Ahol a pályakezdő a magyar átlagbér felett keres

Négy sebből vérzik a magyar szakképzés

Általános probléma a tanulók tudásszintje. Szinte nincs nap, amikor ne hallanánk egy-egy nemzetközi kutatásról, amely a magyar diákok- különösen a szakmunkásképzőbe járók - általános kompetenciáit ne tragikusnak írná le. Nagyon alacsony képességekkel kerülnek a diákok ezekbe az intézményekbe, és utána ott már alig foglalkoznak az elemi matematika, és az értő olvasás képességének a fejlesztésével.

A másik általános kihívás a szakoktatók hiánya. Ők ugyanis vagy elszakadtak már az élő szakmától és csak az elméletet tudják oktatni, vagy olyan gyakorló, jó szakemberek, akik viszont nem értik a fiatal, tizenéves gyerekek „nyelvét”. Nem elég „szakoktatni”, nevelni is kellene a fiatalokat, ami nem egyszerű. Sajnos sokszor – a kommunikáció elcsúszása miatt - nem hiteles az, amit ezek a szakemberek mondanak, és ezért nem is tudják megszerettetni a gyerekekkel a szakmát.

Ehhez csatlakozik a harmadik jelentős teher: a megfelelő tananyag hiánya. Szinte csak a 40-50 évvel ezelőtti tananyagfejlesztések termékei állnak rendelkezésre az iskolai szakképzések során.

Végül a negyedik jelentős kihívás pedig ott jelentkezik, hogy amennyiben egy fiatal meg is szerzi a szakmai bizonyítványt, az átlagosnál jobbak a tanulási képességei, és még kedvvel végezné is a munkát, azok a szakmai tudásai, amiket szerzett, már akkor elévültek, amikor először betette az iskolai tanműhelybe a lábát. Többnyire a ’70-es, ’80-as évek gépein, technológiájával képzik ma az iskolák a szakembereket, ezért a gyártó cégek kapuján belépve gyakorlatilag újra kell képezni őket.

Mindezek együttesen is okozói annak a helyzetnek, hogy nincs megfelelő mennyiségű, és minőségi tudást birtokló szakmunkás a hazai piacon.

Multinacionális elvárások, és válaszok

A kihívásokkal teli helyzetet több nagyvállalat is felismerte, és saját hatáskörükön belül igyekeznek tenni ellene. A német gyökerekkel rendelkező duális képzés számos helyen működik Magyarországon is, többek között az Audinál, a Mercedesnél és a Siemensnél is.
Ezzel a jelenség-halmazzal találkozott Gmoser Anikó is, amikor 2012-ben megkapta a kinevezését a Siemens Képzési Központjának gyakorlati képzésért felelő vezetői pozíciójára.

Gmoser AnikóTöbb irányban kezdtek el egyszerre cselekedni. Először elkezdte kiépíteni a kapcsolatot a partneriskolával, amely akkor még csak a gödöllői Madách Imre Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium volt. Ehhez jött 2015-től a budapesti Szily Kálmán Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola, és Kollégium is. Ezekkel az iskolákkal közösen indít képzést a Siemens, ahol nemcsak a legmodernebb technológiai ismereteket, nyelvtudást, de nemzetközileg is versenyképes szaktudást szerezhetnek a diákok.

Erre a kapcsolatra építve indították el az iskolarendszerű duális képzést, amely ma már három hiányszakmában képez fiatalokat. Jelenleg ipari gépész-, gépi forgácsoló-, és hegesztő-jelöltek tanulnak a német cégnél.

