World Café, ami fellendíti az innovációt

A World Café együttes gondolkodási- és beszélgetési módszert Juanita Brown amerikai szervezetfejlesztő vezette be, arra alapozva, hogy minden jelentős változás és fejlődés alapja a közösségi beszélgetések - a dialógus - során kialakuló megértés és elfogadás.

A World Café tehát egy változásmenedzselési eljárás - amiben a résztvevők megosztják egymással érzéseiket, gondolataikat, céljaikat, ötleteiket. Minden változás kulcspontja az elköteleződés a változás iránya és célja mellett. Az elköteleződés faktorai a bizalom és az egyetértés. E kettő csak akkor jöhet létre, ha a szervezeti keretekből - legyen szó akár a vállalatról, akár a családról - kilépve, kötetlen és rugalmas térben tudnak az érdekeltek egymás szempontjaihoz közeledni. A közeledés megértésen keresztül történik - a megértés pedig a dialógusban formálódik. Így erősödik a bizalom is, amely áttör az egyes emberek fejében lévő - a változással szemben táplált - gátakon is.

Mihez hasonlít ez?

Sokat beszélnek művészek - írók, költők, színészek, esztéták - a kávéházi kultúra hanyatlásáról és eltűnéséről. Boldog aranykorként emlegetik a 20. század első felét, ahol a kávéházak Budapesten is a kultúra fellegvárai voltak. Ahol az alkotó művész dolgozni, pihenni, feltöltődni tudott. És mindenekelőtt éjszakákba nyúlóan beszélgetni. Karinthy, Kosztolányi, Babits kávéházai lehet, hogy ma már nem léteznek, vagy más néven működnek. A lényeg nem veszett el: a gondolatok, érzések megosztására, a megértésre való igény.

A szervezeti kultúra az utóbbi 30 évben létrehozta a vezetők tapasztalatcseréjének és innovációt erősítő gondolkodásának vállalati formába ágyazott technikáit. Értekezletek, workshopok, brain stormingok, tréningek, fórumok, stb. Mind nagyszerű technika - de mindet operacionalizált célok megvalósulása érdekében alkalmazzák.

A World Café azonban ezektől a munkamódszerektől eltérően nem tűz ki eredménycélokat. Az eredmények a termékeny társalgás melléktermékei, melyeket vissza lehet csatornázni a szervezet formális rendszerébe, a szervezeti folyamatokba. Az eredmények létrehozása tehát nem közvetlen cél, ezért nem ajánlott olyan helyzetekben, mikor gyors problémamegoldásra és konkrét tervek kidolgozására van szükség. A World Café dokumentumai a résztvevői jegyzetek, valamint az illusztrátorok által rajzolt képek. Ami pedig a legfontosabb: a kávéházi dialógus, az alkotás és egyben a feltöltődés klímájának beszélgetéseken keresztüli megteremtése.

A létszám lehet 10 fő, de akár 1000 résztvevő is. A beszélgetés néhány előre kidolgozott kérdés mentén zajlik, előre meghatározott forgatókönyv szerint. A kérdések az összejövetel témájára fókuszálnak. Általában három kérdés elegendő egy téma kibontásához. Az asztaltársaságok egy kérdésről 20-30 percig beszélgetnek, aztán az asztalgazda kivételével a többiek új asztalokhoz mennek. Ott röviden megosztják egymással a korábbi kör észrevételeit, majd az új kérdéssel folytatják a közös gondolkodást. Az összejövetel során a résztvevőkkel együtt a gondolatok és ötletek is vándorolnak az asztalok között és számtalan variációban összekapcsolódnak.

Időnként nyílt köröket lehet beiktatni, mikor egy társaság az összes jelenlévővel megoszt egy-egy gondolatot. A résztvevők beszélgetés közben a papír asztalterítőkre firkálnak és rajzolnak, így inspirálva magukat és az utánuk jövőket. Az összejövetel során a az egymáshoz kapcsolódó gondolatok hálózata jön létre. Az egymásra hangolódás, az inspiráció, az együtt gondolkodás sok energiát szabadít fel, sikerélményt ad és közös cselekvésre buzdít.

