A sikeres állásinterjú titkai

Az önéletrajz elsősorban azt a véleményt alapozza meg a személyzetisnél, hogy a megfelelő képzettséggel és munkatapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy elnyerjük az állást. De minden más a személyes találkozásnál dől el. Nem elég időben megjelenni, jól öltözöttnek lenni és intelligensen megválaszolni a kérdéseket. Íme egy sor dolog, amire célszerű még odafigyelni.

Az interjú időpontja

A Glassdoor vizsgálata valahogy kiokoskodta, hogy a kedd 10:30 a legmegfelelőbb interjúidőpont. A munkavállalók ugyanis keddenként a leghatékonyabbak és legproduktívabbak. Fél tizenegyre pedig már végeztek az e-mailek megválaszolásával és nem érzik úgy, hogy igyekezniük kell. Figyelmet tudnak szentelni a meghirdetett állásra jelentkező személyre.

Ha némi befolyással lehetünk az időpont egyeztetésében, lehetőleg ne a nap végére ütemezzük be, kérjük korábbi időpontot, mert nagy az esélye, hogy a munkanap végén a “felvételiztető” már fáradt és csak hamar túl akar esni a meetingen, hogy bepattanhasson a kocsijába és hazamenjen. Ekkor már minden jár a fejében (vacsora, gyerekek, stb.), csak a mi munkára való alkalmasságunk mérlegelése nem.

Az sem szerencsés, ha közvetlen az ebéd előtti időpontra van kitűzve a találkozó, mert azt nagy eséllyel idő előtt berekeszti a HR-es, hogy végre el tudjon menni enni. Ha pedig rögtön az ebéd után esedékes a beszélgetés, valószínűleg a jelentkezőnek kell majd várakoznia, mert elhúzódott a HR-es ebédje.

Megérkezés

Valóban jó benyomást kelt, ha időben érkezünk, valamelyest előbb, mint a megbeszélt időpont, de ha túl korán ott dekkolunk, abból azt szűrik le, hogy túlságosan meg szeretnénk kapni a munkát. Fél órával előbb megjelenni túlzás és a HR-es is nyomás alatt érezheti magát, hogy minél előbb nekikezdjen a beszélgetésnek, csakhogy ne üljön ott a delikvens az előszobájában. Ez már eleve nem tesz jót a hangulatának. Ha túl korán érkeztünk, inkább sétáljuk körbe néhányszor az épületet vagy a környező utcákat és foglaljuk össze ismét magunknak, mit akarunk majd mondani.

Legyen a kisugárzásunk pozitív – de nem hamisan, megjátszottan pozitív. Amíg az előszobában várakozunk, viselkedjünk udvariasan a titkárnővel, mert a HR-esek gyakran megkérdezik őket a beszélgetés után, hogy az interjúra érkező jelölt hogyan kezelte őket. Multiknál gyakori, hogy a jelentkező külföldről vagy másik megyéből/tartományból érkezik, céges autót vagy mikrobuszt küldenek elé. Itt is a HR-es rendre utánakérdez a sofőrnél, hogyan bánt vele a munkavállaló-jelölt.

Amíg várunk, ne telefonáljunk, mert nem tudhatjuk, melyik pillanatban terem előttünk a HR-es. Egyik kezünk mindig legyen szabad, hogy erőlködés nélkül kezet tudjunk nyújtani, ha kézfogásra kerül a sor. Ne kelljen kapkodva táskát, telefont, esernyőt stb. egyik kézből a másikba helyezni, míg vizsgáztatónk előrenyújtott kézzel vár.

Ki ül szemben?

Nem árt, ha az interjúztató személy életkorához szabjuk a válaszainkat. Nyilván nem érdemes neki olyan dolgokról beszélni, amikről vélhetően halvány gőze sincs. Persze ha a cég célcsoportja a fiatal korosztály, akkor érdemes Snapchatről, sextingről, internetes sztárokról, PewDiePie-ről és minden másról regélni.

Ha többen kérdeznek, ne sajátítsa ki figyelmünket egyikőjük sem, időnként váltogassuk, kire nézünk, hogy senkit se hagyjunk ki, mindenki úgy érezze, személyes kontaktust létesített velünk. Először azonban arra fókuszáljunk, aki az első kérdést tette fel, akkor még ne nézegessünk másra. De ahogy kifejtjük válaszunkat, érdemes azt a többiek felé is intézni. A válasz végén térjünk vissza szemünkkel a kérdezőhöz.

