A coachok nem tudnak üzletelni, de nem is akarnak

Sok tekintetben, sok igazság van abban, amit Malchiner Maximilian Péter ír, de – és itt jön a jó öreg de - van több dolog, amit vitatnék vagy kiegészítenék.

A coachok nem tudnak üzletelni, mert nem is akarnak és nem is kell nekik üzletelni. Minden coach és magam is megbízási szerződések alapján dolgozunk, ahol pontosan meg van fogalmazva, hogy mire szól a coach megbízatása. Ha coachként eladom a szaktudásom azt nem nevezem üzletelésnek. Nem tartom helyén valónak így ezt a kifejezést a coaching tekintetében.

Más „szakmára” szokott igaz lenni, hogy „juttatás ellenében rendelkezésre áll” – sőt több szakmára is igaz szokott lenni. De nekem ez így a coach szakmára nézve nem tetszik akármilyen általános is. A mi esetünkben a rendelkezésre állást precíz, minden feltételre és körülményre kiterjedő szerződés – írásban és szóban - előzi meg, aminek a juttatás csak egy kicsi része. Szolgáltató ipar vagyunk, de nem füttyentésre, zsebbe pénzért, hanem igazi professzionális keretrendszer mentén.

Kevés a férfi a szakmában

Nagy öröm számomra, hogy a cikkben férfiak beszélnek a coachingról. Azért öröm, mert ezen a területen nem ők a dominánsak. Ez egy olyan szakma, ahol a gyengébb nem van többségben, ezt a coach képzések adatai is alátámasztják. Coach képzéseinken – a sajátomon túl több kollégát is megkérdeztem – a férfiak aránya jó, ha a 20- 25 százalékot elér.

Ami még érdekes, hogy coaching vállalkozásban viszont inkább a férfiak viszik a prímet - a vállalkozásnak pedig kell a marketing, a reklám, az üzleti gondolkodás, ami azt jelenti, hogy megtalálni az üzleti lehetőségeket akkor is, ha coachingról, egy segítő szakmáról van szó. A vitaindító cikk is felfogható a marketing részeként: Malchiner Maximilian Péter éppen ezt hiányolja a coach kollégákból - való igaz, hogy ebben talán jobbak a férfiak. De ez még nem azonos azzal, hogy ki a jó coach. Valaki, akárki, ha coach lesz, ezt biztos nem azért teszi, mert valahol a marketing tudását akarja megmutatni. Ez egy segítő szakma, ahol számunkra az az öröm, ha a másik embert, az ügyfelet segítjük célja elérésében. Szeretünk az ügyfél mögött háttérben maradni és a szó valódi értelmében az a coach, aki az ügyfelet a saját maga (értsd. ügyfél) számára legmegfelelőbb megoldás elérésében támogatja. Az is segíthet, de nem segítő szakma, hanem tanácsadás, amikor megmondom az ügyfélnek, hogy mit csináljon. A coachingon belül is lehet véleményt mondani a coachnak, ha az ügyfél erre felkéri. A szakmai határokat pontosan meg kell húzni.

Vagy van üzleti vénája vagy nincs

Igen, egyetértek nehéz eladni a coachnak a tevékenységét, mert saját magát kell eladnia, de pont azért írunk ilyen sokat a coachingról, hogy a tevékenységet magát és annak az előnyeit mutassuk be és ezáltal is felkeltsük iránta az érdeklődést. Ezután már az ügyfélnek a felelőssége, hogy megtalálja a maga számára leginkább passzoló személyiségű coachot, akivel a legnagyobb bizalmat tudja kialakítani a sikeres együttműködés érdekében. Persze az mindig hasznos, ha a kiválasztásra a coach rá tud segíteni egy jó honlappal, bloggal, vagy üzleti rendezvényeken történő személyes megjelenéssel.

Van olyan coach, akinek van üzleti vénája, van, akinek kevesebb. Egy biztos, nem pályaunt marketinges szakemberek gyülekezete a coach szakma így kár számon kérni tőlünk, tőlük és az orrunk alá dörgölni, minden adódó és szabadon választott alkalommal, hogy lehetne jobb is. Mert biztos lehetne.

Színesek a coachok és ezért nehéz egy általános leírást adni róluk és ugyanígy színesek az ügyfelek is. Van, aki a saját alter egóját keresi a coachában, van, aki pont az ellenkezőjét. És jól van ez így. Nem szabad általánosítani.

Mi a siker?

