A tréning és a videotréning

A tréning olyan komplex képzési eljárás, amelynek keretében célorientált felkészítés történik, az adekvát elméleti ismeretek feldolgozására és gyakorlatokban való alkalmazására kerül sor visszacsatolás biztosításával. Ez a tréning alaptípusa.

A tréning teljes folyamatának négy elemet kell tartalmaznia, úgy mint

1. Célorientált ismeretek feldolgozását,
2. Az ismeretek alkalmazását, tevékenység specifikus gyakorlatokban,
3. A gyakorlatok elemzését, értékelését,
4. A személyiség tulajdonságainak feltárását és fejlesztését.

A tréning alaptípusa jellemzően az első két elemet tartalmazza, ugyanis a képzés céljának, az elérendő kompetenciának megfelelő ismereteket dolgoz fel, ezek gyakorlatokban való alkalmazását is megvalósítja. A lényeges különbség az optimálishoz képest abban jelenik meg, hogy a feladat megvalósítása minőségének értékelésére, elemzésére a vizuális és auditív emlékezet révén kerülhet csak sor. Ennek (a hazánkban általában alkalmazott) az alaptípusnak tehát az a hátránya, hogy az elemzés, a megerősítés nem teljes körű visszaidézés alapján történik, hanem az emlékezet szelektivitása miatt, a tevékenység részeiben megragadott visszavetítése nyomán. Vagyis az elemzés, az értékelés lehetősége korlátozott, ezért a tréning negyedik eleme, a személyiség fejlődésének, fejlesztésének a feltárulására nincs meg a feltétel. Az előbbiekből adódik, hogy teljesebb, a tréning minden elemét maradéktalanul alkalmazó képzési eljárásra van szükség, ez a videotréning. (A tréning és gyakorlata című írásban megközelítően szóba kerültek a fentiek, HR Portal, Tréning rovat 2007. január 31-i megjelenés; HR Szótár szócikkei.)

Videotréning és az objektív visszacsatolás
A videotréning az eljárás első két tartalmi elemét az alaptípussal egyezően tartalmazza, azonban az alkalmazásra, a gyakorlatokra való felkészülésnek ennél bizonyos tekintetben előkészítettebbnek kell lennie. A gyakorlatok alapos leírása, az elérendő cél megfogalmazása révén a feladat végrehajtásához másként, tudatosabban készülnek a hallgatók. A lényeges eltérés abban nyilvánul meg, hogy az ismeretek alkalmazását, a gyakorlatok megoldását minden esetben videofelvételen rögzítjük. A gyakorlati tevékenység elemzése, értékekése a bármikor visszaidézhető, részleteiben is megtekinthető felvételek alapján történik, objektív bázisra épül. A személyiség megismerésére (feltárására), fejlődésének nyomon követésére, a fejlesztés elemeinek alkalmazására van lehetőség, így a tréninggel szemben támasztott negyedik feltétel is teljesül. Ebben a folyamatban a "hallgatók" aktívan vesznek részt, kimondhatjuk, hogy önmaguk alakítják, formálják személyiségüket. A videotréning, mint módszer-együttes megvalósítja azt a pedagógiai törekvést, amit "aktív módszernek" írnak le a didaktikai, andragógiai munkák. Így válik teljessé a tréninges képzési folyamat. Ez az eljárás - módszer együttes - minden más típusú tréningnél eredményesebb képző (továbbképző) tevékenységet biztosít, ugyanis mindenki saját "tapasztalatai" alapján tud önmagáról és társairól véleményt alkotni, a saját fejlődéséről meggyőződni.

Miért hatékonyabb a videotréning?
A videotréning hozzájárul az ismeretek - elméleti ismeretek és azok gyakorlati alkalmazásának képessége - tartós megőrzéséhez is. Walter Milon vizsgálatai (kutatása) szerint (W. Milon: "Audio-Vision - Nur Vision?", Österreichische Milchwirtschaft, 1974. 11. sz.) az ismeretszerzés módszerei, eszközei jelentősen befolyásolják a megmaradás szintjét, szerinte
az olvasottak 10 százaléka,
a hallottak 20 százaléka,
a látottak 30 százaléka,
a látás és hallással együtt szerzettek 70 százaléka,
az önmagunk által kifejtettek (elmondottak) 80- százaléka,
a tevékenységgel (alkalmazás keretében) összekapcsoltan szerzettek 90 százaléka válik tartós ismeretté. (Hazai kutatások is megerősítették ezt, pl.: Balogh Jenő vizsgálatai.)

