Vince Kiadó, egy családias, szellemi műhely

Az információszerzés, a szórakozás, a gondolkodás képességének a fejlesztése elképzelhetetlen az olvasás és a könyvek nélkül. Ha lazítunk, akkor lektűrt, szépirodalmat, ha tanulunk, akkor szakirodalmat veszünk, és van egy csoportja a könyveknek, amelyeket csak a birtoklásuk tényéért vásárolunk meg. A hasznos és a szép könyvek közül azonban minden olvasó elsősorban a kívül-belül igényes, pontos, szakmailag alapos kiadványokért ad szívesen pénzt. Ahhoz, hogy egy-egy könyvben mindegyik feltétel teljesüljön, az ára is kifizethető legyen és az olvasóhoz is eljusson, egy egész csapatnak kell jól együtt dolgoznia. A könyvkiadásról, a kereskedelemről és az ezzel immár 18 éve foglalkozó családi vállalkozásról beszélgettünk Gál Katalinnal, a Vince Kiadó ügyvezető-tulajdonosával.

- Számomra a Vince Kiadó könyvei egyet jelentenek az igényes könyvvel. A piacon elsősorban a művészeti kiadványaik alapján szokták beazonosítani a kiadót. A nagy életmű-kiadványok, a Leonardo, vagy Michelangelo is az Önök műhelyéből kerültek ki. Milyen típusú kiadványaik vannak ezeken a kis-, és nagymonográfiákon, művészettörténeti albumokon kívül?

- A legfontosabb jellemzőnk, hogy a minőség tárgyában nem alkuszunk meg. Bármilyen témában, árfekvésben adunk ki könyvet, az csak igényes megjelenésű, pontos, hibátlan kiadvány lehet. A legnépszerűbb művészeti monográfiák, albumok mellett társadalom- és természettudományi ismeretterjesztő műveket, felsőfokú pedagógiai, pszichológiai, jogi köteteket, családi, utazási és szakácskönyveket, életviteli munkákat, referencia-kiadványokat publikálunk. Foglalkozunk gyermekkönyvekkel és színházi, zenei kiadványokkal is. Ezen kívül importálunk speciális könyveket, főleg angol nyelvterületről, hogy ezzel is hiányt pótoljunk a magyar piacon. A könyvkészítésen kívül a termékeink forgalmazásával is foglalkozunk, ami nemcsak a nagy terjesztő hálózatokban való szereplést jelenti, hanem saját bolthálózatot is. Jelenleg 5 fővárosi boltunk van, amelyet majd egy hatodikkal szeretnénk bővíteni.

- Miért nyitott egy kiadó saját boltokat, illetve mi volt a bolthálózat fejlesztési koncepciója?

- A Vince Kiadót, Kulturtrade-néven, 1991-ben alapítottuk a férjemmel, Vince Gáborral együtt, aki ismerte a magyar könyvpiacot közelről is, hiszen előbb a Kossuth Könyvkiadó főszerkesztője, majd az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. Ő már akkor, a kilencvenes évek elején úgy látta, hogy érdemes csökkenteni a kiadó könyvpiaci kiszolgáltatottságát, illetve fontos a vevőkkel kiépített állandó kapcsolat. 1993-ban létrehoztuk az első Vince Könyvesboltot. Ez egy kis, budai bevásárlóközpontban van, és most is családi könyvesboltként működik. A másodikat a felújított Műcsarnokban nyitottuk, elsősorban művészeti profillal. Ezt követte egy tradicionális könyvesbolt a Krisztina körúton, ahol azzal a "könyves" szakértelemmel lehet találkozni, amely a pláza-könyvesboltokból mára, sajnos eltűnt. Majd megnyílt a Nemzeti Galériában lévő bolt, amely a turista közönséget célozta meg. A legújabb, a Művészetek Palotájában létrehozott, reprezentatív bolt fő vásárló közönségét a koncertre érkezők adják. Megpróbáltunk nyitni vidéken is, és a debreceni MODEM Galériában is volt egy boltunk, aminek azonban nem volt gazdaságos a működtetése, ezért most, júniusban bezártuk. Helyette egy, az egykori pesti gettóban, a Klauzál téren szeretnénk boltot nyitni, ahol kortárs képzőművészeti galéria is helyet kapna. Úgy gondoljuk, hogy az egy olyan környék, amely jelentős fejlődés előtt áll, és ezért érdemes ott egy kibővített profilú boltot nyitni. A Nemzeti Galériában, a Művészetek Palotájában, illetve a Műcsarnokban megtalálhatóak a külföldi múzeum-shopokból ismert emléktárgyak, naptárak, noteszek, poszterek is. A kiadói területen most nehezebb a munkánk. A válság minket is érint, és nehéz vele megbirkózni.

- A Vince Kiadó alapításakor a mostanihoz hasonló volt a hazai gazdasági-társadalmi helyzet. 1991-ben igényes művészeti könyveket a piacra dobni merész vállalkozásnak tűnhetett.