A sikerről szóló részhez azt fűzném hozzá, habár a legjobb coachingok folyamán a coach is tanul nemcsak az ügyfél, de nem lehet cél, hogy csak a coach tanuljon és ezért még egy „kudarccal” záruló coachingnak is van eredménye. Bennem csak kérdések tornyosulnak: mi az, hogy kudarc?, mi az, hogy siker?. Egy biztos, egyetértek azzal, amit Péter mond az elvárásokat teljesíteni kell. És akkor azt kérdezem meg, hogy mi az, hogy elvárás? Kinek az elvárása? Ezekre a kérdésekre mind lehet, sőt kell is válaszolni a coaching folyamatot megelőző szerződésben, írásban és szóban mindent tisztázni kell, mert csak így lehet mérni a coaching eredményét. És egyetértek, mert ezen a ponton dőlhet az el, hogy coaching kell-e vagy más jellegű beavatkozás. A coach itt is felállhat, ha megérzi, hogy nem rá van szükség, de később is, ha látja, hogy nem az elvárások szerint halad a coaching folyamat. Sajnos vannak megélhetési coachok akik még a reménytelen helyzeteket is nyomják tovább, mert fájó lenne a bevétel kiesés. Az ilyen eredménytelen hosszan, de hiába tartó coaching folyamatok rontják leginkább a coachok és a coaching szakma hírnevét. Mert ezeknek a hírük aztán terjed.

Ki a coach?

Én azokat is coachnak nevezem, akik csak részmunkaként űzik, mert valahol mindenkinek el kell kezdenie és az sem baj, ha valaki másik, fő szakmája kiegészítő tevékenységeként űzi. Tiszteletem, hogy tanul és fontos eszköznek, életszemléletének tekinti a coachingot oly annyira, hogy pluszként a már gyakorolt szakmája mellé teszi ezt a tudást is. Számomra kettő dolog az, ami egy coachot meghatároz; hogy tanulta: időt és pénzt szentelt rá és ezáltal is alázattal közelítette meg ezt az új szakmát és az etikai szabályok betartása, hogy feláll, ha nem coachingra van igény feláll, ha nem halad az elvárások mentén a folyamat és őszintén megmondja, ha nem a coaching szabályai szerint folytatja le a beszélgetést, ha valami társ területre téved. Megmondja, még akkor is, ha az az ügyfél igénye alapján történik.

A „siker” kritériumaként be szeretném dobni, mint szempont a fenntarthatóság kérdését. Tehát nemcsak azt kell nézni, hogy megtörtént-e a kívánt változás, hanem azt is, hogy fenntartható-e az, azaz hosszabb távon megmarad-e az, ami a coaching eredményének tekintett. "Hogy – a - coachok – milyen – irányzatnak - hódolnak” témakörben én is a holisztikus megközelítés híve vagyok. Ez alatt én a sokrétűen képzett coachot értem, aki szinte mindenevő annak érdekében, hogy majd tudjon szelektálni és a tanultak alapján kialakíthassa a saját stílusát.

Az eszköz maga a coach

Legfontosabbnak nem a diagnosztikai eszközök és a különböző coaching modellek ismeretét érzem, hanem, hogy önmagával tisztában legyen egy coach. A modellek és irányzatok úgy jönnek számba, mint könyvek a polcon. Tudjunk hova nyúlni, ha érezzük, hogy kell valami segítség. A diagnosztika az egy keményebb dió. Én ott a szakértőt hívom be segítségül. Diagnosztikában is gazdag a kínálat a piacon és a coachok nem érthetnek mindegyikhez. Lehet kedvencük, amit tanultak, de színes a kép, gazdag a kínálat és az esetek is különböző feltárást kívánhatnak. Viszont, amit meg tud tanulni és meg is kell a coachnak tanulnia az saját maga működése. Érzések, bevonódási határok, testi jelek, empátia és a helyzet által indokolt provokálás, és a jelenlétünk minősége, ezeknek az önismereti képességeknek tudatos birtoklása csak tőlünk függ. Ha a coach önmagát tudja használni, akkor az az eszköz mindig vele van. Vallom, hogy a coach saját maga a legfontosabb eszköz coaching munkái során.

Számos nemzetközi kutatás van coachokról és a coaching szakmáról. Jó volt itt is egyet olvasni a sok közül – itt a német példa jött elő. Szeretem és terjesztem a nemzetközi tudást, tapasztalatot és felméréseket. Arra specializálódtam, hogy elhozom őket Magyarországra, hogy tőlük és ezekből is tanulhassunk. Ezek jelzik és jelentik a trendeket, hogy hova tartunk. Fontos tudni. De mi nem azok vagyunk, nem ott tartunk és ebből következik, hogy nem feltétlenül úgy működünk. A hazai felmérésekkel nincs semmi baj, ha nem általánosítanak, hisz kis mintából nem lenne hiteles. Ami van hazai kutatás, ha van az kicsi, szerény, nem reprezentatív, de még is a miénk. Örüljünk neki. Másfelől viszont próbáljunk meg további részletesebb méréseket és elemzéseket folytatni, annak érdekében, hogy jobban megismerjük és kiismerjük a hazai coaching piacot és a coach szakmát. Ez tőlünk coachoktól is függ, hogy álljunk rendelkezésre, ha megkérdeznek.


Ábri Judit, PCC
executive coach és kommunikációs tanácsadó