Mennyit keres egy nyelvtanár?

Németre tanítja egy világcég mérnökeit, tervezőit egy nyelvtanár, akit nevezzünk Diának, ám nem alkalmazottként, hanem egyéni vállalkozóként. Négy évvel ezelőtt kezdett el dolgozni ebben a formában a nyugat-magyarországi világcégnek.

Az egyéni vállalkozói státusz azt jelenti, hogy magának kell szereznie a munkáját az oktatásszervezők segítségével, de ő osztja be az idejét és senki nem fizeti utána járulékokat, sem a szabadságát. Tehát 10 hónapja van arra, hogy 12 hónapra elegendő pénzt keressen, mert a gyárban bizony leáll a munka, például augusztusban és decemberben 3-3 hétig. Dia eközben minimálbérre jelenti be magát, hiszen így a legkevesebb a vállalkozói kiadása, ám így igen alacsony nyugdíjra számíthat. Dia egy egyetemen is tanított, TÁMOP-projektben, szintén számlaadóként négy hónapig a mostani óradíjának majdnem duplájáért, azaz bruttó 4500 forintért.

A jelenlegi munkahelyén hiányolja a jövőképet, az anyagi és a szakmai megbecsülést, mert mint mondja, tavaly nyáron keretszerződést kötöttek, ami annyit jelent, hogy két évig, egész pontosan 2017 végéig változatlan marad az óradíjuk .(Befagyasztották az óradíjakat címmel jelent meg cikk.) Naponta általában 8 x 45 percet, de van amikor 10 x 45 percet is tanít.

„Hallomásból tudjuk, hogy létezik 1.2. és 3. kategóriájú tanár a cégnél, de azt nem tudjuk, hogy ezek mit takarnak. Az is köztudott, hogy egyes nyelvtanárok 2200, mások 3000 Ft-os óradíjjal tanítanak, de ennek az oka szintén nem ismert. Sem szervezeti felépítést, sem óradíjtáblázatot nem láttunk és nem tudjuk hova lehet "fejlődni", feljebb jutni az óradíjjal. Nincs számukra nyilvánosságra hozott sávos meghatározás mint motivációs eszköz, miként ismertetett minőségi besorolás sincs” – mondja a nyelvtanár, aki tavaly 1500 tanórát, átlagosan napi 8 tanórát tanított.

Miként Dia mondja, öt-hat tanár dolgozik alkalmazottként a cégnek, akik a tanításon kívül más feladatot is ellátnak. Azt is említi, hogy ezek a belsős állások számukra elérhetetlenek, mert ha meg is üresedik egy pozíció, - pályázati kiírás nélkül kerül betöltésre. „Mondjuk ezért elnézést szoktak kérni tőlünk” – teszi hozzá ironikusan. Diának jó a kapcsolata a „diákjaival”. Gyakran faggatják, hogy miért nem alkalmazottként tanítja őket, és érdeklődnek, hogy hátrányt jelent-e neki, ha lemondják az órákat mert nyaralni mennek, vagy kiküldik őket például Mexikóba.

A felsőoktatásból hiányzik a nyelvi képzés

Dia úgy érzi, rossz pályát választott, mert nyelvtanárként nehéz boldogulni, különösen, ha az ember egyéni vállalkozóként kénytelen nyelvet oktatni. Szerinte az is érdekes kérdés, hogy kik tanítanak a felsőoktatásban és egyáltalán folyik-e nyelvi képzés. „Úgy látom, a felsőoktatásból hiányzik a nyelvi képzés, holott az államvizsgáig a hallgatóknak egy helyen, akár ingyen lehetne tanulni. Az egyetem érdekelt lehetne nyelvi programok kiírásában, az adott nyelv anyaországával való kapcsolattartásban. Sok pályázat irányul a felsőoktatás hallgatóinak nyelvi képzésire - egyénileg. Ezt mind lehetne csoportossá tenni” – véli.

