Könnyebben is túlélhető az elbocsátás

A vállalatot érintő változás időszakában mérhetően romlik a teljesítmény, sérül a vállalatvezetők iránti bizalom, és mindezek következtében romlik a vállalati morál, legalábbis az eseteknek mintegy 75 százalékában. A DBM Magyarország tanácsadó cég emberi erőforrás oldalról támogatja a változásokat, azaz a megváltozott élethelyzetű munkatársak újbóli elhelyezkedését segíti.

A cég tapasztalatai szerint a munkaadók egyre növekvő mértékben figyelnek a céget érintő változások okán munkanélkülivé vált alkalmazottaik sorsára, és igyekeznek - a szaktanácsadók segítségét igénybe véve - megkönnyíteni dolgozóik számára a munkaerőpiacon történő elhelyezkedést. Ez a típusú támogatás, mint a vállalatvezetők is jól tudják, különösen fontos: pozitív üzenetet közvetít egyrészt a maradók felé, akik ily módon nagyobb biztonságban érzik magukat. Másrészt pedig a távozó munkatársak számára jelent elhelyezkedési segítséget, akik, miután így - munkáltatójuk gondoskodása folytán - hamarabb találnak állást, nem keltik a cég rossz hírét más munkáltatóknál.

A vállalatok által finanszírozott, főként a közép- és felsővezetők számára nyújtott egyéni karrier-tanácsadó programok során a tanácsadók felkészítik a kényszerűségből távozó munkatársakat az őket érintő - többnyire kedvezőtlen - változások elfogadására és mielőbbi feldolgozására. A program fontos eleme, hogy különféle személyiség-tesztek révén segít a szakmai és a személyes erősségek, illetve a fejlesztendő területek, a reális karriercél meghatározásában. Az álláskereső hatékony keresési módszereket ismer meg, megtanulja, hogyan pályázzon, miként készítsen "ütőképes" önéletrajzot, és elsajátít olyan tárgyalási technikákat, amelyek hozzásegítik ahhoz, hogy a felvételi beszélgetésről a lehető legvonzóbb fizetési csomaggal álljon fel. Emellett infrastrukturális hátteret kap: irodát, számítógépet, e-mail-, és internet használati lehetőséget, nyomtatási- és faxolási lehetőséget, hozzáférést a cég különféle adatbázisaihoz, magyar- és idegennyelvű oktatóanyagaihoz, napi sajtóhoz. A cég tanácsadói "coaching" programmal kísérik végig a munkavállalót mindaddig, amíg karrierjének következő, logikus állomását megtalálja.

Az utóbbi években világszerte megfigyelhető az iparágak szűkülése és ezzel összefüggésben a vállalatok munkaerő-felvevő képességének csökkenése. Egyre több ember kényszerül állást keresni, ami sokszor nem is olyan egyszerű. A megváltozott helyzet az álláskeresési szokások megváltozását is eredményezte.

Hazánkban a nőket és az idősebbeket érinti elsősorban az elbocsátás

A DBM (Drake, Beam, Morin) 2001-ben készített felméréséből kitűnik, hogy az elbocsátott alkalmazottak nemek szerinti megoszlása hasonló Európában és szerte a világon, hiszen a munka nélkül maradók 74 százaléka férfi, Európában ez 72 százalék. Ugyanakkor, a nők aránya 26 százalék világszerte és 28 százalék Európában. Érdekes módon, Magyarországon ez az arány éppen fordított: még mindig inkább a női foglalkoztatottak kerülnek először a vezetők látóterébe, ha elbocsátások történnek egy vállalatnál.