- Azonban jelentős magyar és külföldi piacismeretünk volt. Tudtuk, hogy a művészeti, illetve az igényes könyveknek itthon is lenne piaca. Az akkori helyzet annyiban hasonlít a mostanihoz, hogy a vásárlóerő a kilencvenes évek elején is nagyon visszaesett. A mostani krízis sem egyformán érintette a külföldi könyvpiacokat. Németország, Spanyolország hozzánk hasonlóan működik, Franciaország kifejezetten nyertesként jött ki. Ami Magyarországon megnehezíti a kilábalást, az már hamarabb kezdődött, mint 2008 októbere. A rendszerváltás után a könyvszakmát úgy tudtuk talpra állítani, hogy a kiadók megelőlegezték a forgóeszköz költségeit a terjesztőknek. Az általánossá váló bizományi értékesítés pedig a most működő, 3 nagy hálózat túlterjeszkedését okozta, mivel ezek a hálózatok, - a forgóeszköz-megtakarításaik miatt - megengedhették maguknak, hogy a felépülő plázákban nagy alapterületű, drága, Euróban fizetett megaboltokat nyissanak, gyakran egymással átellenben. Ezeket a hatalmas boltokat meg kellett tölteni könyvekkel, ezért a könyvek kiadott példányszámai irreálisan növekedni kezdtek. Ennek a növekedésnek azonban nem volt alapja, mert a bizományosi értékesítési rendszer miatt ez nem jelentett bevételt a kiadóknak. Ami pedig teljesen irracionálissá tette az egész értékesítési folyamatot, az a speciálisan magyar jelenség, hogy a terjesztők elkezdték felvásárolni a kiadókat. Az értékesítés során pedig a saját kiadók könyveit helyezik előtérbe, mivel ez a közvetlen anyagi érdekük. A független kiadókon kívül a legnagyobb kár az olvasót éri, aki ezek után nem tudja a legjobb minőségű könyvet megvenni, hanem csak azt, amit kínálnak neki. A belterjessé váló piacról a rossz tulajdonlási struktúra miatt szorulnak ki könyvek, és nem a minőség a válogatás szempontja miatt. Ez a helyzet ellentétes a költséghatékonysággal és a minőségi könyvkészítéssel. A válság kirobbanásakor ehhez adódott hozzá a gyengülő forint-árfolyam és az erőteljesen csökkenő kereslet, és mostanra felborult az egész könyves szakma. Jelenleg a terjesztők a kiadóktól legalább a könyv árának felét elkérnék. Ha ez megvalósul, az a könyvkiadók nagy részét felszámolja.

- Mit tud tenni ilyen esetben egy független könyvkiadó?

- Szűk a mozgásterünk. Mi, a független kiadók megpróbálunk egyesült erővel a minket sújtó lépések ellen tenni. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) Független Kiadói Tagozata 2009. április 17-én, az alakuló ülésen elfogadott nyilatkozatában programként deklaráltuk többek között, hogy az irracionális kereskedelmi feltételek ellen is közösen lépünk fel. Ami a Vince Kiadót illeti, mi megpróbálunk takarékoskodni. Most a meglévő árukészletet szeretnénk, elsősorban a saját csatornáinkon keresztül értékesíteni, illetve a vásárlókat szeretnénk közvetlenül megkeresni, például az Internet segítségével. Ezen kívül pedig egyre jelentősebb az import tevékenységünk. Viszonylag szűk vásárlói réteget megcélozva, prémium kategóriás termékeket hozunk be Nyugat-Európából. Különösen az építészeti szakkönyveknek van hazai piaca, még akkor is, ha ez nem túl nagy. A Vince Kiadó tekintetében azonban fontos megjegyezni, hogy a jól átgondolt kiadáspolitikánknak köszönhetően a mi könyveink nem csereszabatosak. Egy Monet album 2 év múlva is pontosan olyan értéket képvisel, mint most. Ez az átgondoltság most pénzügyileg életmentő fontosságú.

- Kik dolgoznak a Vince Kiadónál?

- Elsősorban a csapatunk, a Kiadó dolgozói azok, akik a nehéz helyzet túlélésében segítenek. A 22 munkavállaló és a jelentős számú külsős munkatárs többsége az indulás óta dolgozik együtt, illetve már korábban is a férjem kollégái voltak, és ezért még régebbi a kapcsolat velük. A könyvkiadásban nagyon fontos a szakértelem. A Vince Kiadóban ezt annyira fontos tényezőnek tartjuk, hogy nálunk például a szakszerkesztők művészettörténészek. Ez azt jelenti, hogy nem általános szerkesztőgárdánk van, hanem minden szakterületnek saját szakembergárdája gondozza a kiadványokat. A stábunk nemcsak a könyvkészítés, hanem a kiadás, az értékesítés és a bolthálózat terén is stabil. Nálunk nem szokás a dolgozók cserélgetése, mert az érték, amit közösen teremtünk, az ő szakértelmükkel válhat teljessé.