A ruha színe

A CareerBuilder 2099 HR-esre kiterjedő vizsgálata szerint a kék és a fekete jön be a leginkább az állásinterjúkon. Ha narancssárga színű ruhát viselünk, az kelt majd a legnagyobb undort a felvételiztetőben. Akár tudatosan, akár tudat alatt. A piros a legerőteljesebb szín, de nem biztos, hogy lehengerelni kellene a HR-est.

A kéken és a feketén kívül a szürke és a barna is jó választásnak tűnik. A túl harsány színek állítólag nem működnek ilyen szituációban. Ugyanakkor, ha a cégvezető egy unortodox vállalkozást irányít, ahol fiatalos lendületre, s a kliséken és normákon túllépő, túllátó gondolkodásra van szükség, lehet, hogy éppen a tarka árnyalatok tesznek jó benyomást, mert nonkonformista szellemiségre utalhatnak a jelentkező személyiségében.

Lopott pillantás az órára

Ha interjú közben már azt sasoljuk, hogy mennyi idő telt el, az semmiképpen sem jó jel, mert úgy értelmezhető, hogy unjunk az egész cécót. Ne lessünk a mobilunkra vagy a karóránkra vagy a falon lévő órára, bármilyen nagy kísértést is érzünk rá! Már az is sértőnek érződik, ha a mobilunkat szem előtt hagyjuk, mert olybá tűnik, hogy készek vagyunk felvenni, ha hívásunk érkezik, illetve a találkozó ideiglenes jellege is kihangsúlyozódik így. Ugyanis ha elöl van a mobil, azt azt az érzést kelti, hogy úgyis mindjárt felpattanunk és itt sem vagyunk. Kapcsoljuk ki és tegyük el a táskánkba a telefont. Az sem elég, ha vibráló üzemmódra kapcsoljuk, mert az éppúgy bezavar a beszélgetésbe, mintha csöngene.

Erőteljes fellépés

Ha szürke egér a jelentkező, aki legszívesebben elbújna, jól teszi, ha az interjú előtt felspannolja magát. Egy harvardi professzor szerint segít, ha “hatalom pozíciókat” gyakorlunk, vagyis fizikailag veszünk fel domináns, asszertív pozitúrákat (kezek felemelése, arc felemelése), mintha tornáznánk. Ez meghozza a belső lelki magabiztosságot is. Mert a hírek szerint ez növeli a tesztoszteronképződést.

Ha szuperkompetensnek mutatjuk magunkat, az fordítva is elsülhet, mert fennáll a veszélye, hogy személyünkben olyan munkaerőre tesz szert a cég, aki úgy érzi, mindent jobban tud, mint mások és ha hibát vét, akkor sem fogja elismerni, hogy tévedett. A HR-es egyúttal úgy érezheti, hogy az ő állását és másokét is veszélybe sodorhatja egy túlzottan magabiztos és felkészült személy. Ez elsősorban a verseny centrikus kultúrájú vállalatoknál lehet igaz.

Ugyanakkor kutatások azt igazolták, hogy a narcisztikus személyiségek sokkal jobban szerepeltek az állásinterjúkon, mint a szolidabb viselkedésűek, mert nem idegen tőlük a magamutogatás és önmaguk népszerűsítése.

Testbeszéd

A testbeszéd szakértői úgy tartják, hogy az emberek valamelyest alkalmazkodnak a társaságukban lévő ember testbeszédéhez. Ha ezt nem tesszük meg a HR-essel szemben, mert például túl sokat gesztikulálunk vagy az alkalomhoz nem illő testtartást veszünk fel, azzal csak annyit árulunk el magunkról, hogy nem tudunk beilleszkedni és nem tudunk a szituációhoz mérten kalibrálni viselkedésünket. Nyilván nem kell az illető manírjait utánozni, de ha a felvételiztető előre dől a székén és az asztalra támaszkodik, hülyén néz ki, ha a jelölt passzívan hátradőlve marad a székén a beszélgetés teljes hossza alatt.

