Amerikai rémálom - Állástalan harmincasok az Egyesült Államokban

Amerikai rémálom Állástalan harmincasok az Egyesült Államokban 2003. augusztus 7. " class="kapcsszoveg">Business Week Véget ért a kilencvenes évek "aranykora" az X generáció számára. A harmincas éveikben járó amerikaiak munkanélküliségi rátája meghaladja az 55 év felettiekét. Michael Laskoffnak mindig kedvezett a szél. Huszonegy évesen kitüntetéssel diplomázott a University of Chicagón, összeházasodott barátnőjével, majd 1994-ben az osztály legjobb tíz százaléka közt végzett a Harvard University MBA kurzusán. Rögtön egy kényelmes állásban landolt a magas presztízsű Furman Selz befektetési banknál. Az eminens aranyifjú úgy hitte, mindig az élet napos oldalán fog járni. Laskoff hamarosan bekerült a dotcom buli őrjöngésébe, s egyre magasabb és jobb pozíciókba került sorban a Bertelsmann-nál, a Cozone.comnál, a McKinsey-nél majd a WorldQuest Networksnél. Nagy vágtája alatt átélt egy elbocsátást, két felmondást, két szerződésbontást és három létszámleépítést. Mégis, 1989 és 2000 között fizetése 1300 százalékkal lett magasabb, s elérte az évi 350 ezer dollárt. Az élet szép volt. BUNGEE-JUMPING. Ma a 35 éves Laskoff állástalan, s keserű szájízzel mulat felemelkedésének és bukásának abszurditásán. Legjobb barátja az MBA-kurzusról, aki kerülte a kockázatot, s így a Goldman Sachsnál ragadt, immár ügyvezető igazgató milliós fizetéssel. Laskoff önéletrajza viszont már-már olyan, mint a bungee-jumping, s az ilyenektől ódzkodnak a vállalati személyzetisek. Most azt reméli, hogy új karriert kezdhet azon a területen, amelyen otthonosan mozog: milyen elbocsátottnak lenni. Laskoff az általa ismert egyetlen növekvő piacot akarja szolgálni, a munkanélküliekét. Kézikönyvet ír a frissen elbocsátottak számára a talpra állás lehetőségeiről. A várhatóan 50 ezer dolláros honoráriumot hozó kötet (Landing on the Right Side of Your Ass: A Handbook for the Recently Fired) januárban jelenik meg a Random House-nál. "Húsz éve még életfogytig való állást garantált volna, hogy a Harvard Business Schoolba jártam" - mondja Laskoff. Ehelyett azt látja, hogy az elit üzleti iskolák diplomásainak masszív állástalanság az osztályrésze. Persze nehéz együttérzőnek lenniük azoknak, akik a dotcom csodagyerekek miatt begyöpösödöttnek és a kockázatoktól irtózónak érezték magukat az internetes őrület idején. Az 1965 és 1975 között születettek - róluk, az úgynevezett baby boomereket követő korosztályról írta az X generáció című híres könyvét Douglas Coupland - kétségkívül nem az első "évfolyam", amely hasonló törést szenved el. "De a tisztességes megélhetés és a biztonságos nyugdíj a nagy gazdasági válság óta egyik nemzedék számára sem vált kérdésessé" - jegyzi meg Edward Wolff, a New York University közgazdásza. A harmincas éveikben járó értelmiségiek, főleg akik megízlelték az internet elixírjét, úgy érzik, kiűzettek az irigylésre méltó keresetek és a garantált bónuszok Paradicsomából. Három éve még úgy tűnt, az X generáció jól képzett tagjai a világ irányítására termettek. De a hullámvölgy óta nyilvánvalóvá vált, hogy sokan közülük elnyerik büntetésüket. A fiatalok szegényebbé válnak: 2000 és 2002 között a 35 év alatti háztartások jövedelme 14 százalékkal esett. A Fed által a lakosság pénzügyi helyzetéről végzett felmérés alapján megállapítható: ekkora csökkenés egyetlen más korosztályban sem fordult elő. Miként lehetséges, hogy míg a recessziós időkben általában az idősebb dolgozókat rostálják ki, ezúttal a diplomás fiatalokra jár rá a rúd? Ennek több oka is van. A fellendülés alatt aránytalanul jól ment nekik azokban a szektorokban, amelyek később összeomlottak - vagyis a dotcom területeken és az információtechnológia szférájában. A boom idején jóval többet kaszáltak, mint amennyit értek, így az elbocsátás elsődleges célpontjává váltak. Mivel a leépítés gyakrabban csapott le a fiatalokra, a 25 és 34 év közöttiek munkanélküliségi rátája immár 6 százalékos, ami meghaladja a 45 és 54 év közöttiekét, sőt még az 55 éven felüliekét is. Az X generáció számos tagjának azzal telik majd a jövője, hogy utolérje magát. Jared Bernstein, az Economic Policy Institute közgazdásza rámutat: a fizetés jellemzően a pálya első évtizedében ível legmeredekebben felfelé, még akkor is, ha bizonyos pozíciókban csak az aktív kor középső, illetve utolsó szakaszában dobják meg a keresetet a csábító opciós csomagok. A bérek drámai értékcsökkenésétől, és a felismeréstől, hogy a gyarapodás éveinek vége, számos harmincas máris a vesztesek táborában érzi magát. "Igen nehéz pótolni a veszteségeket, ezek akár évtizedekig is éreztethetik