- Hogyan sikerül megtartani a munkatársakat? Sokat jelenthet az a tény, hogy a honlapjukon név szerint megemlítenek minden munkavállalót, a szerkesztőtől a raktárosig. A katalógust is úgy adták ki, hogy a bolthálózat munkatársai is név szerint megjelennek a kiadványban.

- Mivel kis cég vagyunk, ezért csak úgy tudunk működni, ha mindenki a saját területéért teljes felelősséget vállal. Természetesen nem kontroll nélkül, de amit lehet, azt inkább oldják meg, végezzék el a kollégák. Az ő oldalukról ez azt jelenti, hogy a módszereiket, ritmusukat szabadon választhatják meg. Nálunk a gazdasági vezető tartja kézben a pénzügy ügyeit, de az övé a munkaügyi kontroll feladata is. Annyira komplex munkaköröket alakítottunk ki, hogy például a titkárságvezető szállítmányozási feladatokat és a sajtó kapcsolatok menedzselését is ellátja. Egy multinacionális vállalatnál csak feladat-töredékek jutnának a kollégáimnak, míg nálunk teljes felelősség-köröket kapott mindenki, amit szabadon lehet alakítani. A színes, sokfajta munkán kívül pedig igyekszünk egymás magánéletét is segíteni. Ha valakinek kisgyermeke van, a munkarendjét e szerint alakíthatja, egyeztetve közvetlen munkatársaival. Ez munkahely, ami egy nyitott, szellemi műhely is egyben. Szerintem, könyvet csak ilyen légkörben lehet készíteni.

- Önnek az utóbbi évtizedben jelentős könyvszakmai elismertséget sikerült szereznie a munkájával. Azt azonban kevesen tudják, hogy egy szintén nagyon sikeres, klinikai szakpszichológusi, tudományos pályát hagyott ott a Vince Kiadó kedvéért.

- Most is úgy érzem, hogy a jelenlegi munkám összefügg a pszichológiával. Illetve nemcsak ezzel, hanem a rendszerszervezői diplomámmal is, amely adott egy olyan szemléletmódot, aminek a segítségével mindig problémamegoldó attitűddel állok neki a feladatoknak. Az I. számú Gyermekklinikán voltam pszichológus, a SOTE-n adjunktusként tanítottam és később a Tüdőklinikán is dolgoztam. A tankönyvben most is az általam írt fejezet szerepel. Akkor lettem főállású "könyves", mikor a férjem beteg lett. 2001-ben maradtam egyedül, majd csatlakozott hozzám a lányom, és ma már ketten "ügyvezetjük" a Vince Kiadót.

- Nem hiányzik néha a pszichológusi hivatás?

- Mostanában biztos, hogy nem leszek újra klinikai szakpszichológus, de a távolabbi terveimben szerepel, hogy visszaépítsek egy praxist. Egyre több barátom, ismerősöm keres meg azzal a kéréssel, hogy pszichológusként segítsek nekik üzleti problémák megoldásában. Ilyenek például a munkatársak motiválása, a delegálás feladata vagy a belső és külső kommunikációs problémák megoldása. Ennek a kapcsán gondoltam arra, hogy komplex coaching szolgáltatást szívesen nyújtanék a hozzám fordulóknak. Szakpszichológusként a life-coaching, az üzleti életben eltöltött körülbelül 15 évem pedig a business-coaching területén tudna segíteni. Ezek azonban most még tervek, mert jelenleg 100 százalékosan a Kiadó köti le az időmet.

- A gyerekeik felnőttek és a Vince Kiadó munkájába mindketten bekapcsolódtak. Mikor tervezi, hogy átadja nekik a cégvezetést?

- A lányom, Eszter, 32 éves, jogász végzettségű. Ő a mostanában megsokasodott, külföldi kapcsolattartásért és az importért felel. A fiam, Gyuri, 27 éves, pénzügyi közgazdász, akit inkább a munkánk kereskedelmi oldala érdekel, ezért a könyvesbolt-hálózati munkában vesz részt. Annak idején a férjemmel együtt úgy gondoltuk, hogy azért építünk föl valamit, hogy a gyerekeinknek ne kelljen a nulláról kezdenie az életet. Ugyanakkor azt is szerettük volna, ha az életkoruknak megfelelő, fontos dolgokat ők is megtalálnák a saját életükben, és élvezhetnék azt. Ezt a segítséget a gyerekeim is értékelik, mert látják, hogy sok, tehetséges, fiatal kortársuk mennyire más munkakörülmények között dolgozik. A lányomnak kis gyereke van, a fiam előtt is még sok-sok tennivaló áll, ezért egyelőre együtt dolgozunk, de az irányítás terhét még én viselem.