„Nem lenne méltó egy diplomás nyelvtanárnak egyetemen vagy középiskolában alkalmazottként tanítania és a délutánját-estéjét - mint minden más tantárgyat tanító tanár esetében is - a családjával töltenie? Egy nyelvtanár mint humán erőforrás egy világcégnél miért minimálbéren bejelentett vállalkozóként „alkalmazva” dolgozik?” - teszi fel a jogos kérdéseket a nyelvtanár.

Kerestük az említett céget, hogy reagálhassanak a leírtakra, és elmondhassák, miként foglalkoztatják a nyelvtanárokat, mit tesznek a megbecsülésükért, de leadási határidőig nem érkezett válasz a szerkesztőségünkhöz. Amint ez megtörténik, frissítjük a cikket.

A versenyszférában hivatalosan 180 ezer forintot keresnek a nyelvtanárok

Utánanéztünk, milyen hivatalos adatok állnak rendelkezésre a nyelvtanárok foglalkoztatására, fizetésére vonatkozóan. Az egyes foglalkozások kereseti viszonyaira vonatkozó adatok a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat évente egyszer végrehajtott felméréséből tudhatók meg.

Ezekből kiderül, hogy két évvel ezelőtt egy fiatal, 21-30 év közötti nyelvtanár (iskolarendszeren kívül) alapbére átlagosan 128 ezer forint, egy középkorú, 31-40 év közöttié 141 ezer forint, egy 41-50 év közöttié 272 ezer forint, míg egy idősebb, 51-60 év közötti nyelvtanáré 282 ezer forint, egy 61 évnél idősebb nyelvtanár 288 ezer forint volt az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint. Átlagosan egy nyelvtanár alapbére 180 ezer forint volt 2014-ben az NFSZ adatai szerint. Ez tehát a versenyszféra és hivatalos adatok. Nincsenek benne az otthoni magántanítványok, a feketén adott nyelvórák.

A felsőoktatásban, státuszban bruttó 200-220 ezer forintos fizetés vár rájuk

Egy felsőoktatásban oktató az egyetemi tanári alapilletmény bruttó 437 300 forint 2008-tól, amelynek az egyetemi docensek a 70 százalékát, az adjunktusok 50, a tanársegédek pedig 40 százalékát vihetik haza. 2016-ban változás történt, 85-70-60 százalékos sávokat állapítottak meg, így az egyetemi docensek első fizetési fokozatban 306 ezer helyett 371 ezer forintot keresnek, az adjunktusok kezdő fizetése pedig 218 ezerről 306 ezerre emelték. „Egy tanársegéd kb. bruttó 200-220 ezer forintot keres. A felsőoktatásban státuszban tanító nyelvtanárok fizetése hasonló lehet a tanársegédekéhez, azzal, hogy nekik kevesebb tanórát (12-16 óra) kell tartaniuk, mint a közoktatásban tanító kollégáiknak (22-26 tanóra plusz amit még bent kell tölteni)” - jegyzi meg Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke, a Studio Italia igazgatója.

Felsőoktatásban számlás "vállalkozóként"

A Felsőoktatásban folyó nyelvi és szaknyelvi képzések címmel Kurtán Zsuzsa és Silye Magdolna készített 2006-ban és 2012-ben egy tanulmányt, amelyben mindenféle jellemző adat szerepel a foglalkoztatásukra vonatkozóan.

A tanulmányban jó néhány érdekesség fellelhető. Például az, hogy a felsőfokú oktatási intézményekben a szaknyelv oktatását tipikusan határozatlan idejű alkalmazásban álló nyelvtanárok látják el. Kevesebb számban alkalmaznak határozott idejű alkalmazásban álló, illetve óraadói megbízással oktató munkatársakat is - jegyzik meg a szerzők. Ezzel szemben történetünk főszereplője és Salusinszky András is úgy tudja, a felsőoktatásban is dolgoznak számlás "vállalkozóként" nyelvtanárok, nem is kevesen. A számlás tanárok átlagkeresete heti 16 óra adásával nettó 130-150 ezer forint körül alakul havonta. „A vállalkozási szerződéssel foglalkoztatás a felsőoktatási intézmények számára sokszor olcsóbb, ugyanis a közterheket, így a személyi jövedelemadót, az egészségügyi és nyugdíjjárulékot nem a felsőoktatási intézményeknek kell kifizetniük, hanem a vállalkozó tanároknak, akik még tanítanak máshol is” - fogalmazott a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke.

