"A médiában akarok dolgozni!"

Úgy tűnik, mind népszerűbb Magyarországon a kommunikációs képzés. Tizennyolc felsőoktatási intézményben indul a következő tanévben kommunikáció és médiatudomány szak, idén először már a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is.

A mennyiségi túlképzés erre a szakterületre is jellemző, és így az itt végzetteket is elérte a divatos szakok rákfenéje: alig, vagy egyáltalán nem tudnak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. A sikeres munkahelykeresés egyik alapvető eleme, hogy már kezdőként a megfelelő kapcsolati tőkével rendelkezzen a jelentkező. Tapasztalatok szerint a hazai kommunikációs képzés erre talán alkalmas.

Az oktatási minisztérium statisztikája szerint a 2004/05-ös tanévben nappali tagozaton 225 512 hallgató tanult, ami négy százalékkal több, mint az azt megelőző évben. Ebből az újságírás és riportkészítést hallgatók száma 10 826 volt, az audiovizuális és médiaprodukciót tanulóké pedig 483. Az előbbi szakon 2004-ben 942-en végeztek, főiskolai szinten 443-an, okleveles kommunikációs bölcsészként egyetemi szinten pedig 499-en. Az audiovizuális és médiaprodukciós végzettek 2004-ben összesen 52-en voltak: két adásrendező, egy kameraman, hat médiaművész és negyvenkettő okleveles vizuális kommunikációs tervezőművész.

Sokba van

A Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóból kiszűrt adatok szerint az akkreditált felsőoktatási intézményekben 100 és 280 ezer forint közötti összegbe kerül egy félév ezeken a szakokon. Ezenkívül számos akkreditált, a média területéhez kapcsolódó más szakmát is tanulhatnak az erre vágyók, valamint egyéb tanfolyamokon, akkreditációt nem nyert műhelyekben is indítanak médiaképzéseket.

Nem akkreditálják

Nem véletlen, hogy Magyarországon egyelőre nem akkreditált az újságíró-képzés – állítja Horvát János médiaszakértő, a Sport 1 televízió elnöke, aki maga is tanít a Budapesti Kommunikációs Főiskolán. Véleménye szerint a legtöbb szakkal ellentétben, a kommunikáció oktatásában nincs egységes tanterv, jószerével tankönyvek sincsenek, így az oktatás minősége azon múlik, hogy az adott helyen milyen tanárok tanítanak, illetve, hogy az egyetem, vagy főiskola mennyire veszi komolyan a kommunikáció szak oktatását és hogy milyen kapcsolatokat épített ki az adott intézmény. Vannak olyan iskolák, ahol komolyan veszik a kommunikációképzést, de sajnos egyre több gyorstalpaló tanfolyam is indul. Sok intézmény inkorrekt módon az üzlet miatt indít kommunikációs képzést, sok a lelkiismeretlenség – véli Horvát.

Nehéz kezdet

A FigyelőNet megkeresett néhány kommunikáció szakon végzett fiatalt, akiknek sikerült elhelyezkedniük a médiában. Egy, a Budapesti Kommunikációs Főiskolán (BKF) végzett volt hallgató szerint a négyéves képzés csak kapcsolatépítésre volt jó, arra viszont nagyon is. Ezt a véleményét több csoporttársa is osztja.
Egy másik BKF-en végzett fiatal tapasztalatai szerint az iskola által biztosított szakmai gyakorlati helyek többeket hozzásegítettek, hogy hosszabb ideig tartó ingyenmunka után „ott ragadjanak", így jutva álláshoz.

Egy, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció szakot végzett fiatalember szerint semmit nem adott az egyetemen folyó képzés. „A kommunikációt nem lehet megtanítani – eszközök nélkül, egy tanteremben ülve semmiképp" – tette még hozzá.
A Kodolányi János Főiskola levelező tagozatán végzett, most televíziónál dolgozó fiatalember szerint habár a főiskola stúdiója nagyon jól felszerelt, mégsem volt, aki megtanítsa őket, hogyan kell kezelni az eszközöket. „Gyakorlati képzés tehát tulajdonképpen nem volt, szakmai gyakorlati helyet sem biztosítottak, a képzés az üzletről, a beszedett pénzről szólt" – összegezte tapasztalatait. Elmondta, hogy saját és csoporttársai tapasztalatai szerint is csak a megfelelő kapcsolatrendszertől, nem a képzéstől függ, hogy el tud-e helyezkedni valaki a média területén.

Az életre készülnek?

Ezt a véleményt erősítette meg Hágen Tímea, a Fővárosi Munkaügyi Központ munkatársa is, aki megkeresésünkre elmondta, hogy tapasztalataik szerint kommunikációs területen elsősorban azoknak sikerül elhelyezkedniük, akiknek megvan a kapcsolati tőkéjük. Tavaly több mint 6 ezer fiatal regisztráltatta magát a Fővárosi Munkaügyi Központban, közülük 23 százaléknak van felsőfokú végzettsége. A regisztrált diplomások 10-20 százaléka rendelkezik kommunikációs végzettséggel.

