Jeltelenség

A siketek iskolájában nem tanulhatnak jelnyelvet a gyerekek, ez az Ön idejében is így volt, ma is így van. Milyen gyakorlatnak tartja ezt?

Kevesen tudják, hogy a siketeket nevelő iskolákban a jelnyelven való oktatás még nem megoldott. Minden kisgyermeknek szájról olvasva kell megtanulnia, számára idegen nyelven, vagyis magyar hangzó nyelven a matematikát, történelmet, irodalmat. Mivel a gyógypedagógusok nem tudnak jelnyelven tanítani, ezért nincs közvetítő nyelv. Így viszont a siketek magyar nyelven történő írása, olvasása nagyon alacsony szinten marad. Az a tudás, amellyel kijönnek az általános iskolából, nem elegendő arra, hogy továbbtanuljanak. Amerikában egy siketből bármi lehet, még jelnyelvi egyetemük is van. Szomorú, hogy nálunk még van olyan gyógypedagógus, aki azt is megkérdezi, hogy egy siketnek minek érettségi. Sajnálatos módon a szájról olvasós módszerrel még az érettségiig sem tudnak eljuttatni minket. 2017-re ígérik a kétnyelvű oktatás bevezetését, így addig fejlődés sem várható.
Weisz Fanni

A 2011-es népszámlálás adatai siralmasak. A siketek 4 százaléka felsőfokú végzettségű, érettségije 11 százalékuknak van. Ön melyik általános iskolába járt és hogyan próbálták tanítani a kommunikációra?

A siketek iskolájában tanultam 3. osztályos koromig, ahol még a körülöttem lévő pedagógusok sem tudtak velünk kommunikálni. Szabad kommunikáció csak a gyerekek közt működött, jelnyelven. Mindenáron a hallásunkat akarták nevelni, ami többségünknek nem volt. Rengeteg idő ment el a hallásfejlesztéssel és a hangok képzésének megtanulásával, miközben nem volt eszköz a tudás átadására. Én sem kaphattam meg a jelnyelvet. Sem tudást, sem biztos nyelvi kompetenciát. Amióta állandó tolmácsom van, rengeteg dologgal szembesülök, amiről csak érzéseim, benyomásaim voltak.

Jelnyelv nélkül hogyan beszélget egy halló szülő a siket gyerekével?

Míg Amerikában hallónak, nem hallónak tanítják a jelnyelvet, nálunk azt mondják a halló családban születő siket gyermek szüleinek, hogy meg se próbálják a jelnyelvet használni, mert akkor a gyermek nem tanul meg beszélni és nem lesz olyan, mint a hallók. Ez nagyon súlyos következményekkel jár. A gyermek és szülő soha nem fog tudni egymással úgy beszélni, ahogy ez egy halló családban van. A siket gyermek 3 évesen bekerül egy "intézménybe", de egészen odáig, addig a 3 évig mi van? És mi lesz utána? Hova vezet az, hogy nincs vagy csak nagyon korlátozottan kommunikáció? Óriási lesz a lemaradása a korosztályával szemben (ezzel kapcsolatban lásd "Több lehetőség" című keretes írásunkat).

Mi a célja a Csend Hangjai Klaszternek?

A Csend Hangja Klaszter olyan cégekből, szervezetekből áll, amelyek abban segítenek, hogy dolgozhassak a siketek közösségéért. Az egészségügyben a siketek hatványozottabban ki vannak szolgáltatva, hiszen nem értik, hogy mi zajlik körülöttük. A Semmelweis Egyetem ÁOK Kórélettani Intézetében két éve oktatják a speciális jelnyelvet a lelendő orvostanhallgatóknak. Megtanulják, hogyan kommunikáljanak, ha siket beteggel találkoznak. Ez az egyetlen szakma specifikus jelnyelvi kurzus az országban, nem véletlen, hogy Európai Nyelvi Díjat nyert.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a hallássérült diákoknak kell alkalmazkodnia a többséghez, és el kell sajátítaniuk a többségi kommunikáció alapjait, ezért nincs szükség jelnyelven folyó szakképzésre. Mi az Ön személyes tapasztalata, valóban semmi szüksége a jelnyelven folyó oktatásra a hallássérülteknek és siketeknek?

Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy a mozgássérülteknek sem kell mankó vagy kerekes szék, mert mi járunk. Nem arról van szó, hogy nem akarunk alkalmazkodni, hanem, hogy vannak korlátaink. A jelnyelv olyan, mint egy rámpa. Ha akadálymentesítés céljából megépítenek egy rámpát, az jó a kerekes székeseknek, idős embereknek, babakocsis anyukáknak. A jelnyelv funkciója sem korlátozódik pusztán a "beszédre". Amerikában a negyedik leggyakrabban tanult nyelv a jelnyelv. Az óvodákban a halló kicsiknek játékos formában, mint vizuális kifejező módot oktatják, az agy kreatív központját stimulálja, erősíti és fejleszti az önkifejező képességet. Egy siketet ott nem érhet hátrány pusztán azért, mert más nyelven beszél. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy jelnyelv használó siket a saját anyanyelvén férhessen hozzá minden szolgáltatáshoz. Ezért a saját nyelvén fejlődhet, okosodhat, végezhet egyetemet.

Kevesen tudnak elhelyezkedni. Hogyan lehetne a siketek és súlyos nagyothallók állásba kerülését támogatni?