Tehát minél több érzékszervünk vesz részt az ismeretek megszerzésében annál hatékonyabb a tanulás (a képzés), amennyiben pedig saját cselekvésünk is részét képezi az ismeretszerzés folyamatának még teljesebbé válik a felkészültség szintje. A videotréning kidolgozásában, megvalósításában lényegében az előbbiekben hivatkozottakra építettem, ugyanis ez az eljárás-együttesen valósítja meg azt a fokozatosságot az elsajátítás folyamatában, amit tudományos vizsgálatok (W. Milon-on kívül több nyugati és hazai kutató állapított meg) tártak fel és amit esetemben közel 30 éves tapasztalat igazolt.

Szükséges azt is leszögezni, hogy elsősorban ez a tréning-típus tudja biztosítani egy adott feladathoz, munkakörhöz szükséges kompetencia tartalmi követelményeinek teljesítését egy folyamat keretében, úgymint:

• az adekvát ismeretek feldolgozását és gyakorlatban való alkalmazását,
  
• a követelmények teljesítésének elemzését, értékelését,
  
• a személyiség tulajdonságainak feltárását, fejlesztését (azaz a tevékenységes szükséges viselkedést, magatartást mint azt a felnőttképzéssel szemben a törvény követelményként megfogalmazza).
  

Mit mondanak azok, akik már kipróbálták?
A videotrénigek tapasztatai pozitívak, a részvevők előnyös tényezőkről számolnak be. A tréninget végzett hallgatók anonim véleménye erősíti meg ezt, a következőket ajánlom figyelembe:

"Nagyon sok helyzetben láthattam kollégáimat mintaképpen és sajátmagamról is objektív képet kaptam külső szemlélőként"
"A videofelvételek nagyon sokat segítettek a hang, a mimika játékában, a határozott, de ugyanakkor visszafogott tárgyalási technika elsajátításában."
"Mindenképpen a videós munka volt a meghatározó, kívülről látni önmagamat és szembesülni magammal és kollégáim kritikájával."
"A legtöbbet a gyakorlati tényezők segítettek. A videó segítségével láthattam magam, kívülről, a többiek segítették elemezni viselkedésemet."
"Önmagam visszanézése ill. önmagam megtekintése szituációkban, ez segített a legtöbbet." (DANUBIUS Hotels Rt., Budapest tréningjeinek résztvevőitől, mindössze öt megnyilatkozás a több százból.)
"A videotréninges megoldás új távlatokat nyitott ."
"Nagyon tetszett ahogy kipróbálhattuk magunkat. Az elmélet és a gyakorlat összhangja segített, láttam milyen lehetőségeim vannak."
"Jó volt látni a fejlődést, ahogy kialakult bennem egy-egy képesség. Sok gyakorlat volt, ami segített feltárni az önismeretem , helyes értékítéletem."
"'A videotréning' eleget tett a modern pedagógia 'SAJÁT ÉLMÉNY' elméletében megfogalmazott követelményeknek, valamint az elsajátítás minél szélesebb körű lehetőségének."
"Mivel nekem már volt ezirányú gyakorlatom, nagy mértékben hozzá tett a már meglévő tapasztalatomhoz. Segített az eddigi megoldatlan problémák újra definiálásában, átstrukturálásában és sok esetben mintát nyújtott a megoldásra. Ami nekem teljesen új volt, az a videó mint eszköz és mint módszer." (Tréningvezető hallgatóinak véleményéből.)

Az általam vezetett jelentős számú tréning, ezres nagyságrendben meghatározható hallgatói kör véleményét reprezentálják a fenti idézetek. Mennyiségében talán idézhettem volna többet is, de a módszer (eljárás együttes) hatékonyságáról, a résztvevők számára nyújtott fejlesztő, fejlődést feltáró szerepéről egyértelműen adnak rálátást. Ezt azért látom lényegesnek, mert a képzésre igényt támasztóknak (cégeknek, egyéneknek) nincs elég információjuk a videotréning előnyös hatásairól, egyénre és közösségre egyaránt ható tényezőiről.