Az elbocsátottak átlagéletkora tekintetében nincs nagy különbség Európában és a világon: 42 - 43 év, hazánkban 45 év. Viszont némi különbség tapasztalható a szolgálati idő vonatkozásában: világszerte átlagosan 13, míg Európában ennél kevesebb, átlagosan 10 év szolgálati idővel a hátuk mögött kénytelenek a cégüktől kényszerűségből megválók új álláslehetőségek után nézni. Nemzetközi szinten átlagosan közel 9 hónap, 35 hét végkielégítés jár az elküldött dolgozónak, ez Európában 8 héttel több, azaz csaknem 11 hónap. Ami a Magyarországon szokásos végkielégítés mértékét illeti, ez jóval alacsonyabb, mint Európában: a Munka törvénykönyve szerint a munkaviszony hosszától függően 1-6 hónap, azaz 4-26 hét. Méltányosságból, illetve, a kollektív szerződésben foglaltak alapján előfordulnak a törvényben előírtnál magasabb végkielégítési összegek.

Sokrétű a karrierváltások oka

Naponta hallani vállalatok átszervezéséről, racionalizálásról, amelynek eredményeként a világon a megkérdezettek 31 százaléka "került utcára", míg Európában a felmérésben szereplők 17 százaléka köszönhette ennek megváltozott élethelyzetét. A fúziók, felvásárlások nyomán az elbocsátott alkalmazottaknak világszerte valamivel több, mint egytizede, 14 százaléka kénytelen új állást keresni, Európában 15 százaléka.

A vállalati életre manapság jellemző leépítések azok, amelyek a legtöbb embert átmenetileg bizonytalan helyzetbe hozzák: világszerte 47 százalékot, az európai elbocsátottaknak pedig több mint a felét (53 százalék). Gyárbezárás miatt nemzetközi szinten 2 százalék, Európában 1 százalék vált munkanélkülivé, míg korengedményes nyugdíjjal világszerte a megkérdezetteknek mindössze 1 százaléka élt, Európában elenyésző volt azoknak a száma, akik a nyugdíjkorhatárt megelőzően döntöttek az otthonmaradás mellett.

Ami a Magyarországi viszonyokat illeti, a legjellemzőbb ok a váltásra a létszámleépítés. Másodikként szerepel a világon az az 1-2 évvel korábban kezdődött felvásárlási és fúziós hullám, amelynek utórezgései mostanában érnek el hozzánk. Ezt követik lényegesen alacsonyabb értékkel az átszervezések és a vállalati kultúra problémái.

Iskolai végzettségtől, tapasztalattól is függ, mennyi időbe telik új állást találni

A világszerte megkérdezettek közül ötből minden negyedik, azaz 79 százalék találta meg következő logikus karrierállomását 6 hónapon belül, Európában ez az arány 68 százalék. Ahhoz, hogy a cégüktől megválók megtalálják az ideális munkahelyüket, 2001-ben világszerte átlagosan valamivel több, mint 4 hónapra volt szükség, Európában a medián álláskeresési idő 4 hónap volt, hazánkban pedig, a DBM Magyarország tapasztalatai szerint, 5 hónapba telt, míg az álláskereső ismét el tudott helyezkedni.

A legkelendőbb tapasztalattal, piacképes végzettséggel és nyelvtudással rendelkező, karrierjük első felében lévők általában 2-3 hónap alatt találják meg ideális új munkahelyüket. Azoknak, akik átlagos helyzetben vannak, 4-6 hónapnyi keresésre kell számítaniuk, míg azoknak, akiknek a helyzete speciális, tehát a végzettségük nem megfelelő, vagy azok, akik előző munkahelyükön magas beosztásban voltak, illetve azok, akik nem beszélnek nyelveket, vagy életkoruk miatt indulnak hátrányosabb versenyhelyzetből, 6 hónapnál hosszabb keresési időre kell felkészülniük. A legkönnyebben a három-öt év gyakorlattal rendelkezők tudnak elhelyezkedni, a kezdőket a gyakorlat hiánya, a tapasztalattal rendelkezőket viszont a viszonylag magas fizetési igényük teszi "nehezebben eladhatóvá".

