A bedolgozói jogviszony munkajogi vonatkozásai (I. rész)

A bedolgozói jogviszonyban történő foglalkoztatás jogrendünkön belül önálló foglalkoztatási forma, nem minősül munkajogviszonynak. A sok hasonlóság folytán azonban jórészt a Munka Törvénykönyve szabályaira épül. Vagy úgy, hogy az említett jogszabály számos részében a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket alapul véve rendelkezik, vagy úgy, hogy utaló rendelkezéssel annak szabályait rendeli alkalmazni.

1. Az (otthoni) bedolgozói jogviszony

Az (otthoni) bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi és minőségi mutatókkal meghatározható.

Bedolgozóként a jogszabály szerint az a természetes személy foglalkoztatható, aki az Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet Ez általában a 16. életév betöltése követelményét jelenti, valamint esetlegesen azt, hogy ha a munka meghatározott szakképzettséget, gyakorlatot vagy egészségi állapot meglétét kívánja meg, ennek a munkára jelentkező megfeleljen.

Foglalkoztató az lehet, aki jogképes. Jogképesség alatt a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli szervezeteknek, valamint a természetes személyeknek azt a képességét értjük, hogy saját név (cégnév) alatt joggyakorlásra felruházottak, ide értve a jogok szerzését, kötelezettségek vállalását is. Kiemelést kíván, hogy ez esetben a cselekvőképesség nem feltétel, így nem kizárt, hogy a foglalkoztatói jogokat - a munkáltató nevében - más személy (pl. törvényi képviselő) gyakorolja.

A bedolgozói jogviszony a foglalkozató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, amelyet írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét. (A munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakhelye, vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított helyiség). Eltérő megállapodás hiányában a bedolgozói jogviszony határozatlan időre jön létre. Ha pedig a felek meghatározott időtartamban állapodnak meg, akkor ennek tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon meg kell határozniuk

A bedolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül, saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal végzi. A bedolgozó ugyanakkor köteles a munkát az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkára vonatkozó szabályok és előírások szerint végezni. Ha a munkavégzésre vonatkozó szabályok, előírások kötelező rendelkezéseket nem állapítanak meg, a foglalkoztató az alkalmazott technika és a munkavégzés módja tekintetében a dolgozónak utasítást adhat, ha az a munka elvárt minősége szempontjából szükséges. A foglalkoztató a munkavégzéssel összefüggésben a bedolgozót ezt meghaladóan nem utasíthatja. Ha pedig a foglalkoztató az utasítását módosítja, az ezzel összefüggő többletköltséget meg kell térítenie. A foglalkoztató köteles a bedolgozó számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást megadni. A bedolgozó munkájához a vele közös háztartásban élő az Mt. szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti.

A bedolgozói jogviszonyban is fontos követelmény a munkavédelmi szempontok érvényesítése. Kimondja ezért a jogszabály, hogy a foglalkoztató a bedolgozót a végzendő munkával kapcsolatban köteles munkavédelmi oktatásban részesíteni és az előírt egyéni védőeszközökkel ellátni. A foglalkoztató továbbá köteles az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében biztosítani, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfeleljen, azok kezelésére, tárolására előírásokat adhat. A munka során az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről - a fentieket meghaladóan - a bedolgozó köteles gondoskodni. A foglalkoztató a munkát, a felhasználásra kerülő anyagot, valamint a kezelési előírások és a munkavédelmi szabályok megtartását időszakonként ellenőrizheti.

A bedolgozó a foglalkoztató által adott anyaggal, eszközzel való, illetve utasítása szerinti munkavégzést köteles megtagadni, ha az más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, illetve ha jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütközne.

A bedolgozói munka ellenérték fejében végzett munka, ezért a munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni, és írásban rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást, valamint a teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit. A teljesítménykövetelményt és a díjazás egyes elemeit a foglalkoztató állapítja meg. Ennek megfelelően a foglalkoztatónak ezeket úgy kell megállapítania, hogy 100 százalékos teljesítmény mellett, a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén legalább a minimális órabér alapján számított díjazás járjon a bedolgozó részére. A bedolgozót nem illeti meg díjazás a munka átvételével és átadásával eltöltött időre. Ha azonban emiatt a foglalkoztatónál várakozással eltöltött idő a két órát meghaladja, erre az időre legalább a mindenkori minimális órabér alapján számított díjazás jár részére, kivéve, ha a várakozás a bedolgozó hibájából állt elő. A díjazás kifizetésére és az abból való levonásra az Mt. rendelkezései irányadók azzal, hogy e szabályok alkalmazásánál munkabéren a bedolgozó díjazását kell érteni.

A bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült rezsiköltségekre [24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet]. Amennyiben a munka jellege nem teszi lehetővé a tényleges rezsiköltség megállapítását, műszaki számítások alapján rezsiátalányt kell fizetni. A térítés megállapításának módját és mértékét a foglalkoztatónál kialakított önköltség-számítási ás árképzési szabályoknak megfelelően a felek között létesített megállapodásban kell rendezni.

Ha a munka (termék) az előírt követelményeknek - a bedolgozó hibájából - nem felel meg (selejtes termék), díjazás és költségtérítés nem jár. Ha azonban a foglalkoztató a selejtes termék kijavítását kéri, a bedolgozó díjazásra és költségtérítésre jogosult, de a kijavítást saját költségén kell elvégeznie. Ha pedig a foglalkoztató a selejtes terméket részben vagy egészben felhasználhatja, a bedolgozó részére csökkentett díjazást, valamint költségtérítést kell fizetni.

A foglalkoztató és a bedolgozó a jogviszony létesítésekor kötött megállapodást csak közös megegyezéssel módosíthatja. A módosításra a megállapodás megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A bedolgozó a bedolgozói jogviszonyból eredő kötelezettségeinek vétkes megszegésével okozott kárért az Mt.-nek a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel. Ez az Mt. 166-168. §-ainak alkalmazását jelenti, mely szabályok fontos jellemzője, hogy gondatlan károkozás esetén a károkozó felelősségének mértéke csupán korlátozottan állapítható meg.

A bedolgozó vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiány estében. Ez a felelősség azonban csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyíja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A kár bekövetkeztét és mértékét, valamint a dolog szabályszerű átadásának megtörténtét vita esetén a foglalkoztatónak kell bizonyítania. Ha pedig az átadott dologban megrongálódás folytán keletkezik kár, a bedolgozó felelősségét ilyenkor is vétkességi alapon kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a bedolgozót terheli.

A bedolgozó a vele közös háztartásban élő, általa a munkavégzéshez igénybe vett személy tevékenységért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna el.

A jogszabály rendelkezik a bedolgozói jogviszony megszüntetésének módozatairól is. Eszerint a bedolgozói jogviszony megszűnhet a felek akaratán kívüli okból, illetőleg a felek elhatározása következményeként. Ennek függvényében:

a) az előbbi módon szűnik meg a jogviszony a bedolgozó halálával, a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével, valamint a határozott időre szóló jogviszony esetében az idő lejártával,

b) a felek akaratától függően a bedolgozói jogviszony az alábbi módokon szűnhet meg:
- közös megegyezéssel; ezen a jogcímen a jogviszony bármikor megszüntethető,
- rendes felmondással; erre mind a foglalkoztató, mind a bedolgozó egyoldalú elhatározásával és ennek a másik féllel közlésével kerül sor. Ebben az esetben azonban csak a 15 napos felmondási idő elteltével szüntethető meg a jogviszony: ezen a jogcímen a határozott idejű bedolgozói jogviszony azonban nem szüntethető meg;
- rendkívüli felmondással: ezen a jogcímen is mind a foglalkoztató, mind a bedolgozó megszüntetheti a jogviszonyt, de a foglalkoztató csak akkor, ha a bedolgozó felróható jelentős késedelme miatt a munka elvégzése már nem áll érdekében, valamint ha a bedolgozó olyan magatartást tanúsít, amely a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A bedolgozó pedig csak akkor, ha a foglalkoztató jelentős mértékű szerződésszegése a munka elvégzését vagy egyébként a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

A bedolgozói jogviszony megszűnése esetén a bedolgozó részére igazolást kell kiadni, amely tartalmazza a bedolgozói jogviszonyban töltött időtartamot, valamint a bedolgozó díjazásából jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást és annak jogosultját .