Aki kérdez: Dr. Segesváry Gábor

- Egyetért-e Henry Mintzberg tézisével, miszerint "A jelenlegi gazdasági krízis hátterében egy másik, sokkal jelentősebb válság húzódik meg: eltűnt a közösségi tudat - az emberek már nem érzik, hogy valami olyanhoz tartoznak és valami olyanról gondoskodnak, ami nem csak róluk szól. ...Az eredmény: gondatlan, nemtörődöm magatartás, amely térdre kényszerítette a globális gazdaságot"? Véleménye szerint miként lehet ilyen helyzetben a bizalmat megerősíteni, és a közösségi szellemet fejleszteni?

Azt, hogy a közösségi tudat, a kölcsönös felelősségvállalás hétköznapokban is megnyilvánuló szerepe alapvetően fontos az eredményességhez, azt a Zwack Unicum munkatársaként több mint 15 éve átélem. Ahhoz azonban, hogy kijelentsem én is: ennek hiánya a jelenlegi gazdasági krízis fő oka, nincs elegendő ismeretem a világgazdasági folyamatokról, ugyanakkor azt nyugodtan állíthatom, hogy ez az egyik és igen jelentős ok. Ha azonban a közösségi tudat hiányát az etikus magatartás romlásává bővítem, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a fő ok.

Az új évezred kezdetén az Enron botrány volt ennek egy látható mérföldköve. A válasz erre a szabályozások körének szigorítása és bővítése volt. Ez egy határig fontos, de nem hiszek a megváltó erejében, mint ezt majd később kifejtem.

Az etikus magatartás visszaszorulása szerintem a fokozódó versennyel, a rövidtávú teljesítménykényszerrel függ össze, amelynek során - főleg a vezetőkben - szétvált az üzleti és a magánszférabeli etika fogalma, vagyis az üzletben sok olyat is megengednek maguknak - úgymond a cég érdekében - amit magánemberként elítélnek. Úgy gondolom, hogy ennek elterjedése és elfogadása a probléma egyik fontos forrása.

Egy másik okot a - gyógymódnak szánt - (túl)szabályozásban látok. Szinte lehetetlen életszerűen egy esemény minden lehetséges variációjára szabályt hozni. A legjobb szabályozás is egy háló, amely sűrűbb vagy ritkább, de semmiképp sem zárt. Azt, hogy a lyukakon ne csússzon át semmi, csak az egyén ---– jó esetben a közösség által támogatott --– elhatározása akadályozza meg. A túlszabályozás pedig a legbecsületesebb embert is apró helytelenségekre kényszeríti, amik előbb megszokottá válnak, később pedig könnyebben alakulhatnak érdekvezérelt nagyobb csalásokká.

A nagy kérdés persze az, amely a nekem feltett kérdésben is megfogalmazódik, hogyan lehet a rendkívül szerteágazó tartalmú etikus magatartást erősíteni, fejleszteni? Itt visszatérünk a közösségekhez: a közösség és az annak értékrendjét hangsúlyosan közvetíteni képes vezetők alkalmasak erre. Igaz ez a kis munkahelyi csoportokra és egy ország társadalmára egyaránt.

Mik azok az elemek, amelyeket ebből a szempontból a legfontosabbnak tartok? Csak néhány kiragadott elem: példamutatás, eltökéltség, kiszámíthatóság illetve méltányosság, bizalomadás. Ezek a vezető-beosztotti illetve a munkatársak közötti kapcsolatokban egyaránt fontosak. (Nem csak "fönt" van felelősség, mindenkinek megvan a felelőssége e téren.) Ezen tulajdonságok megfelelő szintje kialakítja azt a bizalmi légkört, amely az etikus értékrend közösségbeli elfogadásához szükséges.

A közösségi tudat alakulásában - mint Henry Mintzberg is írja abban a cikkében, amelyből a kérdésben szereplő idézet származik - kiemelten fontos a vezetők szerepének felfogása, nevezetesen szerepük gyakori túlértékelése. Ez a működésen túl egyértelműen megjelenik a vezetők és beosztottak jövedelmi ollójának nyílásában is, ami visszahat a vezetői szerep fontosságáról alkotott felfogásra.

A vezetői lét megítélése szempontjából legfontosabb magának a vezetőnek a képe saját vezetői szerepéről. Mindenkinek, aki vezető lesz, tudatában kell lennie annak, hogy pozíciója - amelyet képességeinek és korábbi eredményeinek köszönhet - azt jelenti, hogy a vállalat, intézmény munkamegosztásában az átlagnál nagyobb lehetőségekkel és egyben felelősséggel van felruházva (ellentmondó vélemények esetén övé a döntés joga, bizonyos korlátok mellett megválaszthatja munkatársait, stb.), ugyanakkor nem jelenti azt, hogy

jobb ember, mint a beosztottai;

ura beosztottai teljes életének;

megalázhatja őket (saját dühe levezetéseképp vagy "motivációs"-nak nevezett céllal), stb.

Ha ez az önkép alapjaiban rendben van, akkor a vezető együtt fog tudni élni a közösséggel, és nem uralni fogja a vezetettek "tömegét". Ezért a helyes önkép tudatosítása nagyon fontos vezető- és kultúrafejlesztő feladat.

KÉRDÉS:

Dr. Lövey Imrétől, a Concordia Szervezet- és Vezetésfejlesztési Kft. ügyvezető igazgatójától, vezető tanácsadójától kérdezem: "Napjainkban, amikor a vállalatok értékesítéssel és termeléssel foglalkozó munkatársait a kereslet visszaesése, a pénzügyi és munkaügyi területen dolgozókat pedig a jogszabályi környezet szinte követhetetlen, gyakori és mélyreható változása frusztrálja, milyen eszközökkel lehet leginkább fenntartani az egészséges szervezeti kultúrát és munkahelyi légkört?"