Manipuláció - az érzelmi intelligencia sötét oldala?

Ha intelligenciáról beszélünk munkahelyi szituációkban, akkor többnyire már nem is annyira a hagyományos intelligenciára gondolunk. Egyre gyakrabban kerül elő az érzelmi intelligencia fogalma, ami csak nevében hasonlít a hagyományos intelligencia kifejezéshez. Maga a hagyományos intelligencia egy olyan képesség, amely a világ kihívásainak való megfelelésünket hívatott mutatni. Elsősorban az iskolai helyzetekre épül, mint például matematikai, emlékezeti, verbális, vizuális képességek. Éppen ezért kap kisebb szerepet az érzelmi intelligencia mellett, ami arra utal, hogyan tudunk bánni az emberekkel. Olyan képességeket takar, hogy mennyire ismerjük saját magunkat és érzelmi életünket; mennyire tudjuk irányítani és motiválni saját magunkat, illetve mennyire vagyunk hatékonyak és sikeresek kapcsolataink kialakításában és fenntartásában. Az tehát, hogy saját magunkkal mennyire vagyunk tisztában, erősen kihat kapcsolataink alakulására.

A kutatások egyre inkább afelé hajlanak, hogy a néhány éve még istenített hagyományos intelligencia csak minimálisan befolyásolja, ki mennyire lesz sikeres. A siker sokkal inkább más tényezőkre vezethető vissza, melyek közül az egyik legjelentősebbnek az érzelmi intelligencia tűnik. Láttunk már elkallódott egykori kitűnő tanulókat, akik nem lettek túlságosan sikeresek, ugyanakkor nem egy híres emberről derült már ki, hogy bukdácsolt középiskolában vagy esetleg diplomája sincsen. A hagyományos intelligencia és az érzelmi intelligencia nem mindig jár együtt. A jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia nagyon is fejleszthető. Míg a hagyományos intelligencia körülbelül fele-fele arányban köszönhető az öröklésnek illetve a neveltetésnek, környezeti tényezőknek, az érzelmi intelligencia csak minimálisan függ a velünk született tényezőktől. Elsősorban neveltetésünk, szocializációnk során fejlesztjük, viszont felnőtt korban is nagyon jól fejleszthető. Éppen ezért fontos és érdemes is foglalkozni vele, hiszen erőteljesen hat munkahelyi sikerességünkre.

Számtalan munkahelyi szituációban vizsgálták az érzelmi intelligencia hatásait. A kutatások során elsősorban aldimenzióit vizsgálták, egyik ilyen például az optimizmus. Seligman tanult optimizmus elmélete szerint, hajlamosak vagyunk oksági következtetéseket levonni, amikor sikertelenség vagy csalódás ér bennünket. A különbség az okok jellegében rejlik: az optimisták speciális, átmeneti és külső okoknak tulajdonítják a sikertelenséget, míg a pesszimisták általános, tartós és belső okból eredeztetik a negatív eseményeket. Seligman és munkatársai az érzelmi intelligenciának ezt az egyetlen aspektusát vizsgálták újonnan felvett értékesítőknél. Azt találták, hogy azok, akik optimisták voltak, 37 százalékkal többet adtak el az első két évben, mint pesszimista társaik. Mindez csupán az érzelmi intelligenciának egy kicsi szelete, el lehet képzelni, milyen sikerekhez vezethet, amikor valaki az érzelmi intelligencia számos dimenziójában jeleskedik.

Mire is használhatjuk az érzelmi intelligenciát?

Ez lenne a munkahelyi sikerek kulcsa? Tény, hogy például új munkatársak kiválasztásában sikeresebbek lehetünk, ha fejlesztjük érzelmi intelligenciánkat. Jobb vezetőkké is válhatunk, hiszen jobban megértjük munkatársaink érzéseit és ennek megfelelően tudunk velük viselkedni, a vezetői sikerességnek jó bejóslója lehet. Feletteseinkkel, munkatársainkkal, üzleti partnereinkkel is jobb kapcsolatot alakíthatunk ki. Pozitívan befolyásolja a munkahelyi teljesítményt, akár másoknál szeretnénk erre következtetni, akár mi magunk vágyunk még jobb teljesítményre és gyorsabb karrierre. Ezen felül hat még a munkahelyi légkörre is, hiszen magasabb érzelmi intelligenciájú emberek jobban kezelik a konfliktusokat, képesek jobban elfogadni és megérteni egymást. A cél az, hogy érzelmeink megértésével és tudatos használatával valamint mások érzelmeinek megértésével egy hatékonyabb munkavégzést alakítsunk ki.