Café, dialógus, jövőépítés

Mit tehetnek a vezetők, a szervezetek tanácsadói, gurui? Újra kell definiálniuk a vezetés helyét és hatását a szervezeti kultúrára és klímára vonatkozóan. Érett, stratégiai felelősségű vezetőkre van szükség a továbblépés és a fennmaradás érdekében. Ez a kulcsa a vállalatok túlélésének és a majdani új gazdaság virágba szökkenésének. Sok akadály van - és ezek közül is a két legnagyobb: a múlt szokásainak, felfogásainak továbbélése - és meglepő módon ezek radikális tagadása, eldobása.

A változáshoz két út vezet. Az egyik arról szól, hogy mindent égessünk fel és kezdjük teljesen új alapokon. A másik út pedig a Humán Tőke kiemelt stratégiai kezeléséről.

A közelmúltban Budapesten rendezett két Café jó példát adott arról, hogy nem szükséges radikális "forradalomra" gondolnunk. A változás nem szükségszerűen jár együtt szélsőséges megsemmisítésekkel. Az igazi humanitás integratív, ami azt jelenti, hogy meg kell őrizni azt, ami jó és tovább kell építeni azt, amire még szükség van. Némely olvasóban rossz asszociációkat kelthet a "megszüntetve megőrizni" kifejezés. Pedig valójában erről van szó. Az igazi értékes változások felölelik, beolvasztják magukba a régi rutint is - nem tagadnak, hanem elfogadnak és megértenek. Csak remélni lehet, hogy a leadership kultúrája kinő a hároméves gyermekre jellemző dackorszakból. Az új kérlelhetetlen keresése és az innováció csak elfogadáson alapulhat. Az integrált szemlélet - vagy "holiszikus" látásmód - és cselekvés divatos fogalmát csak úgy lehet valóságossá tenni, ha nem azzal foglalkozunk, hogy mi a probléma és mit kell tagadni, meghaladni. El kell fogadni az idejétmúltat, de azonnal utat kell mutatni az új fele.

A World Café, mint visszavezetés a virtualitásból a valóságba

A világgazdaság jelenlegi állapota pontosan arra világít rá, hogy a virtuális értékek - amik gyakran már csak a monitorok képernyőjén és a laptopok merevlemezén, vagy a projektorok által kivetítve érzékelhetők valóságként - teljesen elszakadtak attól, ami az értékek fő célja lenne: az emberi jólét és a civilázáció gyarapítása, gazdagítása. Elszakadt az emberi tudástól, erőfeszítéstől és ami a legfontosabb - elszakadt a valóságtól. Nincs már igazán tartalma, csak hihetősége, amit a médiumok és a körmönfont marketing-stratégiák eleddig kellő intenzitással tudtak a végletekig fokozni.

Mint Baudrillard megjegyzi: a média-világ eltörölte, megszüntette az igazság fogalmát és helyébe az elhitetés virtuális akcióját tette.
Azt már jó 20 éve tudjuk, hogy a termékek valódi piaci értékét és eladhatóságát már nem annyira a konkrét termékjellemzők határozzák meg, hanem olyan "lágy tényezők", mint a szolgáltatási minőség, az eladás környezeti tényezői és a marketing, PR értéke. Röviden: az emberi faktorok. Mindezek viszont csak akkor tekinthetők igaznak és valódinak, ha a humanitás ténylegesen tetten érhető a szervezeten belül is. Az emberi tudás- és energiabefektetés nem a virtuális térben, hanem a kölcsönös bizalmon és felelősségen nyer teret. Új szemléletre van szükség a túlélés érdekében és ebben a vezetők szemléleti megújulásának óriási szerepe van. Mint a természeti törvény kimondja, a világban minden belülről nő kifelé. Galbraith szerint: a gazdaság egy élő organizmus. Az emberek ezen organizmus sejtjei és minden sejtnek jól definiálható felelőssége van. A sejteket gondozni kell, különben...

Különben újra kezdődik az egész, amiben most vagyunk és a változások elakadnak ott, ahonnan indulniuk kéne: az embernél.

