Az örök suhanc: dr. Kornai Gábor

- A híres közgazdász tudós édesapa miatt lett közgazdász?

- Inkább azt mondanám, hogy a könnyű ellenállás irányába mentem, amikor pályát választottam. Kisgyerekként legszívesebben építész lettem volna, de mérnöki ambícióim nem voltak. Igazából rockzenész akartam lenni. Játszottam is zenekarokban, saját lemezanyagot is készítettünk, de hat hónapnyi kemény munka szalagon levő anyagát megette egy kisbaba. A katasztrófa után sértődötten otthagytam a pályát. Igaz, tulajdonképpen, ha belegondolok, zenészként is inkább a szervezésre ment több energiám, mint a zenélésre.

- És a tudósi véna?

- Hogyne volna. Ambicionált a kutatómunka. Már egyetemistaként is, azután pedig jó pár évig a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgoztam, végtelen adatsorokat analizáltam, ökonometriai elemzéseket készítettem. Legnagyobb kutatói sikeremet a sertések termelési ciklusáról írtaknak köszönhetem. 1983-ban kimentem egy ausztriai kutatóintézetbe statisztikai kutatásokat végezni. Ha 1987-ben nem vonják vissza a munkavállalási engedélyemet, talán még mindig ott lennék. Hazatelepültem, újra a Kopintba kerültem, de már nem kutatóként. Először elemző, majd informatikai igazgató lettem. De nem fejeződött be menedzserkarrierem kezdetével a tudományos életem. Az elmúlt években a pécsi tudományegyetem vezetési tanácsadás tanszékének tanszékvezetőjeként, tiszteletbeli docensi minősítésben oktatok. Az apám igazi tudományos kutatói alkat. Én nagyon operatív vagyok, gyorsan meghozom a döntéseimet, amiért apám néha meg is dorgál. Szerinte - s de sokszor igaza volt! - megfontoltabban, kissé nagyobb türelemmel, átgondoltsággal kellene néhány szituációt kezelnem.

- De ezért lett ön sikeres üzletember, az édesapja, Kornai János akadémikus pedig híres tudós.

- Mindenki a helyén van. Én is. Persze, az AAM megalapítása előtt még volt néhány, a sorsom alakulására nézve nagyon hasznos ténykedésem. A Kopint-Datorg informatikai igazgatójaként lényegében kudarcot vallottam. Az igazság az, hogy rendkívül türelmetlenül kezeltem a változásokkal - mert hiszen hatalmas gazdasági és politikai rendszerváltás közepette voltunk akkoriban - együtt járó feszültségeket. Radikálisan akartam végrehajtani a gondolkodásbeli, kulturális váltásokat. Idealista képem volt a magyar számítástechnika fejlődésigényéről. Már nagy volt akkoriban is a korrupció, sok a begyepesedetten gondolkodó funkcionárius, akiknek a korábbi elmaradott helyzet konzerválódása volt az érdeke. Akkoriban jött be Magyarországra az Arthur Andersen könyvvizsgáló és vezetési tanácsadó multinacionális cég. Az ügyvezető helyetteseként ott tanultam meg a vezetési tanácsadói szakmát. Nagyon hálás is vagyok emiatt Deák Jánosnak, a Kopint-Datorg akkori vezérigazgatójának és Hubertus Wiensnek, az Andersen első budapesti vezetőjének. Sokáig ott sem volt maradásom, mert partner szerettem volna lenni, de erre nem adtak módot, lehetőséget. Rövid időre elszegődtem a HiCare-hez, Rózsahegyi László azóta elhíresült magáncégéhez. Pályafordító sarokpontnak számít az életemben kirúgásom napja, mert onnan számítódik az AAM története. Négyünket rúgtak ki aznap, de tízen jöttünk el, s alapítottuk meg az AAM-et. Végre saját magamra támaszkodhattam, nem függtem senkitől. Másfél szobás irodába telepedtünk le tízen. Ma már több mint százötvenen vagyunk.

- Mit tud az AAM mást, mint a többi vezetési tanácsadó cég?

- A mérnöki tevékenységtől a szervezetfejlesztési tanácsadásig, minden területen tudunk stratégiai és végrehajtási szintig lebontott segítséget adni a vállalatoknak. Az informatikai rendszerek megtervezésében és felállításában kiváló eredményeink vannak. A meglévő vállalati folyamatok átalakításában is teljesen az ügyfél oldalán állunk, Az ügyféloldali minőségbiztosítás szolgáltatásában mi voltunk az elsők Magyarországon. Hatalmas szellemi tartalékokkal indultunk 1994-ben. Izgalmas feladatokat kaptunk a külvilágtól. Felkarolt bennünket a tanácsadói szakma is. Az informatikai és telekommunikációs cégeknek megrendelés és szakmai segítség formájában nagyon sokat köszönhetünk. Kenyérre már tellett 1995-ben, amikor a túlélési stratégián túllépve, a legnagyobb hazai tanácsadó cég vízióját vetítettük előre.

- Miért kell a legnagyobbnak lenni?