A legfontosabb lépés, hogy a társadalom információt kapjon velünk kapcsolatban. Az, hogy a döntéshozók ismerjék a helyzetünket. Ilyen a kormányablakok akadálymentesítése, amit az előző kormányzati ciklusban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épített ki. Navracsics Tibor volt az első politikus, aki leült velem egy asztalhoz és komolyan megkérdezte, hogyan lehetne valódi segítséget nyújtani. Olyan tapasztalati szakértőket (fogyatékossággal élő személyeket - a szerk.) vontak be a programba, akik pontosan tudták, mire lenne szükség az akadálymentesítéshez. Egy percig sem jutott eszébe senkinek, hogy a siket embernek nincs szüksége a jelnyelvre az ügyintézés közben. A másik egyedülálló példa hazánkban, hogy a Budapesti Közlekedési Központban több mint fél éve indult el az a várostérképezési projekt, ahol a siketek és hallók teljesen integráltan, világszínvonalú technológiákat alkalmazva dolgoznak együtt. A hallók alapszíntű jelnyelvi képzése egy hónappal a siket kollégák érkezése előtt elkezdődött. A tesztidőszak alatt jeltolmács segítette a szakmai felkészülést, így valóban együtt, közös (jel)nyelvet beszélve tudnak a projekten dolgozni. A térképezési feladatot végző operátorok fele siket, így igazi egyensúly és együttműködés van a hallók és siketek között. Valahogy így, odafigyeléssel és közösséget alkotva lehetne segíteni a munkavállalást.

Az ismertséggel lépett ki a siketek zárt közösségéből. Mit gondol, mihez kezdett volna, ha nem a modell szakmában indít?


Nem tudom, azért persze a családnak voltak elképzelései, hogy esetleg egy körmös tanfolyam után dolgozhatnék azon a területen. Nem lett volna választási lehetőségem. Sok sorstársam örül, ha valami munka akad. Alkalmazkodik a helyzethez. Elfogadja, hisz kinek is panaszkodhatna jelnyelven, ha nem érti senki.

Milyen esélyei vannak arra egy siket embernek, hogy sikeressé váljon?

Nagyon kicsik. Ráadásul legtöbb esetben a családok is belefáradnak. Nekem szerencsém volt, mert édesanyám és szülei támogattak és támogatnak minden álmom megvalósításában.

A cochleáris implantátum behelyezése után milyen szintű lett a hallása és hogyan élte meg ezt a változást?

A lényeg, hogy egy mesterséges hallást kaptam, ami nagy segítség volt abban, hogy a megtanult szavakat szépen tisztán tudom ejteni. Gyakorlatilag halló, beszélő emberré váltam, viszont nem tudom a szavakat értelmezni és nem tudok magyar nyelven ragozni. A műtét 7 éves koromban történt (lásd "Műtét a hallásért" című keretes írásunkat), mikor már az agy nem olyan képlékeny, mint baba korban, így hallani sem tudtam megtanulni.

Így néz ki az implantátum

Ezt követően sem tanult meg beszélni. Le tudja írni, hogyan élte át ezt?

Konyhanyelven, otthon, halló baráti körben azért használom a hangzó nyelvet, de ha nyilatkozok, akkor biztonságban csak jelnyelven érzem magam. A tanulásban és a pontos értelmezéshez pedig elengedhetetlen számomra a jelnyelv.

Egy siket személy említette, hogy a cochlearis implantátummal élő ismerősei zárt közösséget alkotnak, nincsenek barátaik, otthon ülnek a szüleikkel. Ennek az oka szerinte, hogy nem kaptak megfelelő lelki segítséget közvetlenül a műtét után, ami drasztikusan megváltoztatta az életüket, ezért nem tudnak élni a hallás adta új lehetőségekkel. Ön átélt valami hasonlót?

Nem, semmi hasonlót nem éltem át. Ez valószínű azért volt, mert semmilyen nyomás nem nehezedett rám. A családom nem várta el tőlem, hogy akkor is hordjam a készüléket, amikor már zavart, vagy, hogy beszéljek, mert ott volt a jelnyelv, és rám bízták, hogy saját érzésem szerint vegyem igénybe. Most is van, amikor szívesen használom, van, amikor pedig kifejezetten teher hordanom. Ha zavar vagy elfáradok, akkor leveszem, amikor szükségét érzem, akkor pedig felteszem. Ami egy halló ember számára természetes, az nem biztos, hogy nekünk is az. Nekem sokat segített, még akkor is, ha úgy tűnik, nem így van. Arra használom, amire nekem szükségem van.

A modellszakma befogadta?

Nem panaszkodom...

Kivételeztek, kesztyűs kézzel bántak önnel csak azért, mert siket?

Nem kivételeztek, sőt sok esetben inkább elzárkóztak. Szerencsére voltak, akik nem ijedtek meg attól, hogy kicsit más vagyok.

Milyen meghatározó pozitív és negatív élmények érték a munka során?

Nem hallom, mit pletykálnak a hátam mögött... Ez egyben negatív is lehet, bár én ezt abszolút pozitívnak élem meg. Engem az élet egy kicsit már megedzett, így talán az akadályokat is könnyebben veszem.

Jelenleg is tart a beilleszkedése a "társadalomba", van még benne fejlődés vagy elérte azt a szintet, amire vágyott?

Szerintem még túl fiatal vagyok, hogy elégedett lehessek. Persze, hogy többre vágyok.