„Nagyon sokan azért jelentkeznek erre a szakra, mert sztárok akarnak lenni" – véli Heltai Péter, a média számos területén tevékenykedő szakember, a Budapesti Kommunikációs Főiskola alapítója, és egyik előadója. „A kommunikáció szakon végzettek nem csupán az újságírás területén helyezkedhetnek el, hanem például a közigazgatásban, vagy vállalati kommunikációs szakemberként" – mondta Horvát.

Heltai szerint a marketing, a PR, az üzleti kommunikáció terén is egyre nagyobb a kereslet a kommunikációs végzettségűek iránt, de keresik őket az utóbbi években megszaporodott médiumok is. Ezzel együtt azonban túlképzés van állítja. Ennek okát abban látja, hogy sok a szélhámos a piacon. A kommunikációt, illetve médiaismereteket oktató helyek nagy része nem akkreditált intézmény, hanem műhely szintjén működik. Az akkreditált intézmények többsége szerinte valóban komolyan vehető, bár ez is, akárcsak az egész felsőoktatás, felhígult. Megfigyelhető ugyanis, hogy a fizetős szakokon a legnagyobb a túlképzés.

Mennyi az annyi?

Amellett, hogy a végzetteknek a szakterületükön nagyon nehéz elhelyezkedni, további problémát jelentenek az alkalmazási körülmények. A végzettek legtöbb esetben kényszervállalkozók lesznek, akiknek így saját maguk után kell fizetiük a járulékokat. Az újságírás területén alkalmazott kezdők legtöbbször flekkdíjjal indulnak neki a pályának, s csak később válik lehetővé, hogy egy-egy szerkesztőség belsős munkatársaként többet keressenek.

Gróf Valéria, a TV2 humánmenedzsere konkrét számok közlésétől elzárkózott, de annyit elárult, hogy a gyakornokok fizetése a kezdő diplomás bér körül mozog. Hozzáfűzte, noha minden évben sokkal több friss diplomás kerül ki az utcára, mint amennyire a piacnak szüksége van, a túlkínálat nem nyomja le a béreket. Az erős versenynek bérfelhajtó hatása van ugyanis: a televíziók versenyeznek a legjobbakért. Elismerte ugyanakkor: sokan mindent megtesznek, hogy a média világába bekerüljenek, ezért akár ingyen is hajlandóak dolgozni, és ugyan a TV2-nél ilyen az iskolákban előírt kötelező szakmai gyakorlatot leszámítva nem fordul elő, tud olyan médiumról, ahol ez a szokás. A szakember úgy vélte, hogy önmagában nem mérvadó, melyik iskolában végzett egy aspiráns, a szakmai elkötelezettség sokkal fontosabb, sokan azt hiszik, hipp-hopp karriert lehet csinálni: „Itt le kell tenni valamit az asztalra" – mondta.

Szögi Zoltán, a számos magazin mellett lapunkat is megjelentető Sanoma Budapest Kiadói Rt. humánmenedzsere szerint bruttó száznyolcvan-kétszázezer forintos indulófizetéssel számolhatnak a pályakezdők. Mivel a cég által meghirdetett állásajánlatokra olykor százon felüli önéletrajz is érkezik, valamilyen módon kénytelen szelektálni, ezért a végzettség nem lényegtelen szempont a válogatásnál. A menedzser úgy véli: a felsőoktatás felhígult, a képzések színvonala esett, ezért előnyben részesíti a tradicionális egyetemeket, azon belül is a nappali képzést az estivel és a levelezővel szemben. Megfelelő szakemberekre mindig szükség van, mondta Szögi Zoltán, ezért szükség lenne az egyetemekkel való szorosabb együttműködésre, hogy a tehetséges diákokat megtalálják. Hozzátette: a gyakornoki állások többsége el sem jut egy pályázatig, a főszerkesztő ismerősével tölti be a helyet. Ez természetesen befolyásolja a versenyt is, és a béreket is, a főszerkesztő ugyanis nem mindig konzultál a humánmenedzserekkel, maga dönt a bérezésről, mely így eltérhet a fenti összegtől.

A Magyar Rádiónál számít a legkevésbé a kapcsolati tőke. A gyakornokok felvétele előzetesen meghirdetett pályázat útján történik, úgy tűnik viszont, hogy a rádiós karrierre vágyók anyagi kilátásai a legkevésbé kedvezőek. Egy gyakornok, jóllehet nem kell a televíziókban megszokott taposómalomban dolgoznia, havi bruttó százhúszezer forintra számíthat. A kereskedelmi rádióknál vegyes képet látunk, van olyan adó, ahol, mint említettük, az ingyen munka sem ismeretlen, másutt a tévéket megközelítő bérekkel dolgoznak.