Miért vannak fenntartások a videotréninggel kapcsolatban?
A fentiek felvázolására azért volt szükség, mert a videotréninggel kapcsolatban az a "közhiedelem" jelenik meg, hogy a videó alkalmazása a tréningeken káros. A vélemény alapját az képezi, hogy egyes alaptréningekbe érdemi előkészítés, előzmény nélkül beiktatnak egyetlen gyakorlatot, amelyről videofelvétel készül. Ez lényegében "váratlan helyzet elé állítja", felkészítés, előzmény nélküli önkonfrontációnak teszi ki a tréner a hallgatót, aminek bizonytalan, s csaknem természetszerűen a negatív a fogadtatása. Erre a többnyire negatív élményre hivatkoznak a véleményt nyilvánítók. Az a mai aktív vezető, akivel minden előzmény nélkül egy tárgyalási helyzetet oldattak meg kamera előtt és ez a felvétel számára elfogadhatatlan volt, érthető, ha elutasító magatartást tanúsít a videotréning szó hallatán, ajánlása esetén.

Az önkonfrontáció fontos eleme a tréningnek, a fejlesztést, a fejlődést segíti, pozitív motivációt vált ki, azonban az itt említett esetben természetesen elutasító magatartást eredményez. A videó alkalmazása kiváló eszköz, azonban képzési folyamatba felvételt illeszteni csak megfelelő módszertani felkészültséggel, a résztvevő(k) megfelelő ráhangolásával szabad. A fent szó szerint idézett vélemények ellentmondanak a negatív beállítódás alapján tett megnyilatkozásnak. Fel kell tehát tenni a kérdést

Miről lehet szó?
A videó képzésben, kivált tréningben való alkalmazására fel kell készülni elméletben és gyakorlatban egyaránt (ezt nyújtja a tréningvezető szakképzésünk). Alapelvként három tényezőt kell megfogalmazni:
a videotréningen

• a gyakorlatok tartalmában,
  
• a megoldással kapcsolatos követelményekben és
  
• a feladatok időtartamában fokozatosságot kell megvalósítani.
  

Videofelvételt értékelni, elemezni csak akkor szabad, ha "hallgató" már a tartalomra képes figyelni és nem megjelenésének külső elemeire, vagyis amikor már csak a megoldás tartalmával kapcsolatban jelenik meg a konfrontáció. Az 'ad hoc' beillesztett videofelvétellel csak ártani lehet a hallgatónak és a képzés megítélésének egyaránt. Harminc év tapasztalata azt igazolja, hogy a megfelelően felépített tréning videofelvételei soha sem okoztak negatív beállítódást, hanem az a pozitív, ösztönző hatás következett be, amire a mindennapi munkában építeni lehet (lásd: a fenti véleményeket). A video-visszacsatolásos tréningek eddig minden esetben biztosították a célként megfogalmazott kompetencia kialakítását.

Tréninget vezetni csak megfelelő felkészültséggel szabad
Az alaposan felkészült szakemberek - tréningvezetők - képzését modellt is biztosító tréninges képzési formában végezzük/végzem évek óta. A nevemmel jelzett trénerképzést elvégző személy a tréning minden típusának, a legkomplexebb videotréningnek a tervezésére, szervezésére és vezetésére (megvalósítására) elméletben és gyakorlatban alaposan felkészül. Ez a szakképzés időigényes, a több helyen hirdetett 60-80 órás tanfolyamok helyett 150-200 közvetlen órát és mintegy 40-50 óra egyéni munkát igényel, amely 3-4 hetenkénti 30-30 órás csoport-tevékenységben realizálódik a megfelelő bevésést (elmélyülést) biztosítva. Az ilyen szintű felkészítés után egyetlen tréner sem vállalja a kudarc kockázatát, hanem csak a szakmai követelményeknek megfelelő gyakorlatokkal végzi a felkészítést.

Azt a tanulságot kell megfogalmaznom, hogy a tréning tervezésénél, a cél ismeretében mindig pontosan számba kell venni a tréning típusát, melyiket alkalmazza a tréning vezetője. A képzési program készítésénél végig kell gondolni, hogy a tréning mind a négy elemét, vagy csak azok egy részét használja-e fel az oktató. Fontos, hogy mind az elmélet, mind az alkalmazás egységet alkosson, a módszerek ezekkel szinkronban legyenek. Elengedhetetlennek tartom, hogy a tréning résztvevői az indulást megelőzően (időben) részletes tájékoztatást kapjanak, ismerjék, hogy milyen feladatokat és milyen eszközökkel fognak megoldani. Az alapos előkészítés képezi a sikeres és hatékony tréninges képzés alapját, érdemes erre időt fordítani.


Dr. Poór Ferenc