A beszélgetés ereje és értéke

"Mi pompásabb az aranynál? A fény. Mi üdítőbb a fénynél? A beszélgetés." Goethe "A zöld kígyó és a fehér liliom" című meséjében olvashatjuk ezeket a sorokat. Az olyan beszélgetés, ami üdítőbb a fénynél is, biztos, hogy nem fecsegés, vagy rutinszerű csevely. Az ilyen beszélgetés során nem egy "készletből" mondunk fel olyan szavakat, mondatokat, amelyeket százszor gondoltunk és mondtunk már. Nem lehet készként és eleve ismertként elfogadnunk azt sem, amit mástól hallunk. Nem kell rögtön ellenérvekkel és magyarázatokkal készülnünk. A helyes beszéd a helyes hallgatással kezdődik. Ez az első lépés, ami olyan, mint az üdítő szél, ami lágyan körülölel bennünket. Ezen múlik a megértés is. A megértés nem csak logikai feltárásból, gondolati munkából áll. A megértés nemcsak a kimondott szavakra, a tartalom szerinti jelentésre vonatkozik, hanem a másik emberre is.

A másik embert csak akkor érthetem meg, ha beszéde alatt üdítően hallgatok. Ha a másik ember is belülről beszél és nem a készletéből mond fel rutinszerű szavakat, akkor köztem és közte felvirágzik a Szó. Ez az, ami az igazi dialógus és az igazi megértés. Ilyenkor azt is átélhetjük újként, amit már rég ismerünk. A beszélgetés igazi fényessége a szavak között, a szavak fölött van, a Szóban, az értésben. Amikor megnyitom magam és engedem, hogy a bennem lévő Szó megjelenjen, az a pillanat az ott-lété. Ott vagyok, ahol lennem kell. Nem szubjektív és nem értelmezés. Nem objektív és nem elkendőzés. Minden értelmezés elkendőzés, úgy, mint elhazudása annak, ami igaz és érvényes. A beszéd valósága az ott-létben van. Ha ketten vagyunk, vagy négyen, vagy százan - akkor is a valódi érzések és gondolatok számítanak és ennek megértésével fényesen világlik fel közöttünk a ráismerés, hogy a humanitás értéke örök. Nem lehet nem ugyanarról beszélni.

A szervezeti változások: válaszok a mai kihívásokra

Egyértelmű, hogy már egyetlen szervezet sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy utólag reagáljon a változásokra és abban bízzon, hogy a jó változásvezetési gyakorlat - azaz a "készletből felmondott rutin-szavak" fogják megmenteni. A változások új megközelítése, tudatos és átfogó jövő-orientált szemlélet szükséges ahhoz, hogy a szervezetek az éppen kibontakozó változásokat időben érzékeljék, értelmezzék, és együtt tudjanak alakulni velük. Erre az összetett és kreatív teljesítményre csak azok a vállalatok képesek, melyek jól tudjak mozgósítani a szellemi javaikat.

Az egyre élesedő és gyorsuló versenyben olyan komplexitású problémákkal kell megküzdeni, melyek megoldásához sokszor kevés a menedzsment tudása és információja, mert a jövő kihívásai messze túlmutatnak az egyéni képességek határain. Azok a vállalatok lehetnek sikeresek, melyek vezetői az egyéni lehetőségek kibontakoztatása mellett a teljes közösség kreativitását is képesek mozgósítani. Ez a változási folyamat csakis dialógusban és teljes megértésben formálódhat.

A vezetés új helyének formálása és vezető új szerepének és stílusának megteremtése sokkal könnyebben megy, ha új, friss erőforrásokat vonunk be a folyamatba. Akiket nem köt a múlt és a régi technológiai szemlélet. Olyan támogatókra van szükség, akik kívülről látják a helyzetet és meglepőnek ható, paradigmaváltó inputokkal tudnak hozzájárulni a változáshoz.

A kulcsfogalmak a két legutóbbi Café eredményeiben jól tettenérhetőek:
- Tanulás
- Kreativitás
- Bizalomépítés és Empowerment
- Kultúra-formálás

Innentől a vállalati vezetőknek nem az kell legyen a fő szempontja az értékelés és a karrierépítés során, hogy ki tud a legnagyobb mértékben azonos nyelvet beszélni és egyetérteni a megfogalmazott célokkal. Kreativitás kell, értékes dialógusra van szükség, újat teremteni, újszerűen, valóságosan.

A jövő a folyamatos változáson és az innováción múlik. Ez pedig egyirányú kommunikációval, szélsőségek teremtésével nem megy. A Café módszer is tovább kell, hogy lépjen az egyedi rendezvények szintjéről és el kell foglalnia a helyét a vállalatok életének mindannapjaiban.

Mert a beszélgetés a fénynél is üdítőbb.

Juhász Tibor
Coach, szervezeti tanácsadó