hatásukat" - húzza alá Bernstein. DUGÓ A SZAMÁRLÉTRÁN. Az X generáció ráadásul sajátos "demográfiai szendvicsbe" szorult be. Fölöttük a háború utáni két évtizedes baby boomban született "öreg törzsfőnökök" védelmezik vezetői pozícióikat, dugót képezve a szamárlétrán. Az 55 és 64 év közöttiek munkaerő-piaci súlya 2000 óta 6 százalékkal megugrott. Egyesek azért maradtak, mert nyugdíjcsomagjuk értéke "elpárolgott", s cégük visszavonta a nyugdíjas évekre szóló egészségbiztosítási ígéretét. Mások azért maradhatnak, mert munkaadójuk számára túl drága lenne a nyugdíjba vonulásuk, vagy a cég tart az életkori diszkrimináció miatti perektől, amelyeket a 40 év feletti elbocsátottak vagy föl nem vettek indíthatnak. Azon társaságok, amelyek már "megégették a kezüket" tapasztalatlan munkavállalókkal, maguktól is előnyben részesítik az idősebb alkalmazottak ráncai mögött rejlő bölcsességet. A prés másik végén ugrásra kész az kisebb bérigényű huszonévesek Y generációja, akiknek a múltja is tiszta, nem terheli őket a dotcom kalandorság vétke. "Az X generáció aktivitási rátája a kilencvenes évek gyors emelkedése után élesebben zuhant vissza, mint eddig bármelyik nemzedéknél a koreai háború óta" - hívja fel a figyelmet Mark M. Zandi, az Economy.com vezető közgazdásza. A harmincasok állástalansága már most mindenféle gazdasági feszültséget okoz. Ma például közülük vagdossák legtöbben a kedvezményre jogosító kuponokat, és a Vertis Inc. adatai szerint ők teszik ki azok zömét is, akik már csak részletfizetéssel tudják visszatölteni a hitelkártyájukkal lehívott összegeket. Sok harmincast már lesöpörtek az első, a második, majd a harmadik választott pályáról, ők most lefelé csúsznak a mobilitás lejtőjén. Hogy felszínen maradjanak, sokan rosszul fizetett állásokat is elvállalnak. A Stanford University egyik MBA-diplomása fagylaltot árul egy Palo Altó-i cukrászdában. Egy hajdani Wall Street-i bróker elektronikai készülékeket ad el a RadioShacknél. A váratlan kitérő miatt mindketten úgy érzik, hogy számukra már a negyvenedik születésnapjuk előtt bevégeztetett. "Az életem megállt, de én tovább öregszem" - mondja szenvtelenül Karen Levine, a Wharton School MBA-diplomása, aki olyan cégeknél dolgozott, mint a General Mills, az Unilever, a Deloitte Consulting, a Condé Nast és a Hearst. A Harvard College-ról kikerült frissdiplomásként 1988-ban reálértékben többet keresett, mint amennyit ma kap a Hachette Filipacchi Media US Inc. marketingosztályán, ahol egy gyermekgondozási szabadságon levő nőt helyettesít. Levine két évig küzdött a munkanélküliséggel, s előfordult, hogy ezalatt 8 dolláros órabérért is elvállalt munkákat. "Még egy kutyát sem engedhetek meg magamnak" - panaszolja. Bizonyos, hogy ha a gazdaság erőre kap, az X generáció szerencséje is visszatér. Egyes közgazdászok szerint a munkanélküliség már elérte a tetőpontját. De ha a gazdaság továbbra is dülöngél, akkor a takarékoskodó cégeknél a harmincasok továbbra is romba dőlt várakozásokkal és zsugorodó erőforrásokkal szembesülhetnek. Vagyonuk apadása ráadásul egybeesik azzal az időszakkal, amikor kiadásaik felpörögnek, főleg a gyerekek miatt. A 31 éves Sean O'Brien fejében mindig az motoszkált: hogyan fogja kifizetni három kislánya főiskolai tandíját, nem is beszélve az esküvőjükről. Miután végignézte, hogy 500 ezer dolláros portfóliója nullára süllyedt az összeomlás után, az akkor még Charlotte-ban dolgozó bróker azon kezdett gondolkodni, hogy a családjának jobban menne nélküle. Elképzelte, hogy autóját átkormányozza a szembejövő sávba, akkor legalább a felesége megkapná a biztosítási összeget. Azután 2000 májusában egy napon annyira kétségbeesett, hogy tárcsázta vállalata dolgozói segélyvonalát. Néhány órával később kórházba szállították. Azt követően pedig, hogy testvérét és sógorát elvesztette a World Trade Center elleni terrortámadásban, O'Brien depressziója visszatért. Ő és felesége felélték a hitelkártyáik fedezeteként szolgáló összeget, sőt egy ízben már a CD-ik eladására kényszerültek, hogy élelmiszert vásárolhassanak. Azóta O'Brien pénzügyi tervező lett, ezen a pályán kiválóan megfelel, s reméli, felhasználhatja tapasztalatait, hogy egy napon majd figyelmeztesse a brókereket az állásukkal járó veszélyekre. Az orvosok és a hit segítettek neki meggyógyulni. Az anyagi jólét azonban elkerüli. "Havi 400 dollár megtakarítással nem lehet ugrálni. Hogyan térhetek vissza oda, ahol korábban tartottam?" A válasz sokak számára így hangzik: sehogyan. A kilencvenes évek végén úgy tűnt, az X generációt az jellemzi, amit elért. Most inkább úgy tűnik, a megkülönböztető jegye az lesz, amit elvesztett.