- Kellenek célok, kellenek motivációk. Ambiciózus ember voltam világéletemben. 2002-re egyébként már elértük a célunkat. Mi lettünk a legnagyobbak. Közben azért történt velünk egy s más. Például 2001-ben két tulajdonostársam szabályszerű dezertálással több mint húsz embert vitt el a cégtől, s alapított egy konkurens tanácsadó vállalatot. De ezt is túléltük. Abban az évben negyven ember ment el az AAM-ből, kétszer annyian, mint addig összesen.

- Nem tépázta meg az AAM-et, az emberek lelkületét ez a szervezetet szétrázó aktus?

- Nagy sebeket ejtett rajtunk, az biztos. A céget újra kellett szervezni. Nagyon rosszul éltem meg a válást, de a bajban jó dolgok is történtek. Például: szolidaritás alakult ki a vezetés és egymás iránt. Meg akartuk - és sikerült is - mutatni, hogy nemcsak talpon tudunk maradni, de képesek vagyunk meg is őrizni vezető pozíciónkat. 2002-ben a negyedik legjobb munkahely minősítést is megkaptuk.

- Ön szerint miben rejlik az AAM ereje?

- Szerintem, bár így belülről nézve nehéz objektívnek lennem, a csapatmunkában van a legnagyobb erőnk. Nagyon erős közöttünk a szolidaritás is. Feladatközpontú munkakultúra alakult ki, amelyben az önkifejezésre, személyes fejlődésre tág lehetőségek vannak. Relatíve gyors karrierút áll a fiatalok előtt, bár partnerré lenni nagyon nehéz. Kiemelném még a baráti, emberi közeget is, melyhez nagymértékben hozzájárul a hierarchiamentesség, a mindenkit egyaránt érintő, széles döntési kompetenciák. Első számú vezetőként korántsem egyedül hozom a döntéseket. Nálunk a projektmenedzserek is önálló döntési jogokkal vannak felruházva, jelentős következményekkel járó szituációkban is.

- Honnan választják ki a munkatársakat?

- A legszívesebben friss egyetemi diplomásokat foglalkoztatunk. Nagyon előnyös, ha nálunk megy végbe fiatal munkatársunk munkaszocializációja. Mi tanítjuk meg őket dolgozni. Szakmai gyakorlatokra húsz-harminc fiatalembert fogadunk. Minden évben kiválasztunk a körülbelül hat-hétszáz jelentkezőből mintegy húsz pályakezdő fiatalt. Természetesen nagyon magas a szellemi színvonal, de nem csak a tárgyi tudás számít. A vezetői tanácsadás bizalmi viszonyt feltételez a megbízókkal. A kapcsolatteremtés, megtartás, ügyfélkezelés számos nélkülözhetetlen személyiségvonást feltételez.

- Miközben beszélgetünk, egyfolytában azon gondolkodom, miért van szüksége önnek a folyamatos növekedésre, miért dolgozik még mindig, holott mindent elért már, amit akart?

- A világot csak a fejlődés viszi előbbre. Csak a növekedés útja járható számomra. A leépítés, vagy a konszolidálás nem az én műfajom. Hogy én mire vagyok képes, kevésbé ambicionál. Már tudom. Most például elértünk egy kritikus növekedési pontot, az 1,3 milliárd forintos forgalmat, ami fölött újra szervezeti átalakításokat kell végrehajtani.

- Milyen vezetőnek tartja magát?

- Inkább a munkatársaimat kérdezze erről. Ambiciózus vagyok, de erről már beszéltünk. Hibáim között talán elsőként említhető, hogy sajnos, előre meghozok személyekkel kapcsolatos döntéseket, mielőtt még teljesen meggyőződnék az igazamról. Engedékeny vagyok szociális problémákkal átitatott szituációkban. Talán túlságosan is bízom vezetőtársaimban, hagyom őket önállóan dolgozni, még akkor is, ha nem teljesen vagyok meggyőződve, hogy jól teszem, illetve tehetem. Azt hiszem, inkább támogató típusú vezető vagyok. Kicsit atyáskodó, apai jóindulattal viszonyulok helyzetekhez, emberekhez. Megmondom őszintén, lehet, hogy ez hiba, de nem bánom, mert rengeteg szeretetet, hálát kapok vissza a környezetemből. Szeretek tanítani. Szinte suhancnak, kalandornak érzem magam, s emiatt sokszor rosszul esik, ha a körülöttem lévő emberek kész tényként fogadják el, amit mondok, nem vitatkoznak velem. Nem akarom, hogy a korom és a pozícióm miatt munkatársaim, akiknek átlagéletkora huszonkilenc év, kritika nélkül elfogadjanak tőlem mindent.

- Mi okoz önnek stresszt?

- Nem stresszelek semmitől. Inkább nyugtalanságot érzek az előttem álló feladatok miatt.

- Mitől érzi magát jól az életben?

- Nagyon jólesik, ha a munkatársaimat dicsérik. Remek családdal, két nagyszerű gyerekkel áldott meg a sors, a velük kapcsolatban érzett örömöket sokszorozom meg azzal, hogy fiatalokkal veszem magam körül. De persze lelombozni is az tud, de nagyon, ha kudarcot vall valamelyik közülük.