Általában alacsonyabb a fizetés az új helyen

Ami a fizetési szinteket illeti, az új állást a megkérdezetteknek 1 százaléka kezdte ugyanolyan fizetéssel, míg 38 százaléknak sikerült magasabb fizetési csomagot kialkudnia leendő munkaadójától. Sajnos a többségnek, 61 százaléknak meg kellett elégednie a korábbinál alacsonyabb fizetéssel. Magyarországon is jóval kevesebben tudnak a korábbinál magasabb fizetésért elhelyezkedni. Ez jellemzően csak magasabb pozícióba kerüléskor fordul elő.

Magyarországon még mindig ritkán fordul elő, hogy egy munkavállaló feladja saját és családja egzisztenciáját, és egyik városból átköltözik egy másikba, mert így érzi megoldhatónak az elhelyezkedését. Ha mégis előfordul, akkor ez többnyire csak a fővárosba költözést jelenti, hiszen itt még mindig eredményesebben találni munkát, mint vidéken, különösképpen az ország keleti vidékein.

Hasznos lehet a networking

Sokan nem is gondolják, mekkora jelentősége van a személyes kapcsolatoknak, idegen szóval élve a "networking"-nek a munkahely megtalálásában. Az ember élete során, rengeteg emberrel találkozik, teremt kapcsolatot. Ha ezeket a kapcsolatokat nem hagyjuk kihűlni és megfelelően ápoljuk, még hasznunkra lehetnek akkor amikor a legkevésbé számítunk rá. A felmérésben megkérdezettek több mint fele köszönheti új állását a családi, baráti, ismeretségi körének: 51 százalék világszerte, 54 százalék Európában, 59 százalék pedig Magyarországon. Hirdetésre beadott álláspályázat révén a világon mindössze 13 százalék, az európai kontinensen 18 százalék, hazánkban pedig csak 11 százalék találja meg új karrierállomását, míg a közvetítő, kiválasztó, vagy fejvadász cégek világszerte 18, Európában 20, Magyarországon pedig 11 százaléknak találják meg az ideális munkahelyet. A közvetlen, direkt önéletrajzküldés ma még nagyon kevés embernek, mindössze 1-4 százaléknak hoz megfelelő, új munkahelyet.

A DBM magyarországi tapasztalatai is alátámasztják azt a világszerte egyre inkább erősödő tendenciát, miszerint a munkáltatók kezdik újra értékelni a már nem pályakezdő korosztály többéves tapasztalatát, lojalitását, ezért egyre szívesebben alkalmazzák őket a vállalatuknál. Emiatt egyre inkább megdőlni látszik az a tévhit, miszerint 40 éven felül jó állást találni lehetetlen. A középkorú munkavállalók legalább annyi munkaerő-piaci előnnyel rendelkeznek, mint pályakezdő kollégáik, csak a megfelelő ajtón kell kopogtatniuk és persze kitartóbban. Más álláskeresési technikákat kell alkalmazniuk: ők főként kapcsolati tőkéjük fokozott mobilizálásával érhetnek el eredményt, nem pedig az álláshirdetésekre napi rendszerességgel beadott pályázatok révén.

Költséges, de megéri

Az "outplacement" kétségkívül többletkiadást jelent a cégeknek, ám az elbocsátás egyéb költségeihez mérten ez elenyésző. Előnyei nehezen számszerűsíthetőek, viszont az elbocsátásra kényszerült vezetők egyfajta sikerként élik meg, ha volt munkatársaik magabiztosan tudnak kilépni a munkaerőpiacra, a vállalatnál maradók pedig nyugodtabbak és jobban tudnak saját munkájukra figyelni.

Az Egyesült Államokban a nagyvállalatok 80 százaléka, a 100 legnagyobb német cég 75 százaléka alkalmaz "outplacement" tanácsadót. Magyarországon ez az arány egyelőre egy-két százalékra tehető, de folyamatosan bővül, hiszen ez a munkavállaló-barát szolgáltatás igen gyors ütemben terjed, és egyre népszerűbb a munkáltatók körében.

Korponay Ágnes
DBM Magyarország