Vezető állású munkavállalók az új Mt. tükrében
Itt állíthatja be, hogy a Google kereső elöl hozza a HR Portálos találatokatAz új Mt. átalakította mind a vezetőkre vonatkozó fogalmakat, mind a rájuk alkalmazandó rendelkezéseket. Ez a változás elsőre talán nem tűnik jelentősnek, közelebbről megvizsgálva azonban több tisztázásra váró kérdés is felmerül. Cikkünkben a vezetőkre vonatkozó legfontosabb szabályokat és a kritikus pontokat foglaljuk össze.
Továbbra is a törvény erejénél fogva vezető a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben - helyettesítésére jogosult munkavállaló.
Ugyancsak megmaradt az előzőtől elkülönülő ún. kinevezett vezető állású munkavállaló korábbi kategóriájának megfelelője, némileg azonban módosult állapotban. Lényeges különbség, hogy a korábbi szabályozástól eltérően már nem a munkakörhöz kapcsolódik a fogalom, és nem a tulajdonos jogosult egyoldalú határozatában dönteni a kinevezett vezetői minőségről, hanem a felek a munkaszerződésben állapodhatnak meg arról az adott munkavállaló vonatkozásában. Tehát az eddig egyoldalú jognyilatkozatot egy kétoldalú megállapodás váltja fel, melynek további konjunktív feltételei, hogy a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört töltsön be és alapbére elérje a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
A fentiek alapján tehát, a korábbi Mt. 188/A. § alapján kinevezett vezető állású munkavállalók kategóriája oly mértékben átalakult, hogy amennyiben az ilyen munkavállalókra a jövőben is a vezetőkre vonatkozó rendelkezést kívánja alkalmazni a munkáltató, akkor mindenképpen szükséges a már meglévő munkaszerződések közös megegyezéssel történő módosítása.
Lényeges újdonság az új Mt.-ben a vezető felelősségének kiszélesítése, mivel a vezető immáron a teljes kárért felel akár gondatlan károkozás esetén is.
A vezető munkavállaló munkaviszonyának felmondását a munkáltató nem köteles indokolni, és a vezető nem esik felmondási védelem alá, ha gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon van.
Az új Mt. kimondja továbbá, hogy a vezető munkaszerződése a törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől - ahol a munkaviszonyra vonatkozó követelmények, munkaidő, munkabér, munkaviszony megszüntetése, kártérítés stb. szabályai találhatók - eltérhet. A törvény indokolása egyértelműen kimondja, hogy a törvénytől ily módon való eltérés bármely irányba - azaz akár a vezető terhére is - lehetséges, tehát ez a rendelkezés "áttöri" az egyébként kógens rendelkezések hatályát is. Amennyiben a jogértelmezési alapelveket hívjuk segítségül, akkor világos a fenti megállapítás helyessége, mivel a speciális szabály lerontja az általánost, mégis zavaró a törvény hiányosnak tűnő megfogalmazása, és kérdéses, hogy az új szabályozás a munkaerőpiacon majd hogyan érvényesül.
Fontos ügyelni továbbá arra, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a munkáltatói jogok gyakorlásának módja egyrészt egyszerűsödött, másrészt a törvényi szabályozás némileg hiányossá vált. Az új Mt. rögzíti, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét a munkáltató határozza meg. Ezzel párhuzamosan törlésre került a Gazdasági Társaságokról szóló törvény azon szakasza, amely kimondta, hogy a gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ez a látszólag egyszerűbb szabályozás számos ellentmondáshoz vezethet, mivel, ha a munkáltató "megfeledkezik" a munkáltatói jogkör gyakorlási rendjének megállapításáról, akkor a törvény kisegítő szabályának hiánya miatt kialakulhat egy munkáltatói joggyakorlásra jogosult nélküli állapot is. Amennyiben nem az arra jogosult jár el, akkor ugyan már lehetséges, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult utólagos jóváhagyásával orvosolja a helyzetet, de ehhez az szükséges, hogy világosan megállapítható legyen a munkáltatói jogok gyakorlója.
