog működni.

Hogy jutott el odáig, hogy ha jól értem a dolgot, szellemi üzlettársi viszonyt alakítson ki?

Senkit nem szeretnék megbántani, se a kockázati tőkéseket, se a másik oldalt, de sima józanész kell hozzá. Egy vállalatban, ahol van éves terv, amit meg kell csinálni, akkor ezek a kérdések előjönnek. Ezek a gyerekek sosem vettek részt ilyesmiben.

Operatív vagy kreatív?

Kreatívnak tartom magam és próbálom visszafogni. Vállalatvezetőként az operatív oldalon álltam. Vissza szoktam térni hallgatóként az egyetemi oktatásba. A Columbia Egyetem 2 hetes HR képzése előtt készült egy 50 oldalas teszt. Ebben az akkori munkáltatóm vezetősége, a velem egy szinten lévők és a nekem "jelentők" véleményei is helyet kaptak, a legnagyobb előnynek és hátránynak azt tartotta mindenki, hogy bejön hozzám egy ötlettel, azt jól fogadom, de amikor kimegy, van nyolc másik, ettől elbizonytalanodik. Ez nem jó, a kreativitást kordában kell tartani, másrészt jó, mert a kreativitás problémamegoldó képességet is jelent.