A folyamat megértéséhez és az érzelmi intelligenciánk fejlesztéséhez pontosan kell látnunk a fontosabb összetevőit. Goleman 5 fő dimenzióját határozza meg az érzelmi intelligenciának:
1. Megismerni az érzéseinket - felismerni érzelmeinket és érzelmi állapotainkat, kapcsolatot teremteni érzelmek, gondolatok és tettek között.
2. Irányítani, kezelni az érzéseinket - kezelni a felmerülő érzéseket, szükség esetén háttérbe szorítani, ami nem kívánatos, a kívánt érzelmi állapot elérése.
3. Motiválni saját magunkat - irányítani az érzelmeinket céljaink elérése érdekében.
4. Felismerni mások érzéseit.
5. Kapcsolatok kezelése - konstruktívan kezelni mások érzéseit.

Amikor egy munkahelyi szituációban vagyunk, ritkán használjuk tudatosan az érzelmeinket. Nincs idő arra, hogy végiggondoljuk, elemezzük a helyzetet, saját érzéseinket és mások érzéseit felülvizsgálva. Így előnybe kerülhetnek azok, akiknek ez adottságaiknál fogva vagy rutinból jobban megy. Azonban az utólagos analizálással is sokat léphetünk előre. Az első lépés mindig az önismeret. A nap végén érdemes átgondolni a nap történéseit, hogy melyik szituációkra hogyan reagáltunk, miként szerettünk volna reagálni, mit szeretnénk változtatni. Fontos, hogy ne ragadjunk le egy-egy nem jól sikerült esetnél, az önelemzés célja nem az, hogy rágódjunk a dolgokon, hanem hogy a jövőre nézve konstruktív megoldásokat találjunk ki. Elképzelhető, hogy vannak olyan szituációk is, amiket nem megfelelően értelmezünk, vagy esetleg mások másképpen látják. Amikor csak tudunk, kérjünk visszajelzést másoktól, figyeljünk oda a spontán reakcióikra is. Hiszen valamilyen szinten ők tükrözik a viselkedésünket, rajtuk figyelhetjük meg viselkedésünk hatásait.

Egy olyan helyzetben például, amikor adott egy nagyon autoriter vezető, aki domináns, határozott és csak a saját elképzeléseit fogadja el, mit tehet egy beosztott az érzelmi intelligenciája segítségével? Legelőször is tehát saját érzéseivel kell tisztába lennie. Ha zavarja ez a helyzet, akkor miért zavarja?Csalódottságot érez, mert nem mondhatja el az ötleteit?Megbántottságot, mert visszautasították? Esetleg nagyon is kényelmes neki, hogy döntenek helyette csak a túlzottan határozott vezetői kommunikációtól megsértődik? Nem reagálunk ugyanúgy a helyzetekre és nem is mindenkinek ugyanaz a problémája egy helyzettel. Legelőször arra kell rájönnünk, nekünk személy szerint mi jelent problémát. Ezt követően foglalkozhatunk azzal, hogy a tettek szintjén hogyan is reagálunk ezekben a helyzetekben. Csak ülünk és bólogatunk, pedig legszívesebben a vezetőre borítanánk az asztalt? Vagy felvesszük a harcot, és akár erőteljes hangnemben elmondjuk a véleményünket? Amikor ezt is végiggondoltuk, akkor jut igazán szerephez az érzelmi intelligencia.