A náluk gyakorlatot teljesítő fiatalok alapkompetenciái is fejlesztésre szorulnak, amit a Siemensnél a partneriskolákkal folyatott, állandó egyeztetéseken vitatnak meg. A német multi csúcsminőségben gyárt, ezért magasak az elvárásai a fizikai területen dolgozókkal szemben is. Ezt kellett „iskola-nyelvre” lefordítani, és ehhez igazítani az elméleti oktatási tervet is, amennyire lehetséges. „Műszaki rajz ismeret, és matematikai tudás nélkül hiába tanul meg valaki esztergálni, minőségi munkát nem fog tudni végezni. Ezt már az iskolai oktatók is értik, és nagyon jó eredményű hatékonyság-javulást tapasztaltunk az ő oldalukról is”- mondta a képzési vezető.

Az oktatóhiány nehézségét a Siemensnél úgy küzdötték le, hogy a két, hazai gyártó egységtől a nyugdíj előtt álló szakembereknek felajánlották a gyakorlati szakoktatói pozíciókat. Illetve ma már nagyon fiatal, a pályájuk elején lévő szakembereket is szívesen alkalmaznak szakoktatói feladatkörben is, mert az a tapasztalat, hogy - az életkori sajátosságok miatt - nagyon jól megérti egymást a fiatal diplomás a még szinte gyermekkorú szakmunkástanulóval.

A tananyagok modernizálása volt a legegyszerűbb feladat. Ugyanis a német anyavállalatnál már több mint 100 éves hagyománya van a duális szakképzésnek, és mind módszertanban, mind tematikában, tanári segédletben, és tananyagban is a legkorszerűbb, ottani anyagokat veszik át, fordítják, alkalmazzák a hazai viszonyokhoz.

Gmoser Anikó nemcsak arról számolt be, hogy a napi tevékenység során használatos, módszertani eszközöket, metodikákat kapták meg az anyavállalattól, hanem a képzés kialakítása során minden lépésnél komoly segítséget kaptak, így például a zuglói, Gizella utcai tanműhely felszerelésére is.

Kis osztályok, nagy túljelentkezéssel

A 2012-ben indított, első hegesztő osztály 15 fős létszáma mára 3 szakmára, 3 évfolyamra és 90 fősre nőtt.

Gmoser Anikó szerint nagyon fontos tudnivaló, hogy a Siemens képzései ingyenesek a tanulónak és a családoknak, nem kell költségtérítést fizetni. A duális képzés keretén belül a legalább nyolc osztályt elvégzett tanulókat veszik fel három, a legalább 10 osztály végzetteket pedig kétéves képzési időszakra.

A rövidebb képzési időszakra zömében érettségivel rendelkező, továbbtanulás előtt állók jönnek, akik esetleg szakmát szeretnének váltani. Azért rövidebb az ő képzési időszakuk, mert közismereti tárgyakat kevesebb óraszámban kell tanulniuk.

A hároméves képzés a „klasszikus” szakmunkásképzést jelenti. A legnagyobb különbség a két képzésmód között didaktikai, oktatásmódszertani oldalról mutatkozik meg. „Egészen más a motivációja, vagyis a munkához, a tanuláshoz való hozzáállása egy gyereknek, mint egy fiatal felnőttnek. Az 5-6 évnyi korkülönbség ekkor még nagyon sokat jelent. A 14 évesekkel dolgozó oktatóknak nehezebb a dolguk, mert először is meg kell tanítani nekik, hogy ez már nem az általános iskola. Itt már speciális, munkavédelmi szabályok vannak. Meg azt is el kell velük érni, hogy belsővé váljon a teljes munkafázis, ami nem a munkaidő kezdetével indul, hanem negyed órával előtte, a kipakolással. És nem is a munkaidő végével zárul, hiszen a munkaterületen rendet kell rakni, a szerszámokat, alapanyagokat el kell pakolni, a munkaterületet le kell törölni, és össze kell a munkapad alatt söpörni. Ez sokaknál nem magától értetődő” - sorolta a vezető.

