A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése

Az, hogy egy adott gazdálkodó milyen foglalkoztatási formában láttat el feladatokat, hogy milyen megállapodást köt a munkatársaival, az a felek kölcsönös akaratán múlik, az viszont a gazdaságban alapvető jogszabályi követelmény, hogy a "szabadon választott szerződési forma" legyen az, amely a legmegfelelőbben fejezi ki a szerződő felek tényleges kapcsolatát. Amennyiben a szerződések tartalmi elemei a tényleges kapcsolatnak megfelelőek, s a szerződés a formai követelményeknek is megfelel, akkor nincs oka a gazdálkodó szervezeteknek aggodalomra. Ha azonban a vállalkozások nem megfelelően jártak/járnak el, sajnos fennáll a veszélye annak, hogy pl. a vállalkozási és/vagy megbízási szerződéseket az ellenőrzés során munkaszerződéssé minősítik, és a "külsős munkatársa(ka)t munkavállalóként sorolják be, s ennek a következménye - többek között járulékok, adók és pénzbírság fizetése - akár az adott vállalkozás létét is veszélyeztethetik.

A Munka Törvénykönyve és az Adózás rendjéről szóló törvény előírásai alapján a szerződések minősítéséhez kötődően, mind a munkáltatók szerződésmódosítási tevékenységét segítendő, mind a munkaügyi ellenőrzésekben résztvevő felügyelők munkáját könnyítendő a hivatkozott törvények előírásai szerint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint a pénzügyminiszter együttes irányelvet - 700/2005. FMM-PM - tett közzé.

Az irányelv részletesen foglakozik a munkaügyi ellenőrzések során alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel, a szerződéstípus megválaszthatóságának általános kérdéseivel, az ellenőrzés során alkalmazandó hatósági eljárás menetéről. Az irányelv részletesen foglalkozik a munkaviszonyt meghatározó általános jellemzők bemutatásával is, valamint a szerződések minősítésének elsődleges - legfőbb tartalmi -, és másodlagos - tartalmi és formai - minősítő jegyeinek felsorolásával.

Az irányelvben rögzítetteket a foglalkoztatási jogviszonyok ellenőrzése során egyformán jól kell ismerniük, mind a vállalkozásoknak - hisz ezek alapján pontosan felkészülhetnek a vizsgálati szempontokra - mind a vizsgálatot végzőknek, hisz számukra eligazítást ad a vizsgálat lefolytatása során áttekintendő tartalmi és formai elemek köréről.

Tudnivalók az ellenőrzéshez kapcsolódóan
Az irányelv kimondja: "A munkaügyi ellenőrzés esetén az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, illetve területi szervei a hatósági ellenőrzés során megállapított körülmények alapján minősítik a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyokat." A fentiek alapján fontos kiemelni, hogy a munkafelügyelők az ellenőrzés során általuk vizsgált és tapasztalt jellemzők, körülmények alapján fogják a minősítést elvégezni, s munkájuk során elsőként a Mt. 75/A. §-ának (2) bekezdése rendelkezését veszik alapul: "A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani." A Munka Törvénykönyve hivatkozott paragrafusai a munkavégzés szabályait tartalmazó V. fejezetben elsősorban a munkáltató kötelezettségeit rögzítik, melyek közül a legfontosabbak, hogy a munkáltató köteles:
- a munkavállalót a munkaszerződésben foglaltak szerint foglalkoztatni,
- a meghatározott (megállapodás szerinti) munkabért kifizetni,
- betartani a vonatkozó jogszabályokban előírt kötelezettségeket, beleértve a kollektív szerződésben foglaltakat is.

A munkaszerződés szerinti foglalkoztatási kötelezettsége miatt nagyon lényeges a munkáltató számára, hogy a munkaszerződésben a kötelező tartalmi elemek:
-a munkakör,
-a munkavégzés helye és a
-a személyi alapbér pontosan meghatározásra kerüljön.

Mindezek mellett a Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint a munkáltatót terheli az elvégzendő munkákkal kapcsolatos irányítási, végrehajtási, ellenőrzési feladatok összehangolása, a szükséges szakmai, technológiai utasítások kiadása, a megfelelő képzettségű munkavállalók alkalmazása, továbbképzése, valamint az egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosítása is. A 103. § (1) bekezdése szerint:

" A munkavállaló köteles
a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;
b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;
c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;
d) munkáját személyesen ellátni."