Először is elkezdjük irányítani az érzéseinket. A nem kívánatos érzések helyett a pozitívakat helyezzük előtérbe. Ahelyett, hogy azt az érzést hagyjuk eluralkodni, hogy a főnökre borítjuk az asztalt, a konstruktív, például a feladattal kapcsolatos érzésekre koncentrálunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs helye a negatív érzéseknek. Az érzelmi intelligencia nem az elfojtásról szól. Ezen érzéseinknek más utat kell találnunk, a stressz labda szorongatásával vagy sporttal vagy egyszerűen kibeszéljük magunkból a megfelelő helyen és időben. Nagyon fontos, hogy ne tartsuk magunkban érzéseinket! Ez is legalább olyan káros lehet környezetünkre, mint az információ visszatartása. Nem beszélve arról, hogy ezzel saját magunknak is rosszat teszünk. Nem mindegy azonban a hogyan.

Az érzelmek kifejezésének sosem az indulatról kell szólnia, hanem az információközlésről. Feldühített, amikor azt mondtad, hogy... Csalódottságot éreztem, amikor megtudtam...stb. Ami ezekből a mondatokból feltűnhet, hogy múlt időben vannak. Érdemes átgondolnunk magunkban a szituációt, egy kicsit lehiggadni, és utána tudunk érdemben reagálni. Így juthatunk el az önmotiválás képességéig, amikor képesek vagyunk tudatosan olyan érzelmi állapotba kerülni, ami produktív. Ha például a vezetővel való beszélgetéskor képesek vagyunk a vele kapcsolatos érzéseinket félre tenni, bevinni a feladat iránti lelkesedésünket, teljesen más hatást érhetünk el. Más dolog dühből beszélni és más lelkesedésből. Egy autoriter vezetőnél dühre még nagyobb düh lehet a válasz vagy egy határozott nem. Természetesen azt sem várhatjuk, hogy egy autoriter vezetőből demoktartikusat varázsolunk, persze idővel ez sem kizárt. Viszont abból a helyzetből ki tudunk lépni, hogy a vezetőnk teljesen egyedül dönt, meg sem hallgatja a véleményünket. Először talán azt érjük el, hogy meghallgat, később talán be is építi a véleményünket a döntéseibe esetleg ő maga fog információt kérni. Ehhez arra is szükség van, hogy a vezetőnk érzéseit folyamatosan érzékeljük. Észrevegyük, ha valami túl sok volt neki egyszerre, tudjunk háttérbe vonulni, amikor pedig nyitott az észrevételeinkre, ne tartsuk magunkban gondolatainkat. Ilyen módon képesek vagyunk befolyásolni az ő érzéseit, irányítani a kettőnk közötti kapcsolatot.

További kérdés, hol van a határvonal aközött, amikor az érzelmi intelligenciánkat arra használjuk, hogy eléjük a lehető legtöbbet például egy autoriter vezetőnél - szemben a manipulációval, amikor mindezt úgy tesszük, hogy úgy irányítunk, befolyásolunk másokat, hogy olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk őket. A manipuláció kifejezetten az érzelmekre próbál hatni. Észrevétlenül a saját elképzeléseinket próbáljuk ráhúzni a másikra, hogy úgy lássa a világot, ahogy mi. Az autoriter vezető esetében például hízelkedéssel is sikert lehet érni, ha a manipulatív utat választjuk.

Vitatott kérdés, hogy a manipuláció vajon az érzelmi intelligencia sötét oldala-e? Egyértelműen nem sikerült együttjárást kimutatni, vagyis azt nem mondhatjuk, hogy akinek magasabb az érzelmi intelligenciája, az jobb a manipulációban is. Az azonban igaz, hogy akinek alacsony az érzelmi intelligenciája, nem lesz jó a manipulációban sem. Sokkal összetettebb az érzelmi intelligencia és a manipuláció kapcsolata, mint ahogy az először látszik. Az is egy lehetőség, hogy az érzelmi intelligencia és a manipuláció ugyanarra a dologra jelentenek különféle megoldási módokat. Az eszközrendszerük más, de fakadhatnak egy tőről. Mindez azonban nem csökkenti az érzelmi intelligencia jelentőségét. Hiszen egy olyan képesség, melynek segítségével tudatosabbá tesszük az életünket. Irányítjuk érzelmeinket és hatással vagyunk mások érzéseire is, határozottabban kézbe vesszük az eseményeket, és nem csak sodródunk az árral.