A felmérésben részt vevők gyakran számoltak be arról is, hogy a távozó (például nyugdíjba vonuló) munkatársak helyett újakat nem vehetnek fel, továbbá arról, hogy alkalmazásuk módját nagyban befolyásolják az intézményi szintű (például szervezeti átalakítási) döntések.

A szakmai tudást megkövetelik, de a képzést nem támogatják

A tanulmány szerint a szaknyelvi képzést ellátó tanárok legnagyobb számban nyelvtanár beosztásban állnak és többségük egyetemi nyelvtanári végzettséggel rendelkezik. A tanulmány készítői megjegyzik, egyes intézmények magas színvonalú szakmai tudást is megkövetelnek a szaknyelvtanároktól (szakszókincs, szakmai műfajok, alapvető szakmai tevékenységek, konvenciók ismerete), ugyanakkor nem adnak támogatást annak megszerzéséhez. „A szükséges szaknyelvi ismeretek megszerzésének jellemző módja az önképzés” - olvasható a tanulmányban.

Kihasználatlan a szaknyelvtanárok képzettsége

A kérdőívek alapján megállapítható, hogy a szaknyelvtanárok által tartott órák száma kiugróan magas az alapképzésben, és képtelenül alacsony a mesterképzésben, de rendkívül alacsony az osztatlan rendszerű képzésekben is. „Ha számításba vesszük azt a már több helyen megállapított tényt, hogy az alapképzésben a képzési időt és energiát túlnyomó részben a hallgatók általános nyelvi hiányosságainak pótlása emészti fel, még negatívabbá válik a kép: jól felkészült, adott esetben tudományos fokozatot szerzett és tudományos munkát végző szaknyelvtanárok felkészültségüket és szakmai tapasztalatukat nem igénylő munkát végeznek, így képességeik és kapacitásuk tekintélyes érdemi része gyakorlatilag kihasználatlan marad” - olvasható a tanulmányban.

A tanulmány szerzői megjegyzik, a megtartott óraszámokból ítélve a szaknyelvoktatásban részt vevő oktatók összetétele rendkívül egysíkú képet mutat: a feladat döntő hányadát a nyelvtanárok végzik, az osztatlan és alapképzésben anyanyelvi lektorok jelentősebb bekapcsolódásával.

A szaknyelvoktatásba bevont szaktanszéki oktatók jellemző módon vagy rendelkeznek valamilyen nyelvi előképzettséggel, vagy külföldi munkájuk során tettek szert szaknyelvi ismeretekre, vagy önképzéssel szerezték meg tudásukat. Valószínűleg a különböző célirányos pályázati programoknak köszönhetően (TAMOP) jelentős mértékben segítették nyelvi felkészítésüket az egyes intézmények szaknyelvtanárai. Az adatokból az is kiderül, hogy az intézmények általában figyelmet fordítanak az oktatásba bevont szaktanszéki oktatók nyelvi felkészültségére.

Anyagi megbecsülés másként

Sok nyelvtanár kénytelen tehát alacsony fizetésért, vagy éppen óradíjért dolgozni és a jobb megélhetés reményében vagy hivatalos munkaidőn túl magánórákat adni vagy külföldre vándorolni, elhagyva a pályát. Hogy ne történhessen meg a legrosszabb forgatókönyv, érdemes lenne magasabb fizetést adni a nyelvtanároknak, a vállalkozóként dolgozó nyelvtanárok munkáját pedig másként honorálni.

Nekik az óradíjukon túl egy úgynevezett rendelkezésre állási díjat (vagy éppen a kényszerű nyári-téli leállások, szünetek miatti állásidőre szóló díjat), valamint felkészülési óradíjat (a heti letanított óraszám alapján) is fizethetnének mind a nyelviskolák, mind a tanárokat foglalkoztató világcégek. Hiszen sem a cafeteria, sem 13., 14. havi fizetés, sem évi minimum 25 nap fizetett szabadság nem jár a vállalkozóknak.