Rendkívül fontos az is, hogy mit csinálunk a kezünkkel. Ne rázzunk kezet úgy a HR-essel, hogy a tenyerünk a talaj felé fordul, mert ez azt jelenti, hogy dominánsak vagyunk. Beszéd közben ne tegyük zsebre a kezünket. Ez azt jelenti, hogy valami takargatnivalónk van. Ne doboljunk az ujjainkkal, ez türelmetlenségről, izgágaságról tanúskodik. Ne fonjuk össze a karunkat a mellkasunk előtt, mert ez kritikus, sőt akár defenzív, védekező magatartásról árulkodik.
Ne gesztikuláljunk túl sokat.

Ivás

A kézfogásnál tabu az izzadó pracli. Ha izzadunk, az izgalom miatt, kérjünk egy pohár hideg vizet a titkárnőtől. Ez lehűti a testünket és legalább részben elejét veszi az izzadásnak. A vízen túl nem ajánlatos viszont elfogadni a felkínált kávét. Egyszerűen nem illik. Miért? Mert a HR-es valószínűleg 10 percnél többet nem akar rászánni a beszélgetésre és ezalatt nemhogy nem hűl ki a kávé, de még el sem készül. Mondani sem kell, a zajos kortyolgatástól is tartózkodjunk.

Mosolygás

A mosolyról általában úgy vélik, hogy magabiztosságot, harmóniát sugároz és közvetlenséget. De egyes munkakörökben nem jól jön a túlzott vidámság. Főleg olyan pozícióknál, tekintélyelvű viselkedést várnak el. Ilyen például a biztonsági őré vagy a rendőré. De a kutatások szerint még a napilapos újságírónak, kutatási asszisztensnek vagy menedzsernek jelentkező személy is kevesebb eséllyel indul az állásért, ha folyton mosolyog.

Tetkók és piercingek

A Salary.com által megkérdezettek 76 százaléka válaszolt úgy, hogy akinek tetoválása és piercingje van, az kevesebb eséllyel indul versenybe az állások megszerzéséért. Amerikában a köztisztviselők 8 százalékának van tetkója. A turizmusban viszont a dolgozók 20 százalékának.

Leülés

Helyet foglalni az asztalnál, mielőtt az interjúvolást végző személy megkínálna hellyel, udvariatlanság. Ez már azt jelzi a munkáltatónak, hogy a jelölt más illemszabályok ellen is valószínűleg véteni fog, mert nem elég kulturált a viselkedése. A széken üljünk se nyeglén, vagyis túl lazán, se pedig túl visszahúzódóan, mintha épp el akarnánk tűnni az asztal alatt. Ne legyen görbe a hátunk se. Tartsuk szemünket a kérdezőn.

A konkurencia

Ha egy aggasztóan jó rivális jelentkező -mondjuk a végzős osztálytárs- is aznapra kapott időpontot és ez valahogy tudomásunkra jutott, tegyünk meg mindent, hogy másnap kerüljön sor a mi interjúnkra. A Psychological Science magazin szerint az emberek igyekeznek nem túl kedvezőtlenül vagy kedvezően megítélni a jelentkezőket egy napon belül, de ha egy nap több erős jelölt is megfordult a HR-esnél, akkor még egy közepes képességű jelentkezőnek is nehéz dolga van. Egy lanyhább napon jobban kiütne a tömegből. A HR-esek agya is limitált. Főként azokkal vetik össze erősen az embert, aki aznap jött be ugyanarra az állásra interjúzni. Nem az előző napi felhozatallal és nem a másnapi mezőnnyel.

A visszajelzés

Amerikában fontos, hogy az üzleti jellegű találkozók után a felek köszönőlevelet írnak, mindössze azért, hogy udvariasan kinyilvánítsák, jó volt az illetővel találkozni. Nem mindegy azonban, hogy mikor küldjük ki ezt az emailt. Ha a találkozó után percekkel, az -újfent- túl készséges. Olyan ez, mint a randizás: azt akarjuk, hogy minket válasszanak, megnyerőnek akarunk mutatkozni, de nem túl kétségbeesettnek és elszántnak. Ha túl későn megy ki az e-mail, akkor úgy tűnik, mintha nem érdekelne minket kellőképp az állás. Mert nyilván annyi minden mást fontosabb teendőnk volt az email elküldése előtt. Vagy szimplán lustának és lassúnak tűnik az ember. Nem olyan kvalitások, amik egy jövendőbeli alkalmazottban aranyat érnek. A lényeg: 24 órán belül célszerű kiküldeni az emailt az interjú végző személyzetisnek, lehetőleg a munkaidőben, nem éjnek évadján.