dr. Bán Péter
dr. Zátonyi Nikoletta
Ormai és Társai
CMS Cameron McKenna LLP
Ugyancsak megmaradt az előzőtől elkülönülő ún. kinevezett vezető állású munkavállaló korábbi kategóriájának megfelelője, némileg azonban módosult állapotban. Lényeges különbség, hogy a korábbi szabályozástól eltérően már nem a munkakörhöz kapcsolódik a fogalom, és nem a tulajdonos jogosult egyoldalú határozatában dönteni a kinevezett vezetői minőségről, hanem a felek a munkaszerződésben állapodhatnak meg arról az adott munkavállaló vonatkozásában. Tehát az eddig egyoldalú jognyilatkozatot egy kétoldalú megállapodás váltja fel, melynek további konjunktív feltételei, hogy a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört töltsön be és alapbére elérje a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
Lényeges újdonság az új Mt.-ben a vezető felelősségének kiszélesítése, mivel a vezető immáron a teljes kárért felel akár gondatlan károkozás esetén is.
A vezető munkavállaló munkaviszonyának felmondását a munkáltató nem köteles indokolni, és a vezető nem esik felmondási védelem alá, ha gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon van.
Az új Mt. kimondja továbbá, hogy a vezető munkaszerződése a törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől - ahol a munkaviszonyra vonatkozó követelmények, munkaidő, munkabér, munkaviszony megszüntetése, kártérítés stb. szabályai találhatók - eltérhet. A törvény indokolása egyértelműen kimondja, hogy a törvénytől ily módon való eltérés bármely irányba - azaz akár a vezető terhére is - lehetséges, tehát ez a rendelkezés "áttöri" az egyébként kógens rendelkezések hatályát is. Amennyiben a jogértelmezési alapelveket hívjuk segítségül, akkor világos a fenti megállapítás helyessége, mivel a speciális szabály lerontja az általánost, mégis zavaró a törvény hiányosnak tűnő megfogalmazása, és kérdéses, hogy az új szabályozás a munkaerőpiacon majd hogyan érvényesül.
Fontos ügyelni továbbá arra, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a munkáltatói jogok gyakorlásának módja egyrészt egyszerűsödött, másrészt a törvényi szabályozás némileg hiányossá vált. Az új Mt. rögzíti, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét a munkáltató határozza meg. Ezzel párhuzamosan törlésre került a Gazdasági Társaságokról szóló törvény azon szakasza, amely kimondta, hogy a gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ez a látszólag egyszerűbb szabályozás számos ellentmondáshoz vezethet, mivel, ha a munkáltató "megfeledkezik" a munkáltatói jogkör gyakorlási rendjének megállapításáról, akkor a törvény kisegítő szabályának hiánya miatt kialakulhat egy munkáltatói joggyakorlásra jogosult nélküli állapot is. Amennyiben nem az arra jogosult jár el, akkor ugyan már lehetséges, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult utólagos jóváhagyásával orvosolja a helyzetet, de ehhez az szükséges, hogy világosan megállapítható legyen a munkáltatói jogok gyakorlója.
dr. Bán Péter
dr. Zátonyi Nikoletta
Ormai és Társai
CMS Cameron McKenna LLP
- 2026.06.15Stratégiai emberi erőforrás szaktanácsadó szakirányú továbbképzés A képzés valós szervezeti helyzeteken, gyakorló HR-vezetők tapasztalatán és emberközpontú stratégiai szemléleten keresztül ad azonnal alkalmazható tudást.
Részletek
Jegyek
- 2026.06.18Mesterséges intelligencia üzleti használata - a rejtett kockázatok Az előadás célja, hogy gyakorlati, adatvédelmi és AI jogi szempontból is bemutassa a mesterséges intelligencia üzleti használatának legkritikusabb kockázatait. Kiemelt fókuszt kap, hogy milyen adatokat tilos, de legalább is nem jó ötlet AI rendszerekbe bevinni és hogyan történik mindez a valóságban, akár észrevétlenül.
Részletek
Jegyek
- 2026.09.23Élménnyel eredmény? Earlybird jegyek június 30-ig! Élménnyel eredmény! Országos kutatás és gyakorlati iránymutatás HR és L&D szakembereknek a Tréning Kerekasztal konferencián.
Részletek
Jegyek



Az ördög Pradát visel: mit tanulhat a HR a popkultúra legtoxikusabb főnökétől?