Amit ezért a hozzáállásért „cserébe” a Siemens ad, az a korszerű oktatás. Ez alatt nemcsak a tanműhelyt, és a nyelvoktatást értjük, hanem egy nyári, 3 hetes németországi gyakorlatot is a németországi Mühlheimban, amin a legjobban teljesítő diákok vehetnek részt. Itt nemcsak a legújabb szakmai újdonságokkal ismerkedhetnek a fiatalok, hanem egymással is.

Meg kell tanulni tisztelni a fémet

A három szakma három külön területe a fém-megmunkálásnak. Az ipari gépész feladata a gyártás során használt gépek, berendezések javítása. A gépi forgácsoló többnyire a gépiparban gyártott termékek alkatrészeit készíti el forgácsoló gépek segítségével. A hegesztő pedig fémfelületek hegesztését és vágását végzi gázláng, villamos ív, illetve egyéb, vágásra és olvasztásra alkalmas hőforrás segítségével.

„Ami közös, az a fémipari alapképzés. Innen indul minden, mert először megismerik a fémet, mint alapanyagot. Meg kell tanulni tisztelni a fémet, és csak akinek ez sikerül, az válhat jó szakemberré”- hívta fel a figyelmet a legfontosabb szakmai fogásra Gmoser Anikó.

Ami előnyt jelent ezeknek a fiataloknak, hogy mivel a napi gyártás során használt technikát, és technológiát használják, ezért gyakorlatilag „kész vannak”. A végzés pillanatában áttehetők a gyártáshoz, és rögtön termelő munkát képesek végezni.

Vonzó a pálya!

Elterjedt a közbeszédben az a vélekedés, miszerint a mai fiatalok nem szeretnek kétkezi munkát végezni, és nem is motiváltak a szakmatanulásban. Gmoser Anikó ezt cáfolja. „Számomra a legfontosabb visszajelzés az, hogy a fiatalok egymásnak ajánlják a képzéseinket.” Sokan - köztük nem egy lány is - nagyon ügyesen, kedvvel dolgozik.

Sok tévhit él a szakmunkások lehetőségeivel kapcsolatban is. Gmoser Anikó ezt is szeretné eloszlatni. „Nagyon jól keresnek már a pályakezdők is. Mi föl tudunk venni párat a végzősök közül, de a többiek is biztos álláshoz jutnak a magyar piacon.”

Meghatározott fizetési nagyságot a szakember nem mondott, de segített a tájékozódásban. A fizetéseket illetően a mai magyar átlagbér (br. 247 800 forint volt a bruttó átlagkereset 2015. január-december között - KSH - a szerk.) felett kezd el egy fémipari hiányszakmát tanult, pályakezdő szakmunkás keresni.

4 + 90 gyerek

A képzési vezető nagyon elkötelezett a fiatalok oktatása tekintetében. Szívén viseli mind a 90 gyerek sorsát. Egyenként, mindegyikükkel személyesen elbeszélget, és figyeli, hogyan alakulnak, hogyan változik a viselkedésük a környezet hatására.

Teszi ezt úgy, hogy közben otthon is várja négy, saját kisgyerek, akik közül hárman négy és fél év alatt érkeztek meg, egy pedig egy kicsit később követte őket. Ma már 21 hónapos a legfiatalabb, és 11 éves a legidősebb gyerek, akik elég sok tennivalót, időt, és energiát követelnek maguknak.

Gmoser Anikót abban, hogy - ezt az ő szavaival - „kalandos” életet a maga teljességében megélhesse, sokan, sokszor segítették. Kellett egy segítőkész férj, nagyszülők, de egy babysitter személyében még egy professzionális segítség is érkezett, és nem utolsó sorban egy olyan munkahelyre is szükség volt, amely végig támogatta. Segített neki visszajönni, és engedte újra elmenni, ha újabb babát tervezett.
Ma rugalmas foglalkoztatással, de felelős, a cég jövője szempontjából stratégiai fontosságú pozícióval egyszerre segítik Anikót ahhoz, hogy ne kelljen lemondania sem a sikeres karrierről, sem a magánéletéről.