A 104. § (1) bekezdése szerint a munkáltató utasításai szerint köteles eljárni, vagyis a munkát ellátni a munkavállaló.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a hivatkozott rendelkezések a munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben megjelenő főbb kötelezettségeit sorolják fel s ezeknek a kötelezettségeknek a megléte a meghatározó a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítésekor. Amennyiben a foglalkoztatási jogviszonyok ellenőrzése során eme előírások fellelhetőek és a felek mégsem munkaszerződést kötöttek akkor ez a szerződések átminősítéséhez is vezethet. Az irányelv rögzíti, hogy: "A munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. A Mt. 1. § (5) bekezdése a munkaügyi felügyelő részére biztosítja azt a hatáskört, hogy a tényállás alapján az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló - jogviszonyt, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolatot minősítse. A minősítés az ellenőrzéskor fennálló jogviszony alapján történhet." Az átminősítéshez alapvetően a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 6. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti jogkövetkezmény kapcsolódik.

A vállalkozásoknál az elkövetkezendő időkben várhatóan megszaporodnak majd azok az (adó)ellenőrzések, amelyek során az APEH ellenőrei vizsgálva a szerződéses kapcsolatokat is alkalmazzák majd az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében meghatározott alapelvet, mely szerint "a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható." Összefoglalva: az adóhatósági ellenőrzések során fellelt körülmények, jellemzők alapján nem kerülnek "átminősítésre" a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések - feltéve, hogy az ellenőrzés megállapításai szerint a polgári jogi keretek (pl. vállalkozás, megbízás) közötti munkavégzés jellege a munkajog tartalmi elemeit tükrözi - viszont az adó- és járulékkövetkezmények tekintetében az ellenőrök a munkaviszony esetében alkalmazandó szabályokat, továbbá az Art. által meghatározott jogkövetkezményekre (szankciókra) vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák majd. Az irányelv IV. pontjának 1.3. bekezdése kételyt sem hagy efelől:

"Általános jogelv, hogy a szerződéseket valóságos tartalmuk szerint kell megítélni, és minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződési akaratot hordozza, színlelt szerződés, amely semmisnek tekintendő. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér - színlelt szerződés. Ezt az általános jogelvet erősítette meg több döntésében a bírósági gyakorlat is. Adóügyben hozott határozatában több esetben mondta ki a bíróság, hogy "az adóhatóságnak a szerződést, az ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, ami olyan általános jogelv, amelynek az Art-ben történő külön kimondása nélkül is érvényesülnie kell. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér - színlelt szerződés" [AEÉ 1996/10]. Munkaügyi perben eljárva mondta ki a bíróság, hogy "a szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni" [BH2005. 102]."

A szerződések minősítési szempontjai
A 2006-os évben a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések tényleges tartalmát tehát mind a munkaügyi ellenőrzést lefolytató hatóság ellenőrei, mind pedig az adóhatóság ellenőrei vizsgálják majd a vonatkozó és alkalmazandó jogszabályok alapján ezért feltétlenül szükségszerű, hogy a munkáltatók minél előbb hozzálássanak az esetlegesen megkérdőjelezhető jogviszonyok felülvizsgálatához, az adott helyzetek tisztázásához.

A közzétett irányelv szerint az ellenőrzés kapcsán az ellenőrök elsődlegesen a foglalkoztatás tényleges körülményeit igyekeznek tisztázni majd, melyhez feltétlenül szükséges az eljárás lefolytatásához kapcsolódó iratok beszerzése. Az iratok átvizsgálása az azokban foglalt tartalmi elemek és a munkáltató adott telephelyén a munkavégzésre és annak körülményeire vonatkozóan megállapításra kerülő tényekkel történő összevetés kapcsán történik, az ellenőrzés folyamán az iratok beszerzésén túl megtörténik majd a tanúk meghallgatása is, s csak ezt követően kerülhet sor annak tisztázására, hogy valamely munkavállaló foglalkoztatása céljából megkötött szerződések tartalma valóban megfelel-e a szerződés elnevezésének. A foglalkoztatáspolitikai és a pénzügyminiszteri irányelv taxatíve rögzíti: " A munkaügyi és az adóellenőrzés során a munkaviszony lényeges tartalmi elemeinek megállapítása, valamint a szerződés típusának meghatározása érdekében az eljáró hatóságoknak, illetve az ellenőrzést lefolytató és az ügyben hozott határozatot előkészítő és kiadmányozó köztisztviselőknek különösen a következő a IV. pont szerinti szempontokat szükséges vizsgálniuk." Ezen minősítési szempontok az alábbiak:

A közzétett irányelv szerint az ellenőrzés kapcsán az ellenőrök elsődlegesen a foglalkoztatás tényleges körülményeit igyekeznek tisztázni majd, melyhez feltétlenül szükséges az eljárás lefolytatásához kapcsolódó iratok beszerzése. Az iratok átvizsgálása az azokban foglalt tartalmi elemek és a munkáltató adott telephelyén a munkavégzésre és annak körülményeire vonatkozóan megállapításra kerülő tényekkel történő összevetés kapcsán történik, az ellenőrzés folyamán az iratok beszerzésén túl megtörténik majd a tanúk meghallgatása is, s csak ezt követően kerülhet sor annak tisztázására, hogy valamely munkavállaló foglalkoztatása céljából megkötött szerződések tartalma valóban megfelel-e a szerződés elnevezésének. A foglalkoztatáspolitikai és a pénzügyminiszteri irányelv taxatíve rögzíti:"

Elsődleges minősítő jegyek:
- A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás
[Mt. 76. § (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont.]
- A személyes munkavégzési kötelezettség
[Mt. 103. § (1) bekezdés d) pont]
- Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása [Mt. 102. § (1) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont].
- Alá-fölérendeltségi viszony
[Mt. 104. §]

Másodlagos minősítő jegyek:
- Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog
[102. § (3) bekezdés b) pont, 104. §].
- A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
[Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
- A munkavégzés helye
[Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
- Az elvégzett munka díjazása
[Mt. 102. § (4) bekezdés].
- A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyaginak felhasználása
[Mt. 153. § (1) bekezdés].
- A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása
[Mt. 102. § (2) bekezdés].
- Írásbeliség
[Mt. 76. § (2) bekezdés].

A szerződések vizsgálatánál kétségkívül az első és egyben egyik legfontosabb ismérv mindenképpen a tevékenység jellege, illetve a munkakörként való feladat-meghatározás. Ezzel összefüggésben általánosságban elmondható, hogy a megbízási és/vagy vállalkozási jogviszony egyes, konkrét feladatok rendszerint eseti elvégzésére vonatkozik, szemben a munkaviszonnyal, amely során jellemzően a munkavállalónak a feladatok összességét kell elvégeznie, ráadásul folyamatosan. Ennek jellemzően egy munkaszerződésben oly módon is egyértelműen meg kell nyilvánulnia, hogy kijelölésre kerül a munkáltatói jogkör gyakorlója, megállapításra kerül az utasítási, ellenőrzési jogot a munkavállaló felett gyakorló személye, az alá-, fölérendeltségi viszonyok, valamint a munkavégzés helye, a munkaidő-beosztás is.

A munkaviszony csak személyes munkavégzési kötelezettség mellett látható el, míg a megbízási és vállalkozási jogviszony esetén lehetőség van közreműködőt, alvállalkozót is igénybe venni. A foglalkoztatási kötelezettség egyértelműen és jellemzően a munkaviszonyhoz kötődik, általában idegen viszont a megbízási és/vagy vállalkozási jogviszonytól. Mindezen legfőbb - elsődleges minősítő - jegyek már önmagukban is meghatározóak lehetnek egy-egy szerződés minősítése szempontjából, de a közzétett irányelv kimondja: "A szerződések minősítésénél az ellenőrzés során megállapított valamennyi releváns tényt, illetve a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit - azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket - az elsődleges szempontok prioritása mellett, egyenként és összességében is kell vizsgálni és mérlegelni. A minősítő jegyeket eltérő súllyal az ellenőrzés által érintett eset körülményeitől függően kell értékelni, ez határozza meg, hogy mely minősítő jegyek lesznek döntőek az eljárás során (pl. hiába dönt a munkavégzés helyéről vagy munkaidejének felhasználásáról a munkát végző, ha egyébként tevékenységét a munkáltatói szervezetbe, hierarchiába integráltan, kizárólag utasítások alapján végzi). Önmagában egyetlen ismérv sem meghatározó, az egyes kritériumok fennállását vagy hiányát önmagukban kell megvizsgálni. Ezt követően a tényállás teljessége alapján lehet megállapítani a munkavégzésre irányuló jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusát."

Összefoglalóan megállapítható, hogy a vállalkozásoknak pontosan megfogalmazott, írásban rögzített szerződésekről kell gondoskodniuk a munkavégzésre irányuló feladatok ellátásához kapcsolódóan, hogy elkerülhetőek legyenek az esetleges jogviták. Mindezen feltételek főleg szükségesek, ha a foglalkoztatás úgynevezett "vegyes elemű", ugyanis jellemző gyakorlat a gazdálkodó szervezeteknél, hogy valakit munkaviszonyban és megbízási jogviszony alapján is foglalkoztatnak egyidőben. Ezen esetekben elengedhetetlen alapkövetelmény, hogy mind a munkaviszony standard feladatait, mind a megbízási jogviszony speciális, alkalomszerű, nem rendszeres teendőit részletesen és lehetőség szerint